Két szerző – akik ismerték Sípos József élete végén írt önéletrajzát; ez a kézirat valahol lappang – egybehangzó állítása szerint 1775. március 9-én született Kecskeméten.[1] A református egyház anyakönyvének bejegyzése szerint március 18-án keresztelték meg.[2]

Sípos József emlékei szerint édesapja gazdálkodó volt, kevés iskolát végzett, de vonzódott a tudományokhoz: olvasmányai révén „a deák nyelvben és a törvényes tudományokban sokra ment”. Ő kezdte meg fia nevelését, tehetségesnek tartotta, házitanítót fogadott mellé.[3] Ez az időszak 1785 végéig tartott/tarthatott, mert édesapja ekkor halt meg: 1786. január 2-án vettek tőle végső búcsút.[4] Az elemi osztályok elvégzése után a helyi gimnáziumban folytatta tanulmányait immár édesanyja, Kis Julianna[5] támogatásával.

A kecskeméti iskola történetét 1826-ban Nagy István írta meg, aki maga is itt tanított 1809. november elsejétől.[6] Tőle tudjuk, hogy 1787 tavaszától Farkas János érkezéséig Sípos József tanára volt Diószegi Sámuel „akadémiákra szándékozó ifjú Pap Férjfiú.”[7] Farkas János 1787. november 27-én érkezett Bernből Kecskemétre. Több mint 6 évig tartó „professorsága alatt 52 be írott deákok neveit (a Publicusokat ide nem értvén) hagyta emlékezetben. Ezek közzül való az 1790ik esztendőről Sípos Josef”, aki ebben az évben lett szenior, vagyis a diákönkormányzat vezetője.[8]

Mivel fia a kecskeméti gimnáziumban a legjobb tanulók közzé tartozott, édesanyja, Kis Julianna 1791-ben elvitte Debrecenbe, hogy tanulmányait ott folytathassa.[9] Sípos Józsefet a sikeres felvételi vizsga és az eskü letétele után 1791 áprilisában fogadta be a Debreceni Református Kollégium polgárai sorába Sinai Miklós, a történelem, a görög és latin ékesszólás professzora, Milesz József, a bölcselet és a mennyiségtan professzora, az orvostudomány doktora, Ormos András, a hitágazati könyvek, a keleti régiségek és nyelvek professzora, Szilágyi Gábor, a teológia és az egyháztörténet professzora, valamint Lazsik Mihály szenior, azaz a diákönkormányzat vezetője.[10]

[[paginate]]

Debrecenben is a jó tanulók közzé tartozott. Tanárai többször is megdicsérték diáktársai előtt. A Hatvani István (1718–1786) professzor pályadíj-alapítványa által meghirdetett egyik pályázatra készített dolgozata figyelmet keltett, a bírálók kiemelték széleskörű ismereteit.[11] 1798. január 13-án a professzori kar jelölése után a veteranus syntaxisták tanára lett, vagyis a Kollégium egyik gimnáziumi osztályában taníthatott az új tanévben.[12] Március 14-én az „esküdt deáki hivatalra” jelölték. Március 24-én kilencen írhattak „deák nyelven” dolgozatot erről a témáról: De vero pondere rectoque usu Argumenti pro divina Religionis Christianae origine a Martyribus desumti.[13] Ennek alapján március 28-án hatan, köztük Sípos József, lettek a diákönkormányzat új tagjai.[14]

Sikerei ellenére Sípos József – élete végén megfogalmazott önéletrajzában – kritikusan tekint vissza a Debreceni Református Kollégiumban eltöltött nyolc évre. „Fájlalja, hogy a tanulók nem szoktak kellő tudománnyal kijönni az iskolából, pedig a nagy »könyvesház«-ból eleget gyűjthetnének. Bizonyos felvilágosult gondolkozással rója meg azt, hogy csupán a latin nyelvet tanítják és semmi új nyelvvel nem foglalkoznak. A tanárok maradiságára vet világot az a megjegyzése, hogy az újabb literatúrához való kedvet hiúság jegyével bélyegezték, s »oda látni, ahová a professzor, annyival is inkább túl is tekinteni azon, bűn vala«. Hibás tanítási módnak jelenti ki azt, hogy szóról-szóra kellett tanulniok, s panaszosan említi, hogy az ő idejében philosophiát, mathesist, physicát, históriát, literatúrát stb. nem is tanítottak.”[15]

1799-ben hagyta el a Debreceni Református Kollégiumot: január 14-én, az iskoláskor VIII. évében a szalontai iskolamesterségre jelölték, de ezt nem fogadta el, február 25-én „a hódmezővásárhelyi református iskola iskolamester-jelöltje” lett.[16]

A Kollégium külföldi akadémiákra készülő végzős diákjai igyekeztek népesebb gyülekezetek iskoláit választani, hogy két év rektori szolgálat után elegendő megtakarítással keljenek útra. Sípos József is ez okból változtatta meg elhatározását: bár előbb a szalontai iskolához kötelezte el magát, végül a hódmezővásárhelyi mellett döntött.

Hódmezővásárhelyen 1789-ben 2.245 lakóházat és 605 számozott tanyát számoltak össze. A református egyháznak 1791-ben 11.389 híve volt. Ami az iskolát illeti, a Sípos József érkezése előtti tanév végén, 1799. április 12-én 44 gimnáziumi tanuló (poëta, syntaxista, grammatista) tett vizsgát.[17]

[[paginate]]

Sípos József rektori működését 1799. április 16-án kezdte és 1800. április 16-án fejezte be.[18] A szokásos két tanévet nem töltötte ki, az első után távozott. Önéletrajzában ezt azzal indokolta, hogy igyekezett kihasználni az adódó lehetőséget, ugyanis korábban – a háborús helyzet miatt – királyi rendelet tiltotta be a külföldi tanulmányutakat, 1800-ban viszont Göttinga, Jéna, Lipcse, Tübinga és Marburg már fogadhatott magyar diákokat.[19]

