Fél évszázada a Biblia-fordító szakember szótárakra, konkordanciákra, kommentárokra, szaklapokra hivatkozhatott jobbára. Az elmúlt évtizedekben azonban megjelentek specifikusan a Biblia-fordítást segítő munkák is. Speciális szaklapok (The Bible Translator), továbbá speciális sorozatok segítik az eredeti szöveg lefordítását, ilyenek például a United Bible Societies sorozatai (Helps for Translators, vagy UBS Handbook Series), vagy ilyen nagyobb részt az SBL Resources for Bible Study sorozata is. Utóbbiban jelent meg az ókori Közel-Kelet legnagyobb hadászati összefoglalója Fighting for the King and the Gods címmel (SBL RBS 88, SBL Press, 2017). Ezzel el is érkezünk lassan mondandónkhoz, mert a 721 oldalas nagy monográfia és a recenzált mű szerzője ugyanaz a személy, Charlie Trimm. Trimm személyében tehát olyan ószövetséges tudós áll előttünk, aki a háború és erőszak témakörének alapos ismerője. Ha azt is elmondjuk, hogy Trimm bátran és őszintén nyúl kemény témákhoz ugyanakkor szereti felhívni diákjai figyelmét az Ószövetség szépségeire, sőt tanítja nekik, hogy az Ószövetség milyen nagy fontossággal bír az egyház számára, akkor már előttünk is van egy jó evangelikál teológus képe. Disszertációjában is JHWH-nak mint mennyei harcosnak a képét vizsgálja az Exodusban, s ez az érdeklődés folyamatos maradt nála. Magam egyébként szótáríróként találkoztam először egyik tanulmányával, ami szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódott.

Ezúttal egy különösen kényes témához nyúl könyvében a szerző. Az Ószövetség Istenét gyakran kötik az erőszakhoz, háborúhoz, bosszúhoz. Nyilván látjuk ennek okát, de látjuk túlzó jellegét is. Ezzel együtt is vannak extrém kemény témák, a mostani is ezek közé tartozik: hogyan rendelhet el Isten népirtást? Hogyan parancsolhatja meg Isten a kánaániak kiírtását? A Biblia legbonyolultabb etikai problémái tartozó kérdés ez, nem vitás. Idézzük itt a könyv bevezetésének első sorait:

[[paginate]]

„Visszatekintve a történelemben számos példáját láthatjuk a borzalmas emberi viselkedésnek. Történelmünk legaljasabb részei közt is bizonyára a legrosszabb a népirtás. A legismertebb a hat millió zsidó megölése a német Holocaustban a II. világháborúban, de sok más kevésbé genocídium történt olyan helyeken, mint Ruanda, Törökország és Kambodzsa. Éppen ennyire nyomasztó, vagy még zavaróbb keresztyéneknek olvasni az Ószövetségben található tömeges gyilkosságokat. Néhány elbeszélés ezek közül racionalizálható azzal, hogy JHWH helytelenítette azt, mint például a sikemi mészárlást (Gen. 34; 49,5-7). Az emberiség általt szított és a JHWH által jóváhagyott genocídium közötti éles szétválasztás nem működik végig az Ószövetségben” (16.o.). Nos, röviden: igen. A szépítő magyarázatok dacára az olvasó zavarban van. Jól látja a szerző, a téma kényes. Nézzük magát a könyvet e rövid felvezetés után.

Trimm először (Part 1) a fontos háttérben húzódó témák áttekintésével közelít a témához: a hadviselés természete az ókori közel-keleten, a népirtás fogalma, a kánaániták történelme. Már itt is tanulhatunk a szerzőtől: a háborús okok (casus belli) lehettek szokásosak: önvédelem, szövetséges megsegítése, de lehetett olyan ok is, ami a modern fül számára szokatlan: küzdeni a káosz erőivel szemben. Egyiptomban a fáraó dolga volt a maat fenntartása, de hasonló gondolatokkal a termékeny félhold túlsó végén, Mezopotámiában is találkozhatunk. Itt talán megemlíthette volna a szerző a gazdasági okokat is, nevezetesen a kereskedelmi utak ellenőrzéséért folytatott háborúkat. Maga a genocídium (vagyis népirtás) fogalom a latin „genus” (nép, nemzet) és „-cidium” (ölés) szavakból származik, és egy zsidó ügyvéd, Raphael Limkin alkotta meg az 1940-es években, aki az örmény népirtást kutatta (39.o.). Munkásságának eredményeként az ENSZ 1948-as egyik konvenciója külön definiálja a genocidium fogalmát.

Ma már persze számtalan tudós vitatja ezt és számtalan új meghatározása létezik, a csoportos, tömeges célcsoport minden meghatározás magja maradt. Magam részéről nagyon hiányolom, hogy a konvenció ignorálta a Szovjetunió és Kína által kivégzett százmillió embert, ami a 20. sz. legnagyobb népirtása volt! (Bárhogy is szeretnek hallgatni erről a baloldalon.) A definiálás természetesen meghatározza a következő kérdést is, volt-e népirtás az ókori Keleten? Azt kijelenthetjük, hogy a népirtás nem volt megszokott dolog. Szórványosan vannak írásbeli nyomai (pl. a Mesa-sztéléban Izráel kiírtása, a Mari levelekben a Ya’ilanum törzs kiírtása, Asszurnaszirpál és Tela esete), de egy-egy népcsoport, város teljes tényleges kiirtása rendkívüli esetnek számított.

