Történetünk címszereplői Tisza Lajosnak, a reformkori Bihar vármegye legbefolyásosabb konzervatív politikusának gyermekei. Közülük Kálmán (1830-1902) minden idők egyik leghosszabban regnáló magyar miniszterelnökévé lett, míg a költészethez forduló Domokos (1837-1856) – akinek kibontakozását a század második felének legnagyobb költője, Arany János segítette – igen fiatalon elhunyt. Az alábbiakban betűhíven közölt vers kéziratának kísérő szövege szerint „Ezen kis kőlteménynek nem lehetett a’ Tisza Domokos hátra hagyott versei között megjelenni; én azonban jónak láttam a’ magam számára megőrzeni, ’s hogy érthetőbb legyen, jegyzetekkel láttam el. Debreczen, 1897. febr.5. Kovács János mk vólt nevelője”.[1]

E köszöntés elsősorban történeti forrásként tekintendő, mert szövege olvastán érthető, hogy ez a családi körnek szánt, helyenként diákosan nyers alkalmi költemény nem kerülhetett az Arany János szerkesztésében és előszavával kiadott válogatott kötetbe.[2] Amint az ifjú szerző mesteréhez címzett leveléből kiderül, a geszti iskola „rectora” és a helyi lelkész minden Olaszországban írott munkáját lemásolta Arany számára. Szabadkozott, mert „vétségből” közöttük maradt „egy Kálmánnak írt s csupán csak kis családi körünk előtt érthető és élvezhető köszöntőm is; mellyet hogy ön elolvasand, éppen nem, de hogy a copizálók (bizonyoson többekkel együtt) elolvasták – igen nagyon restellem”.[3] Az írója által zsebre gyűrendő firkának minősített verses levél – felcsillanó humorán és iróniáján kívül – viszonylag keveset mutat tehetségéből, amit olykor a mester által kiválogatott műveinek körén kívül is érzékelhetünk.

A kemény bihari fagyok elől a „szelíd egű” Itáliába menekített tüdőbeteg kamasz születésnapi episztoláját az ünnepi alkalom, a testvéri csipkelődés, a gyermekkori emlékek és egyes kulcsmondatok anekdotikus felidézése hordozza. A bizalmas kevesekhez szóló, öltözködésre, testalkatra, lovakra és a Bach-korszak idején teljesített titkos futárszolgálatra történő rejtett utalások Kovács János jegyzetei nélkül nem volnának közérthetőek. Arany az alábbiakat írja róla: „A Köszöntő bár véletlenül került ide, előttem nem érthetlen, de természetesen az lenne a publicumra nézve. A tréfa eléggé kedélyes; de közönség ugy volna vele, mint localis anecdotával, melly ismeretlenek közt elveszti savát borsát”.[4]

[[paginate]]

A szöveg mindezek ellenére méltó lehet arra, hogy tágabb kontextusában vizsgáljuk, mert Domokos bontakozó tehetségére, a család és az ünnepelt jelentőségére, a házitanítók nem mindennapi tevékenységére és Kovács János „Felvilágosító jegyzeteire” tekintettel is érdemel némi figyelmet. A hét évvel idősebb testvér, a Nizzából írott levélben köszöntött Kálmán jellegzetes külső vonásainak szatirikus felvillantása és más apró részletek sem érdektelenek. Személyében azt a miniszterelnököt tisztelhetjük, akinek vezető szerepétől elválaszthatatlan a magyar gazdaság-, politika-, és kultúrtörténet egyik legfényesebb korszaka: a polgári társadalom létrejötte és a Millenniumi ünnepségekben tetőző „boldog békeidő”.[5] De az a Kovács János (1816-1906) is számíthat érdeklődésünkre, aki nemcsak egykori iskolatársát és barátját – Arany Jánost – vonta be a geszti „tanszemélyzet” belső köreibe, de debreceni tanári pályafutása végén is emlékezetes szerepet kapott Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. regényében. Móricz művének tanúsága szerint utolsó éveiben is megemlékezett Tisza Domokost kísérő egyiptomi utazásáról, Geszthez kötődő barlangászati feltárásairól, óráin a "Neanderthal"-t és a "diluviál képleteket" is emlegette, kis vékony kezeivel bátorítólag érintve "Nyilas Misi" karját[6]

^{Barabás Miklós festménye a 18 éves Tisza Kálmánról}

[[paginate]]

Az egykori házitanító másolata az alábbi sorokat őrzi:

Kálmánnak születésnapi köszöntő, 1854

Az Isten adjon néked jó napot!
    vagyis kályhádba pattogó tüzet,
Mert a’ nap – ha meg is kaphatod –,
    Rád pislant görbén, ’s azzal kifizet.
Adjon! mert a’ vén kapcsos biblia
    Azt mondja egyik szentségtelen lapján,
Tiszának hogy született egy fija
    Szent Leokádja üdvessége napján,
Az az Karácsony előtt kilencz nappal,
   Záp foggal, karikással, feltett kalappal! ^1.)
 

És ez te vóltál nyurga férfiú;
    ’s minthogy harmiczat írtak akkoron,
E közönséges évben nagykorú
   Levél mind ó-, mind új törvény soron.
És im lehull rólad minden bilincs!
    Mert nagykarú^2.) bár vóltál az előtt,
    Bár nagy karótól lábad messze nincs
    Bár nagy körű abroncs negyed darabja
    Tested szerény alázatos alakja,
     Sok megszorúlást érezél elébb,
Rágtál kinodban – láttam – párnát, dunyhát,
    s csak keserű só ^3.) tört a vaskapun át.
 

Kivánom szívből: boldog légy és szúnyog!
    De addig csak míg ezt is meg nem únod.
Minden sovány ló^4.) jöjjön bírtokodba,
    ’s dögöljön sorra, hogyha egyszer ott van.^5.)
Az ég rád mindenféle csudát mérjen;
    Többek közt bajszod nőjön a’ füledre,
Csizmád a nadrágoddal összeérjen^5.)
    Máslid ne csússzék soha nyakszírtodra^6.)
Pipád eltartson egy pár órahosszat^7.)
    A szivart szíjjad, ne juhcsecsként szopjad,
S most mit kívánjak? szóllj vajjon mi kell még?
 

    Igaz-, jól végy fel mindenféle gallért;
Mert avval csak nem szaporítom a szót,
    Hogy snapszot bőven ’s bakatort igyál,
Hódíts ifjú-, bolondíts vén leányzót,
    /: vagy asszonyt:/, arra kedved úgy is készen áll.
Kivánandóm hát nem is áll csak abban,
    Tedd be az ajtót fiam, mert hideg van.^8.)
Írásról szólhatnék, de lenne furcsa,
    Én is elverhetvén: O mea culpa!^9.)
 

S most elfogyott a’ vénám, Kérlek szépen,
    Ha firkám morzsa telt zsebedbe ér,
Vedd szívesen és igaz testvérképen,
   s ha több nincs: jól érezz irántam ennyiért,
Mert ennek is hidd nem kis munka kellett,
Datum Nizzában a’ kandalló mellett.
 

Felvilágosító jegyzetek
1.) Jobban nem jellemezhette vólna Kálmán testvérét, a’ ki mindig erősen, daczosan hitte, hogy a haza sorsa jobbra fog fordulni.
2.) Longimanusnak hitták gyermek korában, mert hosszú kezei ’s hosszú lábai vóltak, dereka pedig nagyon rövid vólt.
3.) Sokszor kellett neki keserű sót venni be.
4.) Vólt akkor egy sovány hátas lova, a’ Csúnya, melynek minőségre nézve a’ híres csákói vadászatokon sem vólt párja. De a’ kocsi lovai meg Kálmánnak nem csak soványak vóltak, hanem arról is híresek, hogy a’ négy közzül egy-egy úton néha kettő is odamaradt. Mert nem kell hinni, hogy az a’ csákói társaság csak a’ vadászat kedvéért alakult volna. És ebben az időben, a’ mikor a’ postán való levelezés éppen nem vólt biztos, nagy szükség vólt olyan emberre, a’ ki nehány nap alatt az egész országot be tudja futni.
5.) [Valójában az előző, azaz Kovács János 4.) jegyzetének 2., 3., és 4. mondata tartalmazza a futárlovak elhullására vonatkozó, és a strófa 4. sorában lévő 5.) jegyzetpontot, amely 5.) jegyzetszám két ízben (a 7. sorban is!) szerepel a verssorok között. A Felvilágosító jegyzetek között viszont csak az alábbi szövegű 5.) jegyzetpont található, amely már a lovász csizmára vonatkozik:] Lovász csizmát szokott hordani, melynek szárához a’ rövid nadrágot oda szokták gombolni.
6.) A nyakravaló csokrát kell érteni.
7.) A pipája mindjárt–mindjárt kialudt.
8.) Az apja szokta neki ezt mondani, mert ha a’ szobába bement, az ajtót rendesen nyitva hagyta.
9.) Neki is csaknem olyan csúnya írása vólt.

[[paginate]]

Hosszúkezűnek – „Longimanusnak” – hívták és valóban sok mindent elért

A leendő miniszterelnök az első strófában írottak szerint valóban Karácsony előtt kilenc nappal született, 1830. december 16-án, Szent Leokádia napja azonban a versszöveggel ellentétben valójában egy héttel korábbra esik. A Szent nevével kapcsolatos évődésre (egy csecsemő esetében) pontosan abból az okból kerülhetett sor, amiért ezt a nevet magyar nyelvterületen viszonylag kevesen választják. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy Arany második geszti tartózkodása idején (mint sok egyéb munkáját) megmutatta Domokosnak egyik köszöntő versét az alábbi sorokkal: „Az eszem-iszomot ránk hagyták örökben. / Cyrillus, Kajetán, Sz. Eulália / Nekünk mind Ivó nap, és Leokádia; / Hozzanak bárányhúst, mellé galambbegyet, / Mi mindenik szentre ráfogjuk, hogy Egyed/”.[7] Ez a hatás akár akaratlanul is meggyökerezhetett, de Domokos, kapcsolatuk kezdeti „tanonc” korszakában – bírálatra küldött verseiben – olykor cím szerint is megnevezi, hogy írása a mester melyik versének reminiszcenciája.

A Felvilágosító jegyzeteket tekintve meglepő, hogy a táltosok attribútumai – például az, hogy foggal születnek (legjobbjaik vélhetőleg egyenesen zápfoggal!) és a néphit szerint nagy közösségi küldetésük van – a hajdani nevelő idejében még egyáltalán nem szorult jegyzetbeli magyarázatra. (A kiválasztottság-, és a küldetéstudat sem Tisza Lajos ifjúkorában, sem később nem volt idegen a geszti fészektől.[8]) Domokos szellemesen abszurd víziójának nyilvánvaló üzenetéhez – mely szerint a teljes fegyverzetben világra jött táltos fiú Isten rendeléséből nagy dolgokra hivatott – Kovács János mindössze azt a megjegyzést fűzi, hogy Kálmán rendíthetetlenül hitt a haza sorsának jobbra fordulásában.

[[paginate]]

A köszöntés idején 24 esztendős, tehát éppen nagykorúvá lett az a fiatal férfi, akinek „szerény alázatos alakját” – mindhalálig csontos alkatát – hat évvel korábban Barabás Miklós is hűségesen megörökítette. Bár 1848-ban ő is nemzetőrnek állt, vézna testalkatára tekintettel – Szőnyi Pál hívására – az Eötvös-féle vallás és közoktatási minisztérium fogalmazója lett, ahol egykori házitanítója minisztériumi osztálytanácsos volt. E „nyurga férfiút” a reformkori táblabíró világban saját családja is latinul nevezte hosszúkezűnek, azaz Longimanusnak. „Similis simili gaudet” – azaz hasonló a hasonlónak örül – így a harmadik strófában kihagyhatatlan poénként kínálkozott a girhes „szúnyog” lovas és annak Csúnya névre hallgató, zörgő csontú, vadászatokon mégis felülmúlhatatlan hátaslovának hasonlatossága. A már idézett tényt, mely szerint Arany előtt nem voltak egészen „érthetlen”-ek a köszöntő célzásai, arra egyik – 1852-ben, második geszti tartózkodása táján írott – Vágtat a ló c. költeménye is utalhat, amely egy gebének mutatkozó paripáról szól: „Máskor ugyan jobbnak látták, / Most, silány dög, úgy találták; / Szánakoztak rajta csúful,/ S hej, be nehezen sajnálták!/ /… / »Co fel, co fel utoljára! / Lassan-lassan, szegény pára; / Nem gyalázunk, nem böcsmérlünk – / Pénz nekünk a bőröd ára!« / /…/ De keresztül úton, mesgyén / Vágtat a ló, a nemes mén: / Oldalában a sarkantyú, / Gyáva ostor szennye testén./”[9]

