Kun Ábrahám: Internet- és játékfüggőség a fiatalok világában

Gary Chapman: Netfüggő gyerekek

 Harmat Kiadó, Budapest, 2018 

 

 

Korunk egyik nagy problémája, amelyben leginkább a fiatalokat, serdülő és kamaszkorúakat érinti, az internet és játékfüggőség, ami leginkább a 10-20 éves korosztályt érinti, azonban a 20-30 éves korosztályban is előfordulnak komoly képernyőfüggő fiatalok.

Az internet és vizuális kultúra a 90-es évektől kezdve szinte minden család életében jelen van. Az X generáció életében a számítógép és az internet nagyrészt a munkájukban segíti őket, valamint minimális szinten a kikapcsolódásban van szerepe, de mivel ők még gyermekkorukat számítógép nélkül élték, ezért korántsem olyan fontos nekik, mint az Y generációnak.

Az Y generáció gyermekkorának már sokkal intenzívebben része volt a számítógép és az internet. Megjelentek az ehhez a korosztályhoz szóló játékok, ami a mai napig folyamatosan fejlődik és a 2000-es években kialakult a videojátékok az internet és a számítógépet középpontba állító vizuális kultúra a fiatalok körében. A kialakult számítógépes kultúra tehát magában foglalja a különböző videojátékokat, az internetes játékokat, programokat, kommunikációs csatornákat és az ezek köré csoportosult közösségeket.

A képernyővezérelt világ. Elsősorban a serdülő és kamasz korosztályt érinti a probléma. A fiatalok mindennapjainak részévé lett az okostelefon. Már egész kiskorban a kezükbe veszik és sok gyereknek 10 éves kor alatt saját okostelefon-ja van. Maga a képernyő is már egész kiskorban jelen van, 1-2 éves korban a gyermek már sokszor a tv képernyője előtt találja magát, mert a szülő oda ülteti. Egy 2007-es tanulmány szerint a szülők 90 százaléka megengedi a 2 évnél fiatalabb gyermekének, hogy valamilyen képernyő előtt legyen. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt ajánlja a szülőknek, hogy 2 éves vagy annál fiatalabb gyermekeik esetében kerüljék a tv nézést és a képernyőidőt (17. old.) Felnőtt emberként hasznos eszköz az okostelefon, hogy kapcsolatba lépjünk családunkkal, de a gyerekek a saját szórakozásukra használják. Bizonyos keretek között megengedhető a használat, de egy gyermek ezt nem tudja kontrollálni. Egyből amint szabadidejük van, a telefonhoz fognak nyúlni, mert színesebb világot kínál. Folyamatos információ halmazt zúdít a gyermekre, amelyből kedvére válogathat. A figyelmét leköti ugyan, de egyben el is vonja azt a környezetéről. A folytonos üzenetküldés hasznos lehet, mivel messze élő embereket elérhetünk akármikor, de ennek is van negatív oldala, mégpedig a kommunikációra nézve. A fiatalok megszokják a virtuális kommunikációt és kommunikációs képességeik azon kívül visszamaradottak lesznek. Szociális problémák jelentkezhetnek: beilleszkedési gondok, figyelemzavar, önbizalomhiány, kisebbségi komplexus. Akkor mondhatjuk, hogy a gyermek megfelelő társas készségekkel rendelkezik, hogyha képes empátiára és másokkal való törődésre és tud kapcsolódni másokhoz. A virtuális kommunikáció során nem látják egymást és ezek a képességeik nem képesek megfelelően kifejlődni, ekkor következnek be az előbb említett problémák.

[[paginate]]

A számítógép a másik problémás eszköz, ami komoly függőséget okozhat. A fiatalok elsősorban játék és kommunikáció céljából használják. A 8 és 18 év közötti amerikai gyerekek átlagosan több mint napi 7 órát töltenek a számítógép előtt – Gary Chapman számításai szerint. Nem csupán játszanak az eszközön a fiatalok, hanem mindezt közösen teszik. Egy-egy játékban többen is képesek együtt játszani és közben chat programokkal kommunikálnak. Általában azok között a gyerekek között figyelhető ez, meg akik a hétköznapi környezetben, az iskolában magányosabbak vagy nem tudtak beilleszkedni így az interneten és játékokban alakítanak ki közösséget. Ami persze nem valóságos, hanem virtuális, nem egymással vannak elfoglalva olyankor, hanem a közös feladattal, ami a játékban van. Tehát közel sem hasonló típusú közösség, mint egy egészséges baráti/szeretetközösség.

