Ahogyan nincs két azonos ember, úgy nincs két azonos keresztyén közösség sem, ezért számomra túl nagy feladat az egész keresztyénségre nézve életképes ötletet mondani a megújulás kapcsán. Kis helyi közösséget látva vagy Európára gondolva szükségesnek látom, hogy a keresztyén alapelveket vallók között is különbséget tegyek. Szeretnék a saját házam táján maradni.

Protestáns és azon belül református kis közösségre gondolni, jövőképet alkotni. Az elmúlt évszázad európai viharai igazi értékké tették a békét, annak is az igazi fajtáját, nem olyat, amit diktátor kegyeként élvezhet az ember. Az igazi békére és békességre vágyva viszont az önfeladás, a véget nem érő kompromisszumok idejét éli az európai keresztyénség. Ennek eredményeként lassan önmaga válik áldozattá, jogaitól megfosztottá, kiszolgáltatottá és üldözötté. Sokszor felteszem a kérdést: nem túl késő már? Az újkori ateizmus, a még ennél is veszélyesebb álkeresztyénség, és azon belül is liberális protestáns irányt mutató okoskodók korában?

Nem késő – hiszem és vallom!

Az első tanítványok sem voltak könnyebb helyzetben. Nem voltak többen a kezdetekkor, mégis 2000 év alatt újabb és újabb népekhez jutott el az evangélium. Ma is vannak stabil és fejlődő keresztyén protestáns közösségek. Az Isten igéje nem lett erőtlenné, a Szentlélek nem fáradt el. Mégis mi a baj a mi házunk táján, ahol a névleges keresztyénség lassan felszívódik az újkori közegben? Szerintem a biblikus hit megélése és megvallása körül van a baj. A hit megélése magánüggyé vált. A nácista és kommunista ateizmus korszaka után, minden egyenes beszéd, tudatos kiállás, hitvallástétel gyanús jelenséggé vált. Ennek okán szenved kis és nagy közösségünk. Nem befelé, hanem kifelé forduló hiteles bizonyságtevőkre van szükség egy kicsi faluban, és a keresztyén mivoltát tagadó Európai Unióban is.

A reformáció évében, ha provokatív módon is, de hitvallásra kell bírni társadalmi vezetőket (talán politikusokat is) és egyházi közösségeket. Kárpátalján, 2017-ben a Családi Csendesnap fő mozzanata a hitvallástétel lesz. Reményeim szerint az egyháztagok legalább 10%-a együtt vallja meg hitét, bizonyságul a világnak és egymásnak („Egymás hite által épüljetek”).

Közös könyörgéssel fordulunk Megváltónkhoz, Jézus Krisztushoz kegyelemért és megtartatásért. Szeretnénk imádkozó közösségként szolgálni a református és a keresztyén Európáért. Istenhez fordulásunk könyörgéssel kezdődik és megújulást hozhat egyéni és közösségi életünkbe. Imádkozó hívek nélkül elképzelhetetlen a megerősödése, megújulása keresztyénségünknek.

Látásom szerint imádkozni és hiteles keresztyén életet élni, a megújulás záloga.

Mit kell tennem? ‒ Közösségben maradni Istennel és hívő embertársaimmal. Ennek módját az igeolvasásban tapasztaltam. A Szentírás olvasása nélkül megfáradnak, erőtlenné válnak a legkiválóbbak is. A Biblia olvasása lelki táplálkozás, tanulás és Isten vezetésének a megtapasztalása, ezért hálaadással imádkozik és cselekszik az ember. A háládatosság közösséget jelent Istennel és embertársaimmal. Ez a megtapasztalásom, ezt szeretném hirdetni és megélni egész életemben.

Zán Fábián Sándor
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke