A bevezetést követően, a szerző nagyon precízen határozza meg az állam és az egyház fogalmát, oly módon, hogy nem csak a jogi és a politológiai megközelítését, hanem a teológiai meghatározását is adja az államnak, illetve az egyháznak. Ez az első fejezet végül, amely a két fogalom meghatározásával foglalkozik, az európai modellekre is kitekintést ad.

A következő nagy fejezet legfontosabb része a vallási közösségek jogállásával foglalkozik, az állam és az egyház között meglévő érintkezési felülettel, valamint a kultúrában megnyilvánuló kapcsolatrendszerrel, és konkrétan az egyház finanszírozásával, Ausztriában. Különösen fontos az, amit a magyar közösségekkel kapcsolatban ír a szerző. Ugyanakkor fontos tájékoztatást nyújt az iszlám közösségek ausztriai jelenlétéről is.

A kötet lírai gondolatmenettel indul, ami lényegében az utolsó oldalon is megismétlődik, így még inkább rávilágít arra az ellentmondásra, hogy a gyermekkori álmok 30-35 év távlatából már más mondanivalót rejtenek magukban. A bevezető rész utolsó soraiban a szerző a következőképpen ajánlja munkáját: „Kívánom, hogy ez a kötet segítse a lelkészek, a nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődők és a jogászok/politológusok látókörének bővítését, sok kitekintéssel, európai perspektívában”.

[[paginate]]

A korábban említett fejezetek közül, különösen is fontos A vallási közösségek jogállása című fejezet. A szerző kijelenti, hogy ma Ausztriában a vallási közösségek három csoportjáról beszélhetünk. Az első csoportba az ún. jogilag elismert vallások (egyházak és vallási közösségek) tartoznak. Léteznek továbbá állami nyilvántartásba vett vallási közösségek, de ugyanezek egyesületi formában is működhetnek.

A nagyobb vallási közösségekről szólva, a könyv írója elmondja, hogy Ausztriában a legnagyobb közösség a római katolikus egyházé: 3000 plébániával, 192 vallási kongregációval, számos iskolával, kórházzal és szociális intézménnyel, sokszínű laikus szerepvállalással, valamint több ezer egyházi épülettel, köztük neves és jól ismert kolostorokkal. Ausztria társadalmi és kulturális életének gerincét adja ez a keresztyén közösség.

A kiadvány rögzíti, szomorú látni, hogy míg 1970 előtt virágoztak a római katolikus közösségek, napjainkban sajnos, jelentős százalékkal csökkent a számuk. Mindez azért is szomorú, mert a szekularizáció megjelenése miatt, számos reform-intézkedést hoztak a római katolikus egyházban, mint pl. a nők teológiai tanításának engedélyezése, a fizetett laikusok, diakónusok szolgálatának növekedése, az idegen nyelvű plébániák létrehozása, a rendi, illetve kolostori közösségek erősítése. Mégis, erős a szekularizáció, annak ellenére, hogy vasárnaponként 500.000 hívő vesz részt a miséken, az ORF regionális rádióállomásokon pedig több, mint 700.000 ember hallgatja a liturgiát. Mindez a több, mint 9 milliós lakossághoz képest azonban, kívánnivalót hagy maga után.

[[paginate]]

A következő részben a szerző az Evangélikus Egyházat vizsgálja, az Augsburgi Hitvallás és a II. Helvét Hitvallás szoros kapcsolatáról ír, az evangélikus Augsburgi Hitvalláshoz tartozók számát 265.000-re teszi, míg a II. Helvét Hitvalláshoz tartozó református hívőkét csupán 12.000. Ez utóbbi alacsony szám miatt, a kötet szerzője gyakran használja a protestáns megjelölést, jól lehet, ez teológiailag nem mutatja azt a különbséget, amely pl. az evangélikus és a református egyház között Ausztriában is fennáll. Nem is beszélve arról a jelentős tényről, ami az Evangélikus Egyház újkori dogmatikai tanítás-változásában megvalósult.

A római katolikus egyházhoz hasonlítva, a protestáns egyházak eltérő jellegzetességeit az alábbiak szerint határozza meg a könyv írója:

• Demokratikusság. A gyülekezet és annak tagjai az evangélikus egyházi élet középpontjában állnak – szervezeti és teológiai értelemben egyaránt.
• A Szentírás és a hívők kapcsolata. A protestáns gondolkodásban, Isten és a hívők kapcsolatában megkerülhetetlen a Szentírás teljességének ismerete.
• Egyetemes papság elve. Sokszínű, az egyéni vélemények is szerephez jutnak, adott esetben még a teológiában is. Ezért lehet jelen Ausztria egyes részein a liberális, progresszívnek nevezhető közösségek gondolkodása, amely adott esetben olyan kérdés-körben is megnyilvánulhat, mint az LMBTQ-ügy.
• Bizonyos egyházi közösségek együttműködése. Pl. az augsburgi, a heidelbergi hitvallásúak, valamint a metodisták együttműködése a diakóniában, hitoktatásban, kórházi betegek ellátásában, katonák lelkigondozásában, valamint a lelkészek továbbképzésében, illetve a börtönök lelkigyakorlatának vezetésében. Érdekes a diakóniáról vallott szerzői gondolat, amelynek önálló szervezete kb. 600 helyszínen – köztük 7 kórház – valósul meg, 9000 főállású alkalmazottal, 3000 önkéntessel és 315 ember bentlakásos gondozásával.

