Református énekek XVIII címmel, 2019. június 29-én szombaton este teltházas koncert volt a budapesti Művészetek Palotája (MÜPA) Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Ez a jelentős koncert-esemény újabb állomása volt annak a törekvésnek, amelynek célja, hogy a református gyülekezeti énekkincset a templomtérből kivezetve, a világi érdeklődés számára is elérhetővé tegye. A 20 évvel ezelőtt induló kezdeményezés hamarosan koncertsorozattá érett, és az idei már a 18. alkalom volt. Böszörményi Gergely koncertigazgató, a Református énekek koncertek fő szervezőjének célja röviden: „a reformátusok ne legyenek bezárkózóak”.
A koncertek alapját – mint most is − az 1948-ban kiadott református énekeskönyv 512 éneke képezte, amelyet a gyülekezetek 312 dallamra énekelnek, ugyanakkor a közeljövőben megjelenő énekeskönyv anyagából is felcsendültek énekek.
A mostani koncert-istentisztelet négy részből állt, mindegyik rész igeolvasással kezdődött. Az első rész alapigéje a 84. zsoltár verseiből szólt „Bemegyünk az ÚR házába” címmel. Igét olvasott Gaál Sándor nyírségi esperes, majd Jámbor Zsolt karnagy vezetésével hangzottak föl az énekek. Ebben a blokkban Szak Antal 118. (66.) genfi zsoltár alapján írt kórusműve is fölcsendült. A második részt Tóth András pápai esperes igeolvasása indította az 57. zsoltár válogatott verseiből „Segedelem nehéz időkben” címmel. Ennek a blokknak zenei vezetője Berkesi Boglárka karnagy volt. A gyülekezeti énekek mellett, Claude Goudimel 86. (77.) zsoltár c. kórusműve is fölcsendült. Ezt követte „Az Úrnál nyugszik meg lelkem” című blokk, amelyet Baksy Mária abaúji esperes igeolvasása indított, Pál apostol Római gyülekezethez írt levelének verseivel, majd Arany János karnagy vezetésével szóltak a gyülekezeti énekek. Itt is elhangzott egy kórusmű, Nagy Attila, Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr című, a 168. dicséretre komponált átirata. A negyedik blokkot pedig „Az Úr dicséretre méltó” címmel Balogh Attila ungi esperes a Jelenések könyve 7. fejezetéből vett válogatott igékkel indította, az énekeket Süll Kinga karnagy vezette. Ez alkalommal is fölcsendült egy Goudimel mű, a 111. (24.) genfi zsoltár átirata. Mind a négy blokkban volt olyan rész, ahol a nézők – mint gyülekezet – közösen énekeltek a kórussal. Az estet szép keretbe fogta Böszörményi Gergely koncertigazgató köszöntője, az est végén a Himnusz közös eléneklése, Steinbach József dunántúli püspök imádsága, majd az Úri imádság együttes imádkozása, végül a püspöki áldás.
Szotyori Nagy Gábor orgonakísérete éppúgy emelte az est fényét, mint a főszereplő 350 fős Kárpát-medencei Egyesített Kórus, amely erre az alkalomra 15 Kárpát-medencei református énekkar tagjaiból alakult.
A történelmi egyházak mindenkor aktuális kérdése az: hogyan szólítsák meg a világot, azokat az embereket, akik nem járnak templomba, személyes életükben nem foglal el központi szerepet a hit. A református gyülekezeti énekek széles körű megismertetésével – túlzás nélkül állítható –, hogy református egyházunk az egyetlen Európában, ahol a történelmi egyházak énekkincse ily módon mutatkozik be, sőt csaknem két évtizede örvend töretlen népszerűségnek. Ezt mutatja az is, hogy a Református Énekek XVII koncert-istentisztelete ennyi év után is teltházas közönséget vonz.
E szép kezdeményezésnek sok értékes hozadéka van. Először is tehát az, hogy bezárkózásunk oldódik. Az országhatárokon átívelő együtt-éneklés közelebb hozza egymáshoz a Kárpát-medence református magyarságát. A koncert-istentiszteletek anyagáról évente CD készül, amellyel az éneklés gyönyörűségét bármikor meg lehet osztani másokkal is. Több arany-, sőt egy platinalemez is született már az évek során. A gyülekezetek énekkultúrája fejlődik, nemcsak jobban, ritmusosabban, hanem többet is lehet énekelni. Bővül az ismert énekek repertoárja. Nem tudhatjuk továbbá, hogy az immár közkinccsé tett református énekek – mint hitünk értékes bizonyságtételei – hány érdeklődő vagy műértő világit szólítanak meg és fordítanak Istenhez a zene és közös éneklés által.
Gimesi Zsuzsa