A mai ember érdeklődését az köti le leginkább, ha korára is érvényes példaképeket talál. Egyfajta történelem-adta etikai és ugyanakkor szellemi fogódzó ez, az anyagiasság által uralt 21. századi világképünk számára. A hit, erkölcs, haza, magyarság, Isten; sokak által kiüresített fogalmait töltik meg, a holnap küzdelmeihez: tartalommal és reménységgel. Ilyen példaképe volt az erdélyi protestáns társadalmának a legtöbbet Magyarigenben (Fehér megye, Románia) munkálkodó felsőcsernátoni székely származású református lelkipásztor, Bod Péter (1712-1769). Ő volt az, aki a 18. század lassú ellenreformációjának szorító zubbonyából, a ránehezedő erdélyi provincializmusból: nemzetszemléletével, a felvilágosodás irányába mutató szorgalmával, kitörni próbált. Sikereinek és sikertelenségeinek, barátainak és ellenfeleinek összegzése ma is megkerülhetetlen, hiszen a lelkipásztori tudósportré így elevenebben hat. Példakép gyülekezetgondozásban, hitvalló magatartásban és családgondozásában: szerető családapa, hűséges férj, megbízható-fáradhatatlan egyházi vezető volt ő, aki népének a Gyulafehérvár melletti kis magyar szigetben, a hegyaljai Igenben gyújtogatta a lélek és értelem világosságának apró fáklyafényeit, amelyek később magyar felvilágosodásban válhattak mindent átható világossággá. Még barokkos ruházata, rizsporos parókája, négylovas hintója és a rokokó irányába hajló mondatszerkesztése, nehezen engedi láttatni azokat a nagy gondolatokat, amelyeket romolhatatlan szellemi kincsként cipelt a németalföldi Leidenből Erdélybe, hogy azokat ott közkinccsé tehesse: tudást megőrizni és továbbadni, a nemzetnek használni és teremteni, intézményeket alapítani és alakítani próbált egy életen át. „Mint a jég hátán” sikamló, és inkább drámához hasonlító életében, amelyben a szomorúság úgy járt „mint a gyors postakocsi”, ezeket a nemes eszméket a magyarság hasznára, egyedüliként, és főleg magyarul kamatoztatta. Nem terméketlen földbe hullatta a tudomány életet adó magvait, hanem olyanba, amelyet Nagyenyed Bethlen Kollégiuma készített elő évszázadokon át arra a nagy munkára, amelynek élete végéig hálás napszámosa volt. Halálának 250 éves évfordulóján illik tehát megemlékezni életéről-tevékenységéről.

Bod Péter 1712. február 22-én a háromszéki Felsőcsernátonban született, olyan (armalista, primipilus) székely kisnemesi családból, amelyben édesapjának elvesztése után gyermekkorát töltötte.[1] A kor hagyományához ragaszkodva a nagyenyedi Kollégium elvégzése után (1729-1740) a németalföldi Leideni Állami Egyetem ösztöndíjasa lett. A hároméves tanulmányi távollét után (1740-1743) egyik fő patrónusának Árva Bethlen Kata grófnő udvarában szolgált (1743-1746), amelyet a sorostélyi (Szeben megye), majd olthévízi (Brassó megye) lelkipásztori állás egészített ki (1746-1749). Tevékenysége mozgalmas lehetett, hiszen a lelkipásztori szolgálat mellett, maradék idejét a számára oly kedves teológia és történettudomány kötötte le. Ennek gyakorlására oly alkalmas terepet jelentett az összmagyar szempontból is jelentős könyvtár, amely a magyar pietizmus jelentős kiadványai mellett a történelem és teológia kifogyhatatlan kincsesbányájának bizonyult. Itteni tevékenységét váltja fel a „csendesebb” és mégis városinak tekintett magyarigeni szolgálat, ahol a Teleki család udvarházainak (Celna és Sárd, Fehér megyei és Erdély-hegyaljai települések) szomszédságából a lelkipásztori tevékenysége mellett, igazi tudóshoz illő, rendkívül termékeny tudományos életet folytatott. Innen fogalmazta meg Apáczai után másodikként a Magyar Tudományos Akadémia (Litterata Societas) felállításának szükségességét, és ugyaninnen vált a magyar tudomány számára halhatatlanná, amikor a Kárpát-medencei magyar tudományosság seregszemléjével magyarul és régiójára kitekintő módon külön kötetben összegezte a „Sion várán álló pajzsos-sisakos erős férfiakat”. A historia litteraria, mint tudományág megalapítójaként azonban nem vetülhet árnyék arra, amit ő maga is tudományos hitvallásként fogalmazott meg: előbb a teológia és azután a történelem jelentette tudományos érdeklődésének lényegét: „Nékem az magam Hivataljára közelebbről tartozó Teológia után, nagyobb győnyőrűségem vagyon az Hazánk Historiájának visgálásában s akármi arra való kőnyvet kapjak is arra a materiára, mind kedves”.[2]

[[paginate]]

A Bod Péterrel foglalkozó könyvészet gazdagnak mondható. A tudományos munkásságára vonatkozó könyvészeti adatokat Nyerges Judit nemrég dolgozta fel.[3] Tevékenységének tudományos értékét először a református lelkész tanítvány Benkő József,[4] majd Horányi Elek római katolikus tudós[5] és 1817-ben az evangélikus Döbrentei Gábor (1785–1851), az Erdélyi Muzéum folyóirat alapítója jelezte: „Részemről azt akartam a mint feljebb is említve van, hogy ezen munkás derék hazafinak emlékezete, legalább némelly életírási hírek által is fenntartassék. Áldás légyen az olyanok porain, kik a nemzetnek tudományos miveltetése végett fogyhatatlan szorgalommal dolgoztak, maradjanak előttünk hív tiszteletben, s mi mostaniak igyekezzünk követni, s ahol szükséges menjünk tovább nemes haladással, a dicső pályán.”[6]

Bod Péter életrajzát két református lelkipásztor, illetve az erdélyi protestantizmus és politika jeles személyisége, a sokrétű tudományos munkásságot is folytató gróf Mikó Imre (1805–1876) dolgozta fel. Ő az első, aki művében Bod Péter történetírói érdemeit méltatja,[7] és ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy hozzáférhetett mind a kiadásban megjelent, mind pedig a kiadatlan művekhez, másrészt pedig annak, hogy Bod életművét a maga teljességében vizsgálta. Történetírói értékelése a nemzeti romantika és személyének etikai értékelése miatt háttérbe szorul. Bod életművének második, átfogó jellegű feldolgozását Sámuel Aladár (1869–1926) református lelkipásztornak köszönhetjük,[8] aki Mikó értékelésén sokat nem változtat, de néhány olyan lényeges részlettel járult hozzá a Bod-életrajzhoz, melyet gróf Mikó Imre nem ismert vagy nem méltatott különösebb figyelemre. Az utolsó, átfogó jellegű kutatás, amely Bod történetírói munkásságát érdemben vizsgálja, 1916-ban, az I. világháború derekán jelent meg.[9] Szerzője a Kolozsváron, majd később Debrecenben és Budapesten élő egyháztörténész, püspök Révész Imre (1889–1967), aki részletesen vizsgálta Bod történetírói módszereit és stílusát. A modern történetírás úgy véli, hogy Révész Imre majdnem mindent elmondott Bod történetírásával kapcsolatban. A történetírásbeli elemzés során Révész világosan meghatározza Bod Péter szerepét és helyét a magyar egyháztörténetben, és Mikó megközelítését részesítve előnyben, ennek a mintájára sorolja be Bod Pétert a 18. századi történetírók közé.

