Nagy Ferenc azt vallotta önmagáról és sorsáról az emigrációja legelején, hogy „inkább a halál, mintsem, hogy eszköz legyek azoknak kezében, akik ellen két esztendő óta folytatom néma és sokszor meg nem értett küzdelmemet az ország függetlenségéért és a nép szabadságáért”[1]. Idén nyáron, június 12-én volt negyven éve, hogy Amerikában, Virginia államban, Herndonban hetvenöt éves korában, emigrációja harminckettedik évében elhunyt. Vatai Lászlónak Beszélgetések Nagy Ferenccel címmel, 1995-ben jelent meg az a visszaemlékező írása, amely nem kizárólag mint miniszterelnökkel, hanem elsősorban mint emberrel foglalkozik. Csicsery-Rónay István[2], az egykori – szintén kortárs – szemtanú állított össze kiadványt Nagy Ferenc miniszterelnök címmel, Visszaemlékezések, tanulmányok és cikkek alcímmel. Meglehetősen kis példányszámban látott napvilágot a tanulmánykötet, ezért csak kevesekhez juthatott el. Részben ez, részben pedig a téma fontossága indokolja azt, hogy Vatai László véleménye és életével kapcsolatos összegzése Nagy Ferencről helyet kap, mint önálló tanulmány az életutat és munkásságot feldolgozó sorozatban.

Rövid történelmi bevezetés

Amikor az ország államformája a köztársaság lett, amelyet a Magyar Nemzetgyűlés 1946. január 31-én tartott ülésén fogadott el, akkor – és ezzel – szűnt meg a majd egy évezredig tartó államforma, a királyság, amelyről az 1946. évi I. törvénycikk intézkedett. Ne felejtsük el egy pillanat idejére se, hogy megszállott ország voltunk a Szövetséges Ellenőrző Bizottság karmaiban, amelynek hatékony jelenlétét Vorosilov marsall elnöklete biztosított. Az 1945 novemberi nemzetgyűlési választás a Kisgazdapárt győzelmével zárult, amelybe Vorosilov – szovjet részről – nem nyugodott bele. A Kisgazdapártban a Nagy Ferenc-i politikai irányzat erősödött meg, akinek a személye egyesítette a különböző szervezetekből érkezőket: az SDG (Soli Deo Gloria), Szabó Dezső Kör, Magyar Függetlenségi Mozgalom, Piarista Diákszövetség, Teleki Pál Munkaközösség, Cserkészmozgalom stb. párthoz csatlakozó tagjait. Személye széles körben elfogadott volt, amit a kommunisták is jól tudtak és éppen ez lett – személyével! – a probléma. Vezető társaival együtt sokrétű feladatokat látott el – Vatai László mellett többek között – Bognár József, Csicsery-Rónay István, Hám Tibor, Horváth János, Jaczkó Pál, Kiss Sándor, Kovács Béla, Saláta Kálmán, Szabó Tamás, Tildy Zoltán és Varga Béla.[3]

Nagy Ferenc saját életéről 1974-ben azt írta, hogy „Szülőházam előtt az első világháborús emlékoszlop. Ez indított el a közélet felé. Leleplezésekor tizenkilenc éves voltam. Én beszéltem a fiatalság nevében. Beszédem után hozzám jött Szabó Géza újságíró, a Dunántúl Géza bácsija, s arra kért, írjak az ő vasárnapi rovatába. Innen jutottam el a régi Kisgazdák Lapján keresztül a Pesti Hírlapig, a Független Kisgazdapárt szervezéséig, majd tovább börtönig és a száműzetésig…”[4].

