Tisztelt Olvasóm!
Írásomat szokatlan javaslattal kezdem. Kérem, hogy néhány percre (negyedóra? másfél óra?) tegye félre a „Confessio” folyóiratot. Kapcsolja be a számítógépét. A keresőbe írja bele (stílszerűen, csupa kis betűvel): nagy trianon palota.
Várhatóan a Kopp Mária Intézet (rövidítve: KINCS) gondozásában kerül a könyvesboltokba Babavágyó címmel a könyvem, amelyről Böjte Csaba Atya azt írta, a munka a „Tanösvény az életért” alcímet is viselhetné.
Az ember élelem nélkül néhány hétig is elélhet, víz nélkül csak 3-4 napig, levegő nélkül csupán néhány percet bír ki szervezetünk. És meddig élhetünk tiszta levegő nélkül? Erre a kérdésre keresi a választ Bibók Zsuzsanna.
Az öngyilkosság az ember talán legrejtélyesebb és legérthetetlenebb magatartása: ellentmond a természet törvényének, melynek parancsa az Élet, az egyed és a faj fenntartása, biztosítása. Zonda Tamás írása.
Alig van olyan természeti jelenség, amely olyannyira beszédtémává vált volna az elmúlt évtizedekben, mint a klímaváltozás, vagy ha úgy tetszik: a globális felmelegedés. A televíziós csatornák műsorai ontják a természeti katasztrófákról szóló híreket, többségüket összefüggésbe hozva a klímaváltozással. Eközben játékfilmek keltenek félelmet az emberekben, hogy mégsem felmelegedés, hanem újabb jégkorszak felé tartunk.
A hírek és rémhírek tucatja keveredik a köztudatban, és biztosak lehetünk: a nagy nemzetközi monopóliumoknak is jelentős szerepe van abban, hogy a fejekben teljes legyen a káosz.
Emellett tagadhatatlan: még a klímaváltozással foglalkozó kutatók sem tudják pontosan meghatározni, milyen mértékű lesz a felmelegedés, az erre vonatkozó modellek lényegesen eltérnek egymástól.
Sokunk számára a tengerek világa talán nagyon távolinak tűnhet. Jó tudnunk azonban, hogy mindannyiunk léte alapvetően függ az óceánoktól és azok egészségétől, függetlenül attól, hogy életünkben látunk-e tengert vagy sem.
A tengerek az általunk belélegzett oxigén felét termelik, és a kibocsátott szén-dioxid negyedét elnyelik, élelmiszert és megélhetést biztosítanak több mint egy milliárd ember számára.
Mégis, ez a kimeríthetetlennek tűnő erőforrás veszélyben van!
Mindannyiunk érdeke és felelőssége, hogy ezen változtassunk.
Szöllősi-Nagy András megkísérli áttekinteni a honi vízgazdálkodásunk megkerülhetetlen peremfeltételeit jelentő főbb globális kihívásokat és meghajtókat.
Van-e kiút a globalizációs zsákutcából, a globalizáció okozta elkerülhetetlen deformációkból? Sikerül-e megállítanunk a globalizációs úthengert?
Ravasz Ákos írása