1800. április 23-án kapott ajánlólevelet a Debreceni Református Kollégiumtól, hogy útlevélért folyamodhasson a Helytartótanácshoz, mivel tanulmányait a göttingai egyetemen szeretné folytatni. Május 5-én adta be kérvényét Budán, s e hónap 13-án ugyanitt kapta meg az útlevelet. Az okmányon olvasható rájegyzések szerint Pozsonyon (június 16.), Prágán (augusztus 2.), Peterswaldon (augusztus 4.) át jutott el úticéljához.[20] Nevét 1800. július 19-én jegyezték be a göttingai egyetem anyakönyvébe.[21] (Ez az időpont csak úgy értelmezhető, hogy útközben, levélben adta be jelentkezését!) Az első félév szeptember 29-én kezdődött,[22] így kirándulásra is maradt idő: Sípos József 1800. augusztus 12-én Jénában tartózkodott.[23]

Önéletrajzából tudjuk, hogy Göttingában Amon (vallásos erkölcsi tudomány), Eichhorn (Szent Pál leveleinek magyarázása) és Bouterwek (logika és metaphysica) előadásait hallgatta. Szabadidejében Kantot olvasta, de ez őt „meg nem igézheté”.[24] Tanulmányairól Johann Gottfried Eichhorn (1752–1827) professzortól, a keleti nyelvek professzorától 1801. január 31-én kapott bizonyságlevelet.[25]

Sípos József csak egy félévet töltött/tölthetett Göttingában. Ennek oka talán a pénzhiány lehetett: elfogyhatott a hódmezővásárhelyi rektorként egy tanév alatt gyűjtött megtakarítás. 1801 telén indult haza a Peterswald (február 10.), Prága (február 14.), Bécs (március 9.) útvonalon.[26] Hazaérve rokonlátogatással, álláskereséssel töltötte az idejét. Járt Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen; Debrecenben többször is megfordult: egy alkalommal a híres orvossal, Szentgyörgyi Józseffel gyógyíttatta magát;[27] a Kollégiumban volt diáktársait kereste fel – és egy rossz tréfa miatt kellemetlen ügybe keveredett.

[[paginate]]

A hosszú történetet rövidre fogva: Sípos József 1801. augusztus elején egy 5 forintos bankjegyet másolt le, és tréfából a külföldi tanulmányútra pénzt gyűjtő Lukáts István szeniornak adta, aki rögtön felismerte, hogy az nem igazi pénz, de nem semmisítették meg, a szenior helyetteséhez, Etsedi Jánoshoz került, akitől a szolgadiákja ellopta: megpróbálta felváltatni az egyik csapszékben, de lebukott. A csaplár feljelentésére a debreceni büntető törvényszék vizsgálatot indított, majd a tanúvallomásokat[28] 1801. szeptember 26-án a Helytartótanácshoz terjesztette fel.[29] Ott szabták ki a büntetést 1802. október 19-én.[30] Ennek értelmében 1803. március 19-én a debreceni büntető törvényszék által Sípos József „meg-pirongattatott, és intetett, hogy mászszor az ollyan seriumot[31] játék és tréfa objectumává[32] ne tegye.”[33] A büntető törvényszék előtt Sípos József már hajdúszoboszlói interimalis lelkészként jelent meg.

Hazaérkezése óta egy év telt el jövedelem nélkül. Kénytelen volt ideiglenes megbízást elfogadni. 1802 tavaszán lett interimalis prédikátor Hajdúszoboszlón; állandó lelkészként a külföldi tanulmányútról várta vissza Lukáts Istvánt ez az egyház. (A fél fizetéssel járó állást április 6-án ajánlották fel Sípos Józsefnek, akit április 21-én az egyházmegyei tanácsülés méltónak ítélt „az evangyeliomi szent szolgálatra” és Szoboszlóra rendelte időközi prédikátornak.)[34]

Amikor Hajdúszoboszlón lejárt a kisegítési esztendő, mennie kellett. Ebben a kényszerhelyzetben Sípos József egy olyan ajánlatot fogadott el, amire a Kollégium végzős diákjai közül senki se jelentkezett. 1803 áprilisában már nem egyedül indult új állomáshelyére, Nagykőrösre: január 11-én feleségül vette gazdasszonyát, Barna Máriát.[35]

Nagykőrösre az itteni egyház költségén utaztak. Sípos József április 30-án „a’ Nemes Tanáts és tiszteletes uraknak öszvejövetelével correctori hivatalában suô formâ[36] be is iktatódott”. Sípos József azzal vigasztalta magát, hogy közelebb került „szülötte földjéhez, Ketskemét városához”.[37]

A conrectori/társrektori állást átmenetinek tekintette. (Távozási szándékáról a nagykőrösi egyháztanács már 1804. január 28-án értesült a Dunamelléki Egyházkerület főjegyzőjének a leveléből, aki Sípos József helyére Ágoston István bogárdi tanítót ajánlotta.)[38] Végzettségének megfelelő helyet keresett, így került némi szerencsével – vagy az egyházkerületi főjegyző közbeavatkozásával? – 1804 májusában Szeremlére prédikátornak. Ugyanis a Tolnai Egyházmegye március 6-án a Faddon szolgáló Sári Józsefet ajánlotta a prédikátort kérő szeremlei küldötteknek, akik az illetővel meg is egyeztek,[39] ám a Dunamelléki Egyházkerület közbelépett: Sári József Faddon maradt, Szeremlére Sípos Józsefet rendelték.[40]

[[paginate]]

Sípos József önéletrajzában, mint különös dolgot jegyezte fel, hogy Szeremlén nem volt koldus. De ezt a szorgalmas népet, gazdag vidéket nem tudta megszokni.[41] Lelkészelődje, Szalai István azzal indokolta lemondását, hogy „az oda való vizes földet és levegőt sem maga, sem kivált felesége, mindketten szárazon nevekedvén és ahhoz szokván, éppen nem szenvedhetik”.[42] Ám a ki nem mondott ok az lehetett, hogy Szeremle kis népességű[43] volt, a házasságkötésekből, keresztelésekből, temetésekből kevés bevétele származott az itt szolgáló lelkésznek. Pl. Sípos József egy szolgálati éve alatt mindössze 55 gyermeket keresztelt meg.[44] Így aztán az egyházi szolgálatot tanítással cserélte fel.

