Kertész, Moholy-Nagy, Capa, Brassai, Thorek és a többiek…

Magyar fotóművészek Amerikában (1914-1989)

Az év fotókiállítása a budapesti Szépművészeti Múzeumban

A fényképezés a XIX. század nagy találmánya és csupán néhány évtized kellett ahhoz, hogy fontos iparággá váljon. A XX. század első felében már megkerülhetetlen, főleg az akkori Amerikában. Megjelent a film (európai bevándorlók, köztük magyarok tették naggyá Hollywoodot is) és a filmiparhoz ügynökségeket alapítottak, amelyek már fényképek alapján ajánlották ki a szereplőket, megjelent a nyomtatott sajtó, a napilapok, amelyek terjesztéséhez nélkülözhetetlenné váltak a sajtófotók, ehhez csatlakozva a reklámfotózás, a divatfotózás, a társadalmi igazságtalanságok, háborús helyzetek rögzítése. A képzőművészetben megszületett a művészfotó kategória és még lehetne sorolni a fotózás  különféle válfajait.  Robert Capa-nak tulajdonítják a mondást, hogy „nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenni” –  természetesen a fotózás műfajában – és ez azt jelentette, hogy az Amerikába érkező  magyar fotográfusok nevet szereztek, hatást gyakoroltak a kortárs művészeti folyamatokra, beírták nevüket a XX. század fotóművészetébe. Amerika, mint a korlátlan lehetőségek hazája vonzotta az európai fotósokat, és ezek között sok magyart is. New York, Chicago, Hollywood a három legjelentősebb központ, ahol csoportosan letelepedtek, éltek és dolgoztak.

A Bartók Tavasz 2024 keretében április 6-tól augusztus 25-ig látható az a – 32 alkotótól 170 művet bemutató – tárlat, amely a richmondi Virginia Museum of Fine Arts  anyagaként érkezett Budapestre, kiegészítve néhány magángyűjtői képpel. Alex Nyerges a virginiai múzeum igazgatója 10 éve gyűjti és tanulmányozza az amerikai-magyar fotósok életművét. Ezt a válogatást is ő állította össze, egyúttal ő a kiállítás egyik kurátora is Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója mellett, társkurátor pedig Kincses Károly fotótörténész.

[[paginate]]

Néhány ismerős nevet leszámítva a magyar közönség – hacsak nem szakmabéli – most találkozik először a kiállító művészek többségével. Ámulatba ejtő karrierek, történetek, mindenekelőtt pedig művészetük magas minősége jelenik meg a budapesti Szépművészeti Múzeum kiállításán.

Egyik legismertebb művész Moholy-Nagy László, akit Európa még a weimari Bauhausban végzett munkásságáról jegyez. Az európai konstruktivizmus jeles alakja. A Bauhaus a XX. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye volt, ahol Moholy-Nagy festészeti, ipari formatervezői, tanári munkája mellett fényképezéssel is foglalkozott. Amerikába kivándorolva, Chicago-ban telepedett le, ahol az Új Bauhaus tanára lett. Híres mondása „egy alkotás csak akkor értékes, ha új, addig ismeretlen viszonylatokat hoz létre”. Kísérletező művészként ezt ő is alkalmazta. Több magyar művészt is meghívott a Chicago-i Új Bauhausba, így például Berkó Ferencet, aki fényképezést és filmet tanított, és 1949-től az Aspen Music Festival and School hivatalos fotósa lett. De nevet szerzett a Chicago-tól 150 km-re, egy kis szabadbölcsészeti főiskolán tanító Simon Mihály is. Összehasonlító magyar fotótörténet címmel könyvet írt, amelyet 2000-ben adott ki a Magyar Fotográfiai Múzeum.

Kepes Györgyöt úgy mutatja be a kiállítás, mint festőt, tanárt, designert – és fotóst. A kísérleti fotográfia mestere. Ő is a német Bauhausban dolgozott Moholy-Nagy meghívására, majd londoni tartózkodás után 1937-ben Chicago-ban telepedett le, ahol ismét Moholy-Nagy Új Bauhausában vezette a fény- és színműhelyt, továbbá tanított. 1967-ben megalapította a Center for Advanced Visual Studies-t, ahol a digitális design és programozás területén dolgozott. Magyarul is megjelent a Látás nyelve című összefoglaló kötete, amelyben elméleti munkáit összegzi.

Max Thorek szintén Chicago-ban élt, ahol orvosi diplomát szerzett és kórházat is alapított. Mégis a fényképészet műfajában említjük. 1950-re ő lett a világ legtermékenyebb kiállító művésze, mert – följegyezték, hogy – 1087 tárlaton vett részt. Ez a szám is mutatja a műfaj rendkívüliségét, fölfutását.

Másik jelentős művészeti központnak számított New York, ahol többek között Munkácsi Márton a divatfotózásban szerzett nevet és hatott kortársaira. „A boldogság és őszinteség ízét csempészte be” fotóiba – írják róla kortársai.

