A nyár beköszöntével a szabadtéri programok kínálatai közül – még országosan is – jelentősnek számítanak a Margitszigeti Szabadtéri Színház műsorai. Bár az utóbbi években többféle műfajjal bővítették a repertoárt, ma is az operaelőadások adják a programok gerincét. Verdi operáit évről-évre műsorra tűzik, sztár fellépőket szerződtetnek, többnyire klasszikus – korhű – rendezési elvet követnek. Idén júliusban a Trubadúr című nagyoperát kétszer is színpadra állították. A nézők pedig mindkét alkalommal megtöltötték a háromezer fős nézőteret.

Giuseppe Verdi (1813-1901) az egész századon átívelő élete és munkássága félidejében szerezte a Trubadúrt, amelyet 1853-ban Rómában mutattak be. A zenedráma alapja a spanyol kortárs szerző, Garcia Gutiérrez drámája, amelyből a librettót Salvatore Cammarano írta. Miután ő váratlanul elhunyt és Verdi utóbb módosításokat végzett az operán, a libretto kiigazítására egy Bardare nevű forgatókönyvírót kért fel. A bonyolult történet az 1400-as évek Spanyolországában játszódik és több rétege van. Van egy szerelmi szál, amelyben a főszereplő – Leonora – szívéért a királypárti Luna gróf és ellenfele, a varázslatos hangú Manrico, a trubadúr küzd. Leonora, akit Luna gróf kér feleségül, beleszeret a csodás hangú trubadúrba, aki éjszakánként hozzá énekel. A történet végén azonban mindketten az életükkel fizetnek szerelmükért. Leonora önkezével vet véget életének, hogy ne kelljen Luna grófhoz nőül mennie, míg Manricot a féltékeny Luna gróf kivégezteti. Másik szál egy felkelés, a jogtalanul uralkodó király ellen. A jogos trónkövetelő oldalán harcol a trubadúr, míg a jelen uralkodó embere Luna gróf. Itt is szemben áll tehát a két férfiú. A királypárti, és az igazságért harcoló. A harmadik szál, a múltba vesző vérbosszú ősi szokása, amelyet a titokzatos cigányasszony, Azucena nem tud beteljesíteni.

[[paginate]]

A múlt titka az, hogy Azucena anyját máglyára vetették, megvádolták, hogy átkot szórt Luna gróf apjának kicsi gyermekére, Luna öccsére. Még volt annyi ereje, hogy rábízta a bosszúállást lányára, a fiatal Azucenára, aki elrabolta a kisfiút. Tűzbe akarta dobni, hogy beteljesítse a vérbosszút. Elborult elmével azonban saját gyermekét vetette a tűzbe, de a grófi gyermeket fölnevelte és sajátjaként tekint rá. Ez a titok a darab vége felé lepleződik le, amikor Azucena, Manriconak fölfedi a régi történetet, de Manricot mégis meghagyja abban a hitben, hogy az ő fia. Mikor pedig Luna gróf elé vezetik, mert időközben kémkedés gyanújával elfogják – akkor Luna kárörvendve mutatja neki, hogy a fia, Manrico feje épp most hullik a porba. Azucena pedig Luna fejéhez vágja az igazságot: megölted az öcsédet!

A szövevényes tragédia szép áriákban csúcsosodik ki és fordul át mindig a következő eseménysorba, miközben a néző előtt négy főszereplő személye bontakozik ki. Természetesen Leonora és Manrico mint szerelmespár állnak az első helyen, gyönyörű duettekkel is, de az erő pozíciójából fellépő féltékeny Luna gróf személye is jelentős, az ősi titkokat hordozó cigányasszony Azucena pedig az egész történet kulcsaként válik jelentőssé.

A Trubadúr Verdi egyik legnépszerűbb operája, de van egy fontos operatörténeti jelentősége is. Egyike annak a három Verdi operának (a Rigolettoval és a Traviataval) amelyek túlmutatnak az itáliai bel canto éneklés divatján. Ezután már nem csak az számít Verdi műveiben, hogy az énekes szépen, szívhez szólóan énekeljen. Verdi egyre inkább technikailag is nehezebb, bravúrosabb megoldásokat alkalmaz karaktereinél. Akkoriban gyakran érték őt emiatt bírálatok, hogy nyersebb, kevésbé kellemes karaktereket alkot, de az idő bebizonyította, hogy ezek a változtatások korszerűeknek, szükségeseknek és értékeseknek bizonyultak.

[[paginate]]

Az idei margitszigeti előadások főszerepeire nemzetközileg is elismert művészeket kért föl Bán Teodóra rendező. A címszerepet az azeri drámai tenor Yusuf Ayvazov énekelte, aki nem ismeretlen a magyar operarajongók előtt. Szakmai körökben olasz hang néven is emlegetik. Manrico karakterét kellő lágysággal és szenvedéllyel adta elő. Luna gróf szerepében a román Bogdan Baciu-t láthattuk, akit „feltörekvő baritonként” mutatott be az előzetes ismertető. Baciu is igazán jól vette magára Luna karakterét, szép, telt baritont hallhattunk. Leonora szerepében az orosz drámai szoprán Elena Stikhina lépett föl, aki rendszeres fellépője híres opera színpadoknak. Különösen hálásak vagyunk neki, mert itt, a Szigeten, váratlan beugróként – megbetegedett kollegáját helyettesítve – érkezett, Leonora nehéz és színészileg is összetett karakterét szépen oldotta meg. A darab talán legdrámaibb szerepe a rejtélyes cigányasszony, Azucena alt szerepe, amelyet az erdélyi születésű Kutasi Judit éretten, kellő drámai érzékenységgel mutatott be. Az, hogy például Ferrando szerepében Kovács István hazai basszistánk, Luna öreg katonájaként, afféle jó szellemeként remekelt, azt is mutatja, hogy bizony saját világszínvonalú énekesekkel mi is jól állunk. Az egységes, összehangolt produkcióban a Nemzeti Énekkar tagjai is kitettek magukért a csoportos jelenetekben, a minőségi zenei hátteret a Nemzeti Filharmonikusok Halász Péter vezényletével nyújtották, a díszlet Árvai Nóra tervei szerint készült. Verdit mindig jó érzés klasszikus rendezésben nézni, hallgatni, és ez most is így volt. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, így aki eljött, valóban értékes, szép, ünnepi este részese lehetett, amelyet még fokozott a helyszín, a csodás őspark látványa.

Gimesi Zsuzsa