[[paginate]]

A Bibliában a kánaániakról vegyes hagyományanyag áll előttünk, ebben pozitív (Gen 38,2; 47,3-22) és negatív (Gen 27,46-28,9) hang egyaránt van. A lehetőség, hogy Izráel nemzetként, s nem mint család, klán elfoglalja egész Kánaánt, csak Mózes második könyvében jelenik meg (Ex. 3,8. 17, 6,4, 13,5 és 11), de arra nézve nincs utalás, hogyan kell viselkedniük az ott élő lakossággal. Az első instrukciókkal a Szövetség-kódexben találkozunk: „Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, a hettiták, a perizziek, a kánaániak, a hivviek és a jebúsziak közé, én pedig kiirtom őket” (Ex 23,23). Azonban itt sem egyértelmű, hogy egy hirtelen azonnali isteni beavatkozásról van-e szó, ill. pontosan mit takar a „kiírtás” fogalma. A Lev 18,24-30 hasonló, de más szavakat használ (az eltérő szóhasználatról a szerző összefoglaló táblázatot ad), továbbá megemlítendő még a Deut 6,18-19. A legfontosabb terminus technicus itt természetesen a héber cherem kifejezés, amit részletez Trimm.

Külön értékelendő, hogy nagyszerűen összeválogatott illusztrációs anyagot is kap az olvasó, ahol térképen lokalizálnak mindent, ill. megismerjük a hadviselés csínját-bínját az egyiptomi harci szekerektől az asszír karóbahúzásig, gazdag fekete-fehér képanyagban.

Az alapok letevése után négy lehetséges békéltető megközelítést ismertet a Bibliában előforduló erőszakkal kapcsolatban (Part 2):

1. Isten átértékelése – arra a következtetésre jutva, hogy Isten nem jó,
2. az Ószövetség átértékelése – arra a következtetésre jutva, hogy az Ószövetség nem rögzíti hűségesen Isten tetteit,
3. az Ószövetség magyarázatának átértékelése – arra következtetésre jutva, hogy az Ószövetség ténylegesen nem ír le semmilyen népirtást,
4. az Ószövetségben fellelhető erőszak természetének átértékelése – arra a következtetésre jutva, hogy a kánaániták tömeges pusztítása a történelemben csak azon az egy alkalommal volt megengedett.

[[paginate]]

Ezt követi a könyv utolsó része, a konkluzió. Nyilván itt várnunk egy határozott állásfoglalást Trimmtől, hogy szerinte hogyan kell értelmezni a kánaániak kiirtásának problémáját. S itt jön a csavar a történetben. Trimm nem ad választ az etikai problémára! Másfél oldalon elutasítja az első nézetet, („nem lehet opció keresztyén embernek”), de választ nem kapunk, sőt. „My goal in this book is not to tell you the ‘correct answer’ to the ethical problem of the destruction of the Canaanites. Instead, I want to help you see a fuller picture of the problem and walk with you through various proposed solutions, highlighting their strengths and weaknesses” – írja a szerző (94.o.).

Megjegyzem az érdeklődő szakembereknek, hogy van, aki ad választ a kérdésre, s itt érdemes megemlíteni Richard S. Hess nevét. Hess úgy hiszi – s ebben nincs egyedül!-, hogy lehetséges kielégítő választ adni a bibliai szövegekre. Azonban ez azt igényli, hogy minden egyes eset történelmi, kulturális és nyelvi kérdéseit külön exegetikai vizsgálat alá kell venni. Hess ismert hebraista, nem kell többet írni itt róla, ami a nézeteit illeti, hivatkozzunk itt Józsué kommentárjára (TOTC 1996, 2009), valamint az általa szerkesztett Critical Issues in Early Israelite History (Eerdmans, 2008) kötetben az általa írt fejezetre. A recenzenshez közel állnak Hess gondolatai, nem titok. (Sem Józsué könyve, sem a Bírák könyve nem támogat semmilyen népirtást. Kánaániták minden térségben maradtak, akikkel az izraeliták későbbi generációi vegyesházasságba is kerültek.) De ez már egy másik út, másik szerző.

Valamikor azt tanultam egri tanáraimtól, mikor a tanári diplomámért tanultam, hogy feltett kérdést nem hagyunk megválaszolatlanul a diákban. Nos, ez általánosságban biztosan így van. Kivételek azonban akadhatnak, hiszem, hogy ez is egy ilyen hasznos kivétel minden olvasó számára. Trimm könyve így, ebben a formában, a maga egyházi és evangelikál hátterével értékes, s legnagyobb értéke éppen az, hogy közös gondolkodásra hív és óvatosságra int, ha a bibliai szövegek értelmezésére kerülne sor.

Egeresi László Sándor