Szentesen 1804 nyarára készült el az új iskola. A július 15-i egyházi gyűlésen Balogh István főbíró vetette fel, hogy szakítva az eddigi gyakorlattal, ezentúl állandó rektort alkalmazzanak professzori címmel „olly reménységgel, hogy az állandó rector hivatalát nagyobb hűséggel és szorgalmatosabban fogja követni, mint némelly eddig vólt rectorok, kik inkább a’ magok hasznát, mint az oskolának boldogítását keresték”. A két prédikátorra, Kiss Bálintra és Gyarmathi Ferencre „bízódott az alkalmatos személly eránt való tudakozódás és nyomozás”. Utóbbi szeptember 20-án Sípos Józsefet ajánlotta, „mint akit vásárhellyi rector korában arra alkalmatosnak lenni tapasztalt”. Az egyházi gyűlés ekkor még további „nyomozást” tartott szükségesnek. November 16-án már „abban nyugodott meg a’ gyűlés, hogy Tiszteletes Sípos Jósef úrnak a’ professori hivatalra küldettessen meghívó levél”, miután „mind Tiszteletes Kiss Bálint, mind érdemes esküdt Lakos János uraimék, mind mások jó recommendatziót[45] tettek vólna felölle”. Ekkor határozták meg a leendő rektor és társrektor (conrector) fizetését is:

1^o. A’ professor conventziója

a.) Készpénz kétszáz ⁓ 200 rfl.
b.) Búza véka 120
c.) Árpa is véka 120
d.) Fűteni való hellyett fizet az ekklésia harmintz ⁓ 30 rf.
e.) A’ várostól adatik hús, font 70
f.) Fadgyú a’ várostól, font 30
g.) Átaljában minden halott temetésért 8½ Xr. fizetés lészen. Halasra pedig nem lészen köteles menni Tiszteletes Professor úr.
h.) Bútsúztatós halottól 2 rft.; mellyért Tiszteletes Professor úr maga fog bútsúztatót készíteni, és azt el is mondani szóval.
i.) Tűzi fa négy ⁓ 4 öl

[[paginate]]

2^o. A’ conrector conventziója

a.) Az ekklésia fizet készpénzben, mivel az egész oskolai fizetést a’ gyermekekért maga incassáltatja, egy száz tizenöt ⁓ 115 rfl.
b.) Fűteni való hellyett fizet az ekklésia tizenöt ⁓ 15 rfl.
c.) In natura[46] ád az ekklésia búzát száz ⁓ 100 vékát.
d.) d^o d^o száz ⁓ 100 véka árpát.
e.) Tűzi fát 2 ölet.
f.) A’ várostól adatik hús 50 font.
g.) Ugyanattól adatik fadgyú 10 font.
h.) Az ekklésia ád, mint a’ lányok tanítóinak sót, 50 font.

A Szentesre érkező Kúthi Ádám esperes december 4-én, a vizitáció során „mind a’ kikészített conventziókat ratificálta, mint Tiszteletes Sípos Jósef ő kegyelme meghívására megegyezését írásban kiadta”. Ezeket meghívó levél kíséretében december 6-án küldték el Szeremlére. Sípos József válaszát december 18-án olvasták fel.[47]

A Kőröstarcsán tartott egyházmegyei gyűlés 1805. február 20-án nevezte ki Sípos József szeremlei prédikátort professzornak Szentesre.[48] A Szentesre költöztetéséről 1805. április 22-én és 28-án döntött az egyházközség: öt kocsit küldtek érte. „Professor Tiszteletes Sípos Jósef ő kegyelme pedig Szeremléről ide érkezett die 3^a Maii estve.”[49]

Kis Bálint a szentesi református eklézsia 1801 és 1825 közötti históriáját írva[50] így emlékezett Sípos Józsefre és családjára:

^{„3dik Rector és Professor vólt Tiszteletes Sípos Jósef, aki született Ketskemétenn, tanult Debretzenbe, ahol 8 esztendős Deák vólt, mikor kijött Vásárhelyre Rectornak, ahol jól végezvénn hivatalát ment Göttingában tanúlni. Lejővénn lett Szoboszlai Káplánná, ’s elvette itt Barna Máriát feleségűl. Onnant ment Nagy Kőrösre Conrectornak,[51] onnan pedig Szeremlére Predikátornak. Ezenn hivatalából hívódott Szentesre Professornak a’ már készenn lévő Ujj Oskolába 1805be Maius 5dikénn és szolgált itt 13 esztendeig, jó állapotba tartvánn az Oskolát.[52]
    Formájára nézve magass termetű, de meggörbült hátú, teli testű, férfias szép ábrázatú, jó nagy horgas órú;[53] szép tudományú, okos, de akadozó beszédű, szorgalmatos, kemény fenyítéket tartó tanító vólt. Ezek mellett öreg módú jó Pap; meglehetős Poéta, mint egynehány itten létibe kinyomtatott Predikatioiból[54] és Bútsúztató verseiből is kitettzik, mellyek illy Titulus[55] alatt jöttek ki: „Oskolai Rectorok[56] Tárháza”. Itt készítette az „Ó és Ujj Magyarját”, mellyért reá Pethe Ferentz, minthogy őtet a’ Magyar nyelv nyaggatásáért sok hellyt korpázza,[57] szörnyen haragudott.
   Hízelkedni nem szerető egyenes szívű jó barát vólt, mértékletes józan életű, de a’ pipázásba fáradhatatlan vólt, ritkán lehetett munka közbenn is pipa nélkűl találni.
   Meghalvánn itten első felesége,[58] gyermekek nélkül[59] második házasságra lépett Néhai Gárdoni Predikátor Tiszteletes Tanárki Mihálynak, Kun Szent Miklósonn Assessor[60] Már János által tartott árva hajadon leányával, Eszterrel,[61] kitől születtek Jósef, Gábor, Sándor és Antal fiai, és Eszter, Julianna, Klára leányai — kik mind szép, egésséges, jó reménységű gyermekek, valamint az Édes Annyok is egy jó erköltsű, egésséges, munkás, férjéhez hűséges Kedves Szép Asszony —, meghalván Békésenn Tiszteletes Predikátor és Tractualis Assessor[62] Dömény János, hellyébe, régi óhajtása szerént, a’ Professorságot elhagyván Predikátornak vitetett a’ Tekintetes Tractus[63] rendelése szerént 1818ba Aprilis 24dikén, még Professor korába denomináltatott[64] vala Tractualis Assessornak,[65] melly Assessorságábann későbben, 1822be voxok által[66] erőssíttetett meg.[67]
   Már egy darab idő ólta beteges állapotban van, ’s Káplán által viteti hivatalát. — Így kopunk ki a’ Világból.”}

