Hadd menjek, Istenem

Ének a süllyedő Titanicon?

Temetési ének-e a 19. századi angol unitárius költőnő F. S. Adams éneke? Mert ha nem az, akkor miként találjuk temetési énekeink sorában az utolsó helyen (422) 1948 óta? Miért csak temetéskor szokás énekelnünk?

Van-e köze az éneknek a süllyedő Titanic-hoz? Miért szokás hangsúlyozni, hogy játszotta a zenekar, vagy a hajó utasai énekelték, mikor a minden rekord megdöntésére törő luxushajó hullámsírba veszett?

Az-e a legjobb, legismertebb stb. dallama az éneknek, amelyre mi énekeljük? Mert ha nem, akkor miért nem énekelünk még legalább egy másikat?

Valamely éneknek az értékét megszabja-e, hogy kedvelték, vagy hogy megkapó sztori fűződik hozzá?  

Mert ha nem, akkor miért hiányzik tartalmi méltatása?[1] Mindez nem csupán történeti szakkérdés, vagy pedig az egyházi zene sajátos belügye.

Az ének agyonhallgatott tartalma

„Isten közelsége oly igen jó nékem”.[2] A zsoltáros bizonyság szólal meg Adams énekében. Ígéret a biztosítéka, hogy egykor távolvalók voltunk, ámde közelvalókká lettünk.[3] Ellenben ítéletes idő, mikor hiányzik a bizodalom, és a szent város népe sem közelít az Úrhoz.[4] Első személyben összefűzött vágyakozással és vallomással született ez a lírai hangú ének (Ich Lied), közösségi helyett személyes, és egyéni hangú vallásosságot önt versekbe. Bibliai látomás és álom megverselése. Álmában Salamonnak megjelent az Úr Gibeonban.[5] Ígéretes prófétai időkhöz fűződik a vének álomlátása;[6] erre visszautal az Újszövetség az egyház keletkezésekor.[7] Az ének nem temetéshez fűződik, nem is sírba szállás eszményítése. Akkor sem, ha az elég fiatalon elhunyt angol költőnő, eredetileg színésznő, Sarah Flower Adams (1805–1848), betegsége miatt visszavonulva írt énekeket. Gebhardt[8] saját német fordítása fölé Pál apostol törekvését írta „amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, néki dőlvén, célegyenest igyekszem” (Fil 3,14). Évtizedekkel a Titanic katasztrófája előtt, 1841-ben jelent meg Adams éneke, nővére dallamával. Más kérdés, hogy hozzájárult-e fél évszázaddal később a hajótörés az ének terjesztéséhez, vagy a 20. század második feléig ívelő népszerűségéhez. Akármint történt, elhallgassuk-e, hogy nem temetési ének a Hadd menjek, Istenem? Alább látjuk, hogy 1948 előtt soha sehol nem sorolták be ilyen minősítéssel.

[[paginate]]

Bétel, Jákób álma ihlette az éneket,[9] túl az igen személyes hangon, különösen a történet egyes mozzanatai. „Kínos kővánkosa” volt az éneklőnek „álomlátás után”, mert a Lúz nevű helyen Jákób reggel ébredése után fogta azt a követ, amely fejealja volt, fölállította szent oszlopként, olajáldozathoz, a helyet elnevezte Bételnek. Istenháza a jelentése a beszélő névnek. Isten álombeli ígéretére fogadalom következett, Jákób hálaáldozatként vállalta, tizedet ad mindenéből. Nem szolgál a sola Scriptura elv dicsőségére, hogy az ige egyházában mellékes az éneknek ez a bibliai tartalma és indíttatása.

Többen fordították az éneket, ezekre még visszatérünk; ámde csupán a Gyermeklant (1883) németből fordított változatában jelent meg, hogy „Búmból majd támadand / Egy új Bethel”; ismét Thaly Lorán szintén németből készült „Közelb hozzád, Uram” kezdetű változatának e soraiban: „Bár, mint Jákobra ott, / Éj száll reám”. A bibliai háttér és indíttatás eltűnése miatt sem a mennyei grádicsok (1939-ban „lépcsőknek fényes sora”), sem az Isten színe elé eljutás, meg az örökre megnyugvás oka nem teljesen világos a magyar énekben. Lajtorja sincs, amelyen fel és alá jártak Isten angyalai Jákób álomlátásában. Az ének eredetijében semmi olyat nem találunk, amire illene olyan ráfogás, hogy itt a halál elalvásként van jelen, mint a zsoltárban.[10] Egyszóval a fordítók vagy nem értették, vagy egyáltalán nem sikerült érzékeltetniük az ének bibliai tartalmát. Hajlottak toldalékolására, újraköltésre. E szempontból Kecskeméti Ferenc éneke, ha Adams éneke sugallta, legkevésbé sem hűséges műfordítás. Terjedelme több mint kétszerese az eredetinek (talán a hat strófára bővített angol szöveg nyomán keletkezett?), egyes vonásai miatt mégis figyelemre méltó.[11] Írt az átvett témára egy egészen más éneket. Ebben adalékul Adams témájához Jézus keresztelési ígéretére visszhangzik a lelki templommá válás, az újszövetségi ígéret, és a megkeresztelt fogadalma hangzik, akinek már nem árthat „Bűn, bú, halál”.

