Másfél-két évtizede szembejött velem egy népes család. Korholta egyik fiát az apa: Kevinke! Ne kornvalkodjál! Ismeretlen ma már a kornvalkodás. ’Bosszantás, ingerlés, okvetetlenkedés’ az értelme. A Kevin pedig írországi kelta keresztnév angol alakja, kolostort alapító remete (498?–618), majd szerzetes neve, 1950 tájától vált fokozatosan népszerűvé.

Szakembereink igen szűk körében lehet manapság ismerős ez az írországi szent. Nem az eredeti, hanem az angol neve Kevin, az eredeti kelta neve Cóemgen vagy Caemgen. 1903-ban kanonizálták. Neve, angol neve, rövid ideig fölbukkant 1990 után hazánkban is, aztán gyérült. Kultusza nem újulhatna meg nálunk, mert nem létezett sem korábban, sem kanonizálása óta. Most váratlanul terjesztené valamilyen szűk misszionárius kör? Erről sincs szó. A filmiparban bukkant föl ez a keresztnév (avagy utónév), művészek, celebek viselték, így hát mostanság sikeres személyek hatása a divat, nincs vallásos és egyházi összefüggése, nem is szent aszkéta élete példája vált kívánatossá. Nyugati sportolók nyomán kapta keresztnevét egyik futballistánk is, Csoboth Kevin (2000–).

Református egyházunk és gyülekezeti életünk miatt tekintsünk szét, hogyan és miért választunk nevet. Először is milyen nevet? A kuszaság már itt kezdődik, mintha mindegy volna, avagy teljesen ugyanazt jelentené keresztnév, személynév, utónév. Ma már keresztnév és keresztelés összetartozása sem feltétlen adottság. Voltak évtizedek, mikor pártpolitikai névadót támogatott a pártállam, az egyház és vallás megszüntetése céljából. Sokan csak titokban kereszteltettek, háznál, nem templomban. Máskülönben az sem természetes, hogy vallási közösségbe tartozunk, pláne nem hivatalos szertartás révén, azaz keresztelés és konfirmálás által, öntudatos vállalásként, ami a szertartást és elkötelezést illeti.

[[paginate]]

2025. június 11-én parlamentünk igennel szavazott a Kósa Lajos által kezdeményezett törvénymódosításra. Eszerint a Nyelvtudományi Kutatóközpont helyett a kultúráért felelős miniszter dönt az anyakönyvezhető utónevekről. Talán azért, hogy feltétlenül rendezett és államilag garantált legyen az elnevezés. A 20. század második felétől nem a helyi anyakönyvvezető döntött az utónévről, hanem minisztériumi felkérés nyomán született és megjelentetett kiadványhoz kellett igazodnia. Napjainkban az éppen aktuális, azaz frissített utónévlista havonta megjelenik a Magyar Közlönyben.

Szemelgessünk segédletek közül. Hozzáférhető már többször átdolgozott kézikönyvünk Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv (Vince Kiadó, Budapest, 2005). A tekintélyes szakirodalomból kiemelkedik Hajdu Mihály (1933–2014) monográfiája: Általános és magyar névtan (Osiris Kiadó, Budapest, 2003). Felsorakozik mellé számos résztanulmánya. Az interneten pedig hozzáférhető a mai utónevek számontartása: Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke. Van tehát hol tájékozódnunk, ha éppen akarunk, de a keresztnevek (személynevek, utónevek) választása zömében másként történik, nem tudományos kutatás alapján. Mindig többféle irányzatot követ, időről-időre változik. Ebből lássunk egyet-mást, mindnyájunknak van nevünk, volt őseinknek, van és lesz családtagjainknak, utódainknak.

[[paginate]]

Védőszentek és keresztnév

Védőszentek nevét kapták a latin szertartású római katolikus hívek a naptár szerinti születésük napján, vagy ha nem aznap részesültek a keresztség szentségében, akkor a későbbi napon, keresztelésük napja szerint. És a protestánsok? Jézus Krisztuson, mint egyetlen közbenjárón kívül más közbenjárót nem fogadtak el és nem imádtak. Védőszenteket sem. Általában nem az egyházi naptárból választottak keresztnevet, hanem vegyes hagyományra alapozva, családi vagy egyházvidéki szokáshoz alkalmazkodva, jelezve a névvel a követendő életpéldát.