[[paginate]]

Hajnal Ábel, Sípos József veje és lelkészutóda a békési egyház múltját áttekintve[68] így foglalta össze apósa Békésre kerülésének körülményeit és itteni működését:

^{„Részint Dömény János lelkipásztor halála, részint Zilahi János elmozdítása következtében Békésen mindkét lelkipásztori hivatal ürességbe jött. Az itteni befolyásos emberek tartva a Zilahi-per utókövetkezményeitől, mert az ügy <mint megjegyzők> a legfelsőbb helyre vitetett, tartva főleg a már ekkor erélyesen sürgetett kárpótlás megítélésétől: nem vóltak hajlandók a lelkészválasztásban szerepelni. E körülmény okozta, hogy a békésiek 1818. évi mártius hóban[69] Dobozon tartott egyházmegyei gyűlést kérték föl egyik lelkipásztor ajánlására,[70] mert aziránt, hogy ki legyen a másik lelkipásztor, habár még nem nyilatkoztak, tisztában voltak magukkal. Az egyházmegyei gyűlés Sípos József, akkor Szentesen gymnasiumi tanárt, egyházmegyei assessort[71] ajánlotta a halálozás által megürült lelkészi állomásra, kit is miután a békésiek Szentesen éppen az ez évi Nagypénteken meghallgattak, mártius 20. 1818. rendes lelkipásztorul el is választottak.
    9. Sípos József 1818. május 30n foglalta el a békési lelkipásztori állomást.[72]
   Sípos József született Kecskeméten mártius 9. 1775. Tanulását kezdte helyben, folytatta 8 éven át Debreczenben; maga iránt korán nagy figyelmet gerjesztett, ’s azt mindvégig megtartotta. Szülei meglehetős vagyoni állapotúak levén, ezektől gyámolítva[73] külhoni académiákra ment, Göttingában egy évet töltött. Hazajövén Hajdú Szoboszlón egy évig időközi lelkipásztor vólt, itt meg is házasodott, majd nagykőrösi professorságra nyert meghívatást, innét egy év múlva Szeremlére – Pest megye – hívatott lelkipásztorul. 1805. évben szentesi professor lett, hol 13 évet töltvén, vezénylete alatt az iskola, a ma úgynevezett 6 osztályú gymnasiummá emelkedett. Szentesen 1808. második házasságra lépett ma is élő Tanárki Eszter[74] nejével. Alapos tudománya ’s képzettségének sok emlékei maradtak fenn az ekkor úgynevezett Tudományos Gyűjteményben; nem kis szerepet vitt a Kazinczi által megindított magyar nyelv javításban. Következő munkákat adott ki: Ó és új magyar. Pest, 1816; nevét nem tette ki. Oskolatanítók tárháza. Pest, 1817. Három furcsa történet. Szentesről a Szigeti Liceumba professorul, majd a beregszászi református egyházba lelkipásztorul meghívatott; sőt ajánltatott a debreczeni főiskolában is a theologiai tanszékre.[75]
    Sípos József nagy buzgalom ’s sok erélylyel kezdte meg békési lelkipásztori hivatalát, azonban csak 9 évig folytathatta, mert ekkor lábai romlani kezdtek, ’s e baj annyira elfajult, hogy 13 évig, mindig ép lélekkel ugyan, de beteges testtel vólt; hivatalának csak szobában végezhető részét teljesíthette. Ily gyengélkedő állapotában fordította le magyar nyelvre Heinrich und Antonio, oder die Proselyten, – Tschierner jeles munkáját,[76] mely kéziratban megvan. Meghalt september[77] 5. 1840. – Káplánai[78] e   következők vóltak: Csillag Sámuel, Szokolai Sámuel, Váczi József, Tatár Ferencz, Méhes László, Kozma István, Berki István, Kőrösi János.”}

[[paginate]]

Élete alkonyán Sípos József akaratlanul is számvetésre kényszerült, amikor levelet írt[79] legkisebb fia érdekében Tanárky Antal hadnagyhoz:

^{Békés, December 24kén 1834.}

                                        ^{Tekintetes Hadnagy Úr,
                                        Kedves Uram Öcsém!}

