Urunk, Istenünk! Te nemcsak a mennyben akarsz lakozni, hanem nálunk is, itt a földön; nemcsak magasságos és nagy akarsz lenni, hanem alacsony és kicsiny, mint mi; nemcsak uralkodni akarsz, hanem nekünk szolgálni; nemcsak Isten akarsz lenni az örökkévalóságban, hanem érettünk emberként születni, élni és meghalni.
Szeretett Fiadban, a mi Urunk Jézus Krisztusban, nekünk nem kevesebbet, mint önmagadat ajándékoztad, hogy mi egészen és teljesen hozzád tartozzunk. Mindnyájunkra tartozik ez, bár közülünk senki meg nem érdemelte. Mi marad más reánk, minthogy csodálkozzunk, örvendezzünk, hálásak legyünk, és erősen ragaszkodjunk ahhoz, amit Te velünk tettél.
Kérünk téged: Engedd, hogy kérésünk igaz legyen ebben az órában mindnyájunkban. Engedd, hogy becsületes, nyílt és készséges imádságban és éneklésben, beszédben és hallgatásban, igazi karácsonyi gyülekezet lehessünk, s nagy éhséget hordozó, igazi úrvacsorázó közösség. Ámen.
Barth Károly
(In: „Szüntelen imádkozzatok". Imádságok a keresztyénség századaiból. Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1979. 225.)