Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját szinte mindannyian ismerjük. Hazánk leghíresebb romantikus realista festőjének egyik – méretét tekintve is – monumentális festményhármasán Jézus elítéltetését és megfeszítését láthatjuk. No, meg egy kissé csapzott, mégis aranyosnak tűnő, barna kutyát. Ez a jobb napokat is látott négylábú azonban nem akármilyen eb, hiszen – a Für Elise című Szabó Magda regény tanúsága szerint – Ő volt az, aki miatt Magdát majdnem kicsapták a debreceni Refiből. Az indok igen prózai: mégis miként merészel eme bolhafészekről írni Magda, amikor Jézus is szerepel a képen. Az olvasni szerető magyarok legnagyobb örömére az éppen csak kibontakozó írói tehetséget Szabó Magda irodalomtanára felismerte, így a kicsapás elmaradt. Helyette az ország gazdagabb lett egy fantasztikus írónővel.

De mégis mitől volt olyan fantasztikus? – kérdezhetnénk. Attól, hogy úgy írt mérhetetlenül nehéz és komplex témákról, hogy valójában nem is azokról írt.

Hogy ne kerülgessük tovább azt a bizonyos kását, vegyük szemügyre most Abigél című művét – melyet néhány hete volt szerencsénk megtekinteni a Budapesti Operettszínház művészeinek előadásában. Ez a regény alapvetően a második világháború borzalmairól szól. Azonban éppúgy, ahogy az Ecce Homo című festmény esetében Szabó Magda Jézus, Pilátus, a farizeusok, vagy bárki fontosabb helyett a kutyát, az Abigél esetében a harci cselekmények, hatalmasságok és politikusok helyett inkább egy tinédzser lány életét helyezi a középpontba.

Szabó Magda „más nyelven” mesél. Egy, a nagyvárosi elit világából, a vidéki református kollégium szabályokkal lefojtott hétköznapjaiba csöppenő tinilányról. A főszereplő, Vitay Gerorgina szemén keresztül megmutatja a háború egy olyan aspektusát, amelyet nem sokan tudnának így szavakba önteni. Látunk a viharokban is szilárdan álló jellemeket, de a legkisebb légnyomásra is gerinctelenül hajlongó karaktereket egyaránt. Látunk gyermeki lázadást, majd hirtelen felnőtté érést. Látunk tragédiát, veszteséget, de megpihenést, örömöt, kedvességet is. A háború árnyékában tehát látjuk az életet, annak sokszínű rétegeltségét a maga teljességében.

[[paginate]]

Akik az előadás keretei között mindezt megmutatják nekünk, talán nem is sejtik, milyen fontos történet részesei. Legyen szó a Kocsák Tibor – Somogyi Szilárd – Miklós Tibor rendező – zeneszerző – dalszövegíró trióról. Vagy épp az operett már beérett, vagy épp feltörekvő csillagairól. Mert bár a zene és a dalok közel sem korszakalkotók és messzemenően eredetiek, és szereplőink is sok helyen küzdenek a túl magas, vagy épp túl mély hangokkal, az előadás mégis működik. A díszlet a két-három helyszínnel, amit a forgószínpad enged, pont elég. A kosztümök korhűen, de fölösleges archaizálás nélkül teremtik meg a negyvenes évek légkörét.  Így bár maga a regény több mint 300 oldal, ráadásul készült belőle egy mára már klasszikusnak mondható filmadaptáció is, a darab végén nem lesz hiányérzetünk. Somogyi és Miklósi nagyon jó érzékkel szelektálta a szöveget, ezáltal a több mint háromórás darab végén nem mondhatjuk, hogy ne kaptunk volna eleget a Matula világából.

S bár az online előadásmód miatt szokatlan lehet ez a fajta színházi élmény, mégis élvezhető. Akár még melegítőben a kanapén ülve is. Főleg, ha bízunk abban, hogy hamarosan szép ruhát húzhatunk majd a bársonyszékekben ücsörgéshez.

A Budapesti Operettszínház honlapján az Abigélről ezt olvashatjuk: „A musical új aspektusból közelít a csodálatos szívet melengető, sírós-nevetős történethez. Az egész Gina, a tizenéves gimnazista lány egy drámai pillanatban történő visszaemlékezése, életének egy meghatározó korszakának újraélése”. Jó szívvel ajánlom mindenkinek. Operettesen könnyed lesz, ez tény, de ettől még érdemes megnézni. Aki pedig ennél teljesebb élményre vágyik, az olvassa el a könyvet.

Szücs Péter

^{Forrás: Budapesti Operettszínház}