„Az igehirdetés bolondsága”, mint a cigánymisszió megtartó ereje

Bevezető gondolatok

A Magyarországi Református Egyház (továbbiakban: MRE) Zsinata 2013-ban fogadta el egyházunk Cigánymissziós Stratégiáját[1], mely az elmúlt évtizedben alapjaiban határozta meg a magyar református cigánymisszió elméletét és gyakorlatát. Mondhatjuk ezt azért is, mert nyomában több missziói kezdeményezés is elindult.

Az elmúlt bő évtizedben egyházunk az ország gyakorlatilag teljes területén megkettőzött erővel végezte és végzi a cigánymissziós szolgálatát. Természetesen nem lehet feladatunk minden egyes részterületre részletesen kitérni, ezért a tanulmányban csak ezen missziói területek eredményeinek, (áldásainak) felvillantása lehet célunk. A cikk címében szándékosan utalok az 1Kor 1,21-re – illetve az azt megelőző és azt követő versekre is természetesen –: „Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket”. A következő sorokban arra teszek kísérletet, hogy ennek megvalósulását röviden, a teljesség igénye nélkül bemutassam.

Rövid visszatekintés az MRE elmúlt évtizedének cigánymissziójára

Az elmúlt tíz esztendőben egyházunk két roma szakkollégiumot is alapított, egyet Debrecenben, egyet pedig Budapesten.[2] A fiatal roma értelmiségi generáció jelentős része közvetve, vagy közvetlenül, de részese az élet minden területére kiterjedő, holisztikus látásmódot követő munkának.[3] Mindez nem lenne lehetséges a hűséges és kitartó igehirdetői munka nélkül, amelyet intézményeinkben kapunk és adunk is. Mindez az alapja és végcélja is annak, ami alapjaiban határozza meg egy ember identitását, élethez, talentumaihoz való hozzáállását. Jó reménység szerint a jelenlegi hallgatóink mindezt nemcsak folytatni tudják majd, hanem mindezt kiszélesítik, tovább is fejlesztik.[4]

[[paginate]]

Nem kevésbé fontos terület az MRE által létrehozott és pásztorolt tanodai hálózat sem, amely kéz a kézben jár az Országos Nevelőszülői Hálózatba való bekapcsolódással, illetve a helyi gyülekezetek, bibliakörök munkájával is.[5] A mögöttünk álló bő évtizedben egy olyan fiatal generáció nőhetett fel, akik ma már szakmát szereztek, és kiváló szakemberek lettek, illetve vannak a felsőoktatásban tanuló, roma szakkollégista fiataljaink is, akik a tanodai hálózatból érkeztek. Mindez a szolgálat, amellett, hogy a HEKS svájci segélyszervezet, valamint az MRE illetve az állam is tevékenyen részt vállal benne, nem valósulhatna meg a helyi gyülekezetek, helyi cigánymissziós közösségek aktív szolgálata nélkül. Erre különösen is rávilágított a pandémia ideje alatti online tanulás időszaka, amikor több helyen azzal kellett szembesülnie a gyermekeknek és szülőknek, hogy nem áll rendelkezésre sem az internet hozzáférés, sem pedig a számítástechnikai eszköz ahhoz, hogy a gyermekek tanulhassanak. A felnőtt szolgáló közösség, amely bibliaiskolát, az egyházunk által szervezett Együtt-Egymásért[6] képzést is elvégezte segítő jobbot nyújtva, saját otthonában tanította a gyermekeket.[7]

Nem kevésbé fontos lelkipásztoraink áldozatos munkája, akik sokszor a legnehezebb helyzetek közepette állnak helyt, ám mind a bibliakörökben végzett szolgálatuk, mind pedig az igehirdetői és igen gyakran tanodai jelenlétük is mind az igehirdetés bolondságát helyezik előtérbe, hirdetve annak igazságát, hogy Jézus Krisztus a közös pont, s együtt követjük őt. E ponton fontos megjegyeznünk azt is, amikor visszatekintünk az elmúlt évekre, hogy a Kiengesztelődés Szeminárium is elindult egyházunk szervezésében, amely a különböző etnikai csoportok közötti feszültséget és előítéleteket kívánja előtérbe hozni, feldolgozni, mindezt az evangéliumi megbocsátás és a Krisztussal való újrakezdés talaján állva.[8]

[[paginate]]

Természetszerűleg szükséges megemlékeznünk azon roma és nem-roma pedagógusok szolgálatáról, és munkásságáról is, akik mind a tanodai rendszerben, mind pedig a közoktatási, (s Istennek hála, most már felsőoktatási is) intézményekben állnak helyt napról-napra, ezáltal is felmutatva, hogy az igehirdetés bolondsága ma is megtartó és megújító erővel rendelkezik. A felsorolt területeken dolgozó testvéreink elismerésére hívta életre egyházunk a Varga János[9] Proma-díjat, amely által az említett területeken szolgáló szakembereink munkáját díjazza.