A 20. században Jancsó Elemér,[10] Benkő Samu,[11] és Kosáry Domokos kutatásai hangsúlyozták azt, hogy Bod a 18. század jelentős erdélyi személyisége volt, aki kiváló eredményeket ért el a történetírás és irodalomtörténet terén is: „A korszak legjelentősebb erdélyi tudósa Bod Péter református falusi lelkész, [...] kemény hitű teológus, egyháztörténész, [...] egyházjogász. A magyar kultúra történetébe azonban elsősorban irodalom- és kultúrtörténeti munkásságával kerül be. 1756-ban javasolja először egy magyarországi és erdélyi tagokból álló ’irodalmi társaság’ létrehozását s egyben a nyelv tudatos művelését [...]. 1760-ban már kifejezetten ’tudós emberekből álló magyar társaság’ létrehozását sürgeti a magyar nyelv ébresztésére, mint más nemzetekben vagyon”.[12]

[[paginate]]

A magyarigeni tudós életének és munkájának értékelésében objektív vagy szubjektív módon Bodnak a magyarság érdekében tett kiemelkedő értékű és mennyiségű munkáját hangsúlyozták. A kolozsvári egyháztörténészeknek, Buzogány Dezsőnek és Sipos Gábornak erőfeszítése nyomán ismertté vált Bod Péter zsinati jegyzékeinek-összefoglalóinak tartalma, amelyet 1999-ig kizárólag kéziratban lehetett olvasni.[13] Sipos Gábor tanulmányában Bod egyháztörténeti és kutatói tevékenységét, főleg levéltárkutató szempontból elemezte [14].

Egyed Ákos, a kiváló kolozsvári történész is kutatta Bod életét. Korszerű, összetett módon mutatja be a nagynevű polihisztor életművének vizsgálatára irányuló kutatások összegző eredményeit.[15] A magyarigeni tudós historia litteraria művelésének területén elért eredményeinek értékelését születésének 290. évfordulóján Tüskés Gábor szerkesztette kötetbe, amelyben Bod tudósportréját a jogtörténet, egyház- és irodalomtörténet, néprajz és történetírás szempontból elemezték az előadások.[16] A 20–21. századi Bod Péter-kutatásról Dáné Hedvig közölt részletes tanulmányt.[17]

A 2000-es év utáni Bod-kutatás eredményeit mutatta be a Gudor Botond, Kurucz György és Sepsi Enikő által szerkesztett tanulmánykötet, amely hármas osztásban: az egyház, társadalom és művelődés szempontjából ismertette Bod Péter születésének 300. évfordulóján Magyarigenben és Nagyenyeden elhangzott konferencia előadásait.[18] Bod történetírói munkáját Bod Péternek a románokkal foglalkozó és az államismereti iskola hatása alatt megfogalmazott, eddig kéziratban levő egyháztörténeteit Gudor Botond és Imregh Mónika gondozásában, 2012-ben jelentették meg.[19] A Magyar Athenás újraközlése kapcsán a tudóslexikon és a Latin-magyar-német Dictionarium javításjegyzékének (Corrigenda) nyomdai összecserélését Boér Hunos és Dobra Judit közlése ismertette.[20] Bod történetírását és irodalomtörténeti újraértékelését két fiatal kutatónak köszönhetjük. Rácz Emese Bod tevékenységét összegző munkája a magyarigeni tudós történetírásban betöltött helyét, a felhasznált forrásokat, vallásos elfogultságát, hungarus-tudatát, emberi kapcsolatait és értékrendjét összegezte. Következtetésében felhívta a figyelmet arra, hogy Bod tudomány- és egyháztörténete korában egyedülálló történetírói vállalkozást jelentett.[21] Bod irodalomtörténeti szerepének át- és újraértékelését Bretz Annamária végezte el, aki 2016-ban megvédett doktori dolgozatában a tudós historia litteraria-programját, anyanyelvűségét és munkamódszereit tekintette át. A Bod Péter eredetiségét és munkamódszereit kritikusan tekintő szerző a magyarigeni tudós anyanyelvűségét és hiteles adatközlését emeli ki, historia litteraria-vállalkozásának kulcsfogalmaként az emlékezet megőrzését jelölte meg.[22] Bod Péter újszövetségi teológiájának és coccejanizmusának viszonyát az új kutatási eredmények figyelembevételével Kurta József tekintette át.[23] Buzogány Dezső Bod Péter egyháztörténeti kéziratainak a sorsát, az Egyház érdekében végzett történetírás tudományos értékeit ismertette.[24] Bod Péter nemzetközi elismertségében Gróf László oxfordi térképtörténésznek van vitathatatlan érdeme, aki a magyarigeni lelkész kartográfiai munkásságát az egyik legjelentősebb angol történelmi, illetve kartográfiai lapban, az Imcos Journalban ismertette,[25] majd javaslata alapján az oxfordi Bodleian Könyvtár térképritkaságokat bemutató kiadványában (Treasures from the Map Room) Bod Afrika-térképének ábrázolása mellett a tudós erdélyi lelkipásztor életrajzát is közölte.[26]

[[paginate]]

A teológiában a nagyenyedi és a keleti lámpás szerepét betöltő Leiden Egyeteméről tanult módszerekkel (összehasonlító, ok-okozati viszonyt elemző), mindig új tudományos utakat kereső kutatás híve volt. Prédikációiban visszaköszön a komoly héber exegézis mellett, a filológiai összehasonlítás és magyar vagy klasszikus történelmi archetípusokat alkalmazó szövegértelmezése. Bod Péter tudományossága a teológia, irodalom és történelem hármasságában értelmezendő leginkább. Enélkül munkájára szubjektivizmus gyanúja vetülhet. Rendkívülinek tartott írói termékenységére; amelynek során összes művének felét magyarul (mintegy 50 művet) írt, korunk irodalomkritikája esetenként a megalapozatlan túltermelés gyanújával tekint. A copy paste, copyright és plagizálás világlátásának szemüvegén keresztül nézve, Bod valóban rövid idő alatt, sokat publikált. Szem elől tévesztik azonban azok, akik szemrehányásként rójják fel neki a „ama szapora szavú, kevés savú Péter” írásait, hogy korának legnagyobb hiánycikke a felvilágosodás oly divatos lexikális adathalmazok magyarnyelvű kiadása volt. Nem csak természetes, hanem munkamódszerének része volt olyan európai lexikonok (Hoffman) szócikkeinek fordítása, majd sokszori felhasználása, amely által  nem publikációinak számát szerette volna növelni, hanem az anyanyelvén gyakorolt tudomány javát kereste. Ezt a vágyát koronázta meg a Pápai Páriz-féle, Dictionarium, Benkő Józseffel együtt történő újrakiadása.