Elgondolkodtató Kovács János megjegyzése, amely szerint Kálmánnak több lova is elpusztult a híres csákói vadászatokat[10] követő futárszolgálat közben. A forrásban említett tényt az elhullott lovakról semmi okunk nincs megkérdőjelezni, már azért sem, mert a szűkszavú célzás tartalmát legfeljebb a címzett és a levélíró érthették. Szintén nehezen cáfolhatnánk a nevelő 4.) jegyzetpontba foglalt megjegyzését, amely szerint a Habsburg önkényuralom idején, a hivatalos postaszolgálat nem volt alkalmas bizalmas tartalmú levelek kézbesítésére. (Régi korokban a geszti birtok belső személyzetéhez is tartozott egy ún. „fullajtár”, de politikailag kényes küldeményeket nyilván nem bízhattak rá.) Mint ahogy evidencia az is, hogy az arisztokrácia és a felső nemesség nagy vadászatai nemcsak mordályok puffogtatására, de véleménycserére is mindenkor alkalmat adtak. Kiváltképpen így volt ez a passzív rezisztencia éveiben, amikor nem csupán a politikai szervezkedést, de időnként még a protestáns egyházi gyűléseket is betiltották.

[[paginate]]

Noha a csákói[11] részvétel önmagában aligha minősíthető politikai tevékenységnek, a Tisza-fiúkról jól ismert, hogy korábbi szerepvállalásuk miatt, a szabadságharc leverése után, óvatosságból nyugat-európai egyetemekre küldte őket az aggódó család.[12] A tanulmányútra báró Vay Béla, gróf Teleki Sándor és Teleki Gyula társaságában indultak, berlini tanulmányaik után Belgiumot, Franciaországot és Angliát is felkeresték. Az 1851. augusztus 4-i születésnapon, amikor Arany János a Tiszák ünnepi asztalánál mondta el a magyar költészet egyik legtöbbet idézett versét (Domokos napra) még „hiános” volt a család, mely „Vígan ülte körül innepi asztalát”. Mindenesetre a külföldön töltött közel három esztendőben László, Kálmán és Lajos (Teleki László három unokaöccse) megismerhette az emigráció szerepvállalását is.[13] Kálmánban – egészen a „bihari pontok” szögre akasztásáig – joggal és erősen bízhattak a nemzeti ellenállás radikális hívei. Horánszky Lajos alapműve azon a téren is megerősíti a házitanító sugalmazását, hogy a Tisza-ház az ötvenes években a nemzeti mozgalmak egyik központja volt, és a konspirációra úri vadászatok is alkalmat szolgáltattak.[14] Kozári Monika monográfiája arra a részletre is felhívja a figyelmet, hogy Tisza Kálmán közvetlenül az 1860. évi októberi diploma előtt is találkozott Teleki Lászlóval Zürichben. Tulajdonképpen összekötőként szolgált, az emigráció előtt azt is vállalva, hogy katonai szakemberekkel egészítik ki a nemzeti ellenállást.[15]

A köszöntő vers harmadik strófájának további részében születésnapi jókívánságok sorakoznak. Egy gyermekévei nyugalmától búcsúzkodó poétanövendék – akiben „a szenvedélynek vért forraló napja… sugárit most lövelli szét”,[16] a bilincsektől szabadító 24. életév kapcsán testvéri incselkedéssel sorolja a nagykorúság vélelmezett tartozékait, a dohányzás praktikáit, a borral és különféle nőkkel kapcsolatos kívánalmakat. A gallérok, félrecsúszott nyakravalók és a lovászcsizmák említése valószínűsíti, hogy a Kálmán miniszterelnöksége idején széles körben csúfolt ruházkodásbeli igénytelenség – jóllehet a lógó ruházat inkább testalkatával függött össze – már ifjúkorában sajátja lehetett. A hírlapokban harsány élcelődés folyt annak felderítésére, hogy vajon ki lehet a miniszterelnök „kvalifikálhatatlan” szabója, a tetten ért kontár azonban végül mindent tagadott.[17] A halála után még egyes patetikus visszaemlékezések is utalnak az öreg „generális” küllemére: „a szellemes fejet hosszú, sovány és kissé esetlen test hordozta. Vékony, megroggyant lábainak különös csoszogásuk volt, és minden divatot gúnyoló ruházata, mely szinte lógott rajta, még jobban föltüntette ezt az esetlenséget. Aki először látta, szinte el sem hitte, hogy /…/ ez a gyönge test állta évtizedeken át sziklaszilárdan a viharokat, és ez a keskeny kéz hajította olykor az egész monarchián átcikázó villámokat.”[18]

[[paginate]]

