Az Amerikai Magyar Református Egyház szerveződése a 19-20. század fordulóján

Jelen írásom célja, hogy adatokat szolgáltassak a nyugati szórványban élő magyar reformátusok közösségépítéséről rámutatva arra, hogy milyen szükségletek hívták létre a vallási közösségek alapítását, kik és hogyan segítették ezt a munkát, milyen külső és belső erők, tényezők befolyásolták a kapcsolatépítést, az önállósodást. Ezen egyházközösségek és lelkészeik tevékenységét elsősorban a magyarságuk (kultúrájuk, nyelvük, tudatuk) megtartásáért folytatott küzdelem szemszögéből mutatom be.

Előzmények: Amerikai egyházak történeti jellemzői

Amerika felekezeti térképe. Az Amerikai Egyesült Államok sajátos történelméből adódik, hogy sok nemzet hazájává vált a földrész. A betelepülők hozták magukkal a saját kultúrájukat, nyelvüket és vallásukat. Így többféle egyházi irányzat, szervezet kapott lábra és megpróbált minél nagyobb tábort kialakítani a híveiből. A keresztyén egyházak közül kezdetben a római katolikusok voltak többen. Számuk a 19. században rohamosan emelkedett. „Az ’Egyesült Államok’ összes lakossága 1800-ban 5 és ½ millió volt és 1880-ban 50 millió, mely szám 1884-ben több mint 55 millióra emelkedett. …a gyors növekedés leginkább a bevándorlás eredménye. Az ó-világ elözönlötte az új világot.”[1] Intézményrendszerük fejlődését mutatják még az alábbi számok: Templomuk, kápolnájuk és missziói központjuk volt 1850-ben 1830; 1883-ban pedig 9139. Papjuk volt 1850-ben 1302; 1883-ban 6835… Papnövendékük volt 1850-ban 322, 1883-ban 1651. …Felekezeti iskoláikban 1860-ban 57611 növendék neveltetett és ez a szán 1884-ben 418834-re emelkedett. Theológiai semmináriumok 22 van” 1888-ban.[2] Az intézményi hierarchiában erősen érvényesült a római pápa irányító szerepe. A protestáns egyházaknál a szaporodás csak a 19. század végétől volt intenzívebbé. Ha csak a papok számát hasonlítjuk össze 1850-1880 között, akkor láthatjuk, hogy a római katolikus papok száma 5100-zal emelkedett, a presbytériánusoké 4276-tal, a baptistáké11428-cal, a methodistáké 15430-cal, az összes protestáns felekezetek papjainak növekedése 44315 volt.[3] Még egy szám 1902-ből: „Amerika keresztyén egyházait 160 ezer lelkész gondozza, és több mint 28 millió egyháztag a ker. egyház öntudatos tagjának vallotta magát.”[4]

Ennél azonban jóval színesebb és bonyolultabb a kép. Nánássy Lajos 1911-ben 24 féle felekezetet vett számba (azon belül még 13 alfelekezetet). Ezek a következők: 1. Reformátusok (holland, német, keresztyén reformátusok, magyar református egyház), 2. Presbyteriánusok (északi, déli, Cumberland, Fekete Cumberland, református presbyteriánus - skót, egyesültek - skót, Welsh), 3. Episkopálisták, 4. Kongregácionálisták, 5. Methodisták, 6. Baptisták, 7. Dunkárdok, 8. Morva atyafiak, 9. Lutheránusok, (Főzsinathoz tartozók, Synodical Council-hoz tartozók, Norvég lutheránusok, déli luteránusok) 10. Német evangélikusok, 11. Görög keletiek, 12. Római katolikus egyház, 13. Független katolikusok, 14. United Bethren, azaz egyesült atyafiak, 15. Evangélikus egyesületek, 16. Adventisták, 17. Mennoniták, 18. Mormonok, 19. Quakerek, 20. Spiritualisták, 21. Universálisták, 22. Unitáriusok, 23. Üdv Hadserege, 24. Zsidók.[5] Előadásunk szempontjából tehát az első és a második csoport a figyelemreméltó.