250 év távlatából miért emlékezetes Bod Péter személye? Elsősorban teológusi mivolta miatt. Bod Péter önmagát a teológia művelőjének tartotta. Életműve szempontjából ez a tevékenysége a legkevésbé ismert. Ebbeli tudományos tevékenységét alig méltatták eddig a kutatások. Mégis a A szentírás értelmére vezérlő magyar leksikon (Kolozsvár 1746) egyike azoknak az erdélyi írásoknak, ahol a felvilágosodás lexikográfiai igényeséggével összefoglalt teológiai fogalomtár segítségével, a holland Honert coccejánus (décartiánus) professzor szövetségteológiai és tipológikus-emblematikus látásmódját, Erdély és Magyarország teológus társadalma is közelebbről megismerhette. Bár a Szent Biblia históriája inkább a bibliakiadások történetének összegzése, művének minden oldalán érezhető a teológusi mivolta és az ebből eredő gondos klasszika filológiai ismereteket sejtő szövegértelmezői mérlegelés. Utolsóként a Szent Júdás Lebbeus könyvének magyarázatában érhető tetten korának teológiai vívódásokkal telített apologetikus hangvétele. Az igaz vallás, Krisztus uralma a pogány „naturalizmus”, „deizmus” ellenében, azaz a keresztyén református hitvallásosság az, amelynek maga Bod sietett a védelmére. A 18. század felvilágosodás okozta szekularizációt, konzervatív magatartással értékelte. Számára a defensor fidei (hitvédelem) által támogatott ellenkezése természetesnek tűnt, de a hitvédelem vitája közben maga is a felvilágosult konfesszionalizmus irányába mozdult el.

Teológusi mivoltából eredeztethető az, hogy közösségének hűséges lelkipásztora és közkedvelt igehirdetője volt. Magyarigeni lelkipásztorsága alatt 262 személyt keresztelt, 65 párt esketett, 24 parciális zsinaton vett részt, de igehirdetését ma már csak Halotti beszédein át értékelhetjük. A főúri temetések kedvenc igehirdetőjeként a barokk szófordulatok közé csempészte mindazt, amit általában a művelt és befolyásos hallgatóságnak a magyarságról, társadalomról, Istenről tudni illett. Nem hallgatta el korának szekularizációjával szembeni megvetését, de prédikációja azt a tényt érzékelteti leginkább, hogy a magyar felvilágosodás a hagyományos formák és magatartások konzervatív reakciója mentén szivárog be a köztudatba. Az isteni ajándékként látott emberi erények méltatása közben, kiemelte azokat az életeseményeket, amellyel az elhunyt társadalmának és egyházának hasznos (utilitas és bonum publicum elve) tagja lehetett. Az élő emlékezet támogatásában és a történelmi-hitbeli örökség továbbadásában látta az emberi lét egyik legnagyobb feladatát. Hitvalló élete miatt lehetett Árva Bethlen Katának először ösztöndíjasa, majd udvari lelkésze, sőt egyházi előmenetelét nem csupán tudós tevékenységének, hanem egyháza melletti bátor kiállásának is köszönhette.

[[paginate]]

Történészi hitvallása az, amely miatt az erdélyi Református Egyház egyháztörténészeinek arcképcsarnokában előkelő helyet foglal el. Az Isten vitézkedő Anyaszentegyháza kétszer is kiadott művében szintetikusan ábrázolja a világtörténelmet, amelybe kitűnő érzékkel illeszti be a magyarok történelmének fő eseménysorozatait, és ezzel együtt a reformáció történetét is. Monográfiáiban és főleg a Magyar Athenásban közölt ismeretek azok, amelyek a nagy fokú adatvesztés miatt jelentős nemzeti emlékhordozó gyűjteményként tekinthetők. Nagy egyháztörténeti korpuszát a Református Egyház történetét (Historia Hungarorum Ecclesiastica) csak később adták ki Leidenben, ami miatt korára nagy hatást már nem gyakorolhatott. Ugyanakkor a történelem számára az „amely a régi dolgokat megvilágítja” és egyben az élet nagy tanítómestere. Egyházának 18. századi martirológiáját (szenvedéseit) hangsúlyozta azzal, hogy Kocsi Csergő Bálint Brevisét, azaz a gályarabok történetének leírását, egyházára nézve kedvezőtlen történelmi időben, 1738-ban magyarra fordította. Érdekelte az unitáriusok és görög-katolikus románok egyháztörténete, akiket rendi és egyházi hovatartozásának szemszögéből vizsgált. Történetírói narratívájában az államismereti és jezsuita történetírói iskola legújabb eredményeit alkalmazva, a korábban szubjektív felekezeti hozzáállása, az 1750-es évek után kritikus és egyensúlyra törekedő történetírói megállapításokat enged megnyilvánulni. Ezzel megnyitotta az utat a Benkő József által gyakorolt újkori történetírás számára.

Kevésbé ismert tény az, hogy Bod az erdélyi népek és vallások úttörő kutatója is volt. A románok első tudományos történetírójának számít, bár leginkább a Görög Katolikus Egyház, azaz az ortodoxok római katolikusokkal 1700-as években történt unióját tárgyalta. Azzal, ahogyan a román népszokásokat, papok öltözetét, intézményrendszerét kutatta, a történetírás 18. századi standardjai szerint is, modernnek mondható gyűjtő és elemző munkát végzett. Pontosan érezte és értette, hogy a román nacionalizmus vallási ruhában való éledezése a későbbiekben magyar alkotmányjogi problémákat fog okozni. Az erdélyi románok történetét Erdély történelmének integráns részévé tette. Saját származására való tekintettel külön tárgyalta a Siculia Hunno-dacica-ban a Székelyek történetét, amelynek leginkább a háromszéki fejezete készült el, míg a katolikus vidékek leírása vázlatos maradt. A történeti földrajz szempontjait is mérlegelő leírása, pár római katolikus régióleírástól eltekintve (Szilacsek 1731 és Lakatos 1702) az első olyan rendszeres, államismereti szempontokat is alkalmazó munka, amelyet protestáns tudós állított össze. Ebből a szülőföld szeretete mellett, a feledés homályától való megmentés öszinte szándékát olvashatjuk ki. Kéziratos egyháztörténetében, de Az Isten vitézkedő Anyaszentegyházában is, térképmellékletekkel illusztrálta a magyarok vándorlását és a reformáció kontinenseken való terjedését. Először közölt magyar feliratozású világrész térképeket. Ezzel az erdélyi magyar nyelvű térképkészítés úttörője lett, bár eredeti szándéka csupán a térképek pedagógia segédeszközként való felhasználása volt. A Szent Heortokrátesben olyasmivel próbálkozott, ami Európa nyugati felében is forradalminak számított. Az ünnepkörök és az ehhez kapcsolódó magyar szentek legendáit úgy vette szemügyre, hogy közben a baroniusi katolikus történetírás szentkultusszal szembeni kritikáját, protestáns mezben gyakorolta. Nagy erénye művének olyan, 18. században még élő erdélyi népi hagyományok és szokások megörökítése, amelyekről Bod nélkül ma már aligha tudnánk.

