A Jog, Állam, Politika (JÁP) című tudományos periodika szerkesztői elkötelezettek amellett, hogy Bibó István emlékének megőrzése a társadalomtudományokkal foglalkozó kutatók és oktatók fontos feladata napjainkban. A lap szerkesztősége 2022 óta minden számban lehetővé tette egy-egy olyan tanulmány megjelenését, amely jogtudósként, ’56-os börtönfordítóként, államférfiként, értelmiségiként, arra méltó személyként, vagy akár peres eljárás központi szereplőjeként mutatja be az érintettet.

A tudományos összegző gondolatok nyilvános megosztásával a lap és a szerzők is valóban hozzájárulhatnak az emlékezet hosszú távú őrzéséhez. A tanulmányok megjelenése időről időre rávilágít arra, mennyire sokoldalú volt Bibó munkássága, és mennyire sokszínű az a nézőpontösszesség, mellyel erre az életútra rátekinthetünk. A tanulmányokból nemcsak egy sokoldalú, mégis következetes életút maradhat fenn az utódokra, hanem a szerzők aktivitásából további új lehetőségek születtek. Így valósult meg 2025-ben egy önálló kutatócsoport és a Bibó Örökség Konferencia kereteinek kialakítása.

Ebben a rövid áttekintő – recenzió típusú – tanulmányban időrendben ismertetem a JÁP hasábjain 2022 és 2025 közötti években megjelent írások szerzőinek Bibóval kapcsolatos legfőbb gondolatait, a feltárt összefüggések jelentőségét a szerzőkből kialakult kutatócsoport számára, a JÁP Bibó Örökség rovatának aktualitását és a kutatócsoport által 2025. novemberében megszervezett konferencia néhány megállapítását. Bibó gondolatai kezdetben még nem egy nevesített rovat keretein belül kerültek közlésre, de a JÁP 2025/1. lapszáma már önálló rovatban teszi lehetővé a Bibó örökségét támogató írások nyilvános közzétételét a lap papíralapú és online hasábjain egyaránt.

[[paginate]]

Bibó gondolatai a jog, állam, politika hasábjain (2022 – 2024)

Mit gondolnak a periodika szerzői Bibóról? Schmidt Péter kiemeli, hogy Bibó az a magyar gondolkodó, aki meg volt győződve a Horthy-rendszer idején fennálló társadalmi berendezkedés reformjának szükségességéről, melyeket a demokratikus államrend keretében tudta elképzelni. Közéleti tevékenysége során pedig mindvégig ennek megoldását kereste, kutatta[1]. A szerző maga is kiáll amellett – egyetértve Bibóval –, hogy ma is meg kell védeni a hatalom megosztásának hármasságát, mert a nemzeti összefogást megvalósító eszménynek ez felel meg[2]. Levendel Júlia szinte önostorozással teszi fel ma is a kérdést, hogy miért nem olvastuk a könyvtárak szabadpolcain is fellelhető alaptanulmányait és miért nem ismertük fel, miért nem hatott ránk korábban elemi erővel munkássága, és vajon „ha valahol valaki ’összehoz’ bennünket Bibóval, mi lehetett volna.”?[3] Több időpontra és több helyszínre ugráló képzeletjátékot űz írásában, melynek sommájaként Bibó szép, szelíd konokságát visszavezeti a magához hasonló kőkemény nevelésre, kulturális-szociális örökségre, amiben "a hasznos, a közösséget segítő munka a szellem művelőjének önmeghatározása – voltaképpen választást nem is igen engedő kategorikus imperatívusz."[4] Említi, hogy a márianosztrai tartózkodás előtti váci börtönévekben legalább fordítói, értelmiségi munkát végezhetett. Erről Németh Gabriella tanulmánya ad a napi életképek szintjéig eljutó betekintést, így a nyelveket beszélő, tehetséges bebörtönzött szakfordító bibói képe is kibontakozhat előttünk.[5] A politikai elítélteknek a huszadik század közepén a magyar állam számára végzett fordítási tevékenységéről írott emlékezéssel betekintést nyerünk egy szomorú korszak hétköznapjaiba. Láthatóvá válik, hogy milyen formális és informális diszkrimináció érte az ötvenhatos politikai foglyok értelmiségi foglalkoztatását szabadulásuk után, és nekik és az őket foglalkoztató intézményeknek (például az állami tulajdonú Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodának) milyen lehetőségeik és nehézségeik voltak a „szabad” életben.[6] Mégis, az államhatalom által megszervezett fordítói foglalkoztatás eltéphetetlen bajtársi szövetséggé nemesedett a váci belügyi fordítóirodát megjárt rabfordítók és a Bibó-tanszék vezetője közt, ahol még az értelmiségi humor is megmutatkozott a "mélabú" belefordításakor a bűnügyi iratokba.[7]

