Békési Sándor verse

A vak hárfás

Homlokának a nap fényköre ütközik,
körül dús aloé, s mirtuszok illata,
vékony talpa alatt lágy, dagadó iszap.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
víg lányok kacagó tánca kavarja föl
        a dalban remegő levegőt.

Homlokát sebesen égeti át a nap,
körülötte futók testszaga, hagymabűz,
vékony talpa alatt ingnak a grádicsok.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
testén sós veríték matt ragadása közt
        marják szemtelen, vad bögölyök.

Homlokmélye előtt Hór szeme felragyog,
körülötte az ág, nílusi csillagok,
s vékony talpa alatt nyílnak a lótuszok.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
áldja Azt, kitől kapta szeme világát,
        és hálás szíve visszadalol.
 

Hasonló anyagaink

Füzesi Magda verse

DAGERROTÍPIA ODAÁTRA Üzenet Arany Jánosnak   ülsz egy margitszigeti padon jó Arany Jánosunk harangoznak a szél-pengette ágak ó„én is voltam királylányka királylányból...

Zsirai László verse

Utolsó üdvözlet Búcsú T. Ágoston Lászlótól   A tassi füzek szomorúbbak lettek. Durci macska nem érti hova tűntél. Ám szellemedet megőrzik a könyvek, s feloldódik bennük a tovatűnt...

Sebestény-Jáger Orsolya verse

Nagyapám emlékére, aki szőlősgazda volt   A megrészegült felhőkön áttört a fény, rézsút, mint nyári alkonyokon s e roppant égi kehelyből szürcsöltük időnk, azon a rég volt...