Körülmények és jellemek

Az elnémetesedett-elidegenedett hazai arisztokráciához viszonyítva több szerző hangsúlyozza a Tiszák erős magyar érzelmeit, melyeket a legnemesebb erdélyi hagyományokat ápoló gróf Teleki család leányaival kötött házasságok is gazdagítottak. Érzelmi kötődésre vall az a sokat idézett mondat is, melyet Arany János a Hátrahagyott versek előszavában örökített meg. A Tisza Domokos legelső naiv rímeiként megnevezett sorok ismét Kovács János házitanítóval kapcsolatosak, akinek tanulmányútja idején rövid időre német nevelőt kapott a panaszos gyermek poéta: „Alig ver gyökeret a magyar nyelve, / Már is elnyomja a német elme…”[19] Később, a Kálmán miniszterelnöksége idején huzamos fővárosi tartózkodásra kényszerülő család felüdülésnek tekintette geszti találkozását „Szalonta vidékének zamatos népnyelvével”,[20] ahol gyakran hallhattak olyan póriasan csengő mondatokat, mint „A szivart szíjjad, ne juhcsecsként szopjad”. Egyik „contókról” szóló levelében Aranyhoz is így fordul Domokos: „minden zsebemben egy lopott malac visit”, máskor felteszi a kérdést: „hogy mondaná ezt a geszti jegyző?”[21] A köszöntőversben szintén gyermekkori élményt idéz a szállóigévé lett atyai feddés: „Kivánandóm hát nem is áll csak abban, Tedd be az ajtót fiam, mert hideg van.” A bihari telekkel nemcsak az idősödő Tisza Lajos küzdött: Domokos 1853 októberében kelt levele szerint „Most víjjuk esztendőnkénti harcunkat rosz ablak, s ajtókkal és a hideg szobákkal. Én és Lajos talpig náthások vagyunk”.[22]

A „kőszívű ember”-ként ábrázolt és érett férfikorában is túlzottan vehemens bihari adminisztrátort nem csupán az újabb szakirodalom rehabilitálja jelentős részben – elsősorban kiemelkedő műveltségére hivatkozva –,[23] de a közel 13 éves Domokos francia nyelven, Kovács János születésnapjára időzített, házi feladatként írott jellemzése is: „Apám jó férj, a legbarátságosabb ember és őszinte, a legjobb apa, néha még túl jó is /…/ hirtelen haragú is, de nagyon jó szívű lévén, a haragja után nem képes keresztül vinni fenyegetéseit /…/ Nagy hibája, hogy erős rabja a dohányzásnak…”[24] (A kastélyban időző Arany László visszaemlékezésében kissé hűvösebben értékelte a családfőt, mint nejét, gróf Teleki Júliát: „A Tisza-család geszti kastélya egyike volt a régi magyar nemesség legelőkelőbb házainak. Maga a házi úr, Tisza Lajos, egész tartásában, megjelenésében és modorában igazi magyar földes úr: »minden ize egy kis-király.«”[25] A nagy költő  jó szívére és a szegények gyámolítására hivatkozva dicsérte a ház úrnőjét, fia  – az egykori vendég gyermek – „az erdélyi aristocratia magyaros műveltségű »úr-asszony«-ainak minta-képe”-ként említi.[26])

[[paginate]]

Bár verses köszöntésében Domokos elsősorban testvére külsődleges vonásaival foglalkozott, iménti házi feladatában Kálmán személyiségét is kivételes empatikus készséggel és jó megérzésekkel láttatja. Így vélekedett tulajdonságairól: „nagylelkű, határozott, józan és szellemes, és nem szeret feltűnést kelteni erényeivel. Éleseszű, nemesszívű és minden jó tulajdonsága megvan, amilyen egy igazi magyar kell legyen, nemes, művelt. Az a hibája, hogy nagyon hirtelen haragú és uralkodó természetű, de legalább ő nem sokat fenyegetőzik, hanem tesz is, ami néha nem nagyon jó, de legalább egy határozott és erős karakterre mutat. Bár pesszimista és egy kicsit szkeptikus, dacára annak, hogy neki van a legkevesebb kedve a gazdálkodáshoz, ő lesz a legjobb gazda a három közül, és az, akit a legritkábban fognak becsapni. Anélkül, hogy fösvény volna, és lévén nagyon lojális, nem akarja a nagyurat játszani a maga kárára, és nagyon tevékeny lévén nem túl kényelemszerető arra, hogy saját számításait megcsinálja. Végül is a három közül ő az, aki a legeredményesebb lesz a világban, és leginkább legyőzi az akadályokat”.[27]

Bár másik két bátyja is sokra vitte a maga útján, a lényeget illetően nem tévedett az ifjú poéta. Egyik említett testvére a mintagazdaságáról ismert László (1829-1902), aki 1866 után országgyűlési képviselő, a nagyenyedi református egyházmegye gondnoka, a 48-as Honvédegylet elnöke és az erdélyi Gazdasági Egyesület alelnöke volt. A harmadik testvér a lenyűgöző munkabírású Lajos (1832-1898), a majdani „szegedi gróf”, aki bihari főispán, a vasútépítési láz idején több kormány közlekedési minisztere, a legnagyobb építkezések korszakában a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke, majd kormánybiztosként Szeged újjáépítője, világutazó, és haláláig az Országos Erdészeti Egyesület elnöke volt.

[[paginate]]

„Vén kapcsos” Biblia?

Fikció és valóság gyakori ellentmondásából is következhet, hogy a köszöntő versben említett „vén kapcsos Biblia”, amely Tisza Kálmán születési bejegyzését is tartalmazta, nem feltétlenül azonos a Tiszák jelenleg ismert egyetlen családi Bibliájával, amely egyáltalán nem kapcsos és három generáció távlatából talán vénnek sem mondható.[28] Viszont egy hasonló célra használt másik példány létezése már azért is kevéssé valószínű, mert a Szentírás jelenleg ismert példánya – egy 1764-ben kiadott Bázeli Biblia – a geszti birtokot visszaszerző Tisza I. László családi bejegyzéseivel kezdődik.

^{A Bázeli Biblia címlapfotója, a mellette lévő lapon a születések bejegyzésével.}

Tisza I. Lászlónak (a Biblia kézhez vétele utáni utólagos) bejegyzése házasságáról és gyermekei születéséről: Anno 1762 Die 25-ta Februarii Bájoki Szénás Joseff úr Leányát Rebekát vettem el házas társul kitőlis Aŏ eodem Születet in 3tia Xbri [decembri] Szent Ferenc napján István nevű; ez után in Aŏ1765-22. 8bris [octobris] Sévérus napján születet második fiam Lászlo. kiketis Isten éltessen, nevellyen a’ maga Szent félelmiben Ditsőségére. Tisza László mpr. [Sötétebb tintával:] in Aŏ 1768. Die 29 7bris [Septembris] Születet Isten áldásából Joseff nevü fiam Kit is Isten éltessen ditsosegire. Tisza Lászlo mpr.