[[paginate]]

2023. május 26-án az időközben megalakult Bibó Kutatócsoport vezetői, Szoboszlai-Kiss Katalin és Kukorelli István tisztelgő látogatást tettek abban a szanatóriumban, ahol az első, Bibó emlékét őrző tábla a falra kerülhetett. A tábla avatásakor Szesztay András mondott beszédet, amely szintén elérhető a JÁP hasábjain[8]. A ma is aktuális a beszédben elhangzott gondolat szerint, ha vitázva, "netán pörlekedve keresünk választ kicsiny országunk roppant kérdéseire", bátran forduljunk tanácsért Bibó Istvánhoz és tanuljunk tőle „felfeszülni a szivárványra”[9]. Kukorelli Istvántól tudjuk, hogy Bibó mennyire magáénak érezte a magyar népi irodalmi mozgalmat, miközben kiemeli Bibó kritikai értékelő módszerét és azt, hogy az első szociográfia megjelenésétől kezdve együtt élt az eseményekkel és részt vett a vitákban.[10] Miközben a szerző szerint Bibó a magyar népi mozgalom erjesztő kovásza volt, szegényebbek lettünk azáltal, hogy Bibónak a népi irodalomról tervezett „kismonográfiája” végül nem született meg.

Én épp akkor voltam másodéves egyetemista a JATE-n[11], amikor Csákány Béla rektor felavatta Bibó emléktábláját Szegeden. Beszédében elmondta, hogy „Bibó Istvánra tíz éven át nem emlékeztünk érdeme szerint, ezért emléktábláját olyan helyre helyeztük, hogy diákok és tanárok, vendégek és egyetemi tisztviselők gyakran láthassák és olvashassák”[12]. Eleget téve a Bibó István Emlékbizottság felkérésének az emléktáblát átadta a szegedi egyetem közösségének. Három évtized elmúltával és aközben is aktuális az értelmiség szerepével foglalkozni. Gárdos-Orosz Fruzsina nemcsak az egyetemi értelmiség szerepét és felelősségét állítja írása középpontjába 2022-ben. Megvilágítja, hogy Bibó kétféle értelmiségi szerepet különített el: a szakmai kompetenciával rendelkező, szervező és a politikai-morális ideológiákat megfogalmazó értelmiségiét[13]. Bibó minden művében jelen van az egyéni szerep és felelősség értelmiségi gondolata, és fontos, hogy az elit kiválasztásakor cél legyen, hogy tagjai követendő értékrendet képviselő egyének legyenek.[14]

[[paginate]]

Bibó Örökség Műhely és Konferencia (2025)

A szerzői közösség egy része 2025-ben kutatócsoporttá állt össze, hála szintén a szerkesztők aktivitásának, így immáron egy élő műhelyként valósul meg a jövőben a hagyaték fenntartása. Sor került a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke, valamint a nevezett, a Széchenyi István Egyetem Bibó István Kutatócsoportja közös szervezésében az NKE Oktatási Központjában, 2025. november 19-én a tartalmas életutat bemutató Bibó Örökség Konferenciára, amelyről az NKE hírportálja is részletes tudósításban számolt be[15]. Emellett – míg a JÁP hasábjain megjelent és fentebb bemutatott írások még különböző rovatokban tűnnek fel, de – a 2025/1. lapszám önálló Bibó Örökség rovatot alapított. Örömteli megnyilvánulás ez a téma szempontjából. De innentől felelősség is, hogy a rovatban mindig megtalálható legyen friss, naprakész, vagy éppen a múltat elemző összefüggésben feltárt és feltárható bibói gondolat a kortársak, tanítványok és követők tollából.

