Bibliatudomány – merre tartasz?

 

Jörg Jeremias: Habakuk
Biblischer Kommentar, Altes Testament XIV/5,2.

Vandenhoek & Ruprecht
Göttingen, 2022
279 lap

 

 

Ha valaki az iránt érdeklődne, hogy a Biblia tudományos magyarázata milyen úton járt az elmúlt évtizedekben (s hogy milyen fejlemények várhatók a közeljövőben), úgy mindenképpen javasolt ennek a könyvnek az elolvasása: viszonylag rövid terjedelemben kapja meg az érdeklődő az összes fontos információkat? 279 lap rövid terjedelem, három bibliai fejezet magyarázásában? Ez valóban inkább monumentálisnak mondható, csak a tartalom tükrében mondtuk rövidnek. Nyilván azért ilyen hosszú a magyarázat, mert áttekinti azt is, amit a könyv olvasói az évezredek során a szöveghez hozzáfűztek – indulva egészen a bibliai koroktól, a qumráni magyarázatokon keresztül az egyházatyákig, oldalpillantásokkal a zsidó exegézisre, de nyilván súlyponttal a XIX. század végén meginduló kritikai tudományossággal el egészen napjainkig. Ha valaki veszi magának a fáradságot, s a jelen kommentárt összehasonlítja egy korábbival (pl. K. Seybold kitűnő magyarázatával 1991-ből), akkor pontosan le tudja mérni, mi minden változott meg az elmúlt évtizedekben!

S miért pont éppen Habakuk? A szerző, Jörg Jeremias a müncheni, majd marburgi egyetem ószövetségese, rendkívül termékeny tudós, akinek munkásságát Magyarországon is követhettük. Fiatalkora óta foglalkozik Habakuk könyvével, s öregkorában ismét visszatért hozzá – lehet valami varázsa a könyvnek! S van is: a prófétai könyve kutatása általában két csapáson halad. Egyrészt meg akarjuk érteni, hogy Isten embere pontosan mit mondott saját korában az izraeli népnek. Ez már önmagában se könnyű, hiszen a rövid igék az eredeti összefüggéstől sokszor teljesen függetlenül állnak egymás után; még elhatárolásuk is komoly irodalomtudományi feladat. Ezen túl azonban a másik embert próbáló erőfeszítés annak fölfedése, hogy hogyan reagáltak erre az igére a kortársak – majd pedig a későbbi generációk is, röviden: mindazok, akik ránk hagyományozták a bibliai szöveget úgy, ahogy azt ma olvashatjuk. Ne hallgassuk el: az előző szempont szerint a Kispróféták könyveinek magyarázatában élen járt annak idején a heidelbergi professzor, H. W. Wolff (1911–1913), aki Jörg Jeremias tanára volt; az utóbbi csapás jeles kutatója pedig ő maga, aki szintén iskolát teremtett. Az olvasó talán látja: egy kimagaslóan érdekes kommentárt tartunk kezünkben!

[[paginate]]

S még egy szót arról, hogy maga Habakuk könyve miért olyan érdekes. A rövid könyv harmadik fejezete egyáltalán nem prófécia, hanem egy összetett himnusz. Sokan úgy vélik, hogy a Habakuk imájaként stilizált szöveg független a prófétai könyvtől, s egy (vagy még inkább két) ősi ének zárja le a könyvet, ami ezáltal kultuszi használatra alkalmassá vált. A „fiatal” Jeremias javasolta még, hogy fordítsuk meg ezt a magyarázatot, s föltételezzük, hogy Habakuk kultuszi próféta volt eredetileg is. Az ének Isten eljöveteléről szól (teofánia), amit aztán általánosságban értelmeztek: Isten beavatkozik a történelembe. A kommentár is kitart ezen értelmezés mellett, s éleslátással kimutatja, hogy a Hab 3 második fele mennyire hasonlít a 77. zsoltár 17. s következő verseire – ez bizonyíthatja, hogy értelmezésről van szó! Vajon azonban az első két fejezet egyszerűbb? A legkevésbé sem. A korábbi kutatás is kimutatta, hogy több korból származó igék halmazát láthatjuk benne, ami kissé elbizonytalanítja a magyarázatot. Jeremiasnak viszont sikerül összekapcsolni a Kr.e. VII. közepére-végére keltezett darabokat teológiai összefüggésbe hozni a 3. fejezet himnuszának első felével: a kultuszi tisztaság következményeinek kell tekintenünk a prófétai panaszt, ill. a fenyegető igéket is. Az igehirdetés súlya oly nagy volt, hogy a babiloni korból (Kr.e. VI. század eleje) is csatlakoztak hozzá. – Ha jól látom, az „öreg” Jeremias nem beszél már Habakukról, mint kultuszi prófétáról, de a himnusz és az asszír kor igehirdetését változatlanul összekapcsolja, így kitart a könyv belső egysége mellett. Amennyire jellemző hát a kommentárra a részletes analízis, annyira hangsúlyos a teológiai egység keresése. Bibliaolvasó számára talán könnyítést jelenthet a könyv tartalmának megjegyzésére, ha a Hab 1,2-4; 1,12-17 panaszára válaszként érti Isten beszédét az 1,5-11 és 2,1-5 versekben, s ezeket a Hab 3,2-7 verseinek összefüggésében látja. A 2. fejezet ítéletes próféciái ezekhez csatlakoznak, ezekre építenek.

