Petrőczi Éva verse

Szalónaki kirándulás

                        Szenci Molnár Albert 450. születésnapjára

 

Lassan tizenöt éve történt,
mégsem feledem
2009 távoli tavaszát.
Műtétre megérett jobb szememen
addigra már csak öt ezreléknyi látás
adatott nekem.
 

A rettegéssel át-meg át-
szőtt keserves napokból,
most is, mint annyiszor,
követtük – ezúttal Szalónakra –
Szenci Molnár Albert nyomát.
 

Batthyány Ferenc úr
hívására ő itt,
ha csak néhány imányi,
sóhajtásnyi időre is,
ennek a városkának
lelkésze volt,
s vendége sokszor a várnak.
 

A várnak, amelynek
kopott kapujában,
annak szinte kézmeleg
kilincsét fogva,
elszállt belőlem
minden félelem.
 

Jól látható ez akkori,
szélfújta hajú,
mosolygó fényképemen.
És a régi Batthyány-fészek
biztatása mellé, ráadásnak,
Megkaptam Szenci Molnár
egykor e kőkockákon
koppanó lépteinek
és soha semmi kétkedést
nem mutató hangjának üzenetét.
 


Részlet a szalónaki várról. Ma Ausztria,
neve: Stadtschlaining. Fotó: Szabó András

Hasonló anyagaink

A végtelen idő gyomrában

Aznap moccant meg hasában a gyermek, amikor az ura, Dénes megkapta a katonai behívót. Póli tudta, mert mondták az öregasszonyok, hogy rugdosni fogja belülről a hasát a buba, de szó sem volt...