Ha csak a protestáns felekezetűekről beszélünk, akkor említhetjük a skót és az újangol kálvinistákat, a holland reformátusokat. Kuthy Zoltán 300-nál több amerikai protestáns felekezetről (denomináció) beszél 1904-ben, amely európai gyökerekkel rendelkezik.[6] Harsányi Sándor az Amerikai Református Egyház (Reformed Church) történetét feldolgozva a kezdetet az első angol, holland, német telepesek és hittérítőik megjelenéséhez köti. Az angolok, hollandok már a 17. században (1620, 1628) megalakították a maguk vallási közösségeiket.[7] Őket követték a németek (1714, 1725, 1727) Guldis Sámuel, Bőhm Fülöp, Weisz Mihály vezetésével.[8] A hivatalos Német Református Egyház szervezésére, irányítására végül 1746-ban a holland egyház Schlatter Mihályt küldte Amerikába. Feladatai a következők voltak: 1.) szervezni az egyházközségeket, 2.) elfogadtatni a Heidelbergi Kátét és a dortrechti zsinati végzéseket, 3.) megválasztatni évről-évre az egyházi hatóság (coetus) elnökét és tisztségviselőit, 4.) fenntartani a kapcsolatot a holland egyházzal, 5.) látogatni a gyülekezeteket, 6.) a lelkipásztorokat, egyházi elöljárókat a hivatalukba beiktatni, 7.) a Bibliákat és a pénzsegélyeket elosztani.[9] Az első egyetemes egyházi gyűlést 1747. szeptember 29-én Philadelphiában tartották meg. Az Amerikai Függetlenségi Harc támogatói közzé tartoztak.

1792-ben kiszakadtak a 64 év óta tartó holland fennhatóság alól. Megalakították az önálló egyházkerületüket. 78 gyülekezet 15 ezer egyháztagot számlált ekkor.[10] 1822-ben saját Theológiai Tanintézetet alapítottak. Az Amerikai Református Egyház működésére a 19. században a rohamos fejlődés volt a jellemző. E fejlődést részleteit itt most nem mutatom be. Harsányi Sándor mind az iskolákról, mind a sajtóról, mind a hitvitákról is ír az egyháztörténeti könyvében.[11] 1880-ban az Amerikai Református Egyház is belépett a Református Egyházak Világszövetségébe, amely jelentős lépés volt a párbeszéd szempontjából. Ez az egyház működtette azt a Belmissziói Bizottságot, amely — meghatározott keretek között — segítette a vallási közösségek működését.

Kecskeméti Ferenc első református presbiteriánus magyar misszionárius New Yorkban. Kecskeméti Ferenc makói iparos gyermekeként szülővárosában, majd Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és Pozsonyban tanult. A teológiát Budapesten végezte 1874-1877 között. Tanulmányait Skóciában az Edinburghi Kollégiumban folytatta, ahol megismerkedett a szabadegyház gondolatával. Ezután Amerikába ment, ahol 3 félév után 1880. március 20-án lelkésszé avatták. 1881-ben ő lett az első presbiteriánus lelkész New Yorkban. Ottani evangelizációs tevékenysége jelentős. Ő kezdte meg a new yorki templom építéséhez a gyűjtést.[12] 1884-ben hazatért szülővárosába, majd Békésen lett lelkész, később országgyűlési képviselő.[13] Lelkészi, újságírói és politikai tevékenységében mindvégig kimutatható a református egyház szellemiségének megújítására való törekvése. 1888-ban lehetőséget adott Sommerville skót misszionáriusnak, hogy evangelizációt végezzen Békésen. Kapcsolatba került a túrkevei Harsányi családdal.[14] Még ugyanebben az évben feleségül vette Harsányi Gizellát. Minden bizonnyal hatással volt a Harsányi fivérekre, akik a teológia elvégzése után ugyancsak amerikai misszióra vállalkoztak.

[[paginate]]

Az egyházalapítás társadalmi szükségessége Amerikában

A 19-20. század fordulójának egyik legnagyobb társadalmi problémája a gazdasági/megélhetési nehézségek miatt bekövetkezett népességvándorlás volt. Európa szegényebb országaiból százezrek indultak Nyugatra a jobb élet reményében. Magyarországról 1861-1898 között 319303 bevándorló érkezett Amerikába, 1899-1913 között az Egyesült Államokba 1030114 magyar állampolgár indult el — rögzítették a különböző hivatalok. A valóságban ezek a számok nagyobbak voltak.[15] Valójában az egész Magyarországot érintette ez a népességmozgás, de nem egyenlő mértékben. A legnagyobb mértékű elvándorlás az ország északi megyéiből történt. A kivándorlás elsősorban a régiók népességeltartó erejétől függött. Leggyakrabban a fiatal férfiak vettek vándorbotot a kezükbe. Egyedül vagy csoportosan indultak útnak. A bátrabbakat követték a többiek. Gyakran a már kivándorolt falubeliek, rokonok, ismerősök útmutatásai alapján érkeztek az új telephelyre, ahol munkát vállaltak. Azzal a céllal mentek, hogy némi pénzt gyűjtve hazatérnek. Ez azonban nem mindenkinek sikerült.

