Heti szakasz

Narancssárga pufók teste tökéletes körben,
folyamatosan ismétlődően mozog a felszín alatt,
éppen mindig hat buborék hagyja el a kerek száját.
Az akváriumban növények zöldellenek,
van benne játékvár és víztisztító.

A korpulens hal tudja,
az akarata nem érvényesül,
mintha láncon lenne, úszik,
ismétlődő változatlanságban,
a miniatűr műanyag sikátorba egyre beljebb kúszik.

Az akvárium készítőjének szándéka erősebb:
akart egy kicsi makettvilágot, amit ő rendez be,
mert abban a világban, amit nem ő rendez be,

ott súlyos sebére nincs gyógyulás,
ott test elleni bűnökért bujdosó s kóborló lett a földön,
ott örökké rajta marad a jel,
ott vérében alszik megszakíthatatlan álom-poklosság,
ott épp ésszel nem jut neki, csak romlott vágy,
ott bevégződött, nincs már mit tenni.

A készítő úgy rendezte be, hogy pont neki ne jusson fesztelen fiatalság.
A következménynélküliség huszonéves tökéletes aránya
Aperol Spritzbe mártott kortárs kaláka.

Körbe-körbe úszik üveggolyókból kirakott láncon,
akarata megmarad, de kitörni nem tud,
a vízben oldódik az
üres, formáltan akarat.

A szándékok ugyanis eltérnek,
a miénk érthető, de felesleges,
az Övé érthetetlen, de szükségszerű.