A Reformátusok Szárszói Konferenciáján, 2023. augusztus 11-én elhangzott előadás írásos összefoglalója azokat a társadalmi változásokat mutatja be, amelyek hatását a lelkipásztorok meghatározónak érzik a mindennapi szolgálatuk során. A lelkészekkel folytatott interjúk alapján kiemelt társadalmi jelenségeket az elhangzott idézetek mellett egy-egy statisztikát bemutató ábrán keresztül is szemléltetem. A diagramokból kiviláglik, hogy a lelkészek által a hétköznapokban tapasztalt jelenségek mögött átütő erejű társadalmi átalakulások állnak.

Noha a konferencián elhangzott előadáshoz kapcsolódó felkérés nem a vallási változás jelenségére koncentrált,, maga a konferencia ezt a kérdést helyezte fókuszba. Éppen ezért a vallási változás és az egyéb területeken tapasztalható társadalmi változás kölcsönhatásainak érzékeltetéséhez a tanulmány elején a vallási változás természetére is kitérek röviden.

[[paginate]]

A vallási változással kapcsolatban – különösen a napokban megjelent népszámlálási adatok értelmezését figyelembe véve – az a közéleti alapállás, hogy a vallásosság csökken, sőt a szekularizáció vagy elvallástalanodás olyan erővel jelent meg a 2000-es éveket követően, hogy azt lehetetlen megállítani.

A 2022-es népszámlálási adatokat értelmező cikkek fő üzenete talán így ragadható meg: az elvallástalanodást nemhogy megakadályozni, de úgy néz ki, még csak lassítani sem lehet. Ezek az elemzések figyelmen kívül hagyják, hogy a leginkább jellemző trendet csak felületes megközelítésben lehet az elvallástalanodás kifejezéssel illetni, sokkal inkább vallási változásként érdemes hivatkozni rá.

Ezt igazolja az alábbi ábra is, ahol azt látjuk, hogy a magyar társadalom tagjai a rendszerváltás óta nem veszítettek a transzcendens iránti érdeklődésükből, sőt úgy látszik, hogy kifejezetten keresztyén tanításhoz kapcsolódó hittartalmakban is többen hittek 2018-ban, mint 30 évvel korábban, és a növekedés felmérési hullámok között is tendenciaszerű. Emellett látszik az is, hogy a legalább havi rendszerességű templomba járás pedig 7%-ot csökkent 30 éves időtávban (Máté-Tóth – Rosta 2022).

^{1. ábra: Hisz-e Ön az alábbiakban...? Vallási tanok elfogadottsága. (Forrás: Máté-Tóth - Rosta 2022)}

[[paginate]]

Ha a fenti adatokhoz gondolatban hozzáadjuk az elmúlt harminc év, de különösen a 2001 és 2011 közötti népszámlálási hullámok változásaiból vagy az egyházi népmozgalmi adatok alakulásából vagy a hétköznapi tapasztalatainkból leszűrhető trendeket,, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nem a vallási érdeklődés, hanem az egyházi vallásosság mértéke, vagyis a történelmi felekezetek megszólító és közösségépítő képessége csökken. A kettő közötti különbséget jól jelképezi az alábbi ábra. Ha a magyar társadalom egészét vallási elköteleződés szempontjából egy hagyma-diagramon ábrázoljuk, akkor úgy tűnik, hogy a társadalom egészén belül a transzcendensre való nyitottság növekszik, de annak egyházhoz kapcsolódó formái zsugorodnak – ahogy a diagram egyes rétegeinek növekedését vagy csökkenését a nyilak is jelzik. Adja magát a kérdés, hogy miben érhető tetten az a társadalomra ható erő, ami a vallási érdeklődés nagyságrendjét évtizedeken keresztül is közel állandónak, kis mértékben növekvőnek rendezi, de az egyházi vallásosságot láthatóan visszaveti.

^{2. ábra: Felekezeti kötődés sematikus ábrája (Forrás: saját szerkesztés)}

[[paginate]]

A következőkben bemutatásra kerülő lelkészi interjúrészletek[1] és az ahhoz kapcsolódó diagramok segítenek hipotéziseket alkotni arra nézve, hogy miért csökken az egyházias vallásosság súlya. A diagramok arról adnak tanúságot, hogy a magyar társadalom az elmúlt két-három évtizedben rendkívül gyorsan, jelentős mértékben megváltozott.