El nem évülő vétség, hogy elsikkasztva tartalmát, halottas ének nálunk ez a személyes vallomásba foglalt álomlátás. Nem mentheti a Heidelbergi Káté szerinti felirat: A test feltámadásáról és az örök életről. Így sincs köze az ének elmismásolt tartalmához.[12]

Korábbiakhoz újabb változat társult a 20. században. 1996-ben azután a református világtalálkozóra kiadott énekeskönyv[13] hajszolt keletkezése miatt az ének átköltéseit nem hibátlan adatokkal közölte. Éneklésünk 20–21. századi történetében tisztázatlan, hogy a költőileg jobb, tartalmilag hű változat maradjon-e, vagy kedveltség meg egyéb kényszerítő tényezők hatására akár több változat sorakozzék énekeskönyvünkben, közben hangoztatva az egységet; akár egyházkormányzati döntés ez a tisztázatlanság, akár az akadozva működő presbiteri és zsinati rendszer defektusa. Megoldja-e a hibás besorolást a Titanic legendája? Ez szintén kétséges.

[[paginate]]

Elterjedtség és hajózenekar

Nincs hiteles adatunk, hogy a hajó nyolctagú zenekara mit játszott utoljára az első osztály szalonjában, vagy a süllyedő hajó fedélzetén, a pánik elhárítására, mikor már javában folyt a hajnali mentés. Műsoruk divatos tánczenére és operettek dalbetéteire alapult. Bizonytalanok az emlékezők, hogy ragtime vagy keringő hangzott-e bátorításul, még kevésbé bizonyos, hogy átváltottak templomi énekre. Az utasok negyede volt angol, még kevesebb volt amerikai. A vegyes nemzetiségű többi utasnak alig lehetett nagyon ismerős a hagyományos angol ének. Hogyha elhangzott, moziorgonán is szólhatott volna. Az emlékkoncerteken improvizált a dallamára valamelyik neves orgonista, valóban énekelt a közönség is, tisztelegve a tragikusan elhunytak emlékezete előtt.[14] David Rumsey (1939–2017) ausztráliai orgonista és orgonaszakértő tisztázta,[15] hogy sem a Valencia sem a Titanic gőzösön nem épült orgona. A hírek későbbi megfilmesítések nyomán terjedtek el. Az is későbbi filmekben tűnt föl, hogy 422. énekünk a nálunk egyedül ismert amerikai dallama szólt, az Excelsior (későbbi nevén Bethany).[16] Nincs azonban hangzó anyag a legkorábbi filmről. Érzelmi hatás, siker volt a filmgyártók célja, nem a hiteles ábrázolás. De vannak adatok a legkorábbi orgonás emlékkoncertekről, maradtak automata lejátszáshoz készült lyukszalagok, ezek eldöntik a dallamok, az esetleg elénekelt himnusz dallamának meghatározását. Alább még erre is vissza kell térnünk. A mi hiányos ismereteink eddig nem terjedtek ki arra, hogy az éneket a 19. század közepétől egy évszázadon át legalább tizenöt dallamra énekelték különböző felekezetekben és közölték énekeskönyvek kiadásaiban.

Elsüllyedt Kanada vizein a Valencia nevű gőzös 1906-ban. Korabeli újság, The Seattle Daily Times, címlapján tudósított, hogy a mentőcsónakba szállt asszonyok énekelték ezt az éneket, harminchárman megmenekültek.[17] Az összecsengés miatt elkerülhetetlen a gyanú, hogy a filmgyártók innen vették az ötletet, és úgy tálalták a Titanic katasztrófáját, mintha az esemény ott és így történt volna. A későbbi közvéleményre ez hatott. Csomasz Tóth Kálmán ezért írhatta, hogy az utasok énekeltek.[18] Az emlékezések csak a zenekart emlegetik. Évtizedekkel később is azt vélte Csomasz Tóth Kálmán, hogy a dallamot és az éneket „főleg az 1912-ben jéghegynek ütközött Titanic óceánjáró hajó katasztrófája tette világszerte közismertté. A hagyomány szerint a hajó hullámsírba merüléséig a személyzetnek azok a tagjai, akik nem hagyhatták el a helyüket, az ott rekedt utasokkal együtt ezt az éneket énekelték, ezzel a dallammal.”[19] Ha énekelték, akkor más dallammal énekelték.

