Kahler Frigyes professzor életművét összefoglaló, annak esszenciáját bemutató kötet arra hivatott, hogy a 20. század során a hazánkban elkövetett súlyos törvénytelenségekkel, jogi anomáliákkal megismertesse az olvasót, és azokról eme írásában a neves jogász-történész ítéletet hozzon. A címben találó az utalás Dante poklára, ugyanis a könyvben vázolt történetek, sorsok, perek egyre mélyebb emberi bűnöket mutatnak be, rávilágítva arra, hogy nemcsak a diktatúra gonoszsága, de a jogi abszurditása is kellett ahhoz, hogy a totalitárius rendszer működtetői az ítélkezés során mindinkább mélyebb bugyrokba merüljenek. Kahler professzor válogatott írásait Sebő József gyűjtötte össze és közöl válogatást a kötetben, amely elsősorban a kommunista diktatúrák honi visszaéléseit és jogtiprását adja közre sűrített formában. A szentenciaszerű megállapítások segítik az olvasót abban, hogy a vitathatatlan tények: többek közt a jogfosztások és pszeudojogi normák alkalmazása eloszlasson minden kétséget afelől, hogy a kommunista diktatúra Magyarországon illegitim rendszerként működött évtizedeken keresztül.

A bevezetésben Kahler Frigyes ifjúkori emlékeiről ír, így olvashatunk a fiatalember meghatározó tapasztalatairól, egykori tanáraihoz írt kedves szavairól. Ezt egészíti ki néhány érdekes adalék a jogtörténeti kutatásokból – bemutatva egy 19. századi esetet, amelyben a jog és a népnyelv keveredett.

[[paginate]]

Ezután nem sokkal az antológia rá is tér a tárgyra, és az 1919-es Tanácsköztársaság kapcsán megállapításra kerül, hogy már az első bolsevik rendszer sem felelt meg „jogállam egyetlen követelményének sem”. Ugyanis „a hatalom eredete nem az állampolgári jogegyenlőségen alapuló népfelség, hanem az »élcsapat« párt ideológiája, az új »vallás« által hirdetett gyűlölet-tanok” voltak. A kommunista diktatúrákban egyfajta „új hűbéri rendszer” alakult ki, amelyben elsőrenden meghatározó voltak a személyes kapcsolatok és a lojalitás.

Kahler professzor bemutatja, hogy ennek kialakulásában fontos szerepe volt a világháború utáni letartóztatásoknak, népbírósági pereknek. Az ítélkezésben ugyanis sok esetben nem büntetőjogi, hanem politikai fogalmakkal operáltak, így hiába tanúsított jogszerű magatartást az üldözendő „reakciós”, a koncepciós perek során egy antikommunista politikai vízióval rendelkező személy esetében gyakran született elmarasztaló ítélet. Kahler Frigyes könyvének több pontján olvashatunk olyan fejezeteket, melyek akár kézikönyvszerűen is használhatóak volnának például jogi definíciók, törvényesség kritériumainak és perek kategóriának esetében – ezek rendkívül jól felépített, didaktikus részek.

A kötet többször idézi a szintén frappáns, „Joghalál Magyarországon” című művét Kahler professzornak. Efféle „joghalálokról” ebben a műben is olvashatunk, hiszen a gyűjtemény érinti a bírói függetlenség felszámolását, Kádár hatalomra jutását (mikor a kormány sem le nem mondott, sem fel sem mentették), és azt is, hogy a „törvényesség” keretei sok esetben pszeudojogi kategóriák voltak, hiszen az MSZMP belső, párthatározatok mentén működtette az országot. 1949-ben a Mindszenty-per kapcsán Jankó Péter (A Népbíróságok Országos Tanácsának elnöke) kimondta: „Tűrhetetlen volna, hogy a demokratikus haladást biztosító államrendet és államformát reakciós erők szervezkedése akár jogellenesnek nem minősíthető eszközökkel is veszélyeztesse”, ezért bűntettnek tekint „bármilyen haladásellenes, reakciós irányú változtatást.” Az „igazságszolgáltatás” valódi arcáról pedig egy felügyeleti tájékoztatóban olvashatunk – Molnár Erik igazságügy-miniszter szavai szerint (aki az ötvenes évek elején az új bírák kinevezésekor a következőképpen fogalmazott) –: ezek „olyan független bírák”, akikre „népi demokráciánk nyugodtan rábízhatja az osztályharcos igazságszolgáltatást.”

[[paginate]]

A kötet figyelemreméltó értékeléseket is tartalmaz a fentiek kapcsán, így 1956-tal kapcsolatban a következőt írja: „Ahhoz, hogy helyesen értékeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásának jogon kívüli és jogi eszközeit létrehozók, és a bármelyik szervben működők (politikai döntéshozó, belügyi vezető, rendőrség, ügyészség, bíróság) felelősségét, szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a monolit berendezkedésű hatalom rendszerében csak formálisan léteznek az állam önálló hatáskörrel felruházott szervei. Valójában azonban nincs elkülönülő vádhatóság és független bíróság. A politikai hatalom jogon kívüli és jogi (leggyakrabban pszeudojogi) eszközökkel keresztülvitte akaratát”.

Kahler Frigyes egy ponton kifejti a véleményét, hogy 1956 miért nem pusztán népfelkelés volt, hanem forradalom, és a következőképpen méltatta 1956-ot: „És így volt ez szerte a hazában, mert 1956 a Sors kegyelmi pillanata volt, a ritka pillanat, amikor egy volt a magyar szív dobbanása. A forradalmi bizottságok voltak ’56 őszének valódi vezetői. Talán ezért is olyan szép és magasztos a forradalomban megszületett nemzeti egység, mert minden közösségnek azok álltak az élére, akiket a nép bizalma odaállított. Végre megfelelő ember állt a megfelelő helyen!”

Kronológiailag a közelmúlthoz érve, a szerző a kötet második felében bemutatja a rendszerváltás utáni munkásságát az első szabadon választott kormány és miniszterelnök által alapított Történelmi Tényfeltáró Bizottság működésén belül. Ebben a fejezetben olvashatunk arról a rendkívüli munkáról, melynek során a sortüzek nyomában az író „valóságos országjárásba” kezdett M. Kiss Sándor történésszel, majd a Bizottságon belüli munkássága miatt politikai kereszttűzbe került. Lesújtó kritikával illeti a ’90-es évek Alkotmánybíróságát, ugyanis az „értéksemleges” hivatal egy jogállamban elfogadhatatlan módon a szabad választásokon létrehozott Országgyűlés törvényeit felülírva „menlevelet” adott a diktatúra bűnöseinek.

Végül az egyházüldözés valódi okáról rántja le a leplet Professzor úr Nyikolaj Bergyajev orosz filozófus szavaival: „a kommunizmus azért üldöz minden vallást, mert maga is az!” Így több olyan ügyet is tárgyal, amelyet munkássága során a szerző maga is behatóan tanulmányozott: Mindszenty József bíboros, P. Kiss Szaléz és Károlyi Bernát perei, a nyomozás a Fekete Hollók és a Regnum Marianum ügyekben, illetve a békepapi mozgalomról. A kötet végén azokról a vérbírákról is olvashatunk felsorolást, akik a legtöbb halálos ítéletet hozták a forradalom utáni megtorlás során.

Szeretettel ajánlom mindenkinek elolvasásra e tanulságos művet.

Bárány Zoltán