Amerikából Magyarországra 1899-1913 között a kivándorlók 25,8%-a tudott csak visszajönni a szülőföldjére.[16] Jóllehet mindenki átmenetinek és ideiglenesnek — maximum 5 év — tekintette az amerikai tartózkodást. Ezt mutatja az is, hogy csak 15 %-uk vette fel az amerikai állampolgárságot.[17] Alig vettek házat, földet. Anélkül, hogy a kivándorlás okait, körülményeit tovább részleteznénk, nézzük az ember pszihéjére gyakorolt hatását! Melyek ezek?

  1. Kiszakadt a megszokott környezetéből. Elhagyta a szülőhelyét, lakóhelyét, a családját.
  2. Olyan útra vállalkozott, amely számára ismeretlen volt (pl. hajózás).
  3. Idegen telephelyen „Hunkeyvill”-ben (magyar falu) kellett berendezkednie.
  4. Számára korábban nem ismert munkát kellett végeznie, új munkarendbe beleszoknia.
  5. A kivándorlókat a honvágy gyötörte. Az itthon maradókat a kétség.
  6. Nagy hiány mutatkozott az emberek lelki egyensúlyának a helyreállításában. Ezen társadalmi szükségletet ismerték fel az egyházak.

Amerikában a bevándorlók a településeken egy tömbben laktak, így a közösségalapítás igénye természetes volt. Keresték a kapaszkodókat. Így alakultak meg az első testvérsegítő (fraternal) önkéntes egyesületek (halál és betegség esetén nyújtott segítségre). Az otthon megélt lelki élet, a templom emléke azonban ennél többre predesztinálta őket. Magukkal vitték református hitüket, zsoltárukat, de hiányzott a közös éneklés, a szertartások. Ezt próbálták megtalálni az amerikai reformed church-ökben.

Amerikai magyar egyházmegye a német egyház kebelében

Az amerikai egyházi viszonyok bemutatását folytatva utalok arra, hogy a magyar, szlovák bevándorlók az amerikai német egyház kapuján „kopogtattak”. Kérték a befogadásukat. A Lebanonban 1890-ben tartott zsinat foglalkozott a kéréssel és a Belmissziós Bizottságot felhatalmazta, hogy kérjenek külföldről lelkészeket. Így került a kérés Bőhl Eduárd német professzorhoz, aki a kérést Moody Andrew, a skót szabadegyház budapesti misszináriusához irányította. Így kerültek az első hivatalos magyar misszionáriusok (Jurányi Gusztáv – Budapestről, Kovács János – Debrecenből, Ferenczy Ferenc – Sárospatakról) Amerikába. Közbevetőleg Komjáthy Aladár nyomán megjegyzem, hogy „Az amerikai egyháztörténetben minden itt meggyökerezett vallásfelekezetnek megvan az ’alapító atyja’, a kongregacionalistáknak a Matherek, a presbyteriánusoknak Marcus Makemie, a holland reformátusoknak Frelighuysen, a német reformátusoknak Schlatter, az anglikánoknak Wite püspök, a methodistáknak Asbury, a baptistáknak Rogers … Az amerikai magyar református egyházi életnek az alapító atyja: Ferency Ferenc.”[18] Az 1890-es években ez utóbbi jóváhagyásával kerültek az újabb lelkészek (Harsányi Sándor, Kalassay Sándor, Demeter Bertalan, Kuthy Zoltán) Amerikába. Ferenczy stratégiai elképzelése az volt, hogy a központi városokban alakuljanak anyaegyházak és onnan lássák el a szórványokat is. Így öt év alatt nyolc anyaegyház alakult, amelyek a következők: Cleveland (Ohio), Pittsburgh (Pennsylvania), South Norwalk (Connecticut), Trenton (New Yersey), New York, Chicago, Mount Carmel (Pennsylvania). Ehhez tartozott negyven missziói állomás, amelyből hamarosan ugyancsak anyaegyház lett. A missziói munkára kiválasztott lelkészeknél fontos követelmény volt a nyelvtudás. A német és az angol mellett jelentősége volt a szlovák nyelv ismeretének is. Ez utóbbit az indokolta, hogy a magyar és szlovák gyülekezetekben így lehetett ellátni megfelelően a munkát. A fiatalok a nyelvtudásukat korábban a teológián kívül szlovák és német nyelvterületen (felvidéki szász városok, Eperjes, Szarvas) aktivizálták.Ugyancsak előny volt az edinburghi egyetemi kurzuson való részvétel.

Az Amerikai Magyar Református Egyház támogatta a magyar „templomok” (egyházközségek) működését. Kezdetben biztosították a lelkészek fizetését. A közösségek első ténykedése volt a saját templom megépítése. Ez az egyháztagok önzetlen adakozása, munkája révén jött létre, de hozzájárult a német egyház által javasolt hitelfelvétel is. A magyar vallási közösségek szaporodásával felerősödtek az autonómiát követelő hangok. A későbbi önállósodáshoz azonban szükség volt a saját tőkeképzésre is.