Utalt-e a Titanic-ra a Hozsanna! (1901) valamelyik későbbi kiadása? Vagy pedig a Hallelujah! (1914)? Ilyen adat nincs birtokunkban. Csomasz Tóth Kálmán 1950-es[20] és 1971-es egyik forrása volt Délvidék énekeskönyve (1939), ebben olvassuk a Benkő István fordította 278. számú ének után: „A süllyedő Titanic fedélzetén 1912 április 15-ike hajnalán a hajó zenekara ezt az éneket fújta 2418 hullámsírba készülő ember indulójaként”. Figyelemre méltó, hogy itt az ének besorolása: Lelki énekek templomon kívüli vallásos összejövetelek, konferenciák, bibliaórák, házi áhítatok, ifjúsági és gyermekistentiszteletek használatára.

Képeslapokon is megjelent az ének hamar. Egyik holland nyelvű közli énekünket és a Bethany dallamot 6/4-es ritmusban. Így terjedt 1859 óta, nem kizárólag 4/4-es lejegyzésben. A hajón egyetlen holland utazott. Az ő kedvéért aligha választotta a zenekar ezt az éneket. Ha az Angliában elterjedt dallamot játszotta, az elképzelhető, az más, nem az az egyetlen, amit mi ismerünk. Erre mutat a többi képeslap. Francia, angol-francia és svéd képeslapon is megjelent az ének. Nem a nálunk kizárólagos dallammal, hanem J. B. Dykes dallamára (ez a Horbury), ez 1861-ban született, 1863-tól ez terjedt el legjobban az énekkel, ezt láthatjuk itt.[21] A Tödtenhymn svéd megjelölés halottas éneknek tekinti, más kérdés, hogy az angolszász világ hogyan ismerte, és megokolja-e a mi besorolásunkat.

Tengeren túlra, Ausztráliába is viszonylag hamar eljutott az ének, 1869-ben. Azonban a Bethany dallam Angliában először csak 1905-ben és 1911-ben jelent meg az akkor már régen közismertek árnyékában. Később terjedt el, és mindig más dallamok társaként, mert jóval előbb kialakult az angliai hagyomány. A Bethany ismertsége később sem vetekedhetett a szokásos dallamokéval, ezt nem így tudta Csomasz Tóth Kálmán. Alternatív dallamokból bőséggel volt. Hangsúlyoznunk kell, hogy tizenöt dallammal volt használatos az ének különféle kiadásokban, közülük ma már eldönthető, hogy ha valóban játszotta a zenekar, akkor melyik dallamot választotta.

[[paginate]]

Magyarul

Föntebb már történt említés az ének több magyar változatáról. Érdemes a zegzugos történetet áttekintenünk a fordítások megjelenésének időrendjében.

Két változatot is közölt egymás után Farkas Sándor (1851–1911) Ercsi helyettes lelkésze, a Gyermeklant kiadója (1883, 2. változatlan második kiadása 1892).[22] Szó szerint újra közölte ezeket, dallam nélkül, ugyanígy egymás mellett, Szalay József gyülekezeti énekfüzete 1895-ben.[23] [1] Közelb hozzád, Uram / Mind közelebb. Hegedűs Sándor (1847–1906) fordította Erhard Friedrich Wunderlich (1830–1895) német változatából (1875): Näher, mein Gott, zu dir, näher zu dir. Ezt a változatot vették át baptista kiadványok is a hazai nazarénusoktól. Akkortájt szerették a verselők az ilyen hangzókat torlasztó szóalakokat (közelebb > közelb), nem törődtek azzal, hogy idegenszerűek és nem énekelhetők jól. Elmondhatjuk, az ének szó szerint követi az eredeti kezdetét, más változatok ezt kevésbé tükrözik (Megyek már… Hadd menjek…). [2] Mindig veled, Uram. / Mindig velem. Kecskeméti Ferenc (1855–1916) skóciai ösztöndíjas, majd amerikai, aztán békési lelkész feltehetően angolból fordított, tizenegy strófára bővített adaptációja az egyik legkorábbi, ha valóban Adams nyomán született, és nem valamilyen átdolgozásból. Csupán a kezdő és záró versszakokban van hasonlóság. Nem ismerjük Kecskeméti kapcsolatát Farkas Sándorral. Ez azért hátrány, mert a Gyermeklant megjelenése idején amerikai lelkész volt a fordító, előtte meg ösztöndíjasként Edinburgh-ban tanult Kecskeméti. Azelőtt fordította az éneket? Vagy valahol előbb megjelent, és onnan vette át Farkas Sándor? A keletkezés homályba vész, a közvetlen forrás is. Kecskeméti később is fordított énekeket angolból, ezek Szalay föntebb említett füzetében is megjelentek. Németből fordított énekét nem ismerjük. Ismeretlen okból nem angol dallammal, hanem Gebhardt német dallamával közölte Farkas Sándor az éneket; ő maga párosíthatta hozzá, vagy azért van így, mert maga Kecskeméti a bővített angol szöveg mellett talán valamilyen német változatot is alapul vehetett magyar átdolgozásához. Gebhardt változata viszont ragaszkodik Adams öt strófájához. Hogyha mégis Gebhardt nyomán haladt Kecskeméti, akkor más, jelenleg azonosítatlan énekét írta újra. Nem tudjuk eloszlatni a bizonytalanságokat, így csupán az esetleges lehetőségeket vehetjük számba. Óvatosságra int, hogy Victor János nem ismerte a szerző nevét, csak a fordítóét, vagyis Kecskeméti Ferencét. A dallamszerzőt nem nevezi meg, a Frohe Botschaft a megnevezett forrása, ez viszont Gebhardt kiadványa.