Nehezíti futólagos áttekintésünket, hogy protestánsok nem vezethettek anyakönyvet az 1700-as évek végénél korábban. Prédikátoraink a helyi plébánossal kereszteltették saját gyermeküket. Igaz, hogy mégis voltak régen prédikátorok, akik feljegyezték, hogy ők kit és mikor kereszteltek. Ez nem lehetett hivatalos, maguknál őrizték a jegyzéket, országos vagy egyházmegyei összesítésről nem lehetett szó. Ma az anyakönyvezés négy és félezer nevet fogad el. Kérdések és helyesbítések, névváltoztatás és egyéb gondok megoldása állami hivataltól függ. Csodálkozhat, aki még eddig nem ismerte, és most rákeres, hogy mennyi a teljesen ismeretlen, soha nem hallott, idegen kultúrából befogadott név. Néha azt is megtudjuk, hogy ilyen neveket jóváhagytak, de senki sem viseli. Néhány példa: Dzsárgál, Latif, Libor, Öned, Vikram, Zirkon. Arról viszont nincsenek kimutatások, nincsenek is hozzá összegző források, hogy hány református gyermek kapott és kap nevet eme szokatlanokból.

[[paginate]]

Tudjuk-e, mit jelentenek a nevek? Sok keresztnév eredeti jelentése és származása vagy teljesen ismeretlen, vagy bizonytalan és többesélyes. Például beszélő névnek tekintik és a héber bibliai névalak összetevőiből, meg az elnevezést körítő szituációból próbálnak jelentést kicsiholni a bibliai neveket értelmezők. Újra és újra születnek elméletek, amelyek próbálják eldönteni legalább a valószínűsíthető jelentést, vagy egyes nevek homályos eredetét. Ezekre nagyrészt nincs semmi bizonyíték, gyakran tévesek a levezetések, aligha tudományosak. Szülők, kereszteltetők pedig a köznapi gyakorlatban ritkán, vagy egyáltalán nem a felkutatott tudományos eredményekre alapoznak. A sok közül például az Orsolya névről sem tudja mindenki, hogy az Ursula változata. Mégsem azért választják kislányuknak a szülők, ha a jelentését tudják, hogy medve termetű legyen, hanem valami olyan hírnevet kívánnának lányuknak, mint amilyenre az erdei vadak között a medve hivatott. Hasonlóan egyetlen Zsombor nevűtől sem azt várta rokonsága, hogy bölény módra éljen, de ha a név jelentését tudták, akkor őserejű döntéseket és helytállást vártak életében.

Nem is a jelentés kikutatása vagy hangsúlyozása következtében terjedt vagy terjed el újabban, nem is mindig szórványosan, sok régi magyar név, például a Bánk, Bendegúz, Bódog, Csanád, Csenge, Csenger, Csongor, Huba, Ipoly, Zombor és Zsombor. Ugyanakkor mindig voltak, és bőven olvashatók, hallhatók ma is latinból, görögből, szláv és germán nyelvekből kölcsönzött vagy eltanult nevek is, mint a korábbi századokban, például Ottó, Dénes, Edina, Ignác, Iván, Zoé. Közöttük a szórakoztatóipar melléktermékeként felbukkantak korábban ismeretlen vagy elfeledett nevek, amelyek tért nyernek sikeres filmek, könyvek, slágerek, sportközvetítések révén. A föntebb említett mellett hadd nevezzünk meg példának egy másik futballjátékost, úgy hívják, hogy Zombori Zalán (1975–).

[[paginate]]

Megmaradt családnévként vagy helységnévként sok régi személynév. Századokig nem volt külön családnév és személynév, a helységek, birtokok is a birtokos nevét viselték, ez aztán hagyománnyá módosult. Lényegében tehát mai hivatalos helységnév sem létezett. Akkor is korábbi birtokosa nevét viselte a birtokolt terület, helység, uradalom, mikor már nem is ugyanannak a családnak volt tulajdona, vagy régen kihalt a család.