[[paginate]]

Szakadások az amerikai magyar egyházban

Az anyaegyházak és szórványai mellett működtek az egyházi egyesületek is. 1896. július 5-én Trentonban megalakult az Amerikai Magyar Református Egyesület három gyülekezettel (South Norwalk, New York, Bridgeport), amelyek eredetileg a Keleti Német Egyházkerületbe tartoztak. Egy év múlva (1897. augusztus 1.) kiadták első újságukat is Őrálló címmel.

Az Egyesült Államok közegyháza (Reformed Church int he United States) törvénykönyve megengedte, hogy három gyülekezet három lelkipásztorával létrehozhat egyházmegyét. Ez adott volt a magyarok között is az előbb írt három gyülekezettel és Kalassay Sándor, Dókus Gábor, Kuthy Zoltán lelkészekkel. A magyarok létrehozták a maguk egyházmegyéjét, de a hivatalos elismerés még váratott magára. Időközben ugyanis az amerikai közegyház álláspontja — tapasztalván az egyre erősödő bevándorlási hullámot — megváltozott: szorgalmazni kell az „amerikanizálódást” — hirdették. Az új hivatalos propaganda, az új evangelizációs szemlélet megnehezítette az amerikai magyar református egyház fejlődését (intézményesülését).

Mielőtt tovább követnénk a magyarok szervezkedését, le kell szögeznünk, hogy Amerikában kétféle református egyházi szervezet volt. Az egyik a Kongregacionalista Egyház, a másik a Presbyteriánus Egyház. Mindkettő végzett missziós tevékenységet. Így mindkettőben dolgoztak magyar misszionáriusok. 1898-ban és utána megjelent a szintéren Hámborszky Gyula, Kacziány Géza, akik nagyobb szabású szervező munkája révén a magyar bevándorlók között egyre több lett a presbyteriánus.[19] Ezzel kettészakadt a kint élő magyarság. A kongregacionalista irányzathoz[20] tartozó magyar lelkészeket (Kuthy Zoltán new worki, Kalassay Sándor bridgeporti, Virágh István trentoni lelkész) ez a tény állásfoglalásra késztette. 1903-ban Pittsburghben összehívtak egy értekezletet, amelyen további lépést fogalmaztak meg: segítséget kérnek Magyarországról.

Az Óhazában sem az állam, sem a református egyház mindezidáig nem foglalkozott a kivándoroltakkal érdemben. A missiói munkára jelentkezők elsősorban a református lapokból értesültek a külhoni hírekről és álláslehetőségekről. Ezen újságok lehetőséget adtak a különböző amerikai irányzatok képviselőinek álláspontjuk kifejtésére. Ennek következménye lett például a Hámborszky — Kuthy sajtóper. Az 1900-as évek elején azonban megváltozott a magyar álláspont. Nemzeti üggyé vált az amerikai magyarok sorsa. Különösen nagy szerepet kapott annak feszegetése, hogy meg tudják-e őrizni magyarságukat. Az állam a magyar református egyházon keresztül látott támogatási lehetőséget.

Az 1890-es években a Reformed Church in U.S. német szárnyához tartozó magyar lelkészek között megjelent Hámborszky Gyula, aki hamarosan átpártolt a presyteriánusokhoz és ott végezte térítő munkáját. Segítője volt Kacziány Géza. Ugyanitt tevékenykedett később Harsányi László is. Anélkül, hogy az amerikai presbiteriánus egyház történetét részletesen bemutatnám, álljon itt néhány mondat, amely témánk szempontjából fontos. Ők is a kálvinizmus alapján álltak. Ez az amerikai történelmi egyház korán felfigyelt a bevándorlókra.A befogadás, az evangelizáció leginkább náluk járt együtt az asszimiláció elősegítésével. A magyar egyházközségek szervezése elsősorban 1900 után jár eredménnyel. (New York Harlemi Első Magyar Református Egyház - 1906, New Yorki 14. utcai Református Egyház - 1908, Lackawanna NY, Yonkers NY - 1909, Alpha NJ - 1914, Elizabeth-i Magyar Ref. Egyház NJ - 1913, Near NJ - 1904, Wharton NJ - 1904, Brownswille PA - 1911, Beaver Falls PA - 1904, S. Sharon PA - 1903, Wilkes-Barre PA - 1895, Scranton-i Magyar Ref. Egyház PA - 1898, Philadelphia PA - 1903, Alliance - 1905, Youngstown OH - 1901, East St. Louis IL - 1909, South Bend IN - 1904, Norton VA – 1910.[21])

A Reformed Churh-be tartozó magyar egyházak egyre elégedetlenebbek voltak a Belmissziós Bizottság tevékenységével, önállósodásuk fokozását tűzték ki célul. 1895. szeptember 22-én New York városában 150-en megalapították az Amerikai Magyar Református Egyházat, amelyhez Passaic NJ és kilenc Hudson-parti város csatlakozott. Első lelkészüket Demeter Bertalant hamarosan váltotta (1898-ban) Kuthy Zoltán, akinek az elkövetkező évtizedben fontos szerepe volt az Óhazával való kapcsolatfelvételben. A csatlakozás kérdésében azonban megoszlottak a vélemények mindkét földrészen.