[[paginate]]

Bár a két miniszterelnök természetszerűleg háttérbe szorítja a nagy egyéniségekkel büszkélkedő család több kiemelkedő tagját, kétségtelen, hogy Tisza I. László a családtörténet egyik legjelentősebb alakja. Ahogy a falu régi krónikája is megörökíti, egy életen át félelmetes energiával, még Mária Terézia veje ellenében is „kurgatta kergette a maga jussát, ősi jogon”. Kitartó küzdelme jutalmaként 1760-ban kapta meg a nemzedékek óta perelt, török időkben elveszített hajdani családi birtok helyett a 20 000 holdas geszti uradalmat. Közeli halálát érezhette, mert nem kastélyt épített, hanem templomot, tornyot és családi kriptát, megszervezte az egyháztanácsot, gondoskodott a lelkészi állás betöltéséről, sőt már 1762-ben orgonát építtetett.[29] A geszti krónika szerint „szüntelen a dolgosokkal együtt dolgozott, délben oldal tarisznyából velök együtt evett /…/ a templomban akárhányszor hallható szóval imádkozott...”[30]

Gondosan megalapozta a család jövőjét, vallásossága és Debrecen felé fordulása az utódok neveltetése szempontjából is meghatározó jelentőségű. Felesége, a családi Bibliában is feljegyzett Bályoki Hégen Szénás Rebeka „Biharország” egyik leggazdagabb birtokos családjának sarja volt, debreceni házzal is rendelkezett. Tíz év házasság után özvegyen maradt. Tisza László már 1768-ban 300 Rhénes forintos alapítványt tett a Debreceni Református Kollégiumnak, halála után gyermekei is az iskola diákjai lettek. A források szerint özvegye és a család több generációja egészen a XX. századig a Kollégium állandó patrónusa maradt.[31] A családi Bibliában megörökített idősebbik fiú (István) 1776-ban már a poéták klasszisának növendéke, öccse, Tisza II. László jó verselő hírében állt, számos költeménye nyomdafestéket látott.[32] A korán árván maradt Tisza fiúkban eleinte töredékesen mutatkozott a jó szülői példák hatása. Bár a Türelmi Rendelet után Nagyváradon az ő telkükön kezdődhettek el a református istentiszteletek, viszonyuk feszült volt az első váradi lelkésszel.[33] Tisza II. László felesége gróf Teleki Katalin (1777–1820) érkezése után azonban rendszeressé vált templomjárásuk, ekkortól a geszti lelkész a kastély ünnepi asztalainak állandó vendége lett. A család további nőtagjainak, így Degenfeld Ilonának is komoly szerepe volt abban, hogy a református vallásosság áthatotta a család szemléletét.

[[paginate]]

^{Tisza István bejegyzései a Biblia hátsó lapján}

A Biblia hátsó kötéstáblájánál legalább egy lap hiányzik, a tépés nyoma jól látható. Az utolsó lapon gróf Tisza István miniszterelnök saját kezével írott családtörténeti bejegyzései olvashatóak. Az első töredékes mondat (amelynek előzményei a hiányzó felületen voltak) még Tisza Kálmán legfiatalabb gyermekére vonatkozik, de Tisza István utólagos pótlásaként, az ő kézírásában maradt ránk.

két órakor hétfőn született egy kis fiam, ki is ugyanazon hó 30-án megkereszteltetvén, Lajos, Imre, Pál, Kálmán,  Domokos[34] nevet nyert.
1885. szept. 1jén keltem egybe kedves hites társammal, Tisza Ilonával.
1886. aug. 28án született egy kis fiunk, ki Istvánnak kereszteltetett.
1889. szept. 13án született kis leányunk, ki a keresztségben Juliánna, Paulina nevet nyert, a jó Isten 1894. január 1jén magához vette őt. Tisza István
1902. mart. 23án áldott jó atyám néhány hónapig tartó betegség után Budapesten elhunyt.

Nem valószínű, hogy a „bihari adminisztrátor” Tisza Lajos és Kálmán fia megszakították volna a Domokos által versben is említett családi hagyományt, azaz a születések, esetleg a halálozások bejegyzését a Bibliába. Kálmánról ismert, hogy István fia születésekor még a család emlékkönyvébe is beírta Petőfinek a Fiam születésére c. szívmelengető versét, benne az alábbi „közérdekű” sorokkal: „Nem enyém lesz ő – tartsd ezt eszedben – / A hazának nevelem fel őt. / Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan, / Én a sorbul kiöregedem, / Iparkodni fogsz túltenni rajtam, / Vagy betöltöd legalább helyem?”[35]

A korábbi és későbbi szövegek terjedelméből ítélve, a Tisza II. László és Tisza IV. István (miniszterelnök) közötti három generáció bejegyzései bőven elférhettek a hiányzó hátsó lapon (vagy lapokon). A meggyilkolt miniszterelnök bejegyzései azonban ismeretlen okból atyja időszakára vonatkozó pótlással kezdődnek.

[[paginate]]

A geszti házitanítók

A Tisza fiúk évenkénti nyilvános záróvizsgái a Debreceni Kollégiumban voltak, itt szereztek érettségi bizonyítványt is. Tisza István is csupán a Gimnázium 7. és 8. osztályát végezte nyilvános tanulóként.[36] Az a tény, hogy a nevelőként „kiválasztottak” (Schmidt Henrik[37] kivételével) a Debreceni Kollégium növendékei voltak, az évenként rangsorolt diákság kemény tanulmányi versenyének és a tanítva tanulás módszerének, azaz begyakorlott tudásuknak is köszönhető.