^{Sok viszontagságok között töltött életemnek 60dik éve’ végén járok. Ifjabb időmbeli hivatal-viselésimnek elsőbb és legtöbb esztendeinek a’ pénz-romlás’ és változás’ korára esése, így csekély jövedelmem a’ tanítói igen nyűgös ’s minden időmet elfoglaló állapotom 1802–1818ig, majd háznépem’ szaporodása, Békésen 8 esztendeig magam által vitt predikátorságom után egésségem’ megromlása ’s magam erszényére káplán[80] tartásra szorúlásom, ’s némelly közbe jött időszerénti véletlenségek ’s viszontagságok is, nem csak nem engedének énnékem módot szerzeményre, sőt magam’ ’s gyermekeim’ annyira mennyire tisztességes táplálhatása, nevelése a’ rám maradt csekély ősiséget[81] is – ellent nem állhatván minden takarékosságunk – semmivé tette. Sok fáradságos, a’ közönségnek valóban hasznos szolgálataim után, sorsom a’ valódi szegénység. De e’ nem panasz. Ki kötelességét tette, tűrni is tud.
   Életben lévő 4 fiú, 3 léány gyermekeim közzül a’ legidősb Jó’sef 25 esztendős, könyvkötő, feleséges, mint még kezdő éldegél ’s mesterségéből talán élhet is. Gábor 21 évű, földmérői gyakorló, talán valamelly szerencsés történet által feltett czéljában ő is boldogúlhat; Sándor 18 esztendős, Debreczenben 5dik esztendős togátus,[82] a’ philosophia[83] ’s hazai törvények tanulása után theologiai cursusban[84] létező igen dicséretes igyekezetű, privát jó instructorság[85] mellett maga által álló,[86] jövendőre is jó kinézésű.[87] Nagyobb léányom is Eszter 16dik esztendős, már jó conditióval kínáltatott,[88] reménylem nem is csalatkozik. A’ még kissebb idejű Julis és Klári, az elsőbb 13dik, másik 11dik esztendős léányok, is csak reménylhetnek szerencsét.
   Ezeket mind csak magunk ’s famíliánk felőli értesítés végett: reménylvén, hogy az nem lessz kellemetlen. A’ fő dolog, mit tudatni ’s reá tudósítást venni kívánok ez: legkissebb idejű fiú gyermekem Antal, folyó esztendő September 14dikén múlt 14 esztendős, eleven fiú, orvosi megvizsgáltatás után ép testű, mentő himlővel is beóltatott, maga személyére külön formalis nemesi testimonialissal[89] bíró, formáltatására nézve pedig most poësist tanúló, a’ déáksághoz már valamit értő,[90] a’ német nyelvben is – szinte esztendőt fordítván arra különösen – értésben, írásban nem tudatlan: ennek teljes elhatározott szándéka a’ katonai nemes rendbe lépni, mit én is jóvá hagyok; de szeretném ha az jó móddal eshetnék, aminek azonban magam általi létesíthetésében szegény sorsom ’s tehetségem gátol.
   Még folyó esztendő Július 16kán írtam e’ dologban Major[91] Tanárky (Mihály) Sándor Uram Öcsémhez Szent-Györgyre Horváth Országba a’ Stábi[92] szállásra, útasítását, tanácsadását, segítségét, egyszersmind e’ dolognak kedves Uram Öcsémmel is közlését kérvén. Levelem kezéhez jutott-e? nem tudom; de tudósítását mind e’ napig nem vettem.
   Ugyan azon czélból ’s okokra nézve folyamodtam tehát most Fő Hadnagy Úr, kedves Uram Öcsémhez atyafiúi szíves szeretetére kérvén, hogy ha lehet közölve a’ dolgot ’s egyetértésben Major Urral, de a’ nélkül is – tegye, amit tehet, mindenek felett pedig a’ mentűl elébbi tudósítással – ha czélunkra nem segíthetne is, bennünket írása’ láttatásával megörvendeztetni szíveskedjék.
   Pályáján szerentsés haladást ’s minden óhajtható jókat kívánván, jó szíve felől meggyőzetve a’ legszívesebb atyafiúi szeretettel vagyunk
          Tekintetes Fő Hadnagy Úr
          Kedves Uram Öcsénknek
                                                                                                                                                    teljes szívvel szerető atyjafiai
                                                                                                                                                       Sípos Jó’sef mk. Predikátor
                                                                                                                                                         testvérével Tanárky Eszter
                                                                                                                                                                                   hívemmel}

^{[Külső címzés:] An den Wohlgebornen Herrn Anton von Tanárky Oberlieutenant im löblichen Ungarischen Infanterie Linien Regiment Baron von Bakonyi № 33. Abzugeben beym Regiments Stab in <Mailand.>[93] [Más kézzel:] Bergamo}

[[paginate]]

1840. április 5-én halt meg. Az anyakönyvbe[94] ez a bejegyzés került:

^{1840 azaz Ezer Nyólcz Száz Negyvenedik Esztendőben Szentgyörgy Havában[95]
   Folyó szám: 115.
   Beírás napja: 5.}