A Hozsanna! (1901) a következő énekeskönyv, amelyben 77. sorszámmal megjelent Adams éneke. [1] Istenem, tehozzád / Mind közelebb. Hűségét tekintve legközelebb ez jár az angol eredetihez. Fordítója ismeretlen. Victor János közlése szerint az Újpesti vasárnapi iskolai énekeskönyv-ben látott napvilágot, ebből ma nem ismerünk példányt. Esetleg Victor János fordíthatta? Jelöli saját fordításait, egyéb fordításaiból meg az tűnik ki, hogy nem verselt ilyen jól. Mindkét éneknél utal arra, hogy a másik dallamára is énekelhető (ez az angol Horbury és Gebhardt német dallama). Tudniillik a [2] 146. számú a Kecskeméti Ferenc fordításának hat strófára rövidített változata, őt fordítóként jelöli meg Victor, a szerző neve helyén kérdőjel van. Gebhardt dallamánál a Frohe Botschft-ra utal forrásul, amint föntebb láttuk. S. F. Adams nevét tehát nem közli, később ennek nyomán mások sem tulajdonították neki a szerzőséget. Ezután Kecskeméti énekének egy másik rövidítése is keletkezett.

[[paginate]]

Hallelujah! A Bethánia Szövetség (CE = Christian Endeavour) énekeskönyve 1914–2012 között szintén két változatot közölt. [1] Kecskeméti adaptációja rövidítve tovább élt (139). Kováts Lajos szerkesztése kevésbé volt alapos, mint a Victor Jánosé. Halála, és a munkát folytató fiának a halála miatt a kiadvány megjelenése elhúzódott, ez pontatlanságokkal járt. Hibás szerzői adatokkal jelent meg Adams éneke. Mintha németből fordították volna, a Reichsharfe 436. a forrás. Szerzője Gebhard (valójában Gebhardt). Fordítója Szász Béla. Közöltem a kétféle rövidítést párhuzamosan, hogy mindenki láthassa, csupán más strófákat töröltek Kecskeméti adaptációjából, a két énekszöveg egyébként azonos.[24] Nincs arra sem adat, hogy Szász Béla munkája a kurtítás és a szöveg apró módosítása. Ennek a 19. században kellett volna történnie, még a Hozsanna! megjelenése előtt, hisz a kolozsvári professzor meghalt 1898-ban. Nem szerző, németre fordító az énekeskönyveket kiadó Ernst Heinrich Gebhardt (1832–1899) metodista prédikátor. Ennek a dallamnak a szerzője valóban ő, nem pedig az itt olvasható Lowell Mason. E hibák napjainkban is tovább élnek. [2] Megjelent ugyanakkor egy szintén németből fordított újabb változata Adams énekének. Forrása: Evangeliums Sänger I. 119,[25] szintén Näher, mein Gott, zu dir kezdetű.[26] A Hallelujah! (101) e változata Thaly Loránt (1874–1940) átköltése, Jobban tiéd, Uram, / Jobban tiéd kezdettel. Nyelvezete a korábbiaknál is avultabb. Jákóbra utal, tartalma jobban kifejezi a bibliai indíttatást, de nyelvújítási műszavai és szóösszetételei miatt kevésbé jól énekelhető. Átvette az ének e változatát a Nagy Károly szerkesztette erdélyi énekeskönyv is;[27] a 272. számú ének Adams és Mason helyes megnevezésével, a Bethany 6/4-es lejegyzésű dallamával jelent meg, az Énekek vasárnapi iskolák, vallásos összejövetelek és a család számára feliratú csoportba sorolva. Azaz ismételten két változat látott napvilágot, illetve három is, de az azonosság a téves adatok miatt senkinek nem szúrt szemet, korábban sem tették szóvá.