[[paginate]]

Könyvtárosként a magyar bibliotékonomia, azaz könyvtártudomány elsők közötti szakavatott alkalmazója. Rendszerezve a nagyenyedi Bethlen Könyvtárat, majd Árva Bethlen Kata és Teleki Sámuel könyvtárait, olyan könyvtárkatalógusokat állított össze, amelyekben a sorszámozott mű, szerző, kiadó és oldalszám mellett sokszor a különféle kiadások minőségéről, fellelhetőségéről is értekezett. Ezeket a katalógusokat állandóan bővítette az újabb könyvbeszerzések alkalmával. Nem véletlen, hogy az egyik magyarországi könyvtárhasználati versenyt épp az ő nevéről nevezték el. Rendszerező, megörökítő és „porból és hamuból” is maradék emlékeket összegyűjtő szenvedélyétől nem állt messze az az enciklopédikus szemléletmód, amely a 18. századi Európa tudományosságát általánosan jellemezte. A Magyar Athenás 528 Kárpát-medencei tudósportréja és Bibliai Lexikona mellett, históriai fogalmakat (Históriákra utat mutató magyar lexikon), sírverseket (Hungarus Tymbaules) és történelmi dokumentumokat (Noctes Heviziensis, Iubar) is pragmatikusan gyűjtötte. Munkamódszerének visszatérő eleme volt a lexikális fogalmak, szócikkek újrafelhasználása, valahányszor ezt események vagy élethelyzetek igazolására alkalmazhatta. Bár nem nevezhető kizárólag enciklopédikusnak szemléletmódja, mégis, a konzervatív vonalvezetésű európai fogalomtárakat alkalmasnak tartotta arra, hogy az erdélyi tudományosság asztalán már létező  Pápai Páriz Latin- magyar Lexikont egy német szótárral és számos a történelem segédtudományaihoz tartozó értelmező táblázattal bővítse.

Az erdélyi nyomdatörténetet illetően a Biblia históriájában, valamint az Erdélyi Félix-ben (Misztótfalusi Kis Miklós emlékezetére írt vers adnotálása) elsőként próbálkozik a magyar nyomdatörténet történetének megírásával. Elemzi a bibliafordítások nyelvét, a betűk formáját, a papír minőségét és nem utolsósorban méltatja a nyomdász nemzeti fontosságúnak tartott tevékenységét. Misztótfalusi Kis Miklós monográfiáján át a magyar tudományosság jelentős eredményeinek méltatása mellett a recepciótörténet buktatóit kritikusan kezeli.

Bod pedagógusként érvényesülhetett a legnehezebben. Szászvárosi, marosvásárhelyi, majd nagyenyedi professzorságra való nemesi ajánlásai, meghívásai sorra elbuktak. Társadalma másokat tartott arra érdemesebbnek. Mégis a Teleki család bizalmát élvezve, ő lett a magyar felvilágosodás egyik vezéralakjának gróf Teleki Józsefnek (1738-1796) házi tanítója. Módszerében a legmodernebb svájci tankönyvet: Jean Alphonse Turretini (1671-1737) könyvét (Historiae ecclesiasticae compendium a Christo nato usque ad anum MDCC, 1734)  használta, ezzel is igazolva, hogy a provincializmus legkevésbé jelent elzártságot és alacsonyabb rendűséget. A pedagógus eredményei mindig a tanítványok élettörténetében bontakoznak ki. Gróf Teleki József, koronaőr, egyházpártoló és Pest környéki templomépítő tevékenysége, Voltair-rel való tudományos vitatkozása jelezte azt, hogy Bod Péter tanítása  „jó földbe esett”.

A magyarigeni lelkész irodalomszerető, joviális alkotó volt. A Szent Hilariusban, a németországi írónak, Heidfeld Sphinxének moralizáló-humoros, anekdotaszerű történeteit és fabuláit egészítette ki, gyakorta erdélyies ízű, csattanós történetekkel. Olvasmányosságukon túl ezen műfaj a szórakoztató történelem (historia delectat) műfaját is kimerítette. A rövid csattanóval ellátott aforizmaszerű történetek által társadalma erkölcsi jobbulását próbálta művelni.

[[paginate]]

A nemzetét szerető tudós mindig az Isten parancsának engedelmeskedő, alkotó embert tartotta fontosnak. Véleménye szerint a vallási megalkuvás és a karrierépítéssel kapcsolatos anyagi haszonlesés a tudós mivoltának degradációját is maga után vonta. Kétség nélkül értékesnek számított az a magyar, vagy nem magyar személyiség, aki munkája és magatartása által a Hungarus nevet is kiérdemelte. Számára ez egyet jelentett „a hazának használni” gondolattal, utilitarizmus, amelyet maga is következetesen vallott. Haszonelvűségét igazolta az, hogy  műveit inkább magyarul adta ki. Latin nyelvű munkái nem kevés számban, kéziratként vészelték át azt a két és fél évszázadot, amely őtőle elválaszt. Magyar nyelvűsége tudatos volt, de anélkül hogy ezzel a latin tudományosság érdemeit kisebbítette volna. Számára a széles néprétegek „megvilágosítása” csak a reformáció anyanyelvű programjának továbbvitelével volt lehetséges. Nem zárkózott el azonban a magas tudományosság által követelt latintól sem, amelyet maga is gyakorolt. Sajnos fő műve a Magyar Egyház története (Historia Hungarorum Ecclesiastica), bár annak magyar kéziratos változata is létezik, mindmáig magyarul nyomtatásban nem jelenhett meg. Ugyanígy a Litterata Panno-Dacica (a Magyar Athenás bővebb latin változata), vagy a Historia Siculorum (A székelyek latinnyelvű története) vár még fordítójára és kiadójára. A magyar nyelvűséget szorgalmazó programjában azt hangsúlyozta, hogy a szakszavak (tudományos fogalmak) esetében nem szükséges francia, német kölcsönfogalmakat használni, hanem azoknak magyar megfelelőt kell találni. Ha az ezzel kapcsolatos próbálkozása nem is sikerült neki kifogástalanul, azon érdemét nem csorbítja, hogy Egyházát és népét anyanyelven próbálta tanítani és megszólítani, akkor, amikor a latin még a tudományos nyelvben szinte egyeduralkodónak számított.