[[paginate]]

André Kertész 31 évesen érkezett Párizsba, ahol Coco Chanelnek és a Vogue magazinnak is dolgozott, sőt itt lett hivatásos fotóművész. Halász Gyulát, aki Brassai néven lett világhírű, ő vezette be a fényképészet szép világába és lettek jó barátok. Végül Kertész is New Yorkban kötött ki, ahol azonban nem szívesen élt. Igazán európai, ezen belül magyar kötődése élete végéig megmaradt. A magyar állam jelentős Kertész-gyűjteménnyel rendelkezik. Most láthatók híres New-yorki felvételei, a Lexington sugárút, meg a Tűzlépcső, ahol művészien bánik a fény-árnyék hatásokkal és képei láttán eszünkbe juthat a mondás, hogy a jó fotósnak azt kell meglátni egy másodperc töredéke alatt, amit az átlagos szem észre sem vesz, majd egy másik töredék másodperc jut a látvány megörökítésére.


André Kertész: Tűzlépcső, New York, 1949 (fotó, 35,56x72,94 cm)
Virginia Museum of Fine Arts

[[paginate]]

Említsük meg itt Nicolas Muray nevét, aki egy fekete-fehér fotós világban, amikor még a televízió is fekete-fehér volt, már színes eljárást alkalmazott. A kiállításon övé az egyetlen színes fotó: Frida Kahlo híres mexikói festőművészről készítette, akihez évekig gyengéd szálak fűzték, és aki magyarul írta Muraynak szerelmes levélben: „Nick, szeretlek, úgy, mint egy angyalt. Gyöngyvirág vagy drágám. Soha nem foglak téged el felejteni soha, soha”.

Egy másik híresség hollywoodi pályakezdése is magyar fotós nevéhez fűződik. Dienes Andornak egy ügynökség – aktfotózáshoz – egy kedves fiatal lányt ajánlott ki, aki a fotós előtt fölfedte: színésznő szeretne lenni. Ettől kezdve Dienes a lehető legelőnyösebben fotózta modelljét, akibe bele is szeretett, és aki később nevet váltott, szőkére festette barna haját, és Marilyn Monroe néven ismerte meg a világ. És máris itt van a harmadik love story szintén Hollywoodból, ahol filmet forgatott Ingrid Bergman, és ahová követte őt Robert Capa, a híres színésznő nagy szerelme, aki háborús fotóival maga is világhírű lett.  Capa ars-poetikája az volt, hogy a jó felvételhez nagyon közel kell kerülni az eseményhez. Zseniális fotós volt, aki végül ennek a közelkerülésnek lett az áldozata, amikor 1954-ben a vietnami háborúban egy aknára lépett. Szakmai körökben őt tartják a világ leghíresebb háborús fotográfusának.

Sorolhatnánk további művészek bemutatását, de inkább nézzék meg a kiállítást, augusztus 25-ig látogatható.

Jó választás volt a budapesti Szépművészeti Múzeum részéről a kiállítás. Ez a múzeumunk jó pár éve fölzárkózott a legnépszerűbb európai gyűjtemények közé és időszakos kiállításait külföldről is sokan fölkeresik. Jó választás volt azért is, mert a fotográfia sokáig mostoha műfajnak számított, sokan úgy gondolják, hogy a fényképezőgépet elkattintani bárki tudja.

[[paginate]]

A néző itt most szembesülhet a fényképészet sokrétű és izgalmas tematikájával, de a technikával is, hogy bizony, az a régi zselatinos ezüst nagyítás micsoda minőséget jelentett. Jó választás volt, mert a múzeum harmadik emeletének átadásával újabb hatalmas bemutató tér nyílt meg a közönség számára és ahogy Bán László, a múzeum főigazgatója megnyitó beszédében említette, ennek az új térnek birtokba vételével gyakorlatilag befejeződött a Szépművészeti Múzeum teljes rekonstrukciója. Végezetül jó választás és jó időzítés a Bartók Tavasz égisze alatt megnyílt nagyformátumú tárlat, mert csatlakozhatott hozzá a városligeti Millennium Házában a NEO Kortárs Művészeti Térben megnyílt Mélység/Élesség, a Magyar Fotográfiai Múzeum 150 legértékesebb alkotásának kiállítása.

2025-ben a mintegy 700 ezer darabos múzeumi fotóanyagunk méltó elhelyezést nyer majd az új, Nemzeti Fotóművészeti Múzeumban, a Klösz György villában, a Városligeti fasorban. És végül azért is jó választás ez a kiállítás, mert a művészetkedvelő emberek figyelmét a sokáig elhanyagolt fényképészetre irányítja, bizony fölemelhetjük fejünket a XX. század eme sokrétű értékére tekintve, mert a világ fotóművészetének legjobbjai, alakítói között több magyar művészt is találunk. A nyomtatott tájékoztatóban olvasható, hogy egy brit magazin 1931-ben közzétette a világ 100 legjobb fotográfusának névsorát és ebben – már akkor – 9 magyar származású szerepelt. Ez a szám azóta csak emelkedett.

Gimesi Zsuzsa

Hasonló anyagaink