Belső vándorlás

„Ide senki nem jön már, innen mindenki csak elmegy, Aki elmegy az már nem nagyon kapcsolódik be máshova.” A lelkipásztortól származó idézet egy Magyarország északkeleti részén fekvő város parókiáján hangzott el.  A lokáció azonban abból a szempontból lényegtelen, a jelenség nem egyedi. Több magyarországi térségre jellemző, hogy a vándorlási mérleg negatív. Jellemző tendencia, hogy délről, délkeletről, keletről és északkeletről a Közép-Magyarországi régióban és a Dunántúl északi részére vándorolnak az emberek. A regionalitás mellett a településméret is erős hatást gyakorol az elvándorlás mértékére. A községek, kisvárosok felől a térségi vagy még inkább régiós központba, a térségi vagy régiós központokból pedig jellemzően a budapesti agglomerációba vagy Északnyugat-Magyarországra vándorol a népesség.

Az elvándorlás mértéke 60 ezrelék volt 2020-ban, amely azt jelenti, hogy abban az évben 1000 emberből 60 változtatott lakhelyet ideiglenes vagy állandó jelleggel. Ez a létszám csalóka, hiszen ez az adminisztratív adatokon alapuló statisztika csak azok esetében tudja megmutatni a lakhelyváltozást, akik ezt bejelentették. A statisztika így biztosan torzít, ráadásul a külföldre vándorlást sem mutatja. Ennek ellenére a lelkipásztor által tapasztalt jelenség már így is jól érzékelhető.

[[paginate]]

Ha csak a  3. ábrán látható statisztika adataira hagyatkozunk, akkor azt láthatjuk, hogy a növekvő tendencia mellett 5 év alatt 1000 főre 250-300 költözés esett. Ahogy korábban kiemeltem ebből jobban részesednek a hátrányosabb gazdasági helyzetben lévő országrészek, de gyülekezetépítés szempontjából talán még fontosabb, hogy nagyobb mobilitással jellemezhetők a fiatalok. Ennek eredményeképpen érthető az interjúalany lemondó megjegyzése, hiszen a gyülekezetbe járó fiatalokat is vonzzák a jobb tanulmányi, gazdasági lehetőségek. Az interjúidézet arra a másodkézből szerzett tapasztalatra is kitér, hogy hiába költöznek reformátusok új vidékekre, a növekvő lakosságú települések egyházközségei nem gyarapodnak olyan jelentős mértékben, mint azt a belső vándorlásban résztvevő reformátusok száma indokolttá tennék. Ezért, ha az idézet érzékelése helyes, akkor a vándorlásban való részvétel gyengíti az egyházias vallásosság fenntartását.

^{3. ábra: Állandó és ideiglenes belső vándorlásban érintettek arány éveként, forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján}

[[paginate]]

Társadalmi szerep

„A lelkész egy lett az értelmiségiek közül az átlagember szemében, úgyhogy én igyekszem elcsípni, akit először vagy hosszú idő után újralátok.” A kisebb településeken még közelebbi emlék, hogy a pap és a tanító milyen fontos szerepet töltött be a közösség életében és ezzel együtt milyen magas társadalmi megbecsültséget élveztek ezek a hivatások. Ez azzal is járt, hogy a lelkészt mindenki ismerte és a lelkész is jól ismert minden családot. Magától értetődőbb volt a kapcsolatfelvétel – indokolta nekem az alcím alatt olvasható idézetet az interjúalany. A közösségek sok szempontból megváltoztak, az azokat összetartó erők meggyengültek, a lelkész észrevétele mögött meghúzódó ok-okozati struktúrába sok mindent bele tudnánk illeszteni. A beszélgetésben mégis arra tért ki, hogy elhalványult az a megkülönböztetett szerep, amely miatt a közösség minden tagját ismerte. Noha ezekben a gondolatokban nem csak az bújik meg, hogy más értelmiségi foglalkozások is tömegesen jelentek meg a magyar társadalom foglalkoztatási szerkezetében, mégis talán jól megragadható a lelkipásztor által említett jelenség a diplomások arányának rohamos növekedésében is. A 4. ábra azt mutatja, hogy 2009 óta hogyan változott a diplomások aránya a 23-74 közötti korcsoportban. A növekedés üteme elsőre talán mérsékeltnek tűnik, de a bő 8%-os növekedés figyelemreméltó, hiszen a statisztika a társadalom széles korcsoportját ragadja meg, amely miatt lassan érvényesül a felsőoktatási expanzió hatása. A lassan érvényesülő hatás azonban rendkívül hosszan ki fog tartani, hiszen a ’90-es évekhez képest manapság legalább háromszor akkora a felsőoktatás kibocsátása. A gyülekezetek éppen azokat a korosztályokat tudják megszólítani, amelyeknél a diplomások száma már relatíve magas. Noha az együtt járás nem feltétlenül ragad meg oksági kapcsolatot, a diplomások számának növekedése több úton is hatást gyakorolhat a közösségek magmaradására. A képzettség növekedésével változhat számtalan tulajdonság is, elég csak a megküzdési módokra vagy éppen a megszólíthatóság csatornáira gondolni, mint a gyülekezethez tartozás két meghatározó tényezőjére.