Áttekintve munkásságát ma már kisebb-nagyobb pontossággal körvonalazható tudós tevékenységének eredménye. Az általa írt és 2018-ig kiadott köteteinek száma 30. Életében 18 önálló kötete jelent meg, a többit (utánnyomások, másodkiadások, eredeti művek) utólag adták ki. Később kiadott könyvei közül irodalomtörténeti szempontból jelentősnek és első kiadásúnak számít: az 1888-ban Leidenben kiadott Egyháztörténete, az 1999-ben Kolozsváron megjelent Consistorialia, azaz Bod Péter zsinati döntéseket összegező műve, valamint a 2012-ben magyarra fordított és kiadott Románok történetének két könyve. Ez utóbbi Sepsiszentgyörgyön jelent meg. Halála után 18 műve, gyűjteménye maradt kiadatlanul, amelyek közül a legfontosabbak: A Magyar Egyház története (latinul kiadva 1888-ban), a Székelyföld története, A históriákra mutató magyar lexikon, Gellius Transsylvanicus, Gellius Molnarianus, Szenci Molnár Albert és Veresmarti Illés monográfiája, Az erdélyi történetírás története (Neccesaria ac utilis scriptorum), Halotti prédikációi, A magyar irodalomtörténet szinópszisa stb. A kiadott és kiadatlan kötetek közül 37 jelentősebbnek számít, de emellett számos dokumentumgyűjtemény, lelkipásztori feljegyzés és levelezés maradt hagyatékában kiadatlanul. Ezek közül 26 magyar nyelvű kiadvány és kézirat, 23 latin nyelvű kiadvány és kézirat. Életében kiadott kötetei (18) majdnem kivétel nélkül magyar nyelven jelentek meg. Csupán a házasság és kánonjogi köteteit publikálta részben latinul. Magyarul csak 9, azaz aránylag kevés, kötete maradt kiadatlanul. Más a helyzet a latin publikációival. A 8 latin kötet jogi (házasság és kánonjog), két kisebb egyháztörténeti tanulmányt (De reformatione hungaricae, Az unitáriusok története) és egy háromkötetes sírfeliratokat tartalmazó kiadványt jelentett (Hungarus Tymbaules). Legalább 14 latin műve kiadatlan maradt, pedig ezek közül  több is megérdemelné a tágabbkörű társadalmi elismerést.

[[paginate]]

A barokk és felvilágosodás között vergődő tudós alkat volt. A ruhája, rizsporos parókája, mondatszerkesztése és társadalmi beágyazottsága a barokk formákra emlékeztet. Az a belső hang, amely műveinek barokk formái mögül egyre hangosabban érzékelhető, jelezte azt az igyekezetét, hogy Erdélyt és azon túl a magyarságot, a hit és értelem világosságával vigye közelebb ahhoz az Európához, amely már a felvilágosodás lázában élt. A felvilágosodás radikalizmusát elítélő vehemenciája nem csupán szakmai elvárásként van jelen lelkipásztori és történetírói narratívájában, hanem az erdélyi élet és gondolkodás hagyománytisztelő karakterét hordozza magában. Eszerint ott nincs fejlődés, ahol nem a múltra építik a szellem megújulásának lehetőségét, nincs világosság, ahol Isten nélkül sötétségbe torkollik az emberi élet célja. Tudós személyiségének közvetítő volta azonban láttatja már azon generáció jellemvonásait, amely a késő középkor súlyos teherként cipelt öntudati ballasztját egy új, tudományos magatartásformájában szekularizáltabb, de hitében annál következetesebb (pietizmus) magatartás váltja fel. A hit és értelem együttes megnyilvánulása az, amely Bod Péter tudományosságát és személyiségét még az utókor számára is  közelinek és szimpatikusnak láttatja.

Bod Péter távolról sem volt tökéletes, ahogyan senki sem az. Emberi gyarlóságai tették gyanússá Rájnis József, Hermányi Dienes előtt, és tették az unitárius lelkipásztor Kénosi Tőzser János kemény vitapartnerévé. A tudomány művelésének módja akkor is, ma is, ellentéteket szül. Munkája nem volt mentes egyfajta szellemi konkurenciától, amely sokszor tudományos iszapbirkózásba torkollott. Bod sohasem szerette volna az aranyat a trágyadomb szemétjéből kikaparni, ahogy ezt Hermányi tette, ahogy semmiképp nem akart egyetérteni az unitárius és a revanst hirdető római katolikus történelemszemlélettel sem. Jelentős publikáció és kézirathalmazát érezhetően átitta a református konzervatívizmusa, esetenként felekezeti szubjektivizmusnak adva helyet. De ki a tökéletesen objektív? Írásai korának megannyi küzdelmét, bukását és örömét képviselik úgy, ahogy ő maga érezte és látta azokat. Ami a római katolikusnak győzelmet jelentett, számára épp térdre-kényszerítés pillanata volt. Lehet-e egyáltalán ezt a kétpólusú történetírást kiegyensúlyozottan látni? Bár szeretné hordani, a vallási objektivitás álarca gyakorta lehull az arcáról. Bod megmarad annak, aki tévedéseivel együtt volt. Kora emberének, a régi és a felvilágosult világ között jól-rosszul egyensúlyozni próbáló tudósnak. Kilengéseit, amelyet nem az objektivitásáról híres Cenzúra bizottság is érzékelt, ellenfelévé tették az államot is. Annak ellenére történet ez, hogy hűséges alattvalója volt a Habsburgoknak. A pennát az udvar is a legveszélyesebb fegyverek egyikének tartotta. Legkérlelhetetlenebb ellenfele a Habsburg udvar által kedvelt vallását változtató, opportunista nemes. Eszerint állapította meg, ki a számára szimpatikus vagy antipatikus karakter. Mégis vitapartnereivel gyakorta cserélt adatokat.

Végül nem tekinthetünk el a nehéz sorsú édesapától sem, aki első felesége mellett hat gyermekét, közülük párat tragikus körülmények között veszített el. Bod Péter egyházvezetői megbízatása, a főjegyzői (püspökhelyettesi) tisztsége, bár jogtudorként is közismert volt, igazi kihívást jelentett. A vértelen reformáció jogi áldozatainak következetes védelmezőjévé lett, akkor, amikor szűkebb szülőföldjének háromszéki hitsorsosait az épp ostromlott házassági ügyeikben képviselte. Ekkorra már nem csak személye, de tudománya is gyanússá tette a Habsburg udvar számára. Ha Erdély lassan ismerte fel szellemi-tudós nagyságát, ennek észlelésében a Habsburg udvar minden bizonnyal gyorsabb volt. Többször is perbe fogta az akadémita-jelölt lelkészt a Bajthay püspök által vezetett Comissio Censurae és könyvelkobzásra ítélte. Bod kiadványaira, főleg a Magyar Athenás és Smirnai Szent Polikárpus műveire (Az erdélyi püspökök élete) a nagypolitika is felfigyelt. Mária Terézia 1768. november 28-án keltezett bécsi levelében arra szólította fel az erdélyi Guberniumot, hogy kiadványai miatt büntesse meg Bodot.^[27]

[[paginate]]

Az általa objektivitás szándékával alkotott Magyar Athénás és Püspökök életrajza minden bizonnyal láttatni engedte, hogy a reformáció nem jelentett helyben toporgást, hanem mindig a réginek újraformálását szerette volna. A folyamatos reformáció pedig sosem hallgathatta el azt, hogy az erdélyi Református Egyház a 18. század egyik nagy vesztese lett.  Amíg a könyveket a vele szolidáris erdélyiek a lehető leglassabban gyűjtötték össze, addig a törvényszéki beidézése későn érkezett. Végül is Erdély egyik legtudósabb lelkészének számított, akinek tudományos tevékenysége és egyházi státusa tiszteletet vívott ki. Munkásságát elismerő francia nyelvű méltatásban nem sok 18. századi magyar tudósunk részesült. Teleki Sámuel (1739-1822) kancellár így vélekedett Bodról: „Tekintetes Bod úr, hazámnak lelkipásztora […] egy olyan ember, aki írását a közösségének szentelte, akiért fáradhatatlanul dolgozik”.^[28]