Tisza Lajos három idősebb fia életében Szőnyi Pálnak (1808-1878), Domokos életében leginkább Kovács Jánosnak volt döntő szerepe. Az osztálytanítói és magántanítói tapasztalattal is rendelkező Szőnyi a diákság választott vezetője, széniora és az Olvasótársaság elnöke volt.[38] Részt vett a költő Fazekas Mihály – a debreceni füvészkönyv társszerzője – botanikai gyűjtőútjain is. Nyilvános vizsgák alkalmával figyelt fel rá Tisza Lajos, majd a család költségén tanult két évig Berlinben, szünidőben beutazva Nyugat-Európát. 1839-től, tíz éven át László, Kálmán, Lajos, és részben Domokos nevelője volt Geszten. 1851 és 1858 között Bugát Pál után a Természettudományi Társulat országos elnöke, majd az MTA levelező tagjává választották. Az ásványtan tanításához 250 fából készült, de papírból is hajtogatható kristályalakot használt Geszten. Alaktan c. pedagógiai főművének szellemében, a matematika, a mértan és a rajzolás lehetőségeit felhasználva törekedett a figyelem ébresztésére, erősítésére, értelemfejlesztésre és „egybevető mély elme” képzésére.[39]

A XIX. század derekán a nevelők kiválasztása terén aligha tűnhetett megszokott jelenségnek a természettudományok oktatóinak dominanciája. Az egzakt tudományosságra törekvő szemlélet kétségkívül új dimenziókkal gazdagította a Geszten is megalapozott klasszikus műveltséget. Kovács János azonban azt is megemlíti önéletrajzában, hogy főiskolai tanulmányai befejeztével a matematika mellett görög nyelvből és ókortörténetből is a segédtanára lett az első éves bölcsészeknek.[40] A geszti nevelés szellemiségére jellemző, hogy amikor a nemzet nagy költője megírta Rossz bor c. költeményét (1844-ben), a három nagyobb Tisza fiú, a család kitűnő érmelléki borából (a Domokos köszöntő versében is említett bakatorból) küldött Vörösmarty számára ízelítőt, Szőnyi Pál kísérő levelével.[41] Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy amikor az ifjú Domokos értesült a nagy költő halálhíréről (az egyiptomi piramisok romjai között, Kovács János oldalán) megrendüléssel reagált: „Emléke állni fog, el nem enyészve / Ezrek során, mint állnak e romok. / Neve, a nemzet templomára vésve, / Míg áll a templom, addig élni fog! /”[42]

[[paginate]]

Említést érdemel, hogy a kifejezetten „humán tárgyakat” Szőnyi időszakának egyes periódusaiban Emődy Dániel tanította. (Szintén a Kollégium diákja volt, 1848-ban „márciusi ifjú”, később Kossuth a Délvidékre küldte népfelkelés szervezésére, 1849 nyarától a kormány hivatalos Közlönyének szerkesztője, majd Sárospatakon a magánjog tanára.) Amikor ugyanis a gyermekek száma, életkora és egyéb szempontok indokolták, hosszabb-rövidebb időre – leggyakrabban a család budapesti tartózkodásai idején – „specialisták” is részt vettek a nevelésben. A jelenség legvilágosabb leírása Kovács János önéletrajzában olvasható: „a’ Tisza családnál a’ nevelőnek olyan forma szerepe vólt, mint valamely gymnasiumnál az igazgatónak: magam is tanítottam ugyan néhány órán; de már Berlinből hoztam magammal egy segédtanítót a’ ki német nyelven kívül tornát és vívást tanított. Fel vóltam hatalmazva a legjelesebb szakemberek megnyerésére. Így tanittattam a’ vegytant és ásványtant Dr. Nendtwickel, a’ természettant Stoczekkel és Jedlikkel, a’ görög nyelvtant Télfivel, az irodalomtörténetet Arannyal és Lévayval. Francia és angol nyelvtanítók a’ háznál vóltak.”[43] A jeles szakemberek között említett Jedlik Ányos, a villanymotorral kísérletező tudós bencés szerzetes magánórái Domokos írásain is nyomot hagytak. Egyik levelében így tréfálkozik Arannyal, aki gondosan óvta az elcsépelt hasonlatoktól: „Most ugyan én is kitettem magamért a nem-írásban, de (of course!) menthető vagyok én is. Mert: »Az én múzsám olyan, mint egy villanygép !« [Azaz akkor működik, amikor hajtják.] Ugy hiszem ez új és még el nem koptatott hasonlat…”[44]

Kovács János szintén a legkiválóbb debreceni diákok szokásos pályáját futotta be: voltak magántanítványai, volt köztanító (publicus praeceptor azaz osztálytanító), végül a diák önkormányzat választott vezetője (széniora).[45] Külföldi egyetemjárását ő is a Tisza család anyagi támogatásával folytatta. Elsősorban természettudományi és pedagógiai ismereteit gyarapította Berlinben, ahol – nyilván patrónusai biztatására – vívás, lovaglás és torna magánórákat is vett. A szemléltető oktatás híve volt, Németországból hazatérve saját gyűjtésű növény és ásványtárat alkalmazott Domokos házitanítójaként. Ekkoriban került kapcsolatba a hazai tudományos élet legjobbjaival, Brassai Sámuellel, Hermann Ottóval és más őslénytani illetve madártani kutatókkal, Frivaldszky János ornitológussal és Petényi Salamonnal, akiknek időnkénti közreműködésével Bihar megye húszegynéhány barlangját is átkutatta. Ismeretlen ősfajokat azonosított, (a barlangi ősfarkast és barlangi hiénát), felfedezte a róla elnevezett bogárfajt.