A 2023-ban tíz éves MRE Cigánymissziós Stratégiája tehát nem maradt meg elméleti szinten, hanem annak nyomán számos szolgálat indult szerte a Kárpát-Medencében. Egyházunk a tíz éves évfordulón a stratégia megújítása mellett döntött, melyre egy stratégiai bizottságot is létrehozott. Természetesen a lehető legteljesebb formában igyekszünk a szellemi, teológiai, és szolgálati örökség megtartására, különösen is hangsúlyozva a kontinuitás megtartását. A tanulmány következő szakaszában az általam a stratégiai bizottság számára fontosnak tartott teológiai részletet szeretném röviden bemutatni.[10]

[[paginate]]

Missio Dei, Isten missziója a világgal. A Mission from the margins elmélete

A misszió szó hallatán sokak érezhetik azt, hogy mindez akár erőltetett keresztyéni térítést is jelenthet, ám a misszió teológiai értelmezése ennél sokkal mélyebb, ha úgy tetszik az Egyház létezéséből fakadó kiváltság és kötelesség is. Az egyház ugyanis lényege szerint missziói, ám annak megvalósulási formáit meglehetősen sokáig pusztán az egyháztagok számának növelésében, illetve eddig le nem fedett területek elérésében látta.  Mindez meglehetősen sok elvi és gyakorlati problémához vezetett, melyből a XX. századi teológiai irányzatok próbáltak kiutat találni.[11] Ezen teológia a missziót, mint Missio Dei-t látta és értelmezte, míg a saját szerepét abban vélte felfedezni, hogy mennyiben hallgat az Isten igéjére abból a szempontból, ahogyan a Szentháromság Isten odaadja magát ennek a világnak, és hív követésre, illetve bizonyságtételre, μαρτυρια-ra. Tulajdonképpen a misszió iránya és alapvető értelmezési paradigmája fordult meg: már nem a misszió van az Egyházért, hanem az Egyház a misszióért, mint διακονια! A keresztyénségnek tehát e két fogalom feszültségében szükséges megtalálnia missziói identitását, vízióját. Ahogyan az Atya elküldi a Fiút, és ahogyan mindkettejük, vagyis a teljes Szentháromság elküldi a Szentlelket ebbe a világba, úgy küldettek a keresztyén emberek is mások számára, hogy szolgálják őket, és jellé legyenek számukra.[12]

Tulajdonképpen tehát a Missio Dei értelmezési spektrumán belül az Egyház missziója az Isten missziójába való bekapcsolódást jelenti, méghozzá a μαρτυρια-διακονια relációjában.[13] A bármilyen szempontból is a társadalom perifériájára került emberek sok évszázadon át a misszió tárgyának számítottak, olyan kimondott, vagy éppen ki nem mondott célzattal, hogy őket a perifériáról elmozdítva a „centrum” felé közelíthessék. Azonban az elmúlt időszak nagy missziológiai felismerése éppen ennek ellentétét hangsúlyozza.[14] A missziológiai tudomány, (s tegyük hozzá a gyakorlat is), felismerte ugyanis, hogy a marginalizált emberek és csoportok jellé lehetnek mások számára, felmutatva azt, a már az Ószövetségben is megtalálható intenciót, hogy Isten hogyan védi az elhagyottat, az árvát, az özvegyet, és a jövevényt.[15]

Éppen ezért tartjuk kiemelten fontosnak azt, hogy mint azt a szakirodalom allegorikus képben használja, együtt menjünk oda Jézushoz a vízen járva, ami egy veszélyes és ismeretlen terület, de erre hív minket Krisztus igazsága és missziói lelkülete.[16]

[[paginate]]

A mission from the margins elmélete a magyarországi cigánymisszió valóságában

Természetszerűleg ugyanis a stratégia szövegének megújításakor is rengeteg kérdés merül fel. Ilyennek tekinthető többek között az is, hogy milyen formában valósulhat meg, folytatódhat a cigánymisszió. Hogyan viszonyul mindez a Magyarországi Református Egyház jelenéhez és jövőjéhez?

Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a magyarországi cigánymissziót nem lehet és nem is szabad a cigányság megkérdezése nélkül és a cigányság nélkül végezni. A bizottság nagy egyetértésben van abban a tekintetben, hogy mind a gyakorlat, mind pedig a bibliai-teológiai ismereteink alapján úgy gondoljuk, a helyi gyülekezetek megerősödése is nagyban függ azok társadalmi sokszínűségétől, illetve az egymástól való tanulás képességétől is. Hisszük, hogy a misszió a teljes Egyház missziója, amely nem csupán az elesettek védelmét tartja fontosnak, hanem éppen a periférián élők hangja és aktív missziói munkája által is a teljes egyházi közösséget, sőt, a teljes társadalmat is gyógyulásra hívja.[17]

Mindez azonban nem szorítkozhat kizárólag emberi elgondolásokra, sem pedig módszerekre: Krisztus egyesítő munkájára, missziói identitásunk Krisztus központúságára van szükség. S valódi, alapjaiban történő változást csak is itt, a Krisztus előtt történő bűnbánatban és megújulásban találhatunk. Olyan érdemi és tartós megújulásért könyörög imádságban a bizottság, amely szem előtt tartja a vonatkozó történeti és kontextuális, nyelvészeti és teológiai ismereteket, s amely szeretné a hazai cigányság múltjáról és jelenéről a lehető legnagyobb mértékben lehántani a félreértések és a féligazságok leplét.

Konklúzió

Erre az imádságos lelkületre hívjuk egyházunk teljes közösségét, hogy együtt keressük Isten akaratát, kérjük megújító és bűnt eltörlő kegyelmét, hogy a magyarországi cigánymisszió a készülő, megújítás előtt álló stratégia alapján is segítségére legyen a hazai cigányság társadalmi helyzetének, történelmének, szociológiai sokszínűségének jobb megismerésében, de mindezeken túl és elsősorban Krisztus Urunk megismerésében, gyülekezeteink missziói látásának megerősödésében. Az MRE Cigánymissziójának[18] most már Istennek hála, vezető lelkipásztora is van, illetve mind operatív, mind elméleti szinten is számtalan szakember teljesít szolgálatot és segíti egyházunk cigánymisszióját. Ám a legjobb szándékkal végzett országos missziói szolgálat sem képzelhető el a helyi gyülekezetek és közösségek közös Krisztusra figyelése, áldozata és szolgálata nélkül. Éppen ezért közös imádságra hívjuk az olvasókat, hogy a megújulás előtt álló stratégia elsősorban lelki megújulást hozzon egyházunkba, az „igehirdetés bolondságának” ereje által.

Balogh Róbert

[[paginate]]

Felhasznált irodalom:

Landauer, Attila: A Kárpát-medencei cigányság és a keresztyén egyházak kapcsolatának forrásai (1567–1953), (Károli Gáspár Református Egyetem - L’Harmattan, Budapest, 2016).

Bosch, D.J.: Paradigmaváltások a misszió teológiájában, (Harmat - PMTI, Budapest, 2005).

Reichel, H.: The sending of the church and civil society: a test case for a comprehensive missional paradigm in Church and civil society, (Year: 2017, pp. 229-258).

Flett, J.G.: The Witness of God, (Grand Rapids, Michigan, 2010).

Manchala, D.: Mission from the Margins Toward a Just World in International Review ot Mission, (vol. 101, 2012, issue 1, pp. 212-231).

Vernon, Rachele E.: A Boat in Restless Seas: Mission from the Margins in International Review of Mission, (vol. 101, 2012, issue 2, pp. 365-369).

[2] E sorok írója a debreceni roma szakkollégium öregdiákja, a budapesti szakkollégiumnak pedig jelenleg intézeti lelkipásztora. A debreceni szakkollégiumunk Wáli István református lelkipásztor nevét viseli, aki először tett említést a cigány nyelv újind eredetéről, a budapesti szakkollégiumunk pedig a művészi módon összefonódó két „R” nyomán a Reforom nevet kapta, ezzel is utalva arra, hogy egyszerre roma és református is, méghozzá elválaszthatatlan módon. Intézményeink honlap címei: http://www.wisz.hu/ (Debrecen), illetve: https://www.reforom.hu/ (Budapest).