A magyarázat gazdagságát nyilván nem fogjuk tudni visszaadni egy rövid ismertetésben, de a magyarázati érdekességre felhívhatjuk a figyelmet. Mindenki tudja, hogy a Hab 2,4 fontos hely: a reformáció egyik fontos textusa, a hitből való megigazulás klasszikus helye. A jelen sorok írója szükségét látta új fordításnak, mert egy igen nehéz héber szövegről van szó. Harminc évvel ezelőtt úgy érveltem, hogy a 4. vers és az 5a vers összetartozik, s egyetlen összetett mondatot tartalmaz – ezért más lett a fordítás:

Ha Ófel valóban elpusztul
hacsak lakosai nem lesznek igazságosak
 – márpedig az igaz (nép) hitből él – ,
mennyivel inkább megcsal a bor, s elpusztul az elbizakodott?

Az utolsó sor magyarázatára a Jer 51,7 ad kulcsot, ahol Babilon aranyserleghez hasonlítását olvashatjuk.

[[paginate]]

Jeremias értelmezésében szintén összetartozik a 4-5. vers, de nem tesz pontot az 5. vers első soránál. Az Ófel értelmezést (amit a qumráni helyesírás támogathat) nem fogadja el, hanem kitart az „elbizakodott” mellett. Első látásra egészen más a szöveg, de abban egyetértés van, hogy egy többszörösen összetett mondatról van szó, aminek értelmezése éppen ezért nehéz. A német fordítás visszaadása magyarul csak ferdítés lehet, de próbálkozzunk!

Igen, az elbizakodott – az ő gondolkodása elfogadhatatlan,
az igaz azonban – ő hűsége által él.
Annál kevésbé fog azonban a gőgös ember, ha csaló is,
a felfuvalkodott sikert elérni.

A kommentárokban található fordítások ritkán tűnnek ki szépségükkel: inkább a pontosságot és a magyarázat értelmét akarják tükrözni. Jelen esetben is azt láthatjuk, hogy bár első olvasatra meglehetősen eltér a két fordítás, mégis hasonlónak mondható az alapkérdésekben. Viszont a mögöttük rejlő magyarázat más: én annak idején úgy próbáltam megérteni a Hab 2,4-5a verseit, mint reakciót a babiloni veszélyre. Babilon ugyan Isten jogos büntetését hozta el Izraelre, de ez nem azt jelenti, hogy Babilon az igaz és Izrael a gonosz. Babilon még bűnösebb, és még nagyobb büntetést fog kapni. – Jeremias ezzel szemben (ahogy kifejti a kommentár 140. lapja) válaszként érti ezeket a verseket a korábban elhangzó panaszokra: bármennyire is jogos a panasz, az igaz ember életet másként nem nyerhet, csakis hite/hűsége által! S bár a rossz átmenetileg sikereket ér el, ez ne vezessen félre senkit: hosszú távon Isten mégis igazságot szolgáltat.

Nyilván azért írtam le ezt a fontos, ugyanakkor érdekes kérdést, mert nagyon tetszik Jeremias magyarázata! Szeretném biztosítani az olvasót afelől, hogy a kommentár hasonló érdekes kérdésekkel és válaszokkal van tele. Meghívás ez: jöjj, olvasd – és attól függetlenül, hogy egyetértesz, vagy sem, kialakíthatod saját értésedet, megfogalmazhatod saját üzenetedet, ami a te életedben éppúgy fontos lehet, mint máséban. Voltaképpen ez az írásmagyarázat története, amiről Jeremias kommentárja oly példamutatóan beszámol. Kívánom, hogy minél többen kövessék példáját, munkáját Magyarországon.

Karasszon István

Hasonló anyagaink

Gulliver Liliputban

Geréb Zsolt: Teológiai tanulmányok, prédikációk, könyvismertetések 2016–2021