A Mediterráneumban töltött 1854-es telet követő ősszel, 1855 szeptemberében egyiptomi utazásra indultak. Az Itáliai úttal ellentétben ez a próbálkozás nem javított tüdőbeteg tanítványának állapotán. (Egyes feltevések szerint viszont Domokosnak a fáraói önkénnyel foglalkozó, Arany által is „beválogatott” versei hatással lehettek Madách főművének egyiptomi színére.[46]) Három hónapos útjuk során a kísérő – a család nagyvonalú támogatásával – rendszeres gyűjtésre és megfigyelésekre is talált alkalmat, főként a Nílus-völgyében. A képzett magyar természettudósok közül Kovács János jutott el legelsőként Afrikába.[47] Visszatérése után 1858 őszén nyithatta meg a város és a Kollégium első múzeumi kiállítását Debrecenben. Minden lehetséges alkalmat megragadott a természettudományok népszerűsítésére: az általa kezdeményezett Felolvasó Kör alakult át néhány év múlva a város kulturális életét meghatározó Csokonai Körré. Színes nevelői módszere részben annak volt köszönhető, hogy a természettudományos muzeológia szempontjából minden lényeges tulajdonságot egyesített önmagában.[48]

[[paginate]]

Arany János Geszten

A házitanítók és Tisza Domokos kapcsolatának legismertebb fejezete minden bizonnyal Arany János geszti működése 1851-ben és 1852-ben. Az irodalomtörténet, a családtörténeti és a neveléstörténeti irodalom egyaránt megemlékezik a kulcsmozzanatokról, a költő Gesztre kerüléséről, tanári működéséről, ellátásáról és díjazásáról, szól Geszten született vagy itt fogantatott költeményeiről is.[49] Több szerző idézi leveleit növendékéről, a leggazdagabb forrás azonban a Tisza Domokossal, Kovács Jánossal és gróf Teleki Júliával folytatott levelezésének egésze. Szalonta közelségéből adódik, hogy Geszten már tanítói feladatai előtt sem volt egészen idegen. Szabó József lelkész – akit a kastélyban tréfamesterként is kedveltek – korábban a költő szalontai osztálytanítója volt, mint ahogy az is természetesnek tűnt, hogy a Kisfaludy Társaság 20 jutalom aranyát Szőnyi Pál hozza el a Toldi szerzőjének.

 ^{Arany János kerti házának képe Geszten, Mészöly Géza ábrázolásában}

Kovács János így emlékezik a kezdetekről: ,,Nékem Arany János tanulótársam és barátom volt. Geszten a szomszédságban lakva, ismertem szomorú helyzetét, a mibe a forradalom után jutott. Kapóra is jött a dolog, mert tanítványomat, Tisza Domokost, épen a poézisbe kellett volna bevezetnem, a mire természetesen őt láttam a legalkalmasabbnak…”[50] Arany János eredetileg a kastély pavilon nevezetű középső részének emeletén kapott kis szobát – ezt az épületrészt a „biblikus hallású” geszti nép Babilonnak nevezte –, de a költő a vendégektől hangos kastélynál jobban kedvelte azt a kis kerti lakot, melyet a helyiek „Stángli ház”-nak hívtak.[51] (Valójában Staindl Ferenc váradi matematika tanár, egykori pálos szerzetes ideiglenes lakásául szolgált, még Tisza II. László idején.)

[[paginate]]

Második geszti tartózkodásakor, a vendégek sokasága miatt eleve itt kapott szállást. A költő itteni szokásairól írta nevelőtársa: „Éjjeli asztalán mindig ott volt a ceruza, s ha valami jó gondolata támadt, a sötétben a falra jegyezgette. Restelt gyertyát gyújtani. Az ágya mellett a fal tele is volt firkálva. Legkedvesebb és egyedüli sétáló helye a nagy, huszonhét holdas parkban a százados szilfákból álló fasor volt...” [52] Domokos Egy költő elutaztára c. versében örökíti meg a házikót: „Elrepültél, zengő vándor fecske. / Ember itt már hiába keresne. / Puszta, rideg kicsiny dalos fészked, / Rá szemünk már csak bánattal nézhet. /”

A költő távozása után keletkezett levelek a geszti életkörülményekről, maradandó emlékekről, törődésről és megbecsülésről tanúskodnak. A baráti érzések nem korlátozták Domokos Aranyhoz juttatott verseinek szigorú bírálatát: ,,úgy hiszem hogy Augusztusig még sokszor megmos, mint itt ma a birkákkal tevék”– írta a tanítvány.[53] Ugyanakkor az időnkénti  elismerések terén sem ragadtatta magát túlzásokra a mester. Domokos szinte minden levelében két-három új verset küldött a költőnek, levelezésük második kötete 66 küldeményét tartalmazza. Olykor e sorokból is felcsillan humora, annak ellenére, hogy a „kis poétát" már betegségének felismerése előtt gyakran foglalkoztatta a halál sejtelme. Állapotának súlyosbodásakor az alábbi sorokkal fordult a következetesen „Édes Aranybácsi”-nak szólított mesteréhez: „Kiálts restség, ordits lelkiismeret, mert eljött a levélírás rettenetes napja! elmondhatná rólam az Ézsaiás próféta mikor még senki nem élt /…/ Megrögzött köhögésem, melyet Kőrösön is hallattam, savanyúvíz curára szorított, az pedig hat héti vacatióra, minél fogva ez idén sem Prűfung[54] sem utazás. Ha hecticába [tüdővészbe] találok esni, bizton számolhat egy gyönyörű hattyúdalra…”[55]

Az utolsó heteiben írott Feljajdulás mellett már hattyúdalnak tekinthető a Te adtad, Te vedd el című 1852-ben született költemény is, amelynek kvalitásaira a következetes bíráló is rezonált: „Gyönyörű dal! /…/ Okozzon, szerezzen nekem több illy örömet, édes Domokos! –Még egy kevés türelem! s meg fogunk jelenni ott ahol illik. Szerető barátja Arany János”.[56] Érzéseit tudatta Tompa Mihállyal is – ,,meglehet a remény csal, de én ily kezdet után merek remélni”. A papköltő barát úgy válaszolt, nagyobb örömmel olvasta e költeményt, „mint félévi „Hölgyfutár"-t”.[57]A „kevés türelem” kérése korábbi megállapodásukra utal, amelynek értelmében Domokos húsz éves kora előtt nem publikálja verseit. Az ifjú poéta azonban egészsége megrendültével türelmetlenül vágyott a sikerre. Amint erről levelében vall: „…hijába tagadnám oly psychologus előtt mint Arany bácsi, hogy én álmodtam már magamat koszorús költőnek, arany lanttal kezemben a Parnassuson ülve, köröttem hallgató néptömeg, király és szolga, dús és koldus, mely dalom varázsa által egyenlővé lesz, mint isten és törvény előtt”.[58]