[[paginate]]

Különösen is érdekes az a fejezet, amely az állam és az egyház közötti „érintkezési” felületet vizsgálja: a házasság, a temetkezés, az oktatás és a speciális szolgáltatások terén. A családjogi intézmények közül, a házasság kérdésével kapcsolatban rögzíti, hogy az állami házasságkötés semmilyen esetben nem mellőzhető. Bár az egyház elismeri a csak egyházi házasságot, fordítva viszont bármilyen családjogi eseménynél csak az állami házasságkötés esetén lehet hivatalosan fellépni.

A speciális szolgálat keretében, az Evangélikus Egyház lelkészei az állam védelmét élvezik. Ide tartozik az is, hogy a hivatalos ruhák és egyházi jelvények ellen fellépni, illetve azokkal bármit tenni – bűncselekménynek számít.

Fontos, hogy a törvénytervezeteket az egyházi vezetők véleményezhetik, amely szerint így ez az egyházi szempontok figyelembevételét is jelenti. A lelkészek mentesülnek a katonai szolgálat alól, befejezett teológiai tanulmányaik alapján. Ide tartoznak a szerzetesrendek tagjai is. A családjogi szabályok közé tartozik az is, hogy az egyedülálló anya, aki gyermekét neveli, magasabb állami támogatást kaphat.

A temetők egyházi jellegűek vagy önkormányzatiak. A muszlimoknak a keresztyén temetőkön belül külön sírhelyet kell kialakítani.

Az egyházi óvodákat a magán óvodákkal együtt, támogatja az állam. Ez vonatkozik az iskolákra is. A jogilag elismert egyházak és vallási közösségek jogosultak magániskolák alapítására és működtetésére is. Az ilyen intézményekben nyert bizonyítványok egyenrangúak az állami intézményben nyertekkel.

A magyarországi jogszabályok helyenként megelőzték az ausztriai rendelkezéseket, pl. Ausztriában csak 2021-től van a hittan helyett kötelezően etika azok számára, akik nem választják a hitoktatást. Az iszlám vallástan először 1982/83-ban kapott lehetőséget az iskolai oktatásban. Megjegyezzük, hogy Bécsben 150 olyan óvoda van, ahová sok muszlim gyerek jár. Itt már a Koránról és az iszlámról is tanítanak az óvodásoknak. A szerzőnek az a megállapítása is lényeges, hogy az egyházi iskolákból a „nem odavaló oktatók kivonhatók”.

A speciális szolgáltatásoknak a területét Birkás Antal így határozza meg: kórházi lelkészi szolgálat, tábori lelkészek (rendőrségi lelkészek), börtönlelkészek, katasztrófavédelemnél szolgálatot teljesítő lelkészek.

[[paginate]]

Külön fejezet foglalkozik a kultúra területén megvalósuló állam és egyházi kapcsolatokkal, amelynek jelentős szerepe van a média világában, ahová a teológiai karok működését is beleértik. Említve az olyan intézményeket, mint a római katolikus bécsi, a grazi, az innsbrucki és a salzburgi egyetemeken működő teológiai karok. Ez a fejezet foglalkozik bővebben a műemlékek területén megvalósuló egyházi és állami érintkezésekkel is, továbbá a rádió és a televízió kommunikációjával.

Az egyházfinanszírozás területét elemezve, a szerző három szempontot vesz figyelembe: az egyházadó nem része az állami adónak; az egyházi hozzájárulás rendszerét az egyház dolgozza ki; a fenntartói járulék nem hajtható be az állam által, és a felek közötti vita bíróság elé vihető.

Az érdemi rész záró fejezete a magyar ajkú közösségek egyházi helyzetével foglalkozik, amelynek során a szerző vizsgálja a felsőőri (református), az őrszigeti (evangélikus), az alsóőri (római katolikus), bécsi (katolikus, református) közösségeket, valamint az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat működését.

A kiadvány záró fejezetében, az iszlám közösséggel, illetve az iszlám törvénnyel foglalkozik röviden, tömören, majd elemzi a vallásszabadság érvényesülését.

A kiadvány befejezésében az a lírai lelkület érződik, amellyel tulajdonképpen a könyv kezdődik. A szerző így ír: „Gyerekként egy évet Ausztriában élhettem – szerettem és szeretem ma is ezt a különös, szabadságra hívott országot és ma is barátjának tekintem magamat. Az elmúlt másfél évben újra felfedezhettem magamnak Ausztriát /…/ 30-35 év távlatából emlékezni arra a korszakra és látni Bécs és Ausztria mai életét /…/. A most megjelenő könyv ezeket szem előtt tartva, ebben a lelkületben készült…”

Az érdemi részt a szerző a következőkkel zárja: „Nincs könnyű helyzetben a nyugati szomszédunk: rapid változások, erőteljes sokszínűség, értékes vallási hagyományok egyszerre vannak jelen az országban – ezeknek próbál megfelelni Ausztria, a vallásszabadság érétkét szem előtt tartva.”

A kiadvány függelékkel zárul, amely elősegíti a tartalmi rész precízebb, pontosabb bemutatását, de az európai országok hasonló helyzetére is rávilágít. A kiadvány végén a forrásmegjelenéseket olvashatjuk.

Nagy Lenke