Várakozás

Korán terít az est a kerti fákra
hatalmas égi lepkeszárnyakat,
s a Mérhetetlen csöndjeit kitárva
kering, amíg a fényre ráakad.

Egy lámpa gyúl, a föld alá sietnek
a zebrapókok és egy gyászbogár,
kutyánk vonítva dől a nagy hidegnek,
s fülét hegyezve hosszan álldogál.

S az ember is, nagy álmok köntösébe
beburkolózva néz az égre fel,
megenyhítette pár göröngyös éve,
de hangja bátor, egyre énekel.

Minthogyha titkon minden várakozna
és úgy figyelne végtől-végekig,
akár a szív a nesztelen zajokra,
a láthatatlan Tél ha érkezik.