Békési Sándor verse

A vak hárfás

Homlokának a nap fényköre ütközik,
körül dús aloé, s mirtuszok illata,
vékony talpa alatt lágy, dagadó iszap.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
víg lányok kacagó tánca kavarja föl
        a dalban remegő levegőt.

Homlokát sebesen égeti át a nap,
körülötte futók testszaga, hagymabűz,
vékony talpa alatt ingnak a grádicsok.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
testén sós veríték matt ragadása közt
        marják szemtelen, vad bögölyök.

Homlokmélye előtt Hór szeme felragyog,
körülötte az ág, nílusi csillagok,
s vékony talpa alatt nyílnak a lótuszok.
Hárfa húrjait ha pengetik ujjai,
áldja Azt, kitől kapta szeme világát,
        és hálás szíve visszadalol.
 

Hasonló anyagaink

Zsirai László verse

CSERE Nem csak az létezik, aki itt lélegzik a közeledben, akit hallhatsz, akit látsz, akit tapinthatsz, akit átölelhetsz.   Az is létezik, aki elment, az is létezik, aki...