Az elíziumi mezők békessége, a görög mitológiai tájak ligetes titokzatossága, akár maga Tündérország valósága vagy egy kis álomvilág is megképződik a koncerthallgatóban, amikor a szimfonikus zenekar hangszerei elhalkulnak, és legalább egy futam erejéig átadják a teret a hárfának. Talán minden koncertrajongó átélte már így a hárfa különleges hangzását. Hogy ilyen érzésre mindig vágytak az emberek, azt az is mutatja, hogy a hárfa az emberiség egyik legősibb hangszere. Az ókori mezopotámiai és egyiptomi ábrázolásokon már megjelennek a hárfások. Az Ószövetségben több helyen is olvashatjuk, hogy Dávid király már ifjú korában is kiválóan bánt a hárfával, de például a Zsoltárok könyvében, a zsoltáros egyenesen Istennek ajánlja a hárfamuzsikát „Zengedezzetek az Úrnak hárfával…” Az újszövetségi Jelenések Könyve pedig Isten udvartartásába, az aranypohár mellé emeli a hárfát (Jel 5,8), a megdicsőült lelkek pedig az új éneket hárfakísérettel éneklik az Úrnak.

Terjengős hirdetések, hangos reklámozás nélkül idén már 27. alkalommal rendeztek 2025 október 9-12-e között A hárfa sokszínűsége címmel Nemzetközi Hárfafesztivált a Gödöllői Királyi Kastélyban. Az, hogy milyen sok rendszeres látogatót vonz ez a fesztivál, mutatja ennek a különleges hangszernek a komoly népszerűségét.

[[paginate]]

A hárfa a Zenei Lexikon leírása szerint „általánosan használt háromszög alakú, szabad húrozatú pengetős hangszer, részei a láb, a test, a mellrúd és a nyak”. A hangszer azóta is így néz ki, mérete, elnevezése, a húrok száma azonban változó lehet, a régi ábrázolások egyszerű, kisebb méretétől kezdve a későbbi és egészen különleges művészi kivitelezésű darabokig.

Régi, nagy zeneszerzőink szívesen állítottak be hárfát is zeneműveikbe. Händel éppen bibliai témájú műveiben, a Saulban és az Izrael Egyiptomban című művekben szólaltat meg hárfát. Mozart versenyművet komponált fuvolára, hárfára és zenekarra. Később Debussy, Ravel, Liszt, Dohnányi és Wagner is szívesen szólaltatta meg, olyannyira, hogy az erőteljesebb hárfa-hangzásért Wagner például több hárfát is beállított operáiba.

Az októberi gödöllői fesztivál első estéjén, október 9-én a Fiatal tehetségek koncertjén, az idén diplomázott Bajcsay Zsófia és korábban a Virtuózok döntőse, az azóta már szintén a húszas évei elején járó Szauer Bianka mutatkozott be. Klasszikus koncerthárfán és három húros barokk hárfán adták elő programjukat, amely a barokktól a kortárs zenéig terjedt. Bemutatták a hárfamuzsika bőségét és gazdagságát, mert műsorukra tűztek régi zenét a Vatikáni Könyvtár kéziratából, sőt még japán népdalfeldolgozást is hallhatott a közönség.

Másnap, október 10-én mutatkozott be a jelenleg Hamburgban élő fiatal Tallós Álmos hárfaművész és zeneszerző. Önálló műsorral lépett a közönség elé, Csörgeő Luca szoprán énekművész társaságában. Klasszikusok mellett saját szerzeményeit adta elő. J. S. Bach Olasz koncertjéből játszott, majd a 20. századi francia–amerikai Marcel Grandjany hárfára írt rapszódiáját, továbbá Bartók Román népi táncok c. művének részleteit adta elő. Saját szerzeménye A titkokat az ujjamnak mondom el op.7. címmel a 2024-ben elhunyt Ágai Ágnes író és költő verseiből idézett cím, a költő emlékére összeállított műsorszám és hazai ősbemutatójának címe is egyben. Tallós Álmos további műve, a Hárfaszonáta op. 6. I. Allegro moderato, II. Dal, III. Finalé címmel szerepelt még a két fiatal művész műsorán.

[[paginate]]

A következő esti koncerten – október 11-én – Vígh Andrea, aki egyúttal a fesztivál művészeti vezetője is volt, Gulyás Csilla hárfás-társával adott műsort. Különlegesség volt ezen az estén, hogy összegyűjtötték az évfordulós zeneszerzők műveit. Így Händel, Grandjany, Salzedo művei szerepeltek a műsorban. Ezzel a programmal ismét a hárfára írt művek széles skálája mutatkozott be, a régi-zene mellett, teret kaptak a 20. századi zeneszerzők, az előző nap már hallott Grandjany mellett a szintén francia Salzedo, aki jellemzően a hárfa virtuozitását preferálta műveiben. Itt is ezt bizonyította a Variációk című műve, tangó, rumba, éji dal feldolgozásokkal. Két hárfás műsorszámot – hárfa duókat – is hallhatott a közönség.

Utolsó estén, október 12-én vasárnap már nem csupán francia zeneszerzők jelentették a fesztivál nemzetköziségét, hanem Alexandra Bidi személyében francia sztárvendég hárfás ült a pódiumon, aki részben francia szerzők műveit adta elő (Fauré, Albeniz, Legrand), közöttük ismert francia sanzonok átiratait.

Ezen az utolsó napon délelőtt tartották Vígh Andrea vezetésével A hárfa sokszínűsége címmel a gyermekeknek szóló előadást is, amelyet – a korábbi évekhez hasonlóan – hangszerkiállítás kísért, ahol kézbe is vehették a kiállított hangszereket. Így a látogatók, a legifjabb nemzedék, meg a nagyobbak is egészen közeli kapcsolatba kerültek ezzel a különleges hangszerrel.

A fiatal előadók mellett a repertoár sokszínűsége, továbbá a felnövekvő nemzedéknek tartott bemutatók is megerősíthetik a hárfa-rajongókat abban, hogy ennek a különleges hangszernek nem csupán több ezer éves múltja van, hanem fényes jövője is.

Gimesi Zsuzsa