A pittsburghi lelkészi értekezleten 1903-ban elismerik az amerikai fennhatóságot. Ekkor még együtt dolgozik a 15 magyar lelkész. (Kuthy Zoltán - New York, Csutoros Elek – Cleveland, Kalassay Sándor – Pittsburg, Nánássy Lajos – Chicago, Juhász Sándor – Bridgeport, Virág István Trenton, Kovács Béla – Johnstown, Harsányi Sándor – Homestead, Dókus Gábor - South-Norwalk, Bereczky László – Phonenixvill, Komjáthy Ernő – Toledo, Bassó Béla – Lorain, Vajó Sándor — Woodbridge, Kuthy Elemér – Passaic és Harsányi István, mint utazó misszionárius)[22] 1903-ban a Baltimore-ban tartott zsinaton elhatározták, hogy felveszik a kapcsolatot a Magyarországi Református Egyház Konventjével. E kérés megválaszolására Magyarországon egy ötös bizottságot (Bánffy Dezső, Tisza István, Dégenfeld József, Kun Bertalan és György Endre) hoztak létre. 1904 tavaszán Dégenfeld József végig látogatta az amerikai magyar református egyházakat és három kérdést tett fel: a) Hajlandók-e az óhazai egyházzal felvenni a kapcsolatot? b) Hajlandók-e anyagi támogatást elfogadni Magyarországról? c) Hajlandók-e mindennapos magyar iskolákat működtetni magyar támogatással? A pozitív válaszok alapján a trentoni (New Jersey) gyűlésen 10 lelkész elhatározta, hogy létrehozzák az önálló magyar egyházmegyét. 1904. október 7-én New Yorkban erre sor került hat gyülekezettel (Mount Carmel, New York, Passaic, Johstown, Poenixville, Pocahontas).[23] Ezt azonban a fenntartó egyház nem hagyta jóvá, sőt figyelmeztetett: „Ez a mozgalom, amelyiknek a célja az amerikai magyar egyházmegye megszervezése rendellenes, törvénytelen, forradalmi és erkölcstelen … Ez nem törvényes kilépés, hanem egyházszakadás, aminek a célja egy ellen-egyház létrehozása…”[24] Az Egyesült Államok Református Egyházában (Reformed Church in U.S.) maradt továbbra is 11 közösség mintegy százezer magyar egyháztaggal.: Akron (Ohio), Bridgeport (Connecticut) - 1893, Chicago, Dayton (Ohio) - 1908, East Chicago (Indiana) - 1903, Homstead (Pennsylvania) – 1903, Johnstown (Pennsylvania) - 1899, Lorain (Ohio) - 1903, South Norwalk (Connecticut) - 1893, Toledo (Ohio) - 1903.[25] A polémia tovább folyt hivatalos fórumokon és a sajtóban szintén, itthon és Amerikában is.

[[paginate]]

Amerikai Magyar Református Egyház önszerveződése és betagolódása a Dunamelléki Református Egyházkerületbe

Amint láttuk, az amerikai magyarok önállósodási mozgalma 1904-ben sikerrel járt, hiszen a Magyarországi Református Egyház befogadta őket és a Dunamelléki Református Egyházkerülethez rendelte. Álljon itt a lajstromuk 1914-ből! Ekkor már két egyházmegyébe tartoztak. Íme az egyházközségek nevei az alapítási évükkel: Keleti Egyházmegye: Bridgeport CT – 1904, Franklin Furnage NJ – 1908, New Brunswick NJ – 1907, New York NY – 1895, Passaic NJ -1895, Perth Amboy NJ – 1903, Phoenixvill PA – 1903, Pocahontas VA – 1903, Roseton NY – 1914?, South Bethlehem PA – 1906, Trenton NJ – 1894, Wallingford CT – 1906, Woodbridge NJ – 1903. Nyugati Egyházmegye: Ashtabula - Fairport OH – 1914?, Buffalo–Tonawanda NY, Chicago IL – ?, Cleveland (East Side)OH– 1890, Cleveland (West Side)OH – 1906, Detroit MI – 1904, Kearsarge MI – ?, Mckeesport PA– 1908, Pittsburgh PA – 1904, Windber PA – 1905.[26]