Később, mint ma, vagy ismert keresztnevet választottak, amely tömegesen öröklődött, vagy inkább szokásos volt. Közben működött a hagyománnyal szakítás. Megtetszik a név hangzása, vagy valamiért felkapta a divathullám. Vörösmarty műveiben feltűntek újonnan alkotott és régi nevek. 1831-ben megjelent drámai költeményének már a címében ilyen a Csongor és a Tünde, mindkettő terjed azóta, főként a női név. Ellenben nagy nemzeti költőnk eposzának, az 1823-1824. évben született és 1825-ben megjelent Zalán futásának nem volt ilyen hatása eleinte, aztán később szintén elterjedt ez a keresztnév is, vagy fel-felbukkant szórványosan. Mostanában elárvult gólyafiókát nevezett megmentője Zalánnak. A Jókai alkotta Timéa (Tímea) név sem azonnal terjedt el, csak később, azóta terjed, mai napig.

Mutatja e néhány példa, hogy lehet korhoz kötött a választás, legalább a gyakoriság, ezt azonban nem tudhatjuk pontosan, még valószínűsítése is kockázatos vállalkozás. Azért, mert a korábbi összeírások többsége egyetlen helységre vagy területre korlátozódik, nem terjed ki a Kárpát-medence egészére, a magyar anyanyelvűekre, időhatára gyakran 1700–1900, esetleg még szűkebb, nem a középkortól a 21. századig ível. Sorrendbeli kérdés is adódik újabban. Mostanáig él nálunk családnévként a Keresztély. Személynévként eltűnt. Korábban például I–X. sorszámmal említettünk dán királyokat 1448–1947 közötti időből, Keresztély néven. Eredeti dán nevük sehol nem jelent meg, teljesen ismeretlen maradt nálunk.

[[paginate]]

Ma a Keresztély név latin változata él, a Krisztián, azaz valójában Keresztyén, amelyet nem túl régen még változatlanul Keresztély alakban választottak. Ma már aligha tudatos a Krisztián név választása mostanában született fiúgyermekek számára. Ráadásul ehhez a keresztnévhez egyháztörténeti, hitvallási jelenség is fűződik, amiért az eltérő írásmód és a hozzá ragaszkodás felelős.

Hazánkban nem keresztnévként, hanem mintegy vallási hovatartozást jelölve, egymás mellett él, és így hivatalos a keresztény és keresztyén szóalak. Felekezeti válaszfalként. Eredeti és korai a szláv közvetítéssel átvett keresztyén (eredetileg kirisztyán) szóalak, csak keresztyént írt könyveiben Pázmány Péter. Később, hibás etimológia vagy inkább átértelmezés alapján, protestánsnak vagyis eretneknek számított a keresztyén. Hitelesnek a keresztény. Református használatban megmaradt a korábbi, hitvallási és egyéb iratainkban hivatalosan mindmáig ezt használjuk. Manapság azonban itt is fölbukkant a nemtörődömség. Reformátusoktól is hallható vagy közleményekben olvasható ma már a keresztény szóalak, hiába hitvallási iratainktól kezdve mindig csak keresztyén szóalakot használtunk. Önkényesen, könyv vagy tanulmány címében is átírja az eredeti keresztyént némelyik szerkesztő keresztényre. Pedig ez nem kötelező helyesírási szabályaink szerint sem, könyvészetileg végleg nem helyes.

Néhol, vagy inkább egyre gyakrabban megjelenik a nyugati nyelvek névsorrendje, előbb a keresztnév, csak utána a családnév. Értékeljük-e ezt úgy, mint felzárkózást Nyugathoz? Valójában ez nem annyira alkalmazkodás az úgyvélt nemzetköziséghez, hanem egyszerűen abból következik napjainkban, hogy ezt találjuk a nyugati és nemzetközileg használatos programokban, számítógépen, levelezésben, csatornákon. Újabban aztán ehhez idomulnak egyes szerkesztőségek és kiadók. Ezért némelyik hivatkozásban és irodalomjegyzékben többé nem írhatom, hogy Arany János, ezt kell írnom: Arany, J. Emez új szokás miatt hirtelenében nem tudhatjuk egyes nevekről, melyik a családnevük, melyik a keresztnevük (csak ha személyes ismerősünk viseli), mint például Bence Botond vagy Mózes Áron.

[[paginate]]

Mindent színmagyarul?