[[paginate]]

A történelmi és egyéni sors azonos iránya

A második világháború vészterhes időszakában a Skót Misszióban volt a náciellenesek egyik gyülekezőhelye, ahol Vatai a feleségét kereste fel. Korábban Németh László családja fogadta be őt, s Budán együtt élték át az ostromot. Vatai a Skót Misszióban ismerkedett összeTildy Zoltánnal, aki egész családjával együtt ott rejtőzött el a németek és Szálasiék elől. Vatai az újjá szerveződő Kisgazdapárthoz szinte az első között csatlakozott, ahol a tizenhatodik számú párttagkönyvet kapta. Nagy Ferencet emlékirataiban így emlékezett vissza erre: „1945 elején lépett be a Kisgazdapártba, a fiatalokból álló ún. Hám–Saláta-csoporthoz tartozott”[5]. Hám Tibor eredetileg orvos volt, Saláta Kálmán pedig jogász, és mindketten a Teleki Pál Munkaközösség tagjai voltak; Hám Sopronban lett főispán 1946-ban, Saláta a kisgazdák országos intéző bizottságában és a Miniszterelnökségen dolgozott. Őket is az 1946. őszi köztársaság- és demokrácia ellenes összeesküvés vádjával tartóztatták le és fogták perbe, majd kiszabadulásuk urán ők is Amerikába emigráltak.

Nagy már korábbról ismerte Vatait, ugyanis amikor Szabó Pál egy alkalommal a Hittanhallgató Egyesületében előadást tartott, s magával hozta Nagy Ferencet. Ekkor Vatai még a Sárospatakon működő Református Teológia Akadémia hallgatója volt. Nagy a Kisgazdapárt második legfontosabb személyisége volt, aki később a párt vezetője, majd koalíciós időkben miniszterelnök is lett. Naggyal – ahogy Vatai az emlékezésében rögzítette – „első perctől kezdve emberileg közel kerültünk egymáshoz, én a magyar parasztság hivatott vezetőjét láttam benne”[6]. Nagy Ferenc politikai helyzetbe hozásának egyik oka az volt, hogy meglehetősen mélyen ismerte az 1945 előtti és háború alatti történelmi és politikai időszakot: annak politikai viszonyait, szereplőit és összefüggéseit. Politikai állásfoglalásának egyik alapja volt az a hármas tétel, amelyet Vatai is feljegyzett: „meg kell szabadítani az országot és a népet a nagybirtok, a nagykapitalizmus és a nagyklérus uralmától”[7]. Ez a mondat a Rákosi- és Kádár-rendszerek után szentségtörésként hathat, ám történelmileg megalapozottan mondta, illetve hitelesen vallotta Nagy Ferenc. Mára kevéssé ismert az a tény, hogy a Monarchia idején a földek egyharmadát az arisztokrata családok birtokolták, ami nagyjából mindössze 2500 férfiembert jelentett. A fennmaradó részből jelentős hányadot hasított ki a korona (vagyis a Habsburg-dinasztia). Az arisztokrata családok hitbizományába összesen 2.313.000[8] katasztrális hold^[9] tartozott, például csak herceg Esterházy Miklós 385.278 katasztrális holdat birtokoltak az 1911-es Magyarországi Gazdacímtár közölt adatai alapján. Az egyházi birtokok is hatalmasak voltak, például az egri főkáptalan birtokai 116 ezer holdat tettek ki. Ezeken a számokon a trianoni békediktátum jelentősen változtatott, de az arányok mégis megmaradtak. Borbándi Gyula nagy összefoglaló munkájában az szerepel: „az 1867-es kiegyezéskor az országban 20 hitbizományt tartottak nyilván; számuk 1913-ig 92-re emelkedett. Összterületük 2.291.000 hold volt”^[10]. A hitbizományt nem lehetett eladni és felosztani, de a megterhelésére is csak korlátozott mértékben adódott lehetőség. A hitbizományrendszer a feudalizmus, vagyis a meghatározott rend alapján örökíthető földbirtok (feudum) alapú társadalmi berendezkedés megingathatatlanságát szolgálta, ám megmerevítette a földbirtokrendszert, ami azt eredményezte, hogy néhány földbirtokoscsalád megyényi területeket birtokolt. Többek között például Habsburg Frigyes főherceg 182.168, herceg Schönborn-Buckheim Frigyes 223.676 holddal rendelkezett^[11], míg a földműveléssel foglalkozó lakosság, vagyis a parasztság jelentős hányada egyáltalán nem jutott földhöz. Ez a történelmi adottság is jelentős hatást gyakorolt a kisgazdapárti vezetőkre, mint amilyen maga Nagy Ferenc és a párt ideológiai anyagát kidolgozó Vatai is volt.

