Egy régi gyertyatartóra
Botos Júlia vedresábrányi lelkésznőnek és gyülekezetének
Aligha van honvágya ott,
az érmelléki Vedresábrányban
annak a virág-vésetekkel
ékesített régi gyertyatartónak,
amely néhány éve még
ferencvárosi nappalinkban, s korábban
a felvidéki Szepesszombat
városában lakott.
Hogyan is lehetne,
hisz amióta elvittük,
átadtuk, annyi pillantás
dédelgette, s az én első
„restauráló” tisztításom
után annyi, az enyémnél
ügyesebb kéz érdeme,
hogy egykori fényét
mostanra visszanyerte.
Szerettem és sokáig
ablakfülkés középső szobánk
becses dísze volt,
de jól tudom,
bár öblében még az
általam vett, aranycsíkos
szárú, fehér, templomba illő,
ünnepi gyertya lobog,
igazi imaheti fényt
kettőnk helyett sokaknak
először csak ott,
a távoli Partium
dombtetőn álmodó,
román szentélyű,
régi templomában áraszthatott,
ahol életem párja
egyik dédapjának, Szabó Józsefnek
hűséges palást-suhogása volt
a válasz a harang-kondulásra.
2025. február 11-én