 A cenzúra által Nagyszebenbe idézett tudós lelkészt 1768. február 5-én már súlyos betegen találta az esperesi (traktuális) vizitáció. A perre azonban már nem kerülhet sor, mert Bod Péter 59 éves korában, 1769. március 2-án elhunyt, Kénosi Tőzsér szerint a magyarigeni lelkészt „a bécsi gutta” halálba taszította. A művei ellen kiadott birodalmi rendeletet, guberniumi közvetítéssel, négy nappal halála után, 1769. március 6-án küldték Magyarigenbe.^[29] Haláláról korának lelkészi névsora is tudósított: „A tekintetes és nagyhírű férfi Felsőcsernátoni Bod Péter, a Generális Zsinat és a Gyulafehérvári Egyházmegye főjegyzője, a magyarigeni ekklézsiában az utóbbi 20 év lefolyása alatt, Isten Igéjének fáradhatatlan hirdetője volt. Ugyanott 1769. március 2-án lelkét visszaadta Teremtőjének. Életének kiemelkedő megvalósítása az a 14 mű, amelyet különféle országokban adott ki. Beszéde a bel és külföldiek számára, amíg élt, igazán világos volt. Általános közkívánatra követte őt az akadémiai peregrinációjából újonnan hazatért Deák János.”^[30]

Az agyvérzés vagy szívinfarktus következtében elhunyt lelkészt a magyarigeni papi temetőbe hantolták el, ahonnan 1912-ben került át a magyarigeni sírkertbe. Emlékezete halálának 250. évfordulóján is kötelez, „mert a hazának ártani nem szabad, de annak nem használni, amikor lehetne, nagy vétek”. Aktuális kérdés ma is: használunk vagy ártunk hazánknak? Bod Péter élete, magatartása, hite és munkája segíthet a válaszadásban.

[[paginate]]

Könyvészet

Apor 1978 = Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Kriterion, Bukarest, 1978.

Bellágh 2004 = Bellágh Rózsa: A Magyar Athenas és Bethlen Kata könyvtárának jegyzékei. In Tüskés (szerk.) 2004, 33–45.

Benkő 1971 = Benkő Samu: Sorsformáló értelem. Kriterion, Bukarest, 1971.

Benkő 1778 = Benkő József: Transilvania Generalis I–II. Bécs, Kurzböck, 1778.

Bernard 2005 = Jan Andrea Bernard, Rosius á Porta (1734-1806). Ein Leben im Spannungsfeld von Orthodoxie, Aufklärung und Pietismus. Zürich, 2005.

Bod 1766/a = Bod Péter, Magyar Athenas avagy az Erdélyben és Magyar-Országban élt tudós embereknek, nevezetesebben a kik valami, világ eleibe botsátott irások által esméretésekke lettek, ‘s jó emlékezeteket fen-hagyták, Históriájok. Mellyet sok esztendők-alatt, nem kevés szorgalmatossággal egybe-szedegetett, és az mostan élőknek, ‘s ez-után következendőknek tanuságokra, ‘s jóra-való felserkentésekre közönségessé tett. F. TS. Bod Péter. A’ M. Igeni Ekklésiában a’ Krisztus Szolgája. Nyomtattatott, Szeben, 1766.

Bod 1982 = Bod Péter, “Önéletírás (Descriptio de sua vitae)”. In Magyar Athenas, Magyar Hírmondó, Budapest, Magvető, 1982.

Bod 1888 = Bod Péter, Historia Hungarorum ecclesiastica inde ab exordio Novi Testamenti ad nostra usque tempora ex monumentis partim editis, partim ineditis, fide dignis, collecta studio et labore Petri Bod de Felső-Csernáton V. D. Ministri M. Igeniensis et Synodi Generalis Reformatorum in Transylvania Notarii. Kiadta L. W. E. Rauwenhoff és Szalay Károly, I-IV. kötet. Utrecht, 1888-1900.

Bod 1987 = Bod Péter, Szent Hilárius. Budapest, 1987.

Bod 2003 = Bod Péter, Magyar Athenas, szerk. és utószó Boér Hunor, Dobra Judit. T3 kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2003.

Bod 1748/a = Bod Péter: A szent bibliának históriája, mellyben az Istennek ó és új testamentuma szerént való szent beszédének meg-irattatása, annak mind ez ideig tsudálatos megtartása, különböző nyelvekre, azok között a magyar nyelvre való fordíttatása, és azokon való ki-nyomattatása röviden elő adattatik. Ny. Sárdi Sámuel által, Nagyszeben, 1748.

Bod 1746 = Bod Péter: Szent Írás értelmére vezérlő Magyar Leksikon, melyben Szent Írásban Előforduló Példázolások, (Typusok) és Ábrázolások, (Emblemák) lelki értelem szerint röviden kivilágosíttatnak, sok dolgok a sido s görög régiségekből ki-magyaráztatnak: és így A szent Írást Isteni-félelemmel érteni kívánó kegyes olvasók jó szándékjokban fel-segítettnek. Bod Péter a Hévízi Reformata Eklésiában és M. Udvarban, a Kristus Evangéliumának méltatlan Sáfára által, Nagyszeben, 1746.

Bod 1766 = Bod Péter: Magyar Athenás avagy az Erdélyben és Magyar-Országban élt tudós embereknek, nevezetesebben a kik valami, világ eleibe botsátott irások által esméretésekke lettek, ‘s jó emlékezeteket fen-hagyták, Históriájok. Mellyet sok esztendők-alatt, nem kevés szorgalmatossággal egybe-szedegetett, és az mostan élőknek, ‘s ez-után következendőknek tanuságokra, ‘s jóra-való felserkentésekre közönségessé tett. F. TS. Bod Péter. A’ M. Igeni Ekklésiában a’ Krisztus Szolgája. Nyomtattatott Nagyszeben, 1766.

Bod 1764/b = Bod Péter: Hungarus Tymbaules seu grata ac benedicta hungarorum quorundam principium, heroum, magnatum, toga et sago, domi militiaeque insignum, virorum eruditione ac prudentia clarorum, feminarum honestatis fama, ac pietatis studio illustrium ex epithaphiis renovata memoria. Nagyenyed, 1764.

Bod 1766/b = Bod Péter: Szmirnai szent Polikárpusz. Nagyenyed, 1766.

Bod 1767/b = Bod Péter – Pápai Páriz Ferenc – Szenci Molnár Albert: Dictionarium latino-hungaricum. Nagyszeben, 1767.

[[paginate]]

Bod 1888 = Bod Péter: Historia Hungarorum ecclesiastica inde ab exordio Novi Testamenti ad nostra usque tempora ex monumentis partim editis, partim ineditis, fide dignis, collecta studio et labore Petri Bod de Felső-Csernáton V. D. Ministri M. Igeniensis et Synodi Generalis Reformatorum in Transylvania Notarii. Kiadta L. W. E. Rauwenhoff és Szalay Károly, I–IV, Utrecht, 1888–1900.

Bod 1940 = Bod Péter: Önéletírás (Erdélyi Ritkaságok 4.; elősz. Jancsó Elemér). Minerva, Kolozsvár, 1940.

