Háy János az a fajta művész, aki nem teljesedik ki egyetlen művészeti ágban: a Szabó Magda-díjas író, drámaíró, költő festőként és illusztrátorként is alkot. Ez az összetett látásmód köszön vissza a 2025 Pünkösdjére a Pocket zsebkönyvek sorozatban (és könyvautomatákban) megjelent Passiójában is. Nemcsak azért, mert az oratóriumok szövegkönyvének szerkezetét követő írást saját festményeivel illusztrálta (ezzel a keresztutak stációit idézte meg) a római katolikus szerző. Hanem az egyszerre kortárs, helyenként slam poetryt idézően szellemesen üdítő, máskor a bibliafordítások nyelvezete előtt tisztelgő, vagy épp időtlenül filozofikus, Krisztus szenvedésének és kereszthalálának történetből mégsem kizökkentő szöveg miatt.

Ebből a sokrétű, műfajából adódóan előadásra szánt alapanyagból gyúrt kiváló, fesztiválkörnyezetben és kőszínházban egyaránt élvezhető produkciót (Vecsei H. Miklós közreműködésével) az SZFE színművész hallgatója, Lukács Ádám és (évfolyam)társai: Juniki Noémi, Atlasz Barnabás, Nyomárkay Zsigmond, Molnár András, Vass Gergely. A fiatal evangélikus rendezőt a darabválasztáskor az motiválta, hogy a passiótörténetet a generációja minél szélesebb rétegei is megismerhessék. A végeredmény sokszínűségben felér a szövegkönyv rétegzettségével: ügyesen merít az oratórium, a passiójátékok, a rockopera és a bábszínház eszköztárából is. Mégsem torkollik zűrzavarba, ezért le a kalappal az ifjú alkotó előtt.

[[paginate]]

^{Forrás: Szkéné Színház}

Jézus tanítványaihoz hasonlóan fiatal szereplők ülnek velünk szemben a színpadon, ők hatan osztják fel egymás között a szólókat, de ők a kórus és a zenekar, sőt el is játszanak egyes jeleneteket. Vonós és fúvós hangszerek helyett szintetizátort, dobfelszerelést, gitárt és basszusgitárt kapunk, recitatív helyett slamet, Bach örökzöld dallamai helyett pedig Andrew Lloyd Webber, Ákos, vagy épp Erik Sumo ihlette zenei hangulatot. A színpad középpontjában álló kereszt alakú fémrács is a Jézus Krisztus Szupersztár díszleteit idézi. Ötletes metaforája a bűnnek a szereplőkre aggatott, valamint a Jézust megformáló Atlasz Barnabás által összegyűjtött és a fémkereszt belsejébe szórt szemét. Egyúttal Isten Országának a fogyasztói kultúrával ellentétes logikáját is szimbolizálja.

Az előadás egy pontján a színész átadja a főszerepet egy bábnak, azt mozgatva megy tovább a történet – ez nemcsak leveszi a színészről Isten Fia megformálásának terhét, hanem szándékos utalás Jézus kettős természetére. Azzal, hogy eltávolít, segít mindannyiunknak a tanítványok szerepébe helyezkedni. A Passió nem hibátlan előadás, például Júdás teljes felmentése a felelősség alól még Fabiny Tamás 2023-as könyvének fényében is vitatható, ugyanakkor Mária búcsúja fiától egészen emberi és átélhető. Összességében pedig az előadás színházi vén rókákat megszégyenítő módon megragadó és szembesítő hatvan perc. Kiváló 21. századi nagyheti készület.

Feke György