Tavasztól késő őszig rengeteg fesztivált rendeznek országszerte, és ebben a főváros jár az élen. Budapest a fesztiválok városa, se szeri, se száma a főleg zenei rendezvényeknek, meg a kísérő, többnyire gasztronómiai-, irodalmi-, kézműves-, meg egyéb, helyi jellegzetességet kínáló közösségi programoknak. A szervezőknek nem kis fejtörést okoz, hogy minden évben fönntartsák a figyelmet, a rendezvény iránti töretlen érdeklődést. A Református Zenei Fesztivál szervezői is bizonyára küzdenek ezzel a kihívással – idén már huszadik alkalommal. Lehet-e 20 éven át minden alkalommal ugyanazzal a lelkesedéssel megtölteni a három napot, amely mozgalmassá, elevenné teszi a Kálvin tér és Bakács tér közötti Ráday utcát – és a programban kijelölt helyszíneket a környéken? Mi a Református Zenei Fesztivál hívó szava, amivel önmagát megkülönbözteti az összes többitől, mi az a plusz, ami kiemeli a hétköznapokból és ünneppé teszi az emberek számára? Az egyik hívószó bizonyára a református, a másik pedig – látva a programokat – a minőség. Együtt tehát a református minőség az, amivel ez a fesztivál megkülönbözteti magát az összes többitől, immár 20 éve töretlenül. Húsz éve úgy kezdődött, hogy a Ráday utcában egy esti fáklyás felvonuláson fölcsendültek Szenczi Molnár Albert gyönyörű zsoltárdallamai, majd évről évre egyre gazdagodó programkínálat teljesítette ki a református minőséget.
Az idei program május 30-án, pénteken két olyan rendezvénnyel indult, amelyen református iskolák diákjai szerepeltek. A Ráday Ház dísztermében a református iskolák gálaműsorát egy Kodály idézettel vezették föl, amely szerint „…sokkal fontosabb, ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Operaház igazgatója…” mondta Kodály Zoltán, utalva arra, hogy az iskolai zene- és énektanárok, generációk zeneszeretetéhez járulhatnak hozzá, a helyes tanítással. Nagybajomról, Kaposmérőről, Halásztelekről és Budapestről érkeztek a szereplők. Ennek mintegy folytatása következett a Kálvin téri templomban, ahol „Zengjetek minden nemzetek!” címmel református iskolák együttesei és versenygyőztes diákjai adtak gálakoncertet.
[[paginate]]
A Lónyai Utcai Református Gimnázium két díjazottja is lehetőséget kapott a fellépésre. Tenke Julianna 6.a. osztályos, a Gimnázium szólistája, és az 5. osztály zsoltározó csoportja, név szerint Mikesy Lili, Szendrei Zita Gabriella, Szilágyi Ákos és Vajda Lotti mutatkoztak be nagy sikerrel. Szereplésükről a gimnázium honlapja is beszámolt: „Büszkék vagyunk rájuk!” A fiatal tehetségekben a jövő értékei is fölsejlenek, ez az, ami mindig megkülönböztetett figyelemmel kíséri őket. Föllépett még a Debreceni Kántus, a Nagykőrösi Református Gimnázium Énekkara, a Dóczy Kórus és a Szentesi Kiss Bálint Általános iskola együttese is. Alig ért véget a koncert, már gyülekeztek a nézők a Kálvin téren, hogy meghallgassák a Magyar Honvédség Szentendre Helyőrségi Zenekarát – a rézfúvós együttest – és végigkísérjék őket a Ráday utcán, a Bakáts térre, ahol 16 órától Kovách I. Bendegúz református lelkipásztor istentiszteleten kérte Isten áldását a fesztivál résztvevőire. A színpad ezután a fellépő együtteseké lett, a Pápai Református Ifjúsági Zenekart, a Mordái folk-rock zenekar követte. Este 9 órakor indult a fáklyás felvonulás a Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes szolgálatával – vissza, a Kálvin téri templomba, ahol a zenés áhítaton a jeles Szent Efrém férfikórus énekelt, az igei szolgálatot pedig ifj. Márkus Mihály esperes lelkipásztor végezte.
