Mi a globalance? (121-130. oldalról)

E könyv középpontjában a globális egyensúly keresése áll az egyensúlytalanság, a rendezetlenség és az új rendre való átmenet idején. Ez a fejezet a globalance meghatározásával kezdődik. Ezt követően a globalance 13 jellemzőjét bontjuk ki. Ezekből kiderül, hogy a globalance nem statikus, hanem nagyon is dinamikus egyensúly, és ez nem a langyos, unalmas és puha, energiától mentes középút, hanem inkább az ellentétek összeegyeztetésének rendkívül igényes művészete.

Meghatározás: „És” helyett „Vagy”. A globalancia ebben a könyvben olyan értékek és erények globális egyensúlyát jelenti, amelyek ellentétesek vagy feszültségben állhatnak egymással, mégis összetartoznak. A globalancia az ellentétek kombinációjának és összeegyeztetésének világnézete, a „vagy” helyett az „és” típusú gondolkodásé, olyan élő központ feltételezésén alapul, amely az ellentéteket összetartja. A globalancia dinamikus (nem statikus) és innovatív középutat eredményez a szélsőségek és a fundamentalizmusok leküzdéséért. Számos világvallás, kultúra és filozófiai hagyomány bölcsességében és hitében gyökerezik. A globalancia olyan világnézet és stratégia, amely felismeri az értékek, erények és minden jelenség összekapcsolhatóságát, relácionalitását (kapcsolatban állását). Felismeri a saját nézőpontjának relativitását is, és ezért önkritikus.

A globalancia jellemzői – Az ellentétek ugyanazon érme két oldala. Nézzük először a globalancia filozófiai és spirituális alapjait. A világ érzékelése, a gondolkodás és az ellentétekben való cselekvés mélyen gyökerezik az emberben és a természetben: nappal és éjszaka, élet és halál, hideg és meleg, férfi és nő, puha és kemény, hosszú és rövid, könnyű és nehéz stb. Az ellentétek a természet valóságai és az emberi élet tapasztalatai, amelyek a természet és annak természeti törvényei részét képezik. Az ellentétek a teremtett világ jellemzői tehát, ahogyan azt számos teremtésmítosz leírja. A zsidó-keresztyén teremtéstörténet az 1. Mózes 1-ben úgy mutatja be a teremtést, mint ami nyolc alapvető ellentétből áll (1Móz 1,1-31). 1. Ég és föld (V.1); 2. fény és sötétség/nap és éjszaka (V.4); 3.  ég és föld (V8); 4. szárazföld és tenger (V.10);  5. nap és hold (V.16); 6. növények (V.11) és állatok (V.24), 7. halak és madarak (állatok a vízben és a levegőben, V.20); 8. az emberiség mint férfi és nő (V.27). „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (31. v.). A polaritás ténye jelen van az egész világegyetemben, a látható és láthatatlan világban. A vallási értékítélet ez: a polaritás „igen jó”!

[[paginate]]