Bod 1941 = Bod Péter: Önéletírás. In Erdély öröksége VIII. A másik magyar haza 1750–1790. Franklin, Budapest, 1941, 1–43

Bod 1982 = Bod Péter: Önéletírás (Descriptio de sua vitae). In Magyar Athenas, Magyar Hírmondó. Magvető, Budapest, 1982, 7–80.

Bod 2003 = Bod Péter, Magyar Athenas. Szerk. és utószó Boér Hunor, Dobra Judit. T3 kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2003.

Bod 2016 = Bod Péter: Önéletírás. Mercator Stúdió, Szentendre, 2006.

Bretz 2016 = Bretz Annamária: Bod Péter historia litteraria programja, doktori értekezés, ms. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest, 2016.

Buzogány–Sipos (szerk.) 1999 = Buzogány–Sipos (szerk.): Erdélyi református zsinatok végzései 1606–1762 [Consistorialia seu Constitutiones ac Determinationes consistoriales in Generalibus Synodis Provincialibus inde ab Anno 1599 ad praesens usque tempus pro re nata factae quas e Protocollo Superattendentiali in hunc Fasciculum collegit Petrus Bod de F[első] Csernat[on] V[erbi] D[ivini] minister in Ecclesia M[agyar] Igeniensi, Anno MDCCLXIII.], (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 3.; sajtó alá rend., bev. tan. Buzogány Dezső, Sipos Gábor). Kolozsvár, 1999.

Buzogány 2009 = Buzogány Dezső: Bod Péter az egyháztörténész és egyháztörténete, Studia Universitatis Babeș–Bolyai Theologia Reformata Transilvanica LVI., no. 17, 2009/1, 75–81.

Buzogány 2011 = Buzogány Dezső: Bod Péter egyháztörténeti kéziratának viszontagságai. Studia Universitatis Babeș–Bolyai Theologia Reformata Transilvanica LVI., no. 22, 2011/2, 45–51.

Dáné 2009 = Dáné Hedvig: A Bod Péter-kutatás történetéből. Mikó Imre és Sámuel Aladár Bod-képe. In X. RODOSZ Konferencia-kötet (szerk. Székely Tünde), Clear Vision, Kolozsvár, 2009, 49–57.

Döbrentei 1817 = Tudósító levelek: hírek Bod Péter felől. Erdélyi Muzéum, 1817, VII. füzet, 174–183.

Dumitran–Gudor–Dănilă 2000 = Dumitran, Ana; Gudor, Botond; Dănilă, Nicolae: Relaţii interconfesionale româno-maghiare în Transilvania. Gyulafehérvár, 2000.

Egyed 2003 = Egyed Ákos: Bod Péter (1712–1769) a magyar történetírásban. Református Szemle, 2003/6, 573–577.

Fasching 1725 = Fasching, Franciscus: Vetus Dacia, ex probatis scriptoribus deprompta. Kolozsvár, 1725.

Fasching 1743 = Fasching, Franciscus: Nova Dacia, ex probatis scriptoribus deprompta. Kolozsvár, 1743.

Ferenczi 2004 = Ferenczi Géza: Bod Péter és a székely rovásírás. In Tüskés (szerk.), 2004, 101–106.

Gróf 2004 = Gróf, László: The (Virtually) Unknown Maps of Péter Bod (1712–1769). IMCOS Journal, 97, 2004, 37–50.

Gróf 2004/a = Gróf, László: Bod Péter nyomában Erdélyben. Cartographica Hungarica, nr. 8, május 2004, 40–57.

Gróf 2004/b = Gróf László: Bod Péter térképei. Geodézia és kartográfia, 2004/2, 34–38.

Gróf 2004/c = Gróf László: Bod Péter térképei. In Tüskés (szerk.), 2004, 95–100.

Gróf 2012 = Gróf László: Bod Péter térképei. In Gudor–Kurucz–Sepsi 2012, 240–255.

Gróf 2016 = Gróf, László: Péter Bod's lost continent. In Treasures from the Map Room, ed. Debbie Hall, Bodleian Libraries, University of Oxford, 2016, 62–63.

[[paginate]]

Gudor 2006 = Gudor, Botond: Cartografie şi istoria originilor la Bod Péter. Annales Universitatis Apulensis. Series Historica, 10/I.

Gudor 2008 = Gudor Kund Botond, Istoricul Bod Péter (1712-1769). Mega Kiadó, Kolozsvár, 2008.

Gudor 2012 = Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári református Egyházmegye és egyházi közösségei. Inquisitoria Dioceseos Alba-Carolinensis Reformatae Relatoria (1754). Erdélyi Egyháztörténeti könyvek 1, Kriterion-Tortoma Kiadó, Kilozsvár-Barót, 2012.

Gudor 2018 = Gudor Kund Botond, Bod Péter (1712-1769), a történetíró. Erdélyi Egyháztörténeti Könyvek, 3, Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2018.

Gudor 2012 = Gudor Kund Botond, Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Kriterion–Tortoma, Kolozsvár–Barót, 2012.

Gudor 2010 = Gudor Kund Botond: Kartográfia, történelem és eredetkutatás Bod Péter (1712–1769) térképében. Orpheus Noster, 2010/1, Károli Gáspár Református Egyetem.

Gudor 2012/a = Gudor Kund Botond: Kartográfia, történelem és eredetkutatás Bod Péter (1712–1769) térképében. In Gudor–Kurucz–Sepsi (szerk.) 2012, 256–274.

Gudor–Imregh (szerk.) 2012 = Bod Péter: Az erdélyi románok egyháztörténetének két könyve 1745, 1764 (szerk. Gudor Botond és Imregh Mónika). Háromszék Vármegye – Státus, Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda, 2012.

Gudor–Kurucz–Sepsi (szerk.) 2012 = Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter korában (szerk. Gudor Botond – Kurucz György – Sepsi Enikő). L’ Harmattan, Budapest, 2012.

Gudor 2018 = Gudor Kund Botond: Bod Péter (1712–1769), a történetíró. (Erdélyi Egyháztörténeti Könyvek 3.), Tortoma, Barót, 2018.

Győrffy 2014 = Győrffy György, „Könyvcenzúra Erdélyben a 18. század második felében”. In Irodalomértelmezések a felvilágosodástól napjainkig. Szerk. Egyed Emese. Egyetemi Műhely Kiadó - Bolyai Társaság, Kolozsvár, 2014, 168-183.

Harsányi 1925 = Harsányi István, „Eddig ismeretlen feljegyzés Bod Péter Szent Heortokráteszéről”. In Theologiai Szemle, Debrecen, 1925, 538-539.

Herepei János, „Adalékok Bod Péter életrajzához”.In Irodalomtörténeti közlemények (Itk), Budapest, LXVI, 1962, 341-343.

Horányi 1775 = Horányi Elek, Memoria Hungarorum. Bécs, 1775.

Jakab 1888 = Jakab Elek, A censúra története Erdélyben. Figyelő, 1888.

Kénosi–Uzoni 2005 = Kénosi Tőzsér János – Uzoni Fosztó István, Az Erdélyi Unitárius Egyház Története I. Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának kiadványai, 4/1, Kolozsvár, 2005.

Kiss 1876 = Kiss Áron: Bod Péter három levele gróf Ráday Gedeonhoz. Figyelő, 1876/I, 172–176.