[3] Beszélhetünk itt egészen konkrétan terepen végzett, több felekezetre is kiterjedő cigánymissziós szolgálatról, az öregdiákok szakkollégiumokban történt munkavégzéséről, az egykori diákok által választott szakterületen való jelenlétről, vagy éppen az alapítványi, közigazgatási, vagy éppen kutatói munkakörök betöltéséről.

[4] Amennyiben ennyi személyes megjegyzés megengedtetik számomra, hadd számoljak be örömmel arról, hogy a református cigány szakkollégiumunk hallgatói bekapcsolódnak a Váchartyáni Református Gyülekezet munkájába, istentiszteleti szolgálatába is. Lelkipásztorként nagy öröm számomra látni, hogy az „igehirdetés bolondsága” által hogyan ér össze két szolgálati terület, és hogyan bont le olyan falakat emberek között, amiket mi emberileg elképzelhetetlennek tartanánk.

[5] Egyházunk diakóniai szolgálatának fő víziója ezen a területen is az, hogy a születéstől kezdve kísérhessük a gyermekeket és családjaikat. Ebben nagy segítséget jelentenek a Biztos Kezdet Gyerekházak, Baba-mama klubok, és a gyülekezetek által, HEKS támogatásból működő Fiatal Lány Mentorálási program.

[9] Varga János (Csicser, 1810. június 25.–Tiszaújlak, 1872. december 8.) református lelkész; élete utolsó szűk egy évtizedében a már ekkor is igen népes cigány közösséggel rendelkező Tiszaújlak település református gyülekezetének lelkipásztora. Tanulmányait Sárospatakon végezte; egyházi szolgálatát a Máramaros-Ugocsa egyházmegyei Fertősalmáson kezdte, mint segédlelkész és tanító. Később Mátyfalván, majd – többek között – Akliban volt lelkipásztor. 1863-ban került Tiszaújlakra, ahol kilenc évvel később, az 1872–73. évi kolerajárvány áldozata lett. Az egykorú dokumentumok szerint cigány híveinek úrvacsorát osztva szolgálati helye cigánytelepén fertőződött meg. Ld. Landauer, Attila: A Kárpát-medencei cigányság és a keresztyén egyházak kapcsolatának forrásai (1567–1953), (Károli Gáspár Református Egyetem-L’Harmattan, Budapest, 2016), 159.o. E helyütt szeretném megköszönni a KRE-BTK Romológia Kutatóintézetben dolgozó munkatársaimnak, akik segítettek e díj elnevezésében, valamint mindhárman arra törekszünk, hogy tudományos igényességgel segítsük a cigánymisszió munkáját a saját szakterületünkhöz tartozó tanulmányokkal és kiadványokkal.

[10] Az új Cigánymissziós Stratégia szövege jó reménység szerint a 2024-es év tavaszi zsinati ciklusában kerülhet majd az MRE Zsinata elé.

[11] Bosch, D.J.: Paradigmaváltások a misszió teológiájában, (Harmat-PMTI, Budapest, 2005), 185-349.

[12] Ld. még ennek kapcsán: Reichel, H.: The sending of the church and civil society: a test case for a comprehensive missional paradigm in Church and civil society, (Year: 2017, pp. 229-258), különösen is 234 kk.

[13] Bővebben ld.: Flett, J.G.: The Witness of God, (Grand Rapids, Michigan, 2010), 11-17.

[14] Részletesebben ld. még: Manchala, D.: Mission from the Margins Toward a Just World in International Review ot Mission, (vol. 101, 2012, issue 1, pp. 212-231).

[15] A mission from the margins elméletéhez ld. a WCC vonatkozó dokumentumát. Elérhető az alábbi weboldalon is: https://www.oikoumene.org/resources/publications/together-towards-life (letöltési idő: 2023.07.03. 10:32)

[16] Mindebben az is benne van természetesen, hogy ne a saját értelmezésünk szerinti evangéliumot akarjuk elvinni a centrumból a perfiériára, hanem vegyük észre, hogy mindannyian a periférián vagyunk addig, amíg nem ismertük fel és hallottuk meg Krisztus hívó szavát. Ld. még ezzel kapcsolatosan: Vernon, Rachele E.: A Boat in Restless Seas: Mission from the Margins in International Review of Mission, (vol. 101, 2012, issue 2, pp. 365-369).

[17] Ld. még: Manchala, D.: Mission from the Margins Toward a Just World in International Review of Mission, (vol. 101, 2012, issue 1, pp. 153-169).

[18] 2022 óta a Református Szeretetszolgálat szervezeti részeként működve.

Hasonló anyagaink