Volt idő, mikor minden idegen keresztnév helyett a magyar változatot kellett mondani és közölni. Ez természetesen nem határolható el a nemzeti öntudat éledésétől, és attól sem, hogy nem latinul, majd nem is németül folyt a hivatali és állami ügyintézés. Például Kálvint csak Jánosnak mondjuk és írjuk ma is. Desiderius Erasmus Rotterodamus (1466–1536) humanista tudós neve felbukkant egyik magyarra fordított műve címlapján így: Rotterodami Rézmán (1627). A görög eredetű név hozzánk németből került, a réz szóhoz nincs semmi köze. Családnévként ma is él néhol, keresztnévként igen ritka.

Felbukkant újabban a már említett ellenkező irányú szokás is. Nem a nevek kialakult magyar változatát választják és használják névadásban. Nem azt halljuk és olvassuk, hogy Keresztély, hanem Krisztián. Nem Kristóf, hanem Krisztofer (vagy Christopher). Nem András, hanem André. Nem Sándor, hanem Alex. Nem Márton, hanem Martin. Nem Döme, Dominicus, Domokos, hanem Dominik. Nem Dorottya, sem nem Dóra vagy Dorka, hanem Dorothy. Nem Sebestyén, hanem Szebasztián. Ez a név: Sebestyén József (1980–2025) tragikus halála miatt belénkmar. Szerencsére a Sebestyén családnevűekre még nem terjesztették ki az európai névváltozat érvényesítését, sem 16. századi költőnk keresznevére, Tinódi Lantos Sebestyénre.

Tévedés és erőltetett átértelmezés jellemzi ezt a magyarosító törekvést, de hasonló más európai nyelvekben is jelen volt és van. Nem néztek szembe ezzel, akik a hagyományos magyarosítást változatlanul erőltetnék. 1795 óta kötelezően használt és elfogadott az egyik neves pápa, II. Gyula (1443–1513) magyar keresztnéven. Nyelvünkben a török eredetű, korábban méltóságjelző, majd máig keresztnévként és helységnévként ismert Gyulának semmi köze az olasz Giuliano és a latin Julianus névhez. Megmozdíthatatlan mégis a hamis azonosítás.

[[paginate]]

Nem könnyíti vagy könnyítené meg mindezt a visszaváltó szokás, ha azt keresnénk, a nálunk nem létező nyugati keresztnevek helyett, hogyan használjunk korszerűen ilyeneket, illetve alkossunk helyettük magyar változatot. Hogyan írhatnánk magyarosan Hillary Clinton (1947–) vagy Sir Winston Churchill (1874–1965) keresztnevét? Találnunk kellene valamilyen soha nem létezett, de némileg hasonló hangzású magyaros keresztnevet? Elkeresztelésre kellene vetemednünk? Élt még akkor is valamiféle mindenkit magyarra átnevező szándék, mikor már senki nem gondolt volna a legendás francia tábornok ilyen említésére: De Gaulle Károly (1890–1970). John Fitzgerald Kennedy (1917–1963) amerikai elnökről is képtelenség lett volna ilyet olvasnunk: orvlövész végzett Kennedy F. Jánossal. Nem gondoltak már az ezredforduló táján ilyesmire, mert elmúlt Ferenc József (1768–1835) kora, akit nem Franz Joseph osztrák császárként, hanem magyar királyként emlegettek, a kiegyezés után atyafiságosan és népi dialektusban Ferenc Jóska néven, de a Ferenc József tovább él, például márkanévként.

A korábbi megszokás túlélésére alkalmas megtekintenünk két protestáns énekeskönyvben választott megoldást.

Evangélikus testvéreink mai énekeskönyvében (1982) magyar keresztnevű valamennyi szerző. Ezért sokszor nehéz kitalálni, hogy milyen nemzetiségű. Úgy segített ezen a szerkesztő, hogy feltüntette, hol működtek. Például így: Münster Boldizsár koppenhágai német lelkész, Waldau György Ernő nürnbergi lelkész stb. Minden ének alatt közli is szerzője nemzetiségét, például: Gotter Lajos András 1661–1735 (német). Sok, Európában gyakori keresztnévnek nem volt és ma sincs magyar változata vagy megfelelője.