[[paginate]]

Nagy Ferencről a politikus és kortárs szemével

Vatai látta, hogy filozófia és eszmetörténet nélkül működik a párt és enélkül lett Nagy Ferenc a társadalom egyik vezéralakja, amellyel nem állt egyedül a politika porondján, illetve a pártja élén. Nem nehezményezte, csak megjegyezte, hogy Nagy csak egy hat elemivel rendelkező parasztember volt, aki több mindennel próbálkozott az életében, s újságíró, majd politikus lett. Vatai lelkész és filozófus is volt, s Nagyban talán ezért láthatta meg, hogy „nem vált benne tudatossá, hogy a legelvontabb bölcseleti problémák szoros összefüggésben állnak a történelem eseményeivel, sőt nagymértékben az előmozdítói”[12]. Nehezményezte, hogy Nagy Ferenc nem foglalkozott filozófiai és világnézeti kérdésekkel, hiába került – mint Veres Péter és oly sokan mások is – autodidakta módon egy érettségizett, vagy akár egy átlagos egyetemet végzett értelmiségivel azonos tudásszintre. – Sőt! Nagy Ferenc rendkívüli képességekkel rendelkezett a politika terén, ám sok minden más nem érdekelte. Ez a magasabb szintű tudásbázishiány akkor vált politikailag és ideológiailag is neuralgikussá, amikor a kommunista uralommal együtt elkezdett erősödni a marxista ideológia, hogy „történelmünk egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb fordulatát éltük át, az ország és a társadalom szerkezetének mélyreható átalakulását, anélkül, hogy az emberek látták volna a hátsó mozgató eszméket”[13]. Független szellem volt, a nácizmus ellen fogalmazta meg magát, amiért be is börtönözték. Vatainak ehhez kapcsolódó jelentős megállapítását kiegészítésként olvashatjuk: „életelve a szabadság volt, az ember – különösen a paraszti réteg önrendelkezési joga a félfeudális –, az idegen kapitalista világ, különösen pedig a nácizmus állami hatalma ellen”[14]. Vatai azt is hangsúlyozza Naggyal kapcsolatban, hogy ő érezte, a marxizmus ellen kevésnek fog bizonyulni a szimpla politikai ellenállás, mert mélyebbről érkezik Magyarország ellen a támadás. Erről egyeztett Vataival is, aki ezt rögzítette az emlékező tanulmányában: „Most a szélsőjobboldal, tehát a nácizmus helyett a szélsőbaloldalt akarják ráerőszakolni az országra. Pedig ezzel nem oldódnak meg a problémák; demokratikus társadalmat kell építenünk, ami a parasztság mellett magában foglalná az egész népet. Nem elég kommunista jelszavak alatt harcolni a nácizmus ellen”[15].

[[paginate]]

Vatai erre válaszként fogalmazta meg azt – amely miatt ő is elhagyta hazáját –, hogy nem a nácizmus maradványai ellen folyik a harc, hanem sokkal inkább a demokratikus életforma és társadalmi berendezkedés elpusztítása a szovjetek célja, a nácizmus kizárólag alibi ehhez a magyar társadalom ellen irányuló támadáshoz. Ugyanis a kommunizmus – mindenhol, a „testvérországokban” – a gyűlöletre épített, a leginkább vélelmezett, majd politikailag eltorzított sérelmekre alapozott, amely véres bosszúállást eredményezett és kitelepítésekhez, internáláshoz, államosításhoz, bebörtönzésekhez, kínzásokhoz, koncepciós perekhez és kivégzésekhez vezetett. Nagy Ferenc a gyűlölettel szemben – teljes naivitással – a jóságot és a felebaráti szeretetet állította szembe: „ezeknek kell minden taktika és stratégia fölött érvényesülni a politikában és a társadalomszervezésben. A végső szó az Isten és az Ő akarata”[16]. Vatai lelkészként megerősítette Nagyot, utólag ezt azzal magyarázta, hogy ezek Nagynál nemcsak politikai szólamok voltak, hanem ilyen ember volt. Vatai felidézte azt az élethelyzetet, amikor kiszabadult a nácik börtönéből és első dolga az volt, hogy a kiszabadulásáért házi hálaadó-istentiszteletet szervezzen. Itt érdemes megjegyeznünk, amit Nagy Ferenc önéletrajzi könyvében feljegyzett „Kiss Sándor és Vatai László … művelt fiatalemberek voltak. Vatai László egészen fiatalon lett egyetemi magántanár. A nyilasok együtt fogták el mindkettőjüket, és a legválogatottabb kínzásokkal gyötörték őket hetekig, amíg végre sikerült megszökniük a németek börtönéből, hogy aztán tovább folytassák az ellenállást”.[17]