Bibó nevétől féltek halálában is, amíg pártállamban éltünk. Kukorelli István ezért a letiltott recenzióját 1979-ben egy fanyar mosollyal tette a fiókba. Most a kutatócsoport egyik vezetőjeként maga is támogatja, hogy recenziók és írások semmiképp ne a ládák mélyére kerüljenek a szerkesztőség asztaláról. Így újra előkerülhettek a fiókból a Gyarmati György írásának a Századok 1979/3. számában közzétett közleményéről írott sorai, amelyben háromszor is le merte írni Bibó nevét[16]. Az elmaradás, az elfelejtés Bibóhoz hasonlóan más politikusokat is érintett, Matyasovszky-Németh Márton írása egy életutakat összevető elemzés, amely az említett Bibó Örökség Konferencián több más szerző előadása mellett elhangzott. Szerinte Bibó karakteresen határozhatta meg a szintén elfeledett Kulcsár Kálmán politikai és jogi kultúráról való gondolkodását.[17] A bibói hagyománynak ápolása az, amely nemcsak Kulcsárt emelte a „látók” közé, és bemutatja, hogy ő is mennyire komolyan vette Bibó írásait[18]. Lenkovics Barnabásnak a méltóság forradalmáról írott gondolatai szintén elgondolkodtatóak. A ma bonyolult kérdését, visszakérdezését teszi fókuszba: „melyik (vagy milyen) magyar demokrácia van (vagy volna) itt válságban?”.[19] Miközben a magyar népet egy sajátosan magyar és történelmi ok is gyötri: a csalódás. És utal arra a bibói gondolatra is, amely szerint az a vezető réteg, amelyik kihasználja a nép intellektuális és szociális kiszolgáltatottságát, méltó a hatalomból való elkergetésre.[20]

[[paginate]]

Az önálló életre kelő Bibó rovat tehát felhívás keringőre, de szerencsére a közéletet, demokráciát, emberi méltóságot, politikát vagy közjogot is magában foglaló táncparkettre jócskán érkeznek koreográfiák az elhivatott szerzők tollából. A 75 éve született Nagy Gáspár és a 45 éve elhunyt Bibó István emlékét Petrik Béla állítja párhuzamba az utánközölt tanulmányban[21], miközben Gergelyi levele is megismerhetővé válik az „Aki a tízparancsolata szerint élt” című Szoboszlay-Kiss–Kukorelli kötet ismertetés kapcsán. A Bibó tanulmányok sorából nem maradhat el a koncepciós perrel összefüggő tanulmány, a rovatban Horváth Attila írása pótolja a hiányt, és képekkel illusztrált előadás is elhangzott a konferencián etárgyban.[22] Az egyes pertípusok, a védelem és vád feladatkörei, az alkotmányjogi helyzet ismertetésén túl az erkölcstelen jogszabályok és a rendeleti jogalkotás is befolyásolták a per szereplőinek és a kortársak sorsát. Nemcsak tágan értelmezték és összemosták a tevékeny részvétel és az előmozdítás, a szervezkedéshez való csatlakozás és minden egyéb cselekmény nélküli részvétel fogalmát egymással[23], de a primitív stílusú, a jogászi gondolatokat mellőző ítélet elemzése is tanulságokat rejt. Varga Réka írása zárja a tavalyi évben a sorozatot, aki a tanulmány mellett a konferencia egyik köszöntőjét is jegyezte. Ebben ritkaságként idézte fel Bibó 1935-ös, kezdő jogászként írt tanulmányát az idegen államok és nemzetközi szervezetek perelhetőségéről és szerinte a legnagyobb tisztelet ma Bibó felé az, ha újraolvassuk őt, nemcsak idézzük műveit. Varga értelmezésében demokratának lenni ma annyit tesz, hogy nem félünk a párbeszédtől akkor sem, ha az kényelmetlen. Bibó főként az emberek közötti félelemről beszél, de a veszélyek kitágultak, és megjelentek olyan új területek, amire Bibó a 20. század közepén még nem is gondolhatott. A nemzetközi jogász szerző szerint ezekkel az új (nemzetközi, technológiai vagy akár digitális) félelmekkel is hasonló módon kell megküzdeni, mint az emberközi félelmekkel[24]. Kiemeli, hogy Bibó öröksége emlékeztet arra is, hogy a demokrácia nemcsak intézmény, hanem belső tartás, és az ember így mércéje is a történelemnek.[25]