Délvidéken közölte az Ágoston Sándor, Árokháty Béla és Karácsony Sándor szerkesztette énekeskönyv mai (1948-as) református énekeskönyvünk korábbi szövegét 1939-ban.[28] Benkő István (1889–1959) fordítása. Nem ismeretes, hogy milyen kiadásokra és énekeskönyvekre figyelt, és foglalkoztatták-e a korábbi fordítások. Nincs olyan közel szövege az Istenem, tehozzád mind közelebb kezdetű korai változathoz, különösen kezdete távolodik el, talán a bibliai célzásokat nem sikerült érzékeltetnie. A csillagvilágokon túlra vezető út hangsúlyos, meg az álomszárnyak. Álljon itt kezdő strófa, ezt módosítgatta Csomasz Tóth Kálmán 1948-ban. Ez az éneknek is javára vált, énekelhetőségének is. Megyek már, ó, úton megyek feléd, / Fájdalmas szent úton mindig feléd. / Ó, sok keresztje van, / De ez az én utam, / Hisz hozzád visz, Uram, / Mindig feléd.

Föntebb találkoztunk már a reformátusok világtalálkozójára kiadott énekeskönyvvel (1996),[29] ebben rejtélyes módszerrel a Megtérés csoportba sorolták Adams énekének két változatát, a harmadikat meg (nem neki tulajdonítják) a Bizodalom Istenben feliratú csoportba. [1] 415. a Hadd menjek, Istenem Benkő-féle fordítása, a 4/4-es Bethany dallammal, nem jelzi, hogy ez a Csomasz Tóth Kálmán módosította szöveg, pedig a jellegzetes kezdet minden korábbi fordítástól elszakad, nem jobb és nem hűségesebb. [2] 420. a Jobban tiéd, Uram, ugyancsak a Bethany dallammal jelent meg, de 6/4-es lejegyzéssel, ez a Thaly Loránd változata. [3] 461. a Mindig velem, Uram, mindig velem, Kecskeméti kurtított változata. Német dallamának szerzőjeként nem Gebhardt, hanem hibásan Lowell Mason van feltüntetve. Az ének szerzőjeként pedig Paul Gebhard [!], azzal tetézve a korábbi hibát, hogy a neves német énekszerző Paul Gerhardt (1607–1676) elírt nevét gyaníthatta itt a sajtó alá rendező. Az ének fordítója (vagy átírója) sem Kecskeméti Ferenc, hanem Szász Béla. A hibák az 1996 után megjelent lenyomatokban változatlanul ismétlődnek napjainkig. Tehát két (vagy három) változatban található ugyanaz az ének, de a téves adatok miatt ez nem tudatosult.

Javítgatta Kecskeméti Ferenc Mindig velem kezdetű és rövidített adaptációját Vizi István Dunamellék énekfüzete számára (Draskóczy László szerkesztette);[30] az összevont kiadásban az újabb átjavítás jelent meg;[31] beiktatva Az Istennek gondviseléséről szólók sorába. Helyes a dallamszerző neve. Nem közölte ez a kiadás sem szerzőként a költőnő Adams nevét, csupán az adaptáló Kecskeméti Ferencét, akinek korábban két változatban közölt kurtított változata nyomán a legújabb átjavítás született.

Kurtítás és csonkítás helyett adódó lehetőség egyes énekek hosszadalmas kifejtésének tömörítése. Ritkán alkalmazzák. Nehéz szellemi munka, nem könnyű elérni, hogy ne csorbuljon az összefüggés, és a művészi megoldást se helyettesítse kínos kővánkos jegyében kínos verselés. Tehát az se maradjon el, ami a szöveget verssé avatja, az dallamra húzott vagy nyomorított szöveget énekké. Kecskeméti adaptációját könnyebb volt kétféle módon is rövidíteni, mintsem felére összevonni.

[[paginate]]

Alternatív dallamok

Megbízhatóan adatolja David Rumsey, hogy a korábbi, Angliában hagyományosnak számító dallam a Horbury (1861) volt, tartósan az is maradt az ének 19. századi elterjedésétől a 20. század második feléig, amikor már hanyatlott az ének kedveltsége. Ha tényleg elhangzott a süllyedő hajón, ezt a dallamot játszották. Adatok igazolják, hogy az emlékkoncerteken erre improvizáltak az orgonisták, a hallgatók ezt énekelték emlékhangverseny közben. Ez a dallam jelent meg az angol, angol–francia és svéd nyelvű képeslapokon. A másik dallam, amely együtt terjedt vele, de nem volt ugyanolyan mértékben kedvelt, a Proprior Deo (1872), főleg metodisták között volt ismert. A zenekar vezetője is metodista volt, metodista kóruskarnagy leszármazottja. E kettő mellett később is harmadik volt gyakran a Bethany dallam. Ez Amerikában keletkezett, Amerikában terjedt, a Titanic katasztrófája idején még jórészt ismeretlen volt Európában.