[[paginate]]

Református énekeskönyvünkben, a 2020-ig használt 1948-asban, úgy jelentkezik ez a kettősség, hogy az ének alatt mindig magyarosított nevet olvasunk, de a mutatóban az eredetit. Lássuk ennek néhány példáját! Abelardus, Petrus (1079–1142) a mutatóban (RÉ48, 310), de az ének alatt Abelard Péter (1079–1142) éneke után, Kassa, 1662. Tehát megvan az első megjelenés helye és éve is, ma már tudjuk, hogy az ének máshol jelent meg, és korábban. Helyesbítése megtörtént (RÉ21, 381). Itt azt jelenti az után megnevezés, hogy nem szoros fordítás a magyar változat, hanem csak az ének témája nyomán született énekvers. Ilyen több is van. – Szintén következetlenség, hogy néha az ének keletkezési ideje helyett a költő halálozása éve ismétlődik. Mutatóban: Bastie, Barthelemie (1777–1841), az ének alatt: Bastie Bertalan †1841 (RÉ48, 343). Ma pótolva van a fordító neve (RÉ21, 494). – Aztán a mutatóban: Bowring, John (1792–1872). Az ének alatt, szerkesztési figyelmetlenségből, az ének keletkezési idejét olvashatjuk, nem a szerző életéveit: Bowring János 1825 (RÉ48, 230). Ma a fordító és revideáló is megvan (RÉ21, 756). – Hasonlóan a mutatóban: Rutilius, Martin (1550–1618), az ének alatt ellenben: Rutilius Márton (1550–1618) után (RÉ48, 206; RÉ21, 475). – Végül a mutatóban ez van: Thomson, Mary Ann (1841–1923); az ének alatt az ének keletkezési éve: Thomson A. Mária 1870, (RÉ 397). Ma már megvan új kiadásunkban a fordító Csomasz Tóth Kálmán neve is (RÉ, 832).

Bibliai nevek, régi nevek

Kiabálnak egymásnak a gyerekek a szomszéd kert medencéjében, Abigél és Jonátán. Azaz egy családi ház kertjében hangzik néhány ritkán vagy korábban keresztnévként alig hallott bibliai név (héberül Abigail és Jehonátán). Az első név újabb elterjedése nem független Szabó Magda (1917–2007) regényének (1970), és az ebből készült filmnek (1977) a hírnevétől. Ez a név azonban nem teljesen ilyen alakú a Bibliában. Abigajil (lásd 1Krón 2,16-17 és 1Sám 25,3 stb.) helyett az Abigél talán valamilyen nyugati nyelveken használt változatot követ. Továbbá van több Jónátán is a Bibliában, Dán fiainak papja (Bir 18,30), Dávid barátja és védelmezője, Saul fia (1Sám 14; 1Sám 31,2). Nem tudhatjuk, hogy a gyermekek szülei válogattak-e a Jónátánok között, azaz tudatosan döntöttek-e.

[[paginate]]

Bibliai nevek (hangsúlyozzuk, hogy Ábrahám, Pilátus vagy Lukács idején nem volt különböztetés családnév és személynév között) hazánkban sem az eredeti héber vagy arám alakjukban honosodtak meg, hanem többnyire a latin Vulgata szerint kerültek bele a Vizsolyi Bibliába, ezeket szoktuk meg, többségük máig így maradt, legújabb fordításunkban is. Tehát nem Sefánja vagy Cefánja, hanem Zofóniás. Nem Jesajá, hanem Ézsaiás, de különféle írásokban vagy kiadványokban van még Ésaiás, Isaiah is, római katolikusoknál Izaiás, Izajás. Hasonlóan nem Haggaj, hanem Aggeus, nem Obadja, hanem Abdiás stb., stb. 1975 óta van egyetlen kivétel a protestáns fordításban: a magyarosodott Ámós helyett Ámósz. Továbbá a Ruth könyvében Naómit olvasunk, de keresztnévként nem ez járja, hanem valamelyik nyugati nyelvből átvett névalak, ezért például egyik kézilabdás hölgy neve Háfra Noémi (1998–). Angolok, amerikaiak viszont a Naomi eredeti névalakot használják.

Római katolikusok és reformátusok eltérő keresztnévhasználata és a bibliai helynevek írásmódja akadályt gördít az ökumenikus fordítású magyar Biblia megteremtése elé is, pedig ilyen kísérletek vagy közeledések évtizedek óta vannak nemzetközi szinten és hazánkban egyaránt. Segélyszervezetek, találkozók, közös imahetek ellenére vannak aztán, akik az ökonomikussal is keverik a törekvést. A Vulgata számít hiteles és jóváhagyott alapszövegnek római katolikusoknál, a nemzeti nyelvű fordítások így tekintik, erre alapulnak. Károlyi Gáspár is tekintetbe vette ugyanezt, de a héber szerint szükség szerint módosította. A korábban említett keresztyén és keresztény mellett egész sor eltérés van, ilyen például Samária és Szamária, samaritánus és szamaritánus.