   ^{Halott’ neve: Nagy tiszteletű ’s Nagy tudományú Sípos József Egyház Vidéki Tanácsnok. Tekintetes Pest Vármegyében keblezett Szabadalmas Kecskemét városában született, tanulását szülötte földén kezdvén, Debreczenben 8 év’ lefolyta alatt nevelte, ’s egy évig Göttingában öregbítette, Hajdú Szoboszlón egy évig időközi Lelkipásztori; egy évig Nagy Kőrösön Professori; szinte egy évig Tekintetes Pest Vármegyében Szeremle nevű helyen Lelkipásztori; Szentesen 13 évig Professori; 22 évig Békésen Lelkipásztori hivatalt folytatott.
   Tudományos míveltségét, ’s alapos isméretét mind kiadott könyveiért, Ó és új magyar, ’s Oskolai Tanítók tárháza czíműeket, mind tudományos folyóiratokban közlött több ízbeni, tetszést nyert értekezéséért, maga felől jókor közfigyelmet gerjesztett. Innét lett az, hogy Szentesi Professorságában, melly idő alatt az ottani Iskolát Gymnasiumi állapotra emelte, a’ Szigeti Lyceumba a’ Philosophiai ’s Theológiai tudományok’ rendes Professorává, majd a’ Beregszászi Református Ekklézsia’ rendes Lelkipásztorává meghívattatnék, sőt a’ Debreczeni Református Collegiumba is a’ Theologiai Tudományok’ tanítására, Professornak ajánltatnék; Innét lett az, hogy ugyancsak Szentesi Professorságában ezen Békés-Bánáti Nagy Tiszteletű Egyház Vidék’ rendes Tanácsnokává-Assessorává elválasztatnék.
   1818dik év’ Tavasza óta, mint Békésre, rendes Lelkipásztori hivatalba lett átköltözése határnapjától óta, miket tett az itteni Ekklézsiai dolgok’ kormányzatában? miket az Ekklézsiai javak’ czélszerű kezelésében? miket az iskolák’ virágoztatására, a’ Nép erkölcsi nevelésére, az Ekklézsia Jegyző könyvei hirdetendik a’ születendő Ember nyomnak.
    Nem érdemei emelésére, mi által szerénységét sértenők meg a’ szendergő Pásztornak, de a’ közügyek körüli lelkiismeretes forgolódása, buzgó törekvése’ igazolására említtetik, miképp Lelkipásztori hivatala’ évei alatt ezen Szent Ekklézsiában tett czélszerű intézvényekérti dicsőségből a’ buzgó Népen, a’ közjót munkálni törekvő, ’s ezen czél eléréséért semmi áldozattól nem idegen Elöljárókon, ’s a’ Méltóságos Földes Uraságon kívül egy kis rész az elhunytat is illeti.
   A’ szünteleni munkában lét, a’ Tudományok körüli éjjeli ’s nappali búvárkodás testi erejét elgyengítvén, Szent Hivatala’ más által is teljesíthető részeit 13 év lefolyta alatt Papi segédek által teljesíttetvén; egyéb iránt a’ közügyek’ kormányzására, az Ekklézsiai, ’s Egyházvidéki dolgok’ igazgatására, lelki ébersége szinte az utolsó pillanatig meglévén, mindenkor sikeres befolyással, ’s bölcs tanácsadással munkálván, a’ 13 évig folyvást tartó lábfájás, ’s sorvasztó betegeskedés következtében, a’ gyöngült testet a’ három hétig nevekedő fokban ostromló, ’s sulytoló nyavalyák, végképp’ ellankasztván, a’ Tudományok körüli vizsgálódás, ’s közügyek körüli kormányzásban lefolyt életét Békési Predikátorságának 22, általában Lelkipásztori Hivatalának 38, Nemes Tanárki Eszter Asszonnyal töltött boldog Házassága 32, földi életének 66dik évében, a’ jobb ’s örökké tartó mennyei élettel fölcserélte, hagyván 7 élő gyermekeinek úgy mint Józsefnek Berényben könyvkötő ’s hitvesének Klein Johannának; Gábornak hites mérnök; Sándornak Tekintetes Királyi Táblai Jegyző; Eszternek ’s férjének Professor Hajnal Ábelnek, ’s ezek utáni három kiskorú, ’s a’ boldogulttól igen szeretett unokáinak, Istvánnak, Antalnak, ’s Eszternek, — továbbá Antal fijának, Würtemberg Király Nevet viselő huszár ezredben altiszt, ’s Juliána, Klára neveletlen leányainak, számos itteni, ’s Szentesi Barátinak, közel ’s távoli Atyafiainak, Hivatalbeli Tisztitársainak, ezek közt 16 évig vólt igen kedvelt Tisztitársának, Tiszteletes tudós Elekes András Úrnak, ’s Kedveltjeinek, az itteni Tanítói Karnak, ’s ezen Békés-Bánáti nagy tiszteletű Egyházvidék Kormányzóinak, a’ helybeli tisztelt czímű Elöljáróságnak, ’s az egész Népnek nagy ’s méltó fájdalmat, ’s keserűséget.
   Temettetése vólt Tavasz Hó[96] 8dik napján dél után 1840. a’ Papi gyász kötelességét ’s szolgálatot a’ Templomban roppant néptömeg, ’s vidéki tisztelgők’ jelenlétében Füzes Gyarmati Lelkipásztor Tiszteletes tudós Gacsáry István, ’s Kőrös Tarcsai Lelkipásztor Tiszteletes tudós Szabó Mihály Urak teljesítvén. Teste a' Köztemetőbe helyheztetett.
                                                                                                                                                                                                                                                        Bejelentő Kuti Székely András.}

Sípos Ferenc

[[paginate]]

Sípos József írói munkássága:

Önálló kiadványok

1. Ó ÉS ÚJJ MAGYAR, vagy: RÖVID ÉRTEKEZÉS, MIKÉPPEN KELLJEN AZ Ó MAGYARSÁGGAL AZ ÚJJAT EGYESÍTENI? AZ AZ: Miképpen kelljen a’ régi Magyar nyelvet, újj szavak, szóllások, és formák által gazdagítani, tsinosítani úgy, hogy azt természeti állásából ki ne vegyük? mint némeljek. Előadta egy a’ Régieket és heljes Újjításokat egyformán kedvellő, de a’ nyelvet elrontani iszonyodó Magyar. Pesten, Trattner Ján[os] Tam[ás] betűivel ’s költségével 1816. 96 p.
2. A’ MAGYAR ORSZÁGI HELVÉTZIAI VALLÁSTÉTELT KÖVETŐ OSKOLAI TANÍTÓK’ TÁRHÁZA, melyben találtatnak A’ NEVEZETT SZEMÉLJEK SZÜKSÉGEIHEZ alkalmaztatott TEMPLOMBÉLI ÉS HALOTTI PRÉDIKÁTZIÓK, ORÁTZIÓK ÉS BÚTSÚZTATÓ VERSEK. KÉSZÍTETTE SÍPOS JÓ’SEF, Prédikátor e[z] i[dő] sz[erint] a’ Helv[étziai] Vallástételt Követők Szentesi Oskolájában első Tanító. Pesten, 1817. Trattner János Tamás’ betűivel, ’s költségével. 1817. 294 p.
3. Három Furtsa Történet, a’ Köz-beszéd után Mértékes Versekbe foglalva. A’ Köznép’ mulattságára és tanúságára. Pesten, Nemes Trattner János Tamás betűivel, ’s költségével 1821. 16 p.

