A vak hárfás

Homlokának a nap fényköre ütközik,
körül dús aloé, s mirtuszok illata,
vékony talpa alatt lágy, dagadó iszap.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
víg lányok kacagó tánca kavarja föl
        a dalban remegő levegőt.

Homlokát sebesen égeti át a nap,
körülötte futók testszaga, hagymabűz,
vékony talpa alatt ingnak a grádicsok.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
testén sós veríték matt ragadása közt
        marják szemtelen, vad bögölyök.

Homlokmélye előtt Hór szeme felragyog,
körülötte az ág, nílusi csillagok,
s vékony talpa alatt nyílnak a lótuszok.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
áldja Azt, kitől kapta szeme világát,
        és hálás szíve visszadalol.