Szintén káros közeg lehet a videojátékok világa. Talán az egyik leggyakoribb érv, amit a videojátékok ellen szoktak felhozni az az erőszakosság. A gyermekek agresszivitását gyakran annak tudják be, hogy túl sokat videojátékoznak. Tény és való, hogy sok olyan játék van, ami agresszív tartalmat közvetít, azonban mondani szokás, hogy ,,kettőn áll a vásár”, tehát a gyermek kóros videojáték függőségének oka a nem megfelelő nevelés is lehet. A szeretethiány és oda nem figyelés következtében a gyermek nem kapja meg a megfelelő szeretetet és boldogságot, amit egy egészséges családban kapnia kellene és ennek következtében máshol kezdi keresni azt: a videojátékok által kínált virtuális világban. Ebben a világban a játékosok többnyire valamilyen hős-t irányíthatnak és ezen szerepen keresztül sikereket érnek el (amik talán a hétköznapjaikból hiányoznak). A játék közben érkező sikerélmény a gyermek agyát dopamin-lökettel önti el és emiatt pozitív élményei alakulnak ki a játékkal kapcsolatban és nagyon könnyen kialakul a függőség. A videójáték-függőség tünetei hasonlóak az alkohol-drog vagy szerencsejáték függőség tüneteihez – állapítja meg a szerző. A megvonás sem lenne helyes döntés, ugyanis bizonyos időkereten belül egészséges a játék, csak túlzásba nem szabad vinni. Gary Chapman, könyvében azt tanácsolja, maximum 2 órahosszát engedélyezzünk gyermekünknek. Ezek a fiatalok a húszas éveiket egyfajta elnyújtott kamaszkorban élik, mert mivel az internet és a videojátékok nevelték fel őket ezért a valóságban nem képesek megállni a helyüket (22. old.)

Helyes nevelés. De hogyan védhetjük meg gyermekünket szülőként ezektől a káros hatásoktól? Ha már megtiltani nem tudjuk gyermekünknek a képernyő használatát, akkor próbáljuk szabályozni azt. Ha a tv elé ültetjük gyermekünket, akkor válasszuk meg a műsort, amit néz. Nézzük, meg milyen tényeket tanulhat a gyermek az adott műsorból. Helytálló-e az az értékrend, amit a műsor a gyermekünknek közvetít? Milyen jellemvonásokat erősít meg gyermekünkben? Gyakran a gyermekek példaképe az egyes filmben szereplő személy. Egyre több fiatal, a filmekből szerez ismeretet a világról, ami azonban nem reális. Amit a kamaszkorban fontos lenne elsajátítani az a felelősségvállalás és a kapcsolatok kialakítása, együttérzés, kitartás, hit. Erre azonban egyes filmek, műsorok által közvetített értékek rossz hatással vannak. Tehát az elsődleges feladata a szülőnek, hogy a következőket tanítsa meg gyermekének: fejezze ki szeretetét!, becsüljön meg másokat!, kezelje a haragot!, kérjen bocsánatot! Összpontosítsa a figyelmét!. A családi alkalmak például közös vacsora, remek alkalmat biztosítanak a kapcsolati készségek gyakorlásához. Ezen alkalmakon érdemes beszélgetni a gyermekkel, hogy meséljen hogyan telt a napja, milyen kérdések foglalkoztatják most és milyen problémái vannak (52. old.).

Ezen felül fontos, hogy szeressük gyermekünket. A szeretet befogadásának és kifejezésének alapvetően 5 módja van: testi érintés, elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek. Vegyük észre, hogy gyermekünknek az alábbiak közül melyik a szeretet nyelve és ezen keresztül közeledjünk hozzá (63. old.)

Tiszta, világos, keresztyén nevelési értéket megfogalmazó sorok. A gyermekeket- fiatalokat féltő, józan, alapos szakmaisággal megírt könyvet minden szülő figyelmébe ajánljuk.

Kun Ábrahám

Hasonló anyagaink

Nászta Katalin: Thália erdélyi napszámosai

Nem színháztörténet ez, de ha valaki (valamikor) megírja az erdélyi magyar színházak és színjátszás történetét, abba nagyon sok mindent bele kell foglalnia Nászta Katalin testes könyvéből.

Lelkészek pasztorációja

Siba Balázs, Pasztorálteológia A református lelkészi hivatás vizsgálata interjúk tükrében Budapest: KRE/L’Harmattan, 2018