Másnap, szombaton, a Bakáts téri színpad kora délutántól volt a zenészeké, térzene, moldvai csángó táncház, alternatív zene váltotta egymást. Kiemelkedő volt a négytagú Talamba együttes Nyolc évszak című – részben – átirata, amikor Vivaldi örökbecsű Négy évszak című remekművét saját szerzeményükkel kiegészítve adták elő. Mielőtt a Kálvin téri templomban megszólalt volna az orgona, a templom előtti téren népzenei koncert hívogatta az arra járókat és a célirányosan érkezőket, mert a templomban három órás orgonamaratonon mesterek és tanítványok mutatkoztak be, Bódiss Tamás és Sárosi Dániel művésztanárok és tehetséges tanítványaik felváltva ültek az orgona padra, név szerint Fazakas Ádám Sándor, Kun Rajmund, Vizi Dávid és Kiss Benedek. Ezután – szintén a templomban – kapott helyet a költészet. Seress Zoltán Kányádi, Ady, Reményik, Borbély Szilárd verseket, szavalt, a költők gondolataira válaszolt az orgona, Tabajdi Ádám szolgálatával.
[[paginate]]
Ne feledkezzünk meg egy – viszonylag új programról – a Csillagtúráról, amely már tavaly is népszerű volt, a mintegy másfél órás séta a közeli református kultúrkincsek felfedezésére a Belvárosban. Ezen a napon a Ráday Házban három helyszínt nyitottak meg a látogatók előtt: Vecsey H. Miklós színművész és Tempfli Erik zongoraművész a 120 éve született József Attilára emlékezett és emlékeztetett „Mondjad Atikám” című műsorával a Díszteremben. Késő délután pedig a Beck és Grecsó páros: Váratlan(ul) széria, azaz zenés irodalmi pódiumest következett, spontán, aktuális alkalmi megszólalásokkal… A Ház ebédlőjében Biblia és bor címmel, a Szentírás borral kapcsolatos sorairól beszélt Visky András Kossuth-díjas író, Balla Gergely zenei kíséretével. Délután a Tóth Kálmán terem is megnyitotta ajtaját, és három kitűnő előadásnak adott helyet. Építészek beszélgettek a szent helyek esztétikájáról a templomépítészetben, de sok érdeklődőt vonzott a művészet és a gyermeknevelés téma is, majd egy nagyon aktuális kérdésről, a mesterséges intelligencia és a keresztyénség címmel kapott eligazítást a hallgatóság, dr. Németh Balázs református lelkész, mérnök előadásából.
Vasárnap, június 1-jén délután kapcsolódott be a Kálvin Kamara Kert, ahol egymás után négy együttes muzsikált. Ezalatt a Ráday Ház dísztermében Kossuth- és Magyar Örökség-díjasok koncertjein, a Vujicsics Együttes, a Kaláka majd a Misztrál zenéjében gyönyörködhetett a hallgatóság. Új helyszínt is üdvözölhettek az érdeklődők. A Károlyi-Csekonics palota Báltermében szintén vasárnap délután, másfél óránként követték egymást a fellépők, a Capella Columbae énekeggyüttes, a Harmonia Caelestis barokk zenekar, Devich Gergely cselló- és Ránki Fülöp zongoraművészek kamarakoncertje.
A Nagyvárad téri református templomban hálaadó istentisztelet keretében zárult a három napos református fesztivál. Ezen a Központi Református Kórus és Váncsa Gábor színművész szolgált. Zila Péter lelkipásztor a Példabeszédek 22. részéből vett igéről prédikált, „Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki”. Tudnunk kell jelképesen is, hogy „az isteni határok nem önkényesek, hanem védelmet és útmutatást nyújtanak”.
„A művészet öröm” – hangzik a fesztivál – idei jelmondata, és hisszük, hogy Budapest legnagyobb ingyenes zenei fesztiválján sok ember találta meg azt az örömet, ami a szervezők sok munkáját is dicséri, és átélhette a református minőség minden gazdag ajándékát.
Gimesi Zsuzsa