Ursula Koch, Katharina Von Bora életéről írott regénye 1995-ben jelent meg először német nyelven, s ez a második magyar nyelvű javított kiadás, amit a kezünkben tarthatunk. Katharináról sokat tudhatunk Luther leveleiből és feljegyzéseiből, asztali beszélgetéseiből, s többek között ezen adatok segítségével készülhetett el ez a könyv is, amely részletesen  beszámol az életútjáról.

Käthe 1509-ben, tízévesen került édesapja döntésére a nimbscheni kolostorba novíciának, hogy majd apácaként élje le az életét.  Bár Ő vonakodott, és nem szeretett volna odamenni ilyen fiatalon, de apja döntése megmásíthatatlan volt. A könyv első fejezete ezt a kolostorban töltött időt mutatja be 1509-től 1523-ig. Bár, ő nem is tudta, de a nagynénje, Magdalena von Bora is ennyi idősen került a kolostorba, a későbbi fejezetekben vele még találkozunk. Katharina az Úr hűséges szolgája volt élete végéig. A kolostor saját patikájában sokat tanult Magdalenától a különböző gyógynövények jótékony hatásairól, orvosságkészítésről, és ezen tapasztalatait a későbbiekben is kamatoztatni tudta. Olvashatunk örömről és bánatról, mélységekről és magasságokról is, amik vele történtek ezen időszak alatt a kolostorban.

A következő fejezetben beszámol arról az időről, amikor megkezdődött a lutheri reformáció. A nővérek szigorúan a lelkükre kötötték, hogy amint valaki kezébe kerül egy-egy irat ami Luthertől származik, azonnal le kell adniuk és eszükbe se jusson elolvasni őket. De páran ellenszegültek és mégis olvasgatni kezdték ezeket az iratokat, melyek többükben egyfajta reményt indítottak el, hogy az Úrral is van szabadság a kolostor falain kívül. Ez a „megvilágosodás” azt eredményezte, hogy 1523-ban húsvét éjjelén 9 apáca szökött meg sikeresen a kolostor falai közül Wittenbergbe. Ezt követően a legtöbben férjhez is mentek.

[[paginate]]

Katharina volt a megszökött apácák egyike, aki Luther doktor irataiból rájött, hogy élhet szabadon is Istennek tetsző életet. Nemsokkal a szökés után ő is is megismerkedett egy tökéletes férjjelölttel, Hieronymus Baumgartnerrel. Ám, e frigy mégsem teljesülhetett be, mivel a férfi családja nem volt elragadtatva az ötlettől és eltiltották őt Katharinától, soha többé nem tért vissza Nürnbergből. Az ezt követő fejezetekben olvashatunk arról, hogy milyen módon kerültek egymással előbb szoros, majd házastársi kapcsolatba Luther Mártonnal. 1525-ben meg is tartották a menyegzőjüket, s attól kezdve a „Fekete kolostorban” éltek. Nagy visszhangja volt a frigyüknek. Nem volt megszokott, hogy egy kiugrott szerzetes egy egykori apácát vett feleségül, és ezeknek a gondolatoknak, rágalmaknak sokszor hangot is adtak.

Bemutatja a könyv, milyen nagy volt a nyüzsgés, az élet a Fekete kolostorban, ahol diákokat tanítottak, árvákat fogadtak be és a család is bővült. A nimbscheni kolostorból olvashatunk még egy szökésről, ekkor már Käthe nagynénje, Magdalena von Bora is megszökött Wittenbergbe és innentől kezdve haláláig itt élt velük. Szemtanúja lehetett ő is annak, hogy a családnak gyermekei születtek, akik közül kettőt sajnos el is veszítettek. Luther Márton és Katharina hűen szolgálták és szerették az Urat, ám ilyenkor harag is volt bennük, de mindig alázattal maradtak meg a hitben, egymást erősítve. A birtokuk egyre csak gyarapodott, voltak állataik, gyümölcsöseik és Katharina elkezdte otthon a sörfőzést is, mert tudott volt, hogy férje szerette a sört, pláne azt amit az ő Käthéje készített.

A könyvet olvasva nem épp nyugalom árasztja el az olvasót, mivel mindent amin keresztülment a Luther család és személyesen Luther Márton is, részletesen lejegyez. Személy szerint én is sokat tanultam Luther Mártonról és a különböző gyűlésekről, a kiátkozásáról de ezt így, az általuk írt levelekből részletesen olvasva az ő tollukból, sokkal hitelesebb, pontosabb és megdöbbentőbb. A lutheri reformáció eseményeit olvashatjuk és az ezzel kapcsolatos viszontagságokat a következő fejezetekben, azt, hogy hogyan állt ki Luther az evangéliumért. Mindenhonnan levelet írt a feleségének, így olvashatunk most erről mi is. Katharina mindig nagyon féltette a doktort, mert az emberek, az egyház, a parasztok és még a pápa is ellene volt, de ő mindig visszatért hozzá, egészen az eislebeni utazásig ahová két fia kíséretében indult, de onnan már csak koporsóban tért haza. Luther doktor halála után a családnak is menekülnie kellett Wittenbergből, de Käthe mindig erős nő maradt, egészen addig míg őt is magához nem szólította a Teremtő. Továbbá a könyvben olvashatunk még olyan ismertebb személyekről, mint Philipp Melanchthon és családja, akik mindvégig jó barátságban voltak a Luther családdal.

A könyv borítója nagyon letisztult, és hű a benne olvasottakhoz. Tudott, hogy Luther Márton szerette a rózsákat, ez az oka annak is, hogy az evangélikus egyház címerében is megtalálható, és ezen könyv borítóján, valamint a címében is. A könyvet olvasva semmiféle hiányosságot nem éreztem, egy nagyon jól összeszedett és hiteles írásnak találtam.

Seffer Valentina