Weihnachtspop dübörög a hangszórókból, mikor az előadás kezdete előtti percekben belépünk az Örkény Stúdiójába. Filip (Mesés Gáspár) próbál karácsonyi dekorációt applikálni a helyiségbe német karácsonyi dalokat dúdolva, miközben megtaláljuk helyünket és körbeüljük a félkész berlini loftlakásnak berendezett játékteret. Ebbe a befejezetlenségében is eleganciát sugárzó visszafogottságba robban bele Csöpi (Csákányi Eszter) és Géza (Znamenák István), a harsány, folyton évődő, a tukmálást szeretetnyelvvé fejlesztő erdélyi magyar házaspár, akik az ünnepre érkeztek lányuk, Lujza (Szandtner Anna) barátjához. Ez a hollywoodi romantikus komédiákból ismerős kultúrsokk adja a következő 110 perc bonyodalmát.

[[paginate]]

Végy egy vegetáriánus-antialkoholista-világpolgár vejjelöltet, zárd össze két napra két perc után kocsonyát főző, folyton házipálinkázó, minden számára szokatlan dolgot, valamint saját férjét hangosan kritizáló édesanyával, forrald fel a lázadás elől 1500 kilométerre menekülő, írói válságát altruizmusba fojtó jó kislánnyal – már kész is a karácsonyi családi komédia receptje. Znamenák és Csákányi valósággal lubickol a szerepében, mi pedig nemcsak nevetőráncokkal gazdagodunk, hanem néhány örökbecsű egysorossal is: „Karácsonyra csak kell egy kis kocsonya.”, „Ungarische Weihnachts, ungarische Wirtschaft.”, Ne fece…fecekedjetek! Kárácson ván!” (A szöveg első változata egyébként a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Kultúraközi párbeszéd a kortárs dráma tükrében című projektjének keretében jött létre.)

Görbe tükör ez, amibe belenézve mindenki öniróniával kacaghat, ha saját családja rigolyáira gondol. Persze ahogy az már az Örkénynél lenni szokott, nemcsak szórakoztatni akarnak, és mire elkezd illatozni a főzőlapon rotyogó nyárádmenti kocsonya és megtörténik az elejétől kezdve a levegőben lógó lánykérés, azon kapjuk magunkat, hogy az alkotók valójában bennünket is fazékba ültettek és alánk gyújtottak. Nem robbannak arcunkba azonnal a kibeszéletlen családi és társadalmi traumák, de fokozatosan szembesülünk anyai féltékenységgel, megcsalással, a Securitate által okozott lelki sebekkel, süket fülekre talált rendszerváltó beszédekkel, az 1990. tavaszi erdélyi magyar békés tüntetések román megtorlásának fájdalmával, a határon túli magyarok végvárvédő mentalitásának és a 2010-es évek német Willkommenskultur-politikájának szembenállásával. 

[[paginate]]

Mire mindenki mindenkivel összevész, megjelenik a színen Luna (Bona Dyssou), akinek a tragédiája hivatott tovább lendíteni a holtpontra jutott kapcsolatokat. A kongói lány egy berlini menekültsegítő központból ismeri Lujzát, és azért fordul a segítőjéhez, mert a rendőrség Karácsony előtt egy nappal ki akarja utasítani az országból. A szövegíró-rendező Kincses Réka érdeme, hogy ezen a ponton a darab nem fordul a dickensi Karácsony ének didaktikája, sem pedig a magyar médiából túlságosan is ismerős liberális-konzervatív árokásás sablonmegoldásai felé. A marosvásárhelyi származású, Erdélyben és Berlinben is alkotó film- és színházi rendező, író, forgatókönyvíró családi köződése miatt saját bőrén tapasztalta meg a romániai forradalmat és a magyar kisebbség jogvédő harcait, érzékeny kézzel jelenítette meg azok máig tartó hatását, generációk identitását meghatározó jelentőségét.

Erről az érzékenységről tanúskodik a darab végi csavar is, melyet a reménybeli nézők kedvéért fedje jótékony homály, de amely keresztyén szemszögből is karácsonyi történetté emeli az ideálistól nagyon távol álló családi ünnepet.

Feke György

^{Fotó: Örkény Színház}