[[paginate]]

Arany Domokos napra írott költeményének záró strófái számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a „komolyabb” munkásságot kívánó „tettdús férfikor” elszólíthatja tanítványát az irodalmi pályáról – a nemzet ebben az esetben is számít mecénási karjaira – de nyitva hagyta annak lehetőségét is, hogy a „szelíd lant tisztessége” marad hivatása. Tompához írott (1856. jún. 25-én kelt) levelében úgy vélekedik Domokos halálhíréről, hogy „ha nem egy jeles író, költő, de mindenesetre irodalomkedvelő főúr veszett el benne”. A kérdést mérlegelve és az összes verset magához kérve végül ő maga javasolta a válogatott költemények kiadását. 1857. augusztus 4-i levelében már úgy értékeli e vállalkozást, hogy „irodalmi becs tekintetében is mérkőzni fog némely ifjú óriáséval”.[59] E kötet előszavában így összegez: „Magok a világhírű költő lángelmék ily életkorból fennmaradt művei alig egyebek szerény formagyakorlatnál /…/ Ne az legyen kérdés, mit nyert a jelen irodalom e füzetben, hanem mit vesztett, szerzője halálával, a jövő.”[60]

^{Tisza Domokos Barabás Miklós által készített portréja}

 

A hosszú éveken át küldött levelek sokasága igazolja, hogy a geszti nevelők szinte családtaggá váltak. (Tisza László például Szőnyi Pál feleségének leánynevelő intézetében ismerte meg jövendőbelijét, Holles Ottiliát.) A ház úrnőjének „előjogai” közé tartozott, hogy reggelente a házitanítónak is ő töltötte ki a kávét, vacsora után az ő részvételükkel egyeztették a másnapi programot. A közös étkezések utáni társalgás a nevelés szerves része volt. Tisza Lajosné gróf Teleki Júlia a következőket írta Arany Jánosnak: „Szeretett Domokosom bútsú szózatában önt lelki atyának nevezi s én Önnel szivesen osztozom a szüleség e legszentebb felébe”. Levelében panaszkodott egy korábban működő, eszes de szívtelen (több forrás szerint iszákos) angol nyelvtanárra, akinek ellensúlyozását kérte: „ha az Ön jó szívének sikerülend nem csak az eszet, hanem a kedélyt is meg gazdagittani, örök hálára kötelezi kész születársát”.[61]

[[paginate]]

Ez a bizalom és megbecsülés korántsem egyedi és nem csupán az országos hírnévre emelkedő Arany Jánost fogadta. A költőnek A Dajka sírja c. (1851-ben írott) költeménye a hű cseléd fejfájánál síró „két úri hölgy”-ről olyan szellemiséget tükröz, amely egy generációval később sem változott.[62] Az Arany-család geszti hónapjaiban a „Marokvasként” becézett Arany Laci is heteket töltött a kastélyban, birkózott-játszott Domokossal és a Bethlen fiúkkal. Hasonló bensőséges kapcsolat jellemzi a következő nemzedéket is: Tisza Kálmánné Degenfeld Ilona az elmaradt válaszokat panaszolva sürgeti az orosz levéltárakban kutató „Édes Géresi urat” – István és Kálmán fia nevelőjét – számoljon be újabb tapasztalatairól.[63]

Kovács János Domokos haláláról tudósító leveléből szintén kiviláglik a házitanítók családias közelsége: „Hétfőn estve óta nem kőlt fel; én már szerdán reggel borzasztó szenvedések közt találtam /…/ a mit pedig ma reggeli 2 órától estveli 4-ig szenvedett az kibeszélhetetlen, pedig ma többet eszmélt, mint máskor. Először is nekem mondá, hogy hajoljak hozzá, s keblire ölelve vett tőlem egy hosszas búcsút; azután anyjával tevé ezt, nehéz könycseppeket húllatva nagy szemeiből; apjával, Lajossal és Nánival talán nem vólt már ereje ezt tenni, de körülte állottak ezek is”.[64]

Ahogy a főúri családok nevelőinek kiválasztásában (a XIX. század derekán) nem lehetett általánosan jellemző a természettudományos képzettség követelménye, szokatlannak tűnik az is, hogy a geszti tanítók személyi kiválósága többet nyomott a latban, mint a szülőkkel való világnézeti azonosulásuk. A konzervatív „főispáni helytartó” Tisza Lajos az Eötvös Józsefhez közeli Szőnyit választotta,[65] mint ahogy Tisza Kálmán is jóval politikai fordulata előtt alkalmazta a Deákkal és Kemény Zsigmonddal rokonszenvező Géresi Kálmánt.[66] Hasonló döntés született a harciasan liberális Baltazár Dezső alkalmazásakor is. Mindenesetre a kellő alapossággal kiszemelt, előzetesen külföldi tanulmányútra küldött házitanítók nemzedékük legjobbjai közé tartoztak: közülük többen akadémikussá, egyetemi tanárrá, rektorrá, mások nagy költővé vagy püspökké lettek.

Végső konklúzióként megállapítható, hogy a Tisza-család tagjai érvényesülésüket igényes neveltetésüknek is köszönhették. A mindenkori nevelési célok lényegéhez tartozott az erkölcsi alapok megszilárdítása. Még Ábrányi Kornél is elismerte – aki gyilkos pamfleteket írt Tisza Kálmán ellen –, hogy „… a hatalmat sem magánhaszonra, sem pedig magánbosszú kielégítésére nem használta”, mint ahogy Tisza Istvánt sem vádolhatták korrupcióval, még legádázabb ellenfelei sem.[67] E vallási és erkölcsi alapokra klasszikus és humán műveltség, erős természettudományos szemlélet és kiváló idegennyelvi képzés épült – Domokos már 14 évesen érezte az angol, német és francia irodalom stiláris finomságait –, miközben az egész folyamatot a hit és a tudás, a sportok és a szellemi igénybevétel harmóniája jellemezte.

Gáborjáni Szabó Botond