[[paginate]]

A hagyományos református szövegben is egész sor latin szerint írt magyaros helynév van. Országosan elterjedt bibliai családnév, egyben keresztnév is (többek között) az Ábrahám, Izsák, Dávid, Máté, Zakariás stb. Több felekezetűek a viselői. Hasonlóan van jelen múltunkban is az igen gyakori József, keresztnévként és családnévként, el sem hessenthetjük itt József Attila megemlítését.

Elég nagy a zűrzavar a régi vagy ősi magyarnak tekintett nevek körül. Kétes a többségük eredete, jelentése és olvasata. Csábít új elméletekre. Nem számol a hibás régi alakkal és értelmezéssel az esetleges mai választás. Persze nem várható, nem tapasztalhattunk korábban sem helyesbítést, ha előbb ilyen nevet választottak a kereszteltetők. Például hibás olvasat a Géza, Gejza stb; valójában Gyevi, Gyeü, stb. lehetett, kicsinyített alakja Gyevicsa. Aztán Ákos, ha valóban török eredetű, fehér sólyom, férfinevek között elég gyakori. Ugyanakkor Árpád-kori falu neve is Ákos, Nagykároly mellett, 12. századi román temploma ritka értékű.

Eltérő alakját és ejtését találjuk a nyugat-európai országokban az egyébként azonos eredetű és jelentésű keresztneveknek. Gerézdi Rabán (1914–1968) irodalomtudós, könyvtáros keresztneve János volt, ezt váltotta fel szerzetesi neve, amelyek értelmezésére eltérő magyarázási kísérleteket ismerünk. Bibliai héber (rabbi, rabbuni) nyomán, illetve vagy ófelnémet változatként, amelyet mi esetleg szláv közvetítéssel vettünk át. A szakirodalomban nem ismeretlen keresztnév a Rabán, de hétköznapokban igen ritka.

Kossuth Lajos amerikai útján nagyon sikeresen szónokolt. Hatására egyik amerikai apa akkor született leánykáját mindenáron Kossuthlajos névre akarta kereszteltetni.

[[paginate]]

Becézés, művésznév

Családban, közösségekben, de a társadalmi életben is van beceneve, ragadványneve sokaknak, akiket zárt közösségben, szűk körben, és nem is ritkán a szélesebb nyilvánosság előtt is ezen a néven emlegetnek. Ez természetesen nem keresztnév, hanem helyettesítője. Rokon ezzel, de egészen más kérdés a művésznév. Többnyire nincs vallási kötődése, ezért nem is igazán része a keresztnév, valóban utónevet tartalmaz helyette. Népes közönsége talán soha nem törődött azzal, hogy híres bűvészünk, Rodolfo (1911–1987) eredeti neve más, mint amit ismerünk, emlegetünk. Ő polgári nevén Gács Rezső volt (eredetileg Gross Rezső). A mindennapokban, kommunikációban sok használtak közül legyen még példa két becenéven ismert ökölvívónk, Kokó (Kovács István, 1970–) és Madár (Erdei Zsolt, 1974–). Hasonlóan művésznevén ismerik és emlegetik Zsédát, azaz Zsédenyi Adrienne (1974–) dalénekest.

Átminősülhet-e valaki Gusztivá? Alig találtam meg emlékezetemben egykori diáktársam Gábor keresztnevét, annak idején mindenki a teológus diákok közösségében kiérdemelt nevén emlegette. Tudniillik gyengén vizsgázott, egyik tételből nullára, mert nem tudta, hogy Augustinus és Ágoston egyházatya ugyanaz a személy. Azonnal működött a diákreflex: lőn Guszti!

[[paginate]]

Keresztelés és templom

Érintsünk végül még néhány megoldásra és meggondolásra váró szertartási gondot.