Az Amerikában alakuló magyar egyházak jellemzői

Missziói munkát vállalók. A fiatal lelkészek, végzős teológus hallgatók általában az amerikai missziós bizottság felhívására mentek az Egyesült Államokba missziói munkára. Az információt, biztatást a Főiskolán valamelyik tanáruktól vagy a korabeli egyházi sajtóból kaptak. A Debreceni Kollégiumban Csiky Lajos és Balogh Ferenc lehetett a közvetítő. Mindkettő tagja volt 1903-ban a konvent által kinevezett Misszió Bizottságnak is, amely előkészítette az amerikai egyházak felvételét a Dunamelléki Egyházkerületbe.[27] A két debreceni professzor kapcsán megjegyzem, hogy Balogh Ferenc kapcsolatban volt a skót evangéliumi ébredés mozgalommal, amelynek terjedése az 1870—1880-as évektől érezhető Magyarországon.[28] Balogh révén tanítványai közül többen (Csiky Lajos, Kecskeméthy Ferenc, Révész Mihály, Harsányi Sándor) az Edinburghi Egyetemről indult szellemi hatás alá kerültek. Erre ráerősített Sommerville skót misszionárius magyarországi (alföldi) körútja 1888-ban. A Budapesten székelő skót misszión jelentkező diákoknak Andrew Moodyn keresztül egyenes útja vezetett az amerikai egyházakhoz.

A missziós munkára jelentkezők elsősorban a Sárospataki és a Debreceni Kollégiumból kerültek ki. Ez szerencsés is, hiszen a kivándorlók nagy többsége az északi, észak-keleti megyékből indult útnak (Zemplén, Abaúj, Torna, Sáros, Ung stb.). Nemcsak tanáraik, de a rokonságban előforduló esetek is hatással voltak a fiatalokra. Az Amerikába ment fiatal lelkészek egy része rövid időre, mások évekre távol maradtak hazájuktól. Voltak, akik egész életüket ennek a feladatnak szentelték.

Kivándorlók. A 19. század végi népességnövekedés, a hazai gazdaság fejletlensége, a rossz gazdaság- és társadalomszerkezet, összességében a kedvezőtlen megélhetési körülmények motiválta a szegény embereket az Egyesült Államokba való kivándorlásra. Elsősorban a fiatal férfiak vállalkoztak a nagy útra. Többségük azzal a céllal ment ki Amerikába, hogy ott munkát vállalva pénzt keres, amellyel hazatér és jobb körülmények közé kerül a családja. Így érthető, hogy Amerikában sem földet nem akartak venni, sem nem törekedtek az amerikai állampolgárság megszerzésére.

Az új körülmények, a más életforma, a környezet, a család hiánya fokozta a honvágyat. Érthető, hogy vágyódtak a lelki vigaszra, amit az egyház biztosíthatott számukra. A vallási közösség igénye különösen megnövekedett a kivándorlás mértékének emelkedésével. A lelkészek így sikeres missziói munkát végezhettek. A fenti egyházalapítások évszámai ezt jól tükrözik.

A magyar állam és a református egyházszervezet. A magyar állam kezdetben nem foglalkozott a kivándorlás problematikájával. Csak több évtizedes késéssel került napirendre a téma. A földbirtokrendszer teljes átalakítása egyelőre lehetetlen volt. A közelgő háború is lekötötte az ország erejét. Így csak kisebb akciókra kerülhetett sor. Ilyen nemzetmegmentő lépésnek tekinthető az Amerikában élő magyarok vallásügye, azaz az amerikai magyar egyházak segítése.

[[paginate]]

Maga a Magyarországi Református Egyház is későn ébredt. Igaz, hogy kérésre mindig küldött ki papot, tanítót, de egyéb segítség nem ment. Voltak azonban, akik szót emeltek a nemzet megmentéséért. „Ma már terjedni kezd az óhaj, hogy az Amerikába költözött magyart tartsuk meg hazánknak, ha református is, és a református magyart tartsuk meg a magyarországi ev. ref. egyháznak …”[29]— fogalmazta meg a feladatot a jelenség kapcsán az egyik teológiai tanár. A 20. század első évtizedében már a vidéki papok feladatává teszik, hogy beszéljék le az embereket a kivándorlásról. illetve szorgalmazzák a visszatérést. Pokoly József kolozsvári professzor cikksorozatban boncolgatja, hogy mit kellene tennie a magyar missziónak. Továbbá javasolja, hogy a hazai egyház javítsa a missziói munkát (pl. több lelkipásztort, tanítót küldjön az Újvilágba) és anyagilag is segítse a kinti egyházakat. Ennek egyik módja, hogy a Kuthy Zoltán befogadási kérelmére pozitív választ adjon, a másik, hogy függetlenül attól, hogy melyik egyházi szervezetbe tartoznak a magyarok (Reformed Church vagy Presbiteriánus) adjon lelkészeket a számukra. Tóth Sándor buffalói lelkész ennél tovább megy. Felvázolja, hogy milyen kár érte Magyarországot a több mint egy millió ember kivándorlásával. Tovább növeli a veszteséget, ha ezek az emberek nem térnek vissza. Így arra biztatja az amerikás magyarokat, hogy a megkeresett pénzzel menjenek haza és vásároljanak földet. A misszionáriusok legfontosabb feladata, hogy erre buzdítsák gyülekezetük tagjait.[30] Így összegzi mondandóját:

