Az imádság mindig több mint beszéd. Ezért van annyi lehetőségünk imádkozni akár a formájára, akár a tartalmára tekintünk/gondolunk. Isten előtt éppúgy kedves a „belső szobában zárt ajtók mögött” elmondott imádság, mint a közös istendicséret a templomban. Meghallgatásra talál egy rövid kiáltás, „Jézus Dávid Fia könyörülj rajtam!” (Lk,18. 38), ami kifakad a vak emberből és egy hosszú lelki feltárulkozás is, mint amikor Anna „öntötte ki a lelkét az Úr előtt” (1Sám 1,15)