Kosáry 1996 = Kosáry Domokos: Művelődés a 18. századi Magyarországon. Akadémiai, Budapest, 1996.

Köleséri 1717 = Köleséri Sámuel: Auraria Romano-Dacica. Nagyszeben, 1717.

Kurta 2013 = Kurta József-Tibor: Bod Péter és a szentírástudomány. Studia Doctorum Theologiae Protestantis, 4/I, Kolozsvár, 2013, 213–231.

[[paginate]]

Ladányi 2000/a = Ladányi Sándor: Bod Péter egyházi jellegű művei. In Bod Péter írásaiból, írásairól (szerk. Ugrin Gáborné), Püski, Budapest, 2000, 79–108.

Lakatos 1702 = Siculia delineata et descripta accuratius quam hactenus: nunc ad lucem data dedicataque A: C: 1702. ARP Andreae Lenczovicz e Soc. Jesu Residentiae Udvarheliensis Superiori Patri multum venerando ab A. R. P. Stephano Lakatos de oppido Udvarhely Parocho Kozmasiensi die 30 Octobr. (Az eddiginél nagyobb pontossággal lerajzolt és leírt Székelyföld: Most, a megváltás 1702. évében, október 30-án kiadta és főtisztelendő Lenczovicz András jezsuita atyának, a székelyudvarhelyi rendház mély tiszteletre érdemes főnökének ajánlotta a Székelyudvarhely városából származó főtisztelendő Lakatos István atya, csíkkozmási plébános.)

Mârza 2002/a = Mârza, Eva: Catalogul bibliotecii lui Bethlen Kata. In Emlékkönyv a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára 1802–2002. Mentor, Marosvásárhely, 2002, 401–422.

Mikó 1864 = Gróf Mikó Imre: Bod Péter élete és munkái. Pest, 1864.

Nagy 1962 = Nagy Géza: Bod Péter. Református Szemle, 1962, 271-284..

Nyerges 2002 = Nyerges Judit: Bod Péter (1712–1769) bibliográfia (www.mek.oszk.hu/0000/00004), Budapest, 2002.

Rácz 2011 = Rácz Emese: Bod Péter, a történetíró. Korunk, 2011/5, 26–34.

Révész 1916 = Révész Imre: Bod Péter, mint történetíró. Kolozsvár, 1916.

Reicherstorffer 1550 = Reicherstorffer, Georg: Chorographia Transylvaniae, quae Dacia olim appellata aliarumque provinciarum et regionum succincta descriptio et explicatio... excudebat Aegidius Aquila, Bécs, 1550.

Postma 1995 = Ferenc Postma, „Hebraische Grammatiken in Ungarn und Siebenbürgen, 1635-1992”. In „Een boek heeft een rug”. Studies voor Ferenc Postma […] ter gelegenheid van zijn vijftigste vergaardag, Zoetermeer, 1995.

Sámuel 1899 = Sámuel Aladár: Felsőcsernátoni Bod Péter élete és művei. Budapest, 1899.

Schwartner 1790 = Schwartner, Márton: Introductio in rem diplomaticam aevi intermedii. Buda, 1790

Simon – Szabó 1997 = Simon Melinda – Szabó Ágnes: Bethlen Kata könyvtárának rekonstrukciója. Szeged, Scriptum, 1997.

Szilády (szerk.) 1912 = Irodalomtörténeti Közlemények.  Szerk. Szilády Áron, 22 évf. 1912, 120-121.

Szilacsek 1731 = Szilacsek Pál, Siculia dacica, brevi compendio exhibita. Claudiopoli, 1731.

Somkuti 1968 = Somkuti Gabriella: Ráday Gedeon bécsi könyvbeszerzője (Nagy Sámuel 1730–1802). Magyar Könyvszemle, 1968/2, 147–170.

Sipos 2015 = Sipos Gábor: Bod Péter, az egyháztörténész és kutató. Aetas, 30/3, Budapest, 2015, 173–178.

Szathmáry 1987 =  Szathmáry Tibor: Descriptio Hungariae, Magyarország és Erdély nyomtatott térképei (1477–1600). Fusignano, 1987.

Szabó 2001. = Szabó Ágnes: Bod Péter levelei Ráday Gedeonhoz. Magyar Könyvszemle, 117/1, 117–125.

Szamosközy 1992 = Szamosközy, István: Analecta lapidum 1593 / Inscriptiones Romanae 1598. Ed. Monok, István, Scriptum, Szeged, 1992.

Klaniczay 1963 = Klaniczay Tibor: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963.

Taurinus 1944 = Taurinus Olomucensis, Stephanus: Stauromachia, id est Cruciatorum Servile Bellum. (Ed. Juhász, Ladislaus) Budapest, 1944.

Tüskés (szerk.) 2004 = Tüskés Gábor (szerk.): Bod Péter, a historia litteraria művelője. Historia litteraria 15., Universitas, Budapest, 2004.

Veress 2004 = Veress László: „Bod Péter olthévízi szolgálata (1743-1749)”. Út - teológiai tudomány, egyházi szolgálat. Kolozsvár, XXX, 3, 2004, 130-143.

Vita 1983 = Vita Zsigmond: Bod Péter könyvtára. In Uő.: Művelődés és népszolgálat. Kriterion, Bukarest, 1983, 53–59.

Zoványi 1977 = Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Budapest, 1977.

Zsigmond 2003 = Zsigmond Attila: „Adalékok a felsőbányai református iskola történetéhez”. In Református Szemle, Kolozsvár, 2003/6.

[[paginate]]

Kéziratok

Bod: Historia = Bod, Petrus: Historia Hungarorum Ecclesiatica (Nagyenyed, 1765). Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár, ms. 187, Tom. I.

Bod: Házi = Bod Péter: Házi diárium (Magyarigen, 1750–1769). Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár, ms. 239.

Bod: Gellius = Bod, Petrus: Gellius Transilvanicus seu observationum Historiarum sacri ac civilis argumenti, praecipue autem ad Historiam Nostri temporis et res Transilvanicas facientium Centuriae quas ut otiando negotiaretur in litteras retulit Bod Péter de F. Tsernáton V. D. Minister Magyar Igeniensis, 1762–1763. Teleki–Bolyai Könyvtár, Marosvásárhely, ms., Tq 1519.

Bod: Halotti = Bod Péter halotti prédikációi, Tomus III., Ms. 13. A Kolozsvári Protestáns Teológia Könyvtára (BiblioProteo), Kolozsvár.

Bretz 2016 = Bretz Annamária, Bod Péter historia litteraria programja, doktori értekezés. ms., Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest 2016, 1-158.

Gyulafehérvári Református Egyház Levéltára (GYREL). Nomina clarissimorum, 1-3.

Inquisitoria 1755 = Inquisitoria Dioceseos Alba-Carolinensis Reformatae Relatoria Anno 1755. Gyulafehérvári Református Egyház Levéltára, ms., p. 17.

NÁL =- Romániai Országos Levéltár Szeben Megyei Hivatala (Arhivele Naţionale ale României Serviciul Judeţean Sibiu). Fond Bruckenthal Q1-6, 178, 1-4.

Universiteitsbibliotheek, Acta Senatus Facultates. Leiden, 370–371. szám.