^{4. ábra: Diplomások aránya a 23-74 éves népességen belül (Forrás: saját szerkesztés, KSH adatai alapján)}

[[paginate]]

Átlagos reálkereset változása

„Rövid idő alatt sokat változtak az emberek lehetőségei, ez nagyon megváltoztatta az életvitelüket is”. Ha az átlagos reálkereset trendjét nézzük a rendszerváltás óta, akkor szembeötlő, hogy a 2000-es évek kezdetétől máig több mint kétszeresére nőtt az átlagkereset vásárlóértéke. A növekedés mellett annak lefutása is figyelemreméltó, az igazán jelentős ugrás az elmúlt tíz évben zajlott le. Az elmúlt hónapok inflációs környezete természetesen valamivel visszavetette a fizetések vásárlóerejét, de talán épp ez a közeli tapasztalat hívja fel a figyelmet arra, hogy milyen nagy különbség is az, ha kétszeresére növekszik a jövedelem vásárlóértéke. Az interjúalany által használt kifejezés tű pontos: megváltoztak az emberek lehetőségei, a kétszeres vásárlóerő kétszer annyi termék vagy szolgáltatás beszerzését teszi lehetővé. Nehéz felmérni, hogy ez pontosan hány féle úton gyakorol hatást az emberek hétköznapi életére. A beszélgetésből kiderült, hogy a lelkész szerint megnőtt a gyülekezeti közösség konkurrenciája és nem csak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is. A fiatalok esetén jól érzékelhető különbség, hogy a hittan, az ifjúsági alkalom csak egy lett a különórák és egyéb lehetőségek garmadája között. A középkorosztálynál pedig azt tapasztalja, hogy a több lehetőség, a ”nagyobb pénztárca” több elfoglaltságot is von maga után. A lehetőségek mellett az emberek mindennapi jóllétére is jelentős hatással van az anyagi javakhoz való hozzáférésben beállt jelentős változása. A jobb módú emberek kevésbé szorulnak rá a közösség védőhálójára, devalválódik a gyülekezeti közösség nyújtotta biztonság.

^{5. ábra: Nettó átlagkereset változása (forrás: saját szerkesztés KSH adatai alapján)}

[[paginate]]

Családszerkezet változásai

„A generációk már nem fűződnek olyan szorosan egymásba, ezért az értékek áthagyományozása sem működik.” A történelmi múlttal rendelkező felekezetek esetén a családi hagyományok továbbadása kulcsszerepet játszott a gyülekezeti közösség újra termelődésében. Az interjúalany arra hívta fel a beszélgetés során a figyelmem, hogy a generációk korban való eltávolodása egymástól ezt az átörökítő mechanizmust is gyengíti, sőt sok esetben teljesen ellehetetleníti, szétzilálja. Érvelése szerint a nagyszülők példamutató szerepe meghatározó volt a hagyományos családokban. Mostanában a korkülönbség olyan jelentős, hogy a nagyszülő nehezen ért szót az unokával, ha egyáltalán még van lehetőségük megismerni egymást. Ez a tendencia nagyon világosan kimutatható a KSH adataiból és igaz a megfigyelés, az ebben bekövetkező változás szintén az elmúlt 20-30 év terméke. Három évtized alatt az első házasságkötés és az első gyermek megszületése 22, illetve 23 éves korról 30, illetve 29 évre tolódott. Ez a néhány év nagyon jelentős változásokat eredményez a családi életben, hiszen az első gyermek kitolódásával tovább tolódott az esetlegesen megszülető további gyermekek születési időpontja, amely a nem első gyerekek esetében még nagyobb generációs szakadékot okoz. A változás mértéke elképesztő az idő rövidségéhez mérten. Az átalakulással járó következmények nem váratnak magukra, a generációs különbségek korévekben kifejeződő növekedése azonnal éreztetheti hatását a családi hagyományok, így a vallási hagyományok továbbadásában is.