„I. A modern Magyarország jövendő haladásához vissza kell adni az egyedüli biztos alapot, miben az anyagi erő nálunk határozódik: a földet, a melynek mai birtokviszonyai tarthatatlanok.

II. Minthogy a kivándorlás legfőbb oka a földhiány volt: állami feladat a felszabadítandó kötött birtokokra a kivándorolt magyarságnak visszatelepítése.

III. Az amerikai magyarságnak fő kötelessége az, hogy ugyanezen célt munkálja, a) erkölcsi befolyásolásával, b) pénzével.

IV. Az e célra szükséges pénztöbbletet kulturális művelődésének emelkedése, erkölcsi életének javulása hozhatja meg.

V. Közművelődési egyesületek alakítandók, s a hazai egyházak gondoskodásának figyelme ez irányban kiterjesztendő.

S ha a nemzet azt mondaná az amerikai magyarságnak: ’Jöjj haza, szükségem van rád, — húszmillió hold földet adok számodra is,’ – nem maradna Amerikában sok magyar … De minél később jön e hazahívó szó: annál kevesebb lesz az eredménye. Amerika varázsos olvasztókohójában elveszünk majd mi is…”[31]

 

Az Egyesült Államok viszonyulása a bevándorlókhoz. Az Egyesült Államoknak, mint befogadó országnak az előző évszázadokban nagy szüksége volt a népességnövelése miatt a bevándorlókra. Kellett az olcsó munkaerő a bányákba, gyárakba. A bevándorlók elsősorban „kétkezi” (fizikai) munkát kaptak. A 20. század elején kezdett megváltozni a bevándorlók iránti magatartás. Egyre többen negatívan viszonyultak a magyarokhoz (nomádok, vadak, bűnözők, istentelenek). A hivatalos amerikai egyház azon az állásponton volt, hogy evangelizálni, azaz amerikanizálni kell az idegeneket. Így egyre erősebb lett az asszimilációs törekvés. Az amerikai egyházak közül elsősorban azok voltak erre alkalmasak, amelyek az angol nyelv prioritását hangsúlyozták. Ezt szolgálta az amerikai iskola is („public scool”), amelyet egyre több második generációs magyar család vett igénybe.

A nemzeti tudat megtartása. A 20. század elején egyre gyakrabban felvetődött a sajtóban és a politikában is a kivándorolt magyarok nemzeti identitásának a megtartása. A magyar nyelv megtartása érdekében a magyar országvezetés szorgalmazta a magyar iskolák — akár vasárnapi iskola formájában is — fenntartását. Az amerikai magyar településeknek 100 kötetes népkönyvtárat küldött ajándékba és biztosította a tanítók fizetését. A támogatások az Amerikai Magyar Református Egyházon keresztül történtek.

A magyar állam — Klebersberg Kuno által — 1908-ban helyzetjelentést kért az amerikai magyarokról, mely teljesítésére Ambrózy Lajos körbe utazta a magyarlakta vidékeket és részletes leírást adott az emberek életkörülményeiről és visszatelepedési szándékukról.[32] Anélkül, hogy részletezném a jelentést, arra a következtetésre hívom fel a figyelmet, hogy a második nemzedék még őrzi magyar származástudatát, de az angol nyelvet már előnyben részesíti. Nem kíván visszatelepülni az Óhazába. A Magyarországi Református Egyház Zsinata először 1904-ben küldte amerikai körútra Dégenfeld Józsefet, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokát azzal a céllal, hogy mérje fel a kinti egyházak csatlakozási hajlandóságát a hazaihoz.[33] Ennek révén fogadta be az Óhaza a csatlakozni kívánókat és rendelte a Dunamelléki Egyházkerülethez 1904-ben. Így az Amerikába kivándorolt magyarok nemzettudatának megőrzésében legnagyobb szerepe az Amerikai Magyar Református Egyháznak és az Egyesületeknek lett.

