ima 1

figyelhettem volna rád de nem akartam
élveztem hogy mindenkibe belemartam
aki csak a közelembe merészkedett
csinos elefántcsonttornyom kettérepedt
életem utolsó órájáig engem
taníts kérlek akaratod cselekednem
 

ima 2

laza kísérletekből több volt mint elég
a sikertelenség fájdalom sem feléd
sodort hiába láttam hogy torz az a kép
hiába kérdeztem magamtól mire mégy
mindazzal ami nem igazán a tiéd
hiú önmagamtól nincs senki aki véd
 

földi halandótól soha nincs segítség
kimerül mindenkor az önző testiség
oltárán hozott áldozatokkal lecseng
hamar sokszor tapasztaltam a föld sem reng
belé megértettem nélküled nem lehet
Atyám szent kezedbe ajánlom lelkemet
 

bújócska

sűrű lombú meggyfa árnyékában tünt el
málnabokrok közt tévesztettem szem elől
valahol epret egrest is szedegetett
sőt láttam a Mária utca környékén
cekkerekkel a Csarnok téri piacon
és az Üllői út József körút sarkán
 

bújócskát játszik velem öt éve halott
anyám tisztán hallom a nevetését is
jól esik róla beszélnem róla írnom
gondolnom rá csak arra gondolni gondol
rám szeretne örömet szerezni nekem
megmondhatná bújócskánk meddig játszhatom