^{6. ábra: A nők átlagos életkora az első házasságkötéskor és az első szüléskor (forrás: saját szerkesztés KSH adatai alapján)}

[[paginate]]

Internethasználat

„Próbálunk jelen lenni online, de ezt szélmalomharcnak érzem.” A bemutatásra kerülő társadalmi változások között talán egyik sem meglepő, de az biztos, hogy a legtöbb ember az elmúlt évtizedek elsöprő társadalmi változásainak összegyűjtésekor az internet térhódítását említené az első helyen. Azzal együtt, hogy ennek nyilvánvaló hatásait talán felesleges számba venni, arra mindenképpen érdemes rácsodálkozni, hogy az internet milyen rendkívüli sebeséggel hódította meg a mindennapjainkat. Az NRC kutatási eredményei alapján kijelenthető, hogy az internetnek lényegében 20 év kellett ahhoz, hogy szinte a teljes társadalmat lefedje. Míg a 2000-es évek elején egyedül a 15-24-es korcsoport tagjainak internetpenetrációja haladta meg a 30%-ot, addig 20 évvel később, az adatsor végén már azt látjuk, hogy kizárólag az 50 fölöttiek korcsoportja nem érte el a 90%-ot. 

^{7. ábra: Internetpenetráció változása korcsoportonként 2000-2022 (Forrás: saját szerkesztés NRC adatok alapján)}

[[paginate]]

Az internetpenetráció ugyan csak a közvetlen elérhetőséget jelenti, de más adatokból látjuk, hogy az aktív internetezéssel töltött idő 2022-re nagyon magassá vált minden vizsgált korosztályban. A legfiatalabbak között már megközelíti a napi 5 órát, de a legidősebb vizsgált korcsoport esetén is majdnem napi 3 órát tesz ki átlagosan.

^{8. ábra: Aktív internetezéssel töltött idő óra (forrás: saját szerkesztés NMHH adatok alapján)}

Az adatok mellett természetesen a hétköznapi tapasztalataink is rálátást nyújtanak arra, hogy a kapcsolattartásunkban, a problémamegoldásunkban, a tartalomfogyasztásunkban és az információszerzésünkben, tanulásunkban milyen nagy a szerepe az online, azonnal elérhető tartalmaknak.

[[paginate]]

A térhódítás sebessége azonban meglepő lehet. Nem volt szükség egy embereöltőnyi időre, hogy a néhány százalékos penetráció gyakorlatilag a társadalom túlnyomó többségében megközelítse a 100%-ot.

Az ehhez kapcsolódó lelkipásztori idézet arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberek életének egy jelentős szelete átkerült az online térbe, ahol a gyülekezetek jelenléte nagyon kezdetleges, hiszen olyan tartalomgyártási feladatoknak kéne eleget tenniük, amihez nincs se képzettségük, se eszközük.

Összefoglalás

Az előadás azt a kérdést járta körül, hogy a társadalom vallási nyitottságának változatlansága mellett miért tapasztaljuk a mindennapokban és érzékeljük a statisztikai adatokból, hogy a gyülekezeti közösségek újratermelődése egyre kevésbé fenntartható, és azt, hogy egyházi vallásosság mértéke társadalmi szinten csökken? A bemutatott adatok, ha választ nem is képesek önmagukban adni, felhívják a figyelmet arra, hogy az emberi élethossz töredéke alatt olyan nagyságrendű társadalmi változások mentek végbe, amelyek óhatatlanul is hatást gyakorolnak minden közösség, különösen a hagyományos keretekre épülő közösségek összetartó erejére. A lelkipásztori idézetekhez kapcsolódóan bemutatott statisztikák mindegyike olyan jelenséget ragad meg, amely jelzi, hogy az emberek döntései egyre inkább az individualista alapokon nyugvó életvezetést erősítik. Az előadásnak nem célja ezeket a társadalmi átalakulásokat kárhoztatni, hiszen ezek az átalakulások természetesek, társadalmi és gazdasági folyamatokból törvényszerűen következő jelenségek. A releváns kérdés számunkra az, hogy erre a gyors átalakulásra mi lehet a történelmi egyházak válasza?

Duráczky Bálint

 

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Máté-Tóth András - Rosta Gergely: Vallási riport, 1991–2022. Magyarországi trendek nemzetközi összehasonlításban. In: Társadalmi Riport 2022. Tárki Társadalomkutatási Intézet Zrt., Budapest, pp. 457-472. (2022)