Tudja a helyi lelkész a csecsemő nevét, a keresztelő szertartáson nem kell kérdeznie, mint egyes régi szertartásokban, sem a keresztszülőktől, sem magától a gyermektől, mert volt ilyen szertartási elem is az Ágendákban, ahol volt, ott a csecsemő helyett a komák feleltek. Ma már előbb anyakönyvezte az állami hivatal az újszülöttet, kiállították a keresztelési emléklapot a lelkészi hivatalban. Felnőtt keresztelkedőhöz sem kell a református lelkésznek azt a kérdést intéznie akkor sem, ha a keresztelkedő családja nem helybeli: mi (lesz) a neved?

Kérdés azonban, hol keresztelünk? Református templomainknak csak helyenként része a keresztelő medence. Tetszőleges. Tudniillik gyakran nem helyezték el sem új, átépített vagy felújított templomokban. Nincs előírt, elvárt, szokásos helye. Ha van, a templom piacára kívánkoznék, a szószék és úrasztala közelébe, velük szemben. Mert külön szentély sincs református templomainkban, ha volt egykor, még nem reformátusnak épült templomokban, ma kiskarzat és padok helye, oda nem szoktak elhelyezni keresztelő medencét, és a szertartás sem ott folyik. Ugyanakkor többnyire korlát keríti el az úrasztalát a gyülekezettől, mintha ez hitvallásos előírás volna. Történetileg ez a korlát a szentélyrekesztő rács örököse, elválasztja a hívek és a felszentelt papság területét. Belül álljon ezen a keresztelő medence? És ahol nincs, a korláton belül álljanak-e a keresztszülők a csecsemővel, illetve a felnőtt keresztelkedő, vagy jobb a korláton kívül?

Nem bibliai vagy hitvallási követelmény a csecsemő párnaposként keresztelése. Korábban mégis igyekeztek a református szülők, a bába legalább annyira, a minél hamarább megtörténő, például a születés utáni napon való megkeresztelésre. Átalakuló társadalmunkban és néptelenedő településeinken nem így van, várnia kell a családnak, mikor látogatnak haza a máshol dolgozók, vagy távolabb lakó rokonok.

[[paginate]]

Manapság sokszor felnőtt korúak vagy áttérők keresztelkednek. Konfirmálniuk kell és lehet ugyanakkor. Ezzel megszűnik a szétbontása a két szertartásnak, mintegy két szentségre, és egyben az összevont szertartás felkészítéssel jár. Már van neve a keresztelkedőnek, államilag anyakönyvezték. Családtagjaik is bevonhatók volnának a felkészítésbe, hogy ne legyen idegen nekik sem a református szertartás, sem az elkötelezés vállalása. Annál is inkább látókörünkbe kellene kerülnie annak, hogy felnőtteket ugyanúgy keresztelünk, mintha csecsemők volnának. Mi volna tehát a tanúk avagy keresztszülők szerepe?

Lehet-e bárki keresztszülő, másvallású, gyülekezetbe és felekezetbe nem tartozó, nem hívő, nem konfirmált, vagy maga is kereszteletlen? Római katolikus templomban keresztszülő lehet református is, de csak akkor, ha bemutatja keresztelési bizonyítványát.

Külön, családi istentisztelet legyen-e a keresztelés? Vagy ragaszkodjunk ahhoz, hogy ezután is csatlakoztassuk a gyülekezeti istentisztelet után, vagy elé? Máshol élő vagy dolgozó családtagok miatt egyre gyakoribb igény a szűk családi kör összevárása és a csak körükben elvégzett szertartás.

Az utónév vagy személynév a templomi és gyülekezeti szertartással átminősül felnőtt keresztnevévé annak, aki netalán új nevet választ magának, azt anyakönyvezteti is, és az állami hivatalnál is elintézi a névváltoztatást.

Végül nagyon kínálkozna sűrű használatra új énekeskönyvünk hét keresztelési énekéből a Szenci Molnár fordította igen tömör ének, Úr Isten, kérünk tégedet, Keresztelj és moss meg minket. A többi hat (RÉ21, 341–347) 3–6 strófás ének elhangzása általános éneklési szokásaink között aligha várható, legfeljebb igen ritkán. Egy vagy két strófát meg nem érdemes kiemelni összefüggő menetükből. A keresztelkedő és a keresztszülők felkészítése kiterjedhetne énektanulásra, legalább néhány ének megismerésére.

Fekete Csaba