Vatai és Nagy élethez való hasonló hozzáállása lehetett az a szemléletbeli közös pont, ami a két embert lelkileg összekapcsolta. Vatai az alábbi módon vezette le azt, hogy mi a cél, amit egyúttal baráti és harcostársi erősítésnek is szánt: „a keresztyénség az Isten-hitre és a belőle fakadó értékekre épít; a kommunizmusnak szükségképp ki kell írtani minden formájában. Csak taktikai meggondolások alapján tűri meg egy darabig, bizonyos vonatkozásokban esetleg még szövetkezik is vele, de végső célját, az emberiség életéből való kiirtását nem felejti egy pillanatra sem. … Megegyezésre nincs mód, csak elbukni vagy győzni lehet. Természetesen vállalnod kell ezt a harcot, mert a történelem és a nép akarata téged helyezett az élére”[18]. Eképpen bíztatta, hogy vállalja fel emberileg a politikai vezető szerepet.

[[paginate]]

Nagy Ferenc emigrációban betöltött szerepvállalása

Szerepe nem szűnt meg a száműzetésben sem, több emigráns szervezetben vállalt vezető tisztséget és munkát. Csicsery-Rónay István Amerikában, 1951 és 1964 között a Hírünk a világban című folyóiratot szerkesztette, miközben a Szabad Európa Bizottság politikai elemzőjeként is dolgozott. Ez előbbi azért kiemelendő, mert a folyóirat aktuálisan beszámolt Nagy Ferenc ázsiai és európai utazásairól. Japánban kétszer és Indiában is járt előadókörúton, tárgyalt az ország vezetőivel, mindenütt a kommunista veszélyre hívta fel a figyelmet. Igen jelentős politikai működése volt, amikor a Bandungi Konferencia véghatározatát megváltoztatta. Nagy Ferenc vezette be a „szovjet gyarmatosítás” fogalmát a nemzetközi politikai gondolkodásba. Széleskörű nemzetközi tevékenységet fejtett ki Európában is; a Rabnemzetek Közgyűlésének az elnöke volt.  Emigrációja idején az amerikai egyetemeken előadássorozatokat tartott: ötven egyetemen ötvennégy előadást tartott, huszonötezer diák előtt. Első helyen a magyar forradalomról, a szovjet-kínai viszonyról, a „Peace Corps” is érdekelte az egyetemi hallgatóságot, és magáról a kommunizmusról is tartott előadásokat, ugyanúgy mint Vatai László a Szabad Európa Rádió éterén keresztül tartott több száz igehirdetésében és előadásában. Nagy Ferenc ezek mellett szemináriumokon is előadott, és ahogy Horváth János[19] fogalmazott a halála kapcsán a Congressional Record című washingtoni újság 1979. június 27-i számában: „Százak és százezrek figyeltek rá. Tömegeket megmozdító ünnepélyes alkalmakkor, vagy formális tantermi előadásokon, vagy diákotthonok kandallói mellett – mesterien kommunikált a hallgatóságával. A tömeggyűlések karizmatikus szónoka volt, mégis talán elragadóbb volt, ahogyan irányított kimért és hűvös elemzéseket a legokosabb diákok és professzoraik számára a szemináriumi kerekasztalnál”[20]. 1957-ben a Kaliforniai Berkeley egyetem díszdoktorrá avatta. Az Egyesült Államok kormánya európai, magyar és világpolitikai ügyekben haláláig kikérte a tanácsát. Az emigráns miniszterelnök 1979. június 12-én bekövetkezett halála alkalmul szolgált ahhoz, hogy nemzetközi kontextusba kerüljön az emigrációban kiteljesedő, gazdag politikusi életútja.

Arday Géza