Kérdés, a jövendőben a hagyományos Bethany (Excelsior) dallam, ha marad, milyen lejegyzésben maradjon? 6/4-es vagy 4/4-es ütemben? Úgy látszik, az előzőre van több példa.

A számos dallamváltozat miatt lehetne, sőt kellene választanunk a gyakoribbak közül egyet vagy kettőt. Ez újabb lehetőség, de gond is. Súlyos prozódiai nehézség, hogy a mostani változat (Hadd menjek, Istenem / Mindig feléd), de a Hozsanna! legkorábbi változata (Istenem, tehozzád / Mind közelebb) sem éneklehető jól a Horbury dallamra. Valószínűleg a fordító nem ismerte (egyik fordító sem ismerte), vagy zenei érzék és jártasság hiányában nem érezte a dallam lejtését. A döcögő prozódia nem válik az énekelhetőség javára. Sem ma, sem a jövendőben.

Több dallam használata miatt is, de az ének tartalmára tekintettel is csak az kínálkozik megoldásul, hogyha új, a korábbiaknál hűségesebb és költőibb fordításra akad vállalkozó. Énekeskönyvek szerkesztésének általános vonása a folytonos javítgatás, helyesbítés, ez szükséges. A toldás-foldás, ötletszerű és következetlen módosítgatás is szinte kötelezőnek számít, az ismételten átszabás liberális gyakorlata meg magától értetődőnek, noha ismételten kiderült, hogy ez biztosan nem növeli az ének értékét, legtöbbször nem javítja használatát sem. Lehangoló tanulságokat kínál erre a magyar református énekeskönyv revíziójának 1877–1921 közötti időszaka. A tanulságok összegzése elkezdődött ugyan Csomasz Tóth Kálmán munkásságában, aztán megakadt. Valóban új alapvetés azóta sincs.

Horbury, 1861, John Bachus Dykes (1823–1876)

A végül nehezen összehozott és kiadott 1921-es magyarországi énekeskönyvnek elkészítette saját változatát Felvidék,[32] Királyhágómellék[33] és Erdély.[34] Korábban ettől függetlenül szerkesztett énekeskönyvet az elszakadt amerikai magyarság.[35] Az 1948-as próbaénekeskönyv (változatlan 1964-től, de már nem próbaénekeskönyv) hatására annyit módosult a helyzet, hogy átvette a felvidéki reformátusság az 1948-as énekeskönyvet. Többszöri próbálkozás után sem vette át Királyhágómellék. Délvidék saját 1939-es énekeskönyvét revideálta és ezt használja 1971 óta.[36] Ebből a többféleségből mindmáig nem bizonyult kiútnak az 1996-os találkozós énekeskönyv. Létrejöttének módja miatt ezen nincs miért csodálkoznunk.

[[paginate]]

Hagyomány és fennmaradás

Befejezésül a helyi használat hagyományára kell visszautalnunk. Kárpátalján és Szlovákiában magyar nemzeti himnuszunk pótlékának számított (politikai tilalom miatt) a Kecskeméti Ferenc rövidített változatának éneklése, legalább a kezdő verse. Elterjedésének idejét és módját nem ismerjük, vagy a Hallelujah! későbbi, vagy a Hozsanna! korábbi hatása lehet. A Thaly magyarítása Erdély egyes területein számított hagyománynak, máshol alig ismerik, ha csak az 1996-os kiadás nyomán meg nem ismerték. A jövendőbeli szerkesztőknek azzal kell szembenézniük, hogy egymással ellentétes kívánalmaknak lehetetlen megfelelniük. A szélesebb gyülekezeti közvélemény pedig ellentétes kívánalmak jegyében születik; esetleges, legtöbben (egyházi vezetők is) saját szokásukat tekintik normának és egyedül követendőnek. Úgy keletkeznek a konvent vagy zsinat által kimondott elnökségi kívánalmak is, hogy a döntéshozók zöme soha nem munkálkodott a himnológiai kutatás és a gyakorlati liturgikus egyházi zene egyetlen területén sem. Mikor aztán a szerkesztés és sajtó alá rendezés során ezeket az elvárt elveket (netalán alapelveket) kellene alkalmazniuk azoknak, akik a szerkesztés munkáját végzik, egymás után támadnak a megoldhatatlan és eldönthetetlen kérdések, vagy pedig a nehezen megszületett megoldás csaknem minden egyes énekkel kapcsolatban újabb kérdéseket vet föl.