Tudománybeli jelentések, értekezések, versek, aforizmák, találóskérdés

1. Tudománybeli Jelentések. Találmányok és Ritkaságok: b) Eltalálás és Jelentés.[97] Tudományos Gyűjtemény, 1817. X. köt. 137.
2. Tudománybeli Jelentések. Találmányok és Ritkaságok: c) Természeti ritkaság.[98] Uo. 1817. X. köt. 137–138.
3. Tudománybeli Jelentések. Igazítások: Kinyilatkoztatás és Kérés.[99] Uo. 1818. I. köt. 126–127.
4. Értekezések. Vélekedés a Nyelv-mívelés dolgában. Uo. 1818. II. köt. 89–94.
5. Értekezések. Az oktalan állatok’ megevéséről, haszonra fordításáról ’s az azokkal való bánásról némelly gondolatok. Uo. 1820. XII. köt. 81–86.
6. Rejtett szó.[100] Szép-literatúrai Ajándék a’ Tudományos Gyűjteményhez, 1821. 126.
7. Értekezések. Rövid Jegyzések az Esküvésről. Tudományos Gyűjtemény, 1822. II. köt. 61–68.
8. Tudománybeli Jelentések. Tudósítás. Egy jeles Magyar Mester-ember felől, egy részént az Atyafiaknak előadásokból, nagyobb részben pedig az említendőnek tulajdon leveleiből, és egy Spanyol fő embernek írásából. Uo. 1822. VII. köt. 125–127.
9. Értekezések. Az Ézópus (Aesopus) módja szerént való Mesékről, Sulzer után. Uo. 1823. VII. köt. 72–84.
10. Értekezések. Egynehány szók értelmének meghatározás
11. a. Uo. 1824. VII. köt. 94–98.
12. Értekezések. Egy két jó szó a’ tanuló, kivált íróságra törekedő Ifjúsághoz nálunk. Uo. 1829. XI. köt. 3–18.
13. [Részletek a Kazinczynak írt leveléből.][101] Muzárion. Harmadik kötet. Pesten, 1829. Élet és literatúra. XII. rész: Írásbeli előadás, XVII. 60–62.
14. Aphorismák. Társalkodó, 1836. április 30. 35. szám, 140.
15. Jegyzetek a’ zsidók’ állapotjáról a középkorban. Uo. 1837. október 7. 80. szám, 319–320.
16. [Vers cím nélkül. Tisztelgés Kazinczy emléke előtt.][102] Figyelő, 1873. szeptember 21. (III. évfolyam) 38. szám, 450.
17. A módis öltözetű vándorló.[103] Uo. 450–451.
18. [Vers cím nélkül. Tisztelgés Kazinczy emléke előtt. Másodközlés.][104] A Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat évkönyve, 1883/84. Szerkeszti Zsilinszky Mihály társulati főtitkár. Tizedik kötet. B.–Gyulán, 1884. 174.
19. A módis öltözetű vándorló. [Másodközlés] Uo. 175–176.
20. Természeti ritkaság. [Másodközlés] TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNY (1817–1841). Második kötet. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta Juhász István. Budapest, 1985. 172.

[[paginate]]

Könyveinek bírálata

1. Könyv - Visgáltatások. A. Hazai Literatura. Ó és újj Magyar, vagy: Rövid Értekezés, miképpen kelljen az ó Magyarsággal az újjat egyesíteni? az az: miképpen kelljen a’ régi Magyar nyelvet újj szavak, szóllások, és formák által gazdagítani, tsinosítani úgy, hogy azt természeti állásából ki ne vegyük? mint némeljek. Pesten Trattner Ján[os] Tam[ás] betűivel ’s költségével 1816. J. J. (Tudományos Gyűjtemény, 1817. VIII. köt. 113–117.)
2. Könyv - Visgáltatások. A. Hazai Literatura. 1) Dissertatio Philologica de Vocabulorum derivatione ac formatione in Lingva Magyarica, Scripsit Paulus Nagy de Beregszász, Philos. Doctor, AA. LL. Magister, Soc. Reg. Scientiar. Gottingensis, Erlangensis Elegg. Litter. ac Doctr. Moralis, Jenensis Latinae, et Velitriensis Membrum, nec non I. Comit. Bereg. Tab. Judic. Assessor. Pestini, typis Trattneri. 1805. 8. – XV és 263 lapra. 2) Ó és Új Magyar, vagy rövid Értekezés, miképen kelljen az Ó Magyarsággal az Újat egyesíteni; az az, miképen kelljen a’ régi Magyar Nyelvet új szavak, szólások és formák által gazdagítani, úgy, hogy azt természeti állásából (?) ki ne vegyük, mint némellyek (!). Előadta eggy a’ régieket és (a’) helyes újításokat egyformán kedvellő, de a’ Nyelvet elrontani iszonyodó Magyar. Pesten, Trattnernél, 1816. 8. – 96 lapra. Kazinczy Ferencz (Tudományos Gyűjtemény, 1817. XII. köt. 87–105.)
3. Literatura. A. Hazai Literatura. Könyv – visgáltatás. A’ Magyar Országi Helvétziai Vallástételt követő Oskolai Tanítók’ Tárháza, melyben találtatnak a’ nevezett személyek’ szükségeihez alkalmaztatott Templombéli és Halotti Prédikátziók, Oratziók, és Bútsúztató Versek. Készítette Sípos Jó’sef, Prédikátor, e. i. sz. a’ Helv. Vallástételt követők Szentesi Oskolájában első Tanító. 294 lap. Tóth Pál (Tudományos Gyűjtemény, 1818. VII. köt. 101–108.)

Források

DmREL   A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Budapest

A/1.             A Dunamelléki Református Egyházkerület iratai:
a.                Közgyűlési jegyzőkönyvek (1626–1996)
A/10.           A Tolnai Egyházmegye iratai
a. 2. köt.     A Tolnai Szent Társaság jegyzőkönyve (1792–1811)
C/85.          Tanárky család levéltára
XIV. köteg  Tanárky Mihály és Tanárky Antal levelezései
F.)              Tanárky Antalhoz rokonai és barátai által írt levelek

EOL    Evangélikus Országos Levéltár

V.               Fond 2. Kéziratok (Manuscripta, V. szekrény)
183.           Sikos István emlékkönyve, 1798

[[paginate]]

Források

MNL BéML  Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára, Gyula

IV. A. 1/a.    Közgyűlési jegyzőkönyvek (1790–1848)

MNL HBML   Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára, Debrecen

IV. A. 1011.  Debrecen Város Tanácsának iratai:
c.                 A Magyar Királyi Helytartótanács rendeletei (1733–1848)
IV. A. 1018. Debrecen város törvényszékének iratai:
e.                 Büntetőtörvényszéki jegyzőkönyvek (1690–1848)

MNL OL    Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest

                   Helytartótanácsi Levéltár:
C 53.           Departamentum publico-politicum (1783–1848)
C 67.           Departamentum litterario-politicum (1773–1848)
R 319.         Kisebb családi fondtöredékek (1527–1957)