Minden élet középpontjában egyesülve. A teremtett világnak ez a nézete azt jelenti, hogy az ellentétek minden élet számára alapvetőek, elfogadottak és dicséretesek, mivel jók. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy az ellentétek a teremtés részei, de az Egyben egyesülnek. A Teremtés könyvének első fejezetei bevezetnek bennünket a témába: Hogyan viszonyulhat, vagy hogyan kell az „egy” és a „kettő” viszonyuljon egymáshoz, hogy egyik se uralkodjon a másikon? Mind az egységre, mind a kettősségre szükség van. Maga a képmás fogalma [az ember mint Isten képmása] valahogyan az egy és a kettő között helyez el minket. Egy kép nem azonos azzal, amit „leképez” – ugyanakkor nem lehet teljesen független attól. Az emberiség a vallási és filozófiai adottságban, és különösen az összes misztikus hagyományban közel 3000 éve leírja, hogy a polaritás mögött élő egység és egységesítő van, Akit nem lehet megnevezni, és akinek ezernyi neve lehetne. Az Egyet nevezik Teremtőnek, Véglegesnek, Abszolútumnak, Legfelsőbbnek, Transzcendensnek... A Teremtő, ez az Egy, az ellentétek felett áll, és egyesíti, összefogja őket. Mivel az egésznek mindkét részét a Teremtő alkotta, Ő mindkettő egyben, minden egyben: nappal és éjszaka, élet és halál, állatok és emberek, nők és férfiak... Legalábbis a monoteista vallásokban (judaizmus, keresztyénség és iszlám), s ez a világkép erről szól: minden az Egyben (pán-en-teizmus). A monoteista felfogás szerint csak Isten képes tökéletesen egyesíteni az ellentéteket. Ezek valójában nem is ellentétek, hanem egyek. Az „ázsiai” vallások, például a taoizmusban úgy írják le, mint az ellentétek mögötti valóságot, amelynek nincs neve. Az emberi lények az ellentéteket ötvözni és kibékíteni próbálják a centralizáló megközelítéssel: az ellentétek kiegyensúlyozásával, a középpontból kiinduló gondolkodással és cselekvéssel… A sportolók is csak a központba helyezéssel érnek el csúcs eredményeket. A művészek pedig a rajzolásban nem a kezükből hajtják végre alkotó munkájukat, hanem az elméjük és testük középpontjából irányítják azt. A hívő ember úgy próbálja egyesíteni az ellentéteket, hogy az imában és az elmélkedésben Istenre, mint az élet és minden létezés központjára összpontosít. Isten szeretete (agapé) ennek a központba helyezett egységnek a tökéletes kifejeződése.

A globalancia tizenhárom jellemzőben foglalható össze: 1. Az ellentétek, mint ugyanazon érme két oldala. 2. Élet a lét középpontjából. 3. Dialektikus, nem dualista világszemlélet. 4. Monista, nem imperialista. 5. Dinamikus, nem statikus. 6. Evolúciós és nem forradalmi. 7. Befogadó, nem kizárólagos. 8. A test és a természeti törvények egyensúlyára törekszik. 9. Értékközpontú, nem értéktagadó. 10. Egység a sokféleségben, sokféleség az egységben. 11. Vallásos és nem vallásos egysége. 12. Önkritikus, kritikátlan. 13. Értelem és érzelem egyensúlya.

[[paginate]]

Az ellentétek kezelésének öt módja. Mivel az ellentétek és a polarizáció alapvető tény az életben és a világegyetemben, hogyan kezelhetjük őket? Öt fő módot különböztethetünk meg: 1. Pusztítás: Az egyik ellentét megpróbálja elpusztítani a másikat, hogy abszolút hatalommal uralkodjon. Ez rövid távú győzelemhez vezethet, de nem lehet tartós, mivel az elnyomott, megtagadott, marginalizált vagy „megölt” ellentétet nem lehet kiirtani, az visszatér valamikor, valamilyen formában. 2. Fúzió: Az ellentétek összeolvadnak, eggyé válnak, és semlegesítik egymást, az eredmény: nincs energia vagy zavaros energia vagy produktív energia. 3. Innováció: Az ellentétek egyesülnek, hogy együtt valami újat hozzanak létre, pl. a gyermek, mint egy férfi és egy nő „gyümölcse”, miközben az ellentétek megmaradnak, és ugyanakkor át is alakulnak. 4. Szintézis: Az innovációhoz hasonlóan az ellentétek szublimálódnak, magukba szívják a másikat, dialektikus módon integrálódnak és átalakulnak egy magasabb új valósággá. 5. Egyensúly: Az ellentétek állandó kapcsolatban és kölcsönhatásban vannak, dinamikus egyensúlyban, és így az életet, mint folyamatos fejlődő (néha bomlasztó-forradalmi) folyamatot teremtik és nemesítik az anyagi és szellemi, egyéni és strukturális szinten, lépésről-lépésre, a szélsőségek halálos kockázata nélkül, gondoskodó odafigyeléssel és örömmel.

Kilátások egy új világ felé (837-840 oldalról)

Hogyan alakíthatjuk át a zavarokat és az egyensúlytalanságokat egy új dinamikus világrend és globális egyensúly révén? Hogyan járulhat hozzá az etika az értékek és erények egyensúlya révén ehhez az átmenethez? Ez volt a vezető kérdés a könyv elején, a bevezetőben.

A könyvet 4 tényező/4T (éghajlat, hidegháború, Covid, pénzügyi válság) hatásával és egy lehetséges új világrend három forgatókönyvével kezdjük: 1. Vissza a korábbi, normális kerékvágásba. 2. Teljes felbomlás, forradalom. 3. Új normális kerékvágás, jelentős alkalmazkodással. Bár ez a kézikönyv több száz táblázatot és empirikus adatot tartalmaz, a vezető kérdés nem a spekuláció arról, hogy mi lesz vagy lehet, hanem a normatív kérdés: minek kellene lennie, mire törekedjünk? Összességében nem szabad túlbecsülni az ilyen válságok és bizonytalanságok hatását az értékekre. Sokakban erős a vágy, hogy visszatérjünk a normális kerékvágásba, ami egyben azt is jelenti, hogy visszatérünk a normális értékekhez és erényekhez, nem pedig bűnökhöz, vétkekhez. A 4T olyan, mint a vihar, amely porszemként kavarja fel a prioritásokat, de a vihar után porszemként le is tud ülepedni sok minden. Ugyanakkor kidőlhetnek fák, erősebb védőfalak épülnek, új viselkedési formák és attitűdök fedezhetők fel az innováció révén. Etikai szempontból a dinamikus egyensúly világa nem jelentheti azt, hogy „vissza a normális kerékvágásba”. A „normális” túl sok környezeti kockázatot, jövedelmi egyenlőtlenséget, politikai feszültséget és technológiai zavart tartalmaz. A 2. etikai forgatókönyvre bizonyos területeken lehet szükség, például sokkal határozottabb váltásra a zöld gazdaság felé. A 3. forgatókönyv a globalance perspektívájában ígéretesnek tűnik a többoldalú együttműködés újbóli megerősítésének lehetőségét kihasználva, amelyre a világjárvány idején volt szükség. Továbbá szükséges az online együttműködés megerősítése az oktatás, a kommunikáció, az egészségügy, a pénzügyek és sok más ágazatban.

[[paginate]]

A harmadik forgatókönyvben a legfontosabb, hogy újra felfedezzük és megerősítsük az alapvető értékeket és erényeket, és megragadjuk az új paradigma és a világ „globalizáltabb” lehetőségét: a lezárás során felfedezzük az önfegyelem, a fókuszálás és a szelektálás előnyeit a digitális időben, ahol minden, bármikor, bárhol, szinte ingyenesen a rendelkezésére áll. Értékeljük a közösség értékét, amikor az elszigeteltségtől szenvedünk. Erősítjük a munka és a magánélet egyensúlyát, amikor megtapasztaljuk, mennyire fontos, hogy ne csak dolgozzunk, hanem énekeljünk, táncoljunk és ünnepeljük is az életet. Nagyon fontos felismernünk, hogy a hiteles, megbízható, előrelátó, racionális és empatikus vezetők mennyire fontosak. Azt is újra felfedezzük, hogy nemcsak a vezetők számítanak, hanem az „árnyékban” élő milliárdnyi ember, bármivel is foglalkozzanak: a takarítók, a bérmunkások, szakácsok, ápolók és informatikusok, akik „hangyák” seregeként dolgoznak, és teszik lehetővé az életet. Felismerjük, hogy a globalance azt jelenti, hogy az egyik szemünkkel a vezetők és döntéshozók felé nézünk, a másik szemünkkel pedig a dolgozókra és a döntések végrehajtóira. Ez is felnyitja a szemet arra a tényre, hogy „a szürke életek nagyon is számítanak”, így a munkahelyek is, mivel a munkahely nélküli növekedés többé nem opció. A társadalmi nyugtalansággal a 4T-krízisek során felismerjük, hogy az egyenlőtlenségek csökkentése nem csupán egy egalitárius baloldali ideológia követelménye, ahogyan egyesek nevezik, hanem etikai és politikai követelmény a társadalmi stabilitás, a gazdasági jólét, a belső boldogság és a globalance érdekében. Bizonytalan időkben azt tapasztaljuk, hogy a kormányok képesek kormányozni, néhány héten belül dollár milliárdokat mozgósítani a saját országaikban a gazdasági vészhelyzet felszámolására. A globalance azt jelenti, hogy ugyanolyan határozottan mozgósítunk tőkét az éghajlatváltozás mérséklésére és a fenntartható fejlődési célok elérésére a magunk és a hátrányos helyzetű országok számára, mivel mindannyian egy csónakban evezünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a 4T következtében további gazdasági és pénzügyi zavarok várhatnak ránk.