Zárszó

A bemutatott gazdag anyag látványosan példázza, hogy néhány elkötelezett személy – és itt különösen kiemelném Szoboszlai-Kiss Katalin habilitált docens asszony önzetlen és munkaidő korláttal nem jellemezhető áldozatos munkáját – hogyan képes jelentős hatást gyakorolni egy olykor visszaeső, elfeledni óhajtott vagy egyszerűen nem megfelelően fókuszban tartott ügy vagy szerző, esetünkben Bibó István szellemi hagyatékának sorsára. Mivel az egyszemélyi elköteleződés mellé további konkrét erőforrások, eszközök is kellenek, ezért a Jog, Állam, Politika szerkesztősége, hasábjai és Bibó rovata nagyszerű erőforrásul szolgálnak e nemes ügy átlátható szolgálatára. Mind olvasóként, mind szerzőként és a kutatócsoport tagjaként hálás vagyok, hogy ennyi értékes tanulmányhoz eljuthattam, és magam is hozzájárulhatok kevésbé kutatott vagy ritkábban hallott közjogi vagy politikai részletek feltárásához. Ezúton is köszönöm e recenzió típusú összegző megírására tett felkérést, melynek nagy örömmel tettem eleget.

Németh Gabriella

[[paginate]]

A BIBÓ ÖRÖKSÉG TANULMÁNYAINAK JEGYZÉKE A MEGJELENÉS IDŐRENDI SORRENDJÉBEN (2022-2025):

Schmidt Péter: Bibó István a jogtudós Jog, Állam, Politika (JÁP) 2022/2.

Levendel Júlia: „Minden elvi engedmény nélkül” JÁP 2023/3.

Németh Gabriella: ’56-os politikai elítéltek „nyugalmat adó menedéke” – Bibó István szakfordító és társai az állami fordítóirodában, JÁP 2023/4.

Szoboszlai-Kiss Katalin: Szesztay András "Ki készül fel a szivárványra?" Bibó István első emléktáblájának avatása (1989), JÁP 2024/1.

Kukorelli István: Bibó és a népi irodalom, JÁP 2024/2.

Bibó István emlékezete Szegeden JÁP 2024/3.

Gárdos Orosz Fruzsina, Értelmiség szerepe JÁP 2024/4.

Kukorelli István: Bibó István neve miatt letiltott recenzió 1979-ből JÁP 2025/1.

Matyasovszky-Németh Márton: Két rendszerváltás, két államférfi – Bibó István munkásságának hatása Kulcsár Kálmánra JÁP 2025/1.

Lenkovics Barnabás: A méltóság fogalma JÁP 2025/2.

Petrik Béla: Bibó-vonások Nagy Gáspár arcképében – A 75 éve született Nagy Gáspár és a 45 éve elhunyt Bibó István emlékére JÁP 2025/3.

Horváth Attila: Bibó István és társai koncepciós pere JÁP 2025/2.

Varga Réka: Bibó Örökség Konferencia JÁP 2025/4.

Sallai Zsófia: Bibó István öröksége ma is velünk élő hagyomány (2026)  uni-nke.hu/hírek (https://www.uni-nke.hu/hirek/2025/11/19/bibo-istvan-oroksege-ma-is-velunk-elo-hagyomany (2026.01.07))