Örsi Julianna

[[paginate]]

Felhasznált irodalom:

BARCZA J. (főszerk.): A debreceni Református Kollégium története. Budapest, Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztály, 1988.

HARSÁNYI S.: Az Amerikai Református Egyház története. Homesteadt (USA), 1911.

KOMJÁTHY A.: A kitántorgott egyház. Budapest, A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1984.

KUTHY Z.: Az amerikai magyar református egyházak. In Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1903. 644-645.

MAGYAR REFORMÁTUS …: Magyar Református Egyházak Amerikában. in Kuthy Zoltán (szerk.): Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 1914. (6. sz.) febr. 7. 11-27.

NÁNÁSSY L.: Az amerikai felekezetek. In: Kuthy Zoltán (szerk.): A Magyarországi Református Egyház Amerikai egyházmegyéjének naptára az 1911. évre. 46-52. New York, 1914.

ÖRSI J.: Kunsági lelkészek amerikai misszióban — Harsányi Sándor ároni családja. In Örsi Julianna (szerk.): Palástban. Nagykunsági és kötődő lelkészek bizonyságtétele igével, tollal, tettel a magyarságért. Szolnok — Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület, 2016. 244-266.

POKOLY J.: Az amerikai református magyarokról. I. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 47. évf. 1. sz. 1904. január 3. 1.

RÁCZ I.: A paraszti migráció és politikai megítélése Magyarországon 1849-1914. Budapest, Akadémia Kiadó, 1980.

SZLÁVIK M.: Amerika egyházai az 1912. évben. In Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1903. 410-412.

SZŐCS G.: Katholicizmus és Protestantismus az amerikai Egyesült Államokban. In Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1888. 376-379.

TEZLA A.: Ambrózy Lajos jelentései Hengelmüller Washingtoni osztrák-magyar követnek. in Tezla, Albert: „Valahol túl, meseországban …” Az amerikás magyarok 1895-1920. I-II. kötet. Budapest, Európa Kiadó, 1987.

TÓTH S.: Az amerikai magyarság hivatásáról. In: Kuthy Zoltán (szerk.): A Magyarországi Református Egyház Amerikai egyházmegyéjének naptára az 1911. évre. 154-160. New York, 1911.

 

[3] SZŐCS 1888, 378.

[4] SZLÁVIK 1903, 411.

[5] NÁNÁSSY 1911.

[6] KOMJÁTHY 1984, 85.

[7] HARSÁNYI 1911, 12, 16.

[9] HARSÁNYI 1911, 33-35.

[10] HARSÁNYI 1911, 50.

[11] Lásd HARSÁNYI 1911.

[12] internet: parokia.hu/lap/fhrcnyc/cikk/mutat/first-hungarian-reformed-church-og-new-york-city Letöltés: 2017.05.28

[14] Lásd ÖRSI 2016, 247.

[15] RÁCZ 1980, 128

[16] RÁCZ 1980, 138.

[17] KOMJÁTHY 1984, 8.

[18] KOMJÁTHY 1984, 23.

[19] Angol irányzat Witmer vezetésével

[20] Német irányzat Souders vezetésével

[21] A MAGYAR REFORMÁTUS … 1914, 11-19.

[22] KUTHY 1903, 644.

[23] Először a jelenlévő 17 egyházból a Harsányi fivérek kivételével mindenki üdvözölte a javaslatot. A megvalósulás során azonban lecsökkent a számuk. Lásd KOMJÁTHY 1984, 86.

[24] KOMJÁTHY 1984, 87.

[25] Egy 1914-ben kiadott egyháztörténeti írás szerint ide tartozott még: Dillonvale – 1904, Uniontowns (PA) – 1908. Sőt Holland Magyar Református Egyház – 1910. Lásd: MAGYAR REFORMÁTUS … 1914, 19-25.

[26] MAGYAR REFORMÁTUS … 1914, 26-27.

[27] A bizottságnak tagja volt még: György Endre, Szilassy Aladár, Pokoly József. Lásd: KUTHY 1903: 645.

[28] BARCZA 1988, 221

[29] POKOLY 1904, 1.

[30] TÓTH 1911.

[31] TÓTH 1911, 159-160.

[32] TEZLA 1987, I. 404.

[33] Amerikai Református Egyház ügye 111. doboz. Református Zsinati Levéltára.

Hasonló anyagaink

A Forrás Kör

A legendás Forrás Kör a hazai kulturális élet meghatározó, alternatív művészeti csoportja volt a kommunizmus utolsó évtizedében. A független Kör tíz esztendőn át, 1981 és 1991 között működött az Egyetemi Színpadon, s járta az országot. A magyars...