Proprior Deo, 1872, Arthur Seymour Sullivann (1842–1900)

Adódtak föntebb ilyenek bőséggel ezzel az énekkel kapcsolatban. Hasznos-e egyazon éneknek több változatát közölnünk, esetleg egészen más énekcsoportba sorolva? Ha ilyenek használatosak, megtartásuk mellett a szokás legyen-e a fő érv? Az énekhez fűződő legendák döntsenek? Besorolásuk legyen-e teljesen esetleges és a tartalomtól független? Mit tartsunk meg az idegen nyelvből fordított énekek egészen eltérő zenei és liturgikus hátteréből? Több dallammal használatos énekünk nekünk is volt sok, századokon át. Az eleve több dallammal használt angolszász énekek dallamai közül azonban mégis csak egyet közöljünk?

Az első mozzanat nem ez. Tartalmi érvek megokolják-e, hogy az éneket akár egy, akár több alakban, akár egy, akár több dallammal megőrizzük? Erre kell jól megokoltan válaszolnunk. Az kétségtelen, hogy nem sorolhatjuk be a halottasok közé az ének egyetlen változatát sem.

Fekete Csaba

 

[1] Vö. Fekete Csaba, Közelb hozzád, Uram; Mindig velem, Uram; Hadd menjek, Istenem; Sarah Flower Adams énekének magyar változatai, Szolgatárs, XXIV (2015/1) 36–46. Nem ismétlem a közölteket, csupán utalok a párhuzamosan közölt angol és magyar, német és magyar énekszövegekre. — Megköszönöm Fischer Tamásnak, hogy figyelmeztetett David Rumsey, Titanic’s final concert című tanulmányára, www. davidrumsey.ch/Titanic.pdf; illetve az interneten elérhető több organológiai közleményére, amelyek ide tartozó részadatait most szintén hasznosítottam.

[2] Zsolt 73,28 — az 1908-as revideált Károlyi szerint; De nekem oly jó Isten közelsége (Ruf).

[3] Eff 2,13 …kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által; (1908-as revideált Károlyi); …ti, akik „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által (Ruf)

[4] Zof 3,2b Istenéhez nem közelített (1908-as revideált Károlyi) …nem járult Istene elé (Ruf)

[5] 1Kir 3,5 — folytatólag kérés és ígéret hangzik el.

[6] Jóel 3,1b — az álomlátás a Lélek kitöltetéséhez kapcsolódik.

[7] ApCsel 2,17

[8] Gebhardt (1832–1899) 1875-ben Frohe Botschaft, 1880-ban Evangeliums Lieder című gyűjteményt adott ki; 1881-től összevonva: Frohe Botschaft und Evangeliums Lieder, Meist auß englischen Quellen in’s Deutsche übertragen von Ernst Gebhardt… Ennek valamelyik kiadása lehetett forrása Victor Jánosnak, és másoknak is. Csak címével, megjelenési adatok és Gebhardt neve nélkül szerepel a Hallelujah! forrásai között.

[9] 1Móz 28,10–22 — templomszentelés szertartásához szokás kapcsolni a liturgikus használatban.

[10] Zsolt 13,4 El ne aludjam a halálban (vagy halálra, az 1908-as revideált Károlyi szerint); ne jöjjön rám halálos álom (Ruf).

[11] Hozsanna! 146. Hallelujah! 139. A szövegkihagyásokat lásd Fekete 2015, 2015, i. m. 40.

[12] Erre az énekeskönyvek szerkesztésére tartozó kérdésre, tehát a mesterkélt és utólagos besorolás problémáira itt csak annyival utalok, hogy nem a vasárnapokra tagolt kátétanítás szerint történik semmi a Magyarországi Református Egyházban. Az énekek keletkezésének és tartalmának a káté tanításához nem is lehet köze. Sokszor lehetetlen jól megoldani a művi besorolást. Ez az 1948-as énekeskönyv egyik orvoslandó vétsége.

[13] Magyar református énekeskönyv, Kiadja a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, Budapest, 1996. Azóta több, részben módosított, lenyomata jelent meg Budapesten, Kolozsvárott és Nagyváradon. — Lásd a 27. lábjegyzetet is.

[14] Angolszászoknál a lelki ének vagy dicséret műfaji megjelölése hymn vagy canticle; neve van minden dallamnak, a mutatókban is ez az elnevezés található.

[15] Tisztázta a dallamok változatait és az esetleges elhangzást 2009–2012 többször bővített és itt felhasznált közleményében nálunk hozzáférhetetlen énekeskönyvek és múzeumi anyag (képeslapok, újságok, koncertek műsora, lyukszalagok) nyomán.

[16] Korábbi nevét szükséges említenünk. Közben használata és elterjedtsége visszaesett. Azóta Amerikában és Angliában föltűnt két egészen más dallam is, ugyancsak Bethany (Crucifer) néven.

[17] „Nearer, my God, to Thee – Thirty-three men saved!”