A globalizáció azt jelenti, hogy leküzdjük a polarizálódást a túlköltekező életmód és az eszközökön túl azoknál sokkal fontosabb emberek között. A 4T megmutatja, hogy a babona veszélyezteti az életet. Az alázat és a szerénység viszont a civil társadalommal párosulva az új világ védjegye. Megnyugtat minket az, hogy a kölcsönösség aranyszabálya (tedd meg másokkal azt, amit te is szeretnél, hogy veled tegyenek) döntő fontosságú a túléléshez, segítve a rászorulókat, ahogyan mi is rájuk szorulhatunk. Felfedezzük és megtapasztaljuk, hogy szabadság és felelősség, szabadság és igazságosság, szabadság és fegyelem nem ellentétek, hanem, hogy egyensúlyuk életerősítő és létfontosságú egy stabil világ számára. Szenvedünk a szuperhatalmak hatalmi és katonai versenyétől és annak pusztító következményeitől, és még elkötelezettebbé válunk a tisztességes verseny és együttműködés mellett. Csak azok az értékek, amelyeket a válság előtt az oktatás, a hit és a tapasztalatok révén belsővé tettünk és megtanultunk a válság alatt és után is, tudnak vezetni és kivezetni minket a válsághelyzetekből. Ezért az etikai nevelés és képzés az iskolákban, egyetemeken, családokban, üzleti és közszolgálatokban nem opcionális, hanem olyan, mint egy vészhelyzeti terv, amelyet „normális” időkben kell előkészíteni és gyakorolni, hogy a stresszes időkre készen álljunk. Mi felismerjük az etikai elvek és viszonyítási pontok fontosságát a személyes élet és a társadalom javára, és valljuk a rugalmasság és az alkalmazkodási képesség szükségességét. Az elvközpontú etika és a helyzetközpontú etika egyensúlya lehetővé teszi az életet segítő-óvó etikát és megakadályozza az életet korlátozó, romboló etikátlanságot. Az etika segít úszni az élet folyójában. Elismerjük, hogy a vallások fontosak ebben az élet áramlásban, mivel a hit spiritualitás energiát, reményt és orientációt ad. Megerősítjük a komoly teológiai kutatás és oktatás iránti elkötelezettséget is minden vallásban, hogy támogassuk a vallásos hívőket és vezetőket a vallások életveszélyes gyakorlataival, például a fundamentalizmussal és a tudományellenes vallási mozgalmakkal szembeni ellenállásban. Tapasztaljuk, hogy az álhírek pánikot kelthetnek és életeket oltanak ki. Az átlátható, minősített, vizsgált tájékoztatásra és szabályozottabb eszközökre szólítunk fel az álhírek korlátozásáért és szűréséért, mivel létfontosságú a bizalom, az egészséges társadalom és az etika szempontjából egy kiegyensúlyozott globális információs világért.

Békefy Lajos