Mikrofilmtár

A 691.         A kecskeméti református egyház anyakönyvei
                   I. kötet: Keresztelés (1712–1777)
                   I. kötet: Házasságkötés (1712–1777)
A 692.        A kecskeméti református egyház anyakönyvei
                   II. kötet: Temetés (1777–1803)
                   III. kötet: Temetés (1804–1825)
A 713.        A kunszentmiklósi református egyház anyakönyvei:
                  VI. kötet: Házasság (1786–1852
A 796.        A szeremlei református egyház anyakönyvei:
                   III. kötet: Keresztelés (1794–1846)
A 2151       A békési református egyház anyakönyvei:
                  V. kötet: Temetés (1819–1840)
A 2154       A békési református egyház anyakönyvei:
                   XIII. kötet: Temetés (1876–1880)
A 2277.       A hajdúszoboszlói református egyház anyakönyvei:
                   II. kötet: Keresztelés, esketés, halotti (1781–1824)
A 2297.       A hódmezővásárhelyi református egyház anyakönyvei:
                   II. kötet: Halotti (1777–1802)
A 2420.      A szentesi református egyház anyakönyvei:
                   III. kötet: Halottak lajstroma (1804–1813)

[[paginate]]

Források

OSZK    Országos Széchényi Könyvtár, Budapest

Kt.             Kézirattár:
Quart Hung. 3. KETSKEMÉTI HELIKON vagy A’ Helvétziai Vallástételt követő Ketskeméti Oskola nevezetesebb Történeteinek, az abban forgott Tanítóknak, és a belüle került, ’s idővel jelesebb Hazafiakká vált Tanulóknak előadása. Az Ekklésiai és Oskolai Jegyző könyvekből, úgy szintén más még fenn lévő hiteles Írásokból, öszve szedte, és ki adta Nagy István a nevezett Oskolának Rectora, és Professora.

TtREK, Kt.   Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, Kézirattár

R 495.    Series studiosorum in Schola Debrecina Helveticae Confessionis
               Addictorum tam togatorum, quam non togatorum ab Anno Christi
               1588. usque ad annum 1792. sub spatio 204. annorum

TtREL   Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen

I. 27.       Oklevelek, ajándékok, letétek gyűjteménye:
    a.        Oklevelek, oltalomlevelek (1561–1842)
    1. doboz  Év nélkül
    b.        Kéziratok, tanulmányok, jegyzetek
I. 29.       A Békés–Bánáti Egyházmegye iratai:
     a.       Jegyzőkönyvek, 2. köt. (1787–1829)
     i.        Egyházközségekre vonatkozó iratok (1765–1949)
     6. doboz   Békés (1793–1869)
I. 31.       A Debreceni Egyházmegye iratai:
     a.       Közgyűlési jegyzőkönyvek (1615–1951)
I. 375.     A szentesi egyházközség iratai:
2. füzet   Jegyzőkönyv omniariummal (1798–1816)
II. 1.        Főiskolai iratok:
    d.        Tanárkari jegyzőkönyvek (1749–1947)
    f.         Rectoratusok és praeceptoratusok iratai (1767–1898)
    j.         Ifjúsági pályamunkák (1779–1914)      

[[paginate]]

Tanulmányok, közlemények

Borzsák, 1955. = Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei. Írta Borzsák István. Budapest, 1955. [Melléklet:] IV. A Göttingában nevelődött magyar diákok névsora (1734–1831)

Diáknévsor, 1588–1792. = Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. (Kiadványok a Debreceni Református Kollégium fennállásának 475. évfordulója tiszteletére I.) A kollégiumi levéltár repertóriuma; Diáknévsor 1588–1792; Iskolán kívül lakók névsora. A kötetet szerkesztette, a kísérő tanulmányokat írta és a képeket válogatta Szabadi István. Adatbevitel Farkas Zsolt, Németh Irén. Debrecen, 2013.

Egyházi névtár, 1848. = Egyházi névtár MDCCCXLVIII-dik évre. A’ helv[étiai] vallástételt követő Dunamelléki Egyházkerület megbízásából szerkesztette Báthory Gábor, egyházkerületi főjegyző. Kecskeméten, 1848.

Futó, 1897. = A Hódmezővásárhelyi államilag segélyezett ev[angéliumi] ref[ormátus] főgymnasium története. Magyarország ezredéves ünnepének alkalmából tiszttársai közreműködésével szerkesztette: Futó Mihály igazgató. Hódmezővásárhely, 1897.

Hajnal, 1864. = Hajnal Ábel: A békési egyház múltja (kézirat). Békés, 1864. TtREL, I. 29. i. 6. doboz, 208. sz.

Kazinczy-levelezés XVI., 1906. = Kazinczy Ferencz összes művei. Harmadik osztály. Levelezés. XVI. kötet. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Kazinczy Ferencz levelezése. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Bizottsága megbízásából közzéteszi Dr. Váczy János. Tizenhatodik kötet. 1818. Ápril 1. — 1819. Deczember 31. Budapest, 1906.

Kepp, 1938. = Rumy Károly György Göttingában. Írta Kepp Mária. Budapest, 1938.

Kiss, 1836. = A’ Helvécziai Vallástételt követő BÉKÉS–BÁNÁTI EGYHÁZI VIDÉK Vallási, Polgári, Tudomány és Földleírási történeteinek emléke. Összeszedte és megírta Kiss Bálint Predikátor, és S[egéd] Esperes (kézirat). II^dik kötet. Szentesen 1836. TtREL, I. 27. b. 43. doboz.

Kovács, 1905. = Dr. Kovács Géza: Sípos József nyelvészeti munkássága. In: A Budapesti VII. ker[ületi] Külső Magy[ar] Kir[ályi] Állami Főgymnasium értesítője az 1904–1905-ik iskolai évről, pp. 20–42.

Novák, 1994. = Novák László: Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig. „Hej, Nagykőrös híres város…” I/2. (Nagykőrös város monográfiája I.) Nagykőrös, 1994.

Szögi, 2001. = Szögi László: Magyar diákok németországi egyetemeken és főiskolákon, 1789–1919. Ungarländische Studenten an den deutschen Universitäten und Hochschulen, 1789–1919. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban. 5.) Budapest, 2001.

Thury, 1908. = Iskolatörténeti adattár. Az Országos Református Tanáregyesület megbízásából szerkeszti: Thury Etele, theologiai akadémiai tanár, Pápán. Második kötet. Az Országos Református Tanáregyesület tulajdona. Pápa. A főiskolai könyvnyomda betűivel nyomtatta Kis Tivadar. 1908.