[18] Csomasz Tóth Kálmán, A magyar református gyülekezeti éneklés, Református Egyetemes Konvent, Budapest, 1950 (Református Egyházi Könyvtár 25.) Megjegyzi, hogy „más dallamokra is éneklik, de ez a legelterjedtebb”. Hozzáteszi: „Főként a »Titanic» óceánjáró hajó 1912. évi katasztrófája nyomán népszerűvé vált »Nearer, my God, to Thee«  kezdetű angol ének több magyar változata közül ez [Jugoszláviai, Szabadka, 1939] 278. sz. jelent meg. — Kevés igazítással”. 383.

[19] Csomasz Tóth Kálmán, Dicsérjétek az Urat, Tudnivalók énekeinkről, Budapest, 1971. 2. változatlan lenyomata Kálvin Kiadó, Budapest, 1995.

[20] Lásd címét a 13. jegyzetben.

[21] Közöltem, Fekete 2015, i. m. 41. Lásd az 1. jegyzetet.

[22] Gyermek–Lant, Vallásos énekek gyűjteménye, Különösen vasárnapi iskolai használatra, Összáll. Farkas Sándor ev[angéliumi] ref[ormátus] h[elyettes] lelkész, Budapest, 1883. További részletekre vö. Fekete Csaba, A. N. Somerville és az angolszász énekek megjelenése egyházunkban, Világnézetek kihívásai és a protestáns teológia, Szerk. Kovács Ábrahám, L’Harmattan–Partiumi Keresztyén Egyetem Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete, Budapest–Nagyvárad, 2016, 163–188. (Magyar Protestáns Teológiatörténeti Könyvtár 1.)

[23] A részletekre vö. Fekete 2016, i. m.

[24] Fekete 2015, i. m.

[25] Pontosítva: Evangeliums–Lieder 1 und 2. (Gospel Hymns), Deutschen Kernliedern, Ausg. u. hrsg. von Walter Rauschenbusch u. Ira D. Sankey, The Biglow and Main Company, The John Church Company, [1897 után, a lenyomatok keltezetlenül jelentek meg]. Az I. kötet Nro. 119. helyes. A németre fordító nevét nem ismeri. Mason Bethany dallamát közli, 6/4-es lejegyzésben.

[26] A Gebhardt és Wunderlich német fordítása közötti lehetséges kapcsolatot nem sikerült tisztáznom.

[27] Református egyházi énekeskönyv az Erdélyi Református Egyházkerület használatára, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R. T. Cluj–Kolozsvár, 1923, 272.

[28] Énekeskönyv református keresztyének számára, A Jugoszláv Királyság Református Keresztyén Egyház kiadása, Grafika nyomda, Szubotica, 1939, 278.

[29] Lásd a 13. jegyzetet. Előszava szerint „Ez az első öntudatos próbálkozás arra, hogy a világ reformátusságának istentiszteleti egységét megteremtse.” Függelékül egységes használatra szánt istentiszteleti rendet is közölt „Közös liturgia” címmel (659–673).

[30] Ébredj, alvó, Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2010, 166. (Dunamelléki Énekfüzetek III.)

[31] Krisztus az énekem, Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2012, 662.

[32] Énekeskönyv a Csehszlovák Köztársasági magyar reformátusok használatára, Kálvin-nyomda, Beregszász, 1923.

[33] 1992. évi kiadása „új énekeink” függelékkel jelent meg, közöttük 368. Hadd menjek, Istenem, 389. Jobban tiéd, Uram! Változatai az ezredforduló után is megjelentek, így például 2001-ben.

[34] Lásd címét a 27. lábjegyzetben!

[35] Református énekes-könyv közönséges isteni tiszteletre, vasárnapi iskola és alkalmi vallásos összejövetelekre, Kiad. a Central Publishing House, Cleveland, Ohio, 1917. — 1947 óta az amerikai magyar énekeskönyv csak részben követte ennek a Hodosi Sámuel szerkesztette kiadásnak a kezdeményezéseit. Énekeskönyv amerikai magyar reformátusok használatára. Változatlan lenyomatai: 1947, 1951, 1960.

[36] Énekeskönyv református keresztyének használatára, 2. átdolgozott kiadás, A Jugoszláviai Keresztyén Egyház kiadás, Szabadka, 1971. Változatlan, de nagyalakú kiadása megjelent 2001-ben, ebből azonban elmaradt a Heidelbergi Káté, stb. 331. sorszámú a Benkő fordítása, Megyek már, ó, Uram; Lowell Mason 6/4-es lejegyzésű Bethany dallamával.

Hasonló anyagaink

Confessio 2018/1

Negyvenkettedik évfolyam, első szám Minden kedves Olvasónknak áldott pünkösdi ünnepeket kíván a Confessio Szerkesztősége