Lelkünk kis zugában

Esőben fáznak a terveink,
miközben rogyásig áznak.
Örvénybe vesznek az álmaink,
holtukban sivárrá tesznek.

Lelkünk kis zugában mégis ég
a remény vigasznyi lángja,
várja, hogy lehessen régi szép
színesen tündöklő fáklya.

Világíthasson majd szerteszét
szellemi kiterjedésnek,
és véget vethessen mély sötét,
ártalmas perlekedésnek.

Szívünkben angyalarcú béke
lakik, hogy felszínre hozza
a nyugalmas napokat végre,
tartós boldogságot vonzva.

Gondolom, megérik mind e szó,
és egyre többen megértik,
magukban zenélik ritmusát,
s a rosszat jóra cserélik.

Ne úgy, de úgy

    Ne úgy tekints a világra,
    mintha minden árva volna,
    de úgy tekints az imákra,
    mintha minden Róla szólna!