Tőkéczki Lászlótól búcsúzunk
Tőkéczki László (Szikszó, 1951. szeptember 23.) Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, korábbi világi főjegyzője életének 67. évében, 2018. január 8-án visszaadta lelkét Teremtőjének. A megboldogultat az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Dunamelléki Református Egyházkerület saját halottjaként búcsúztatta.
Tőkéczki Lászlót egyházunk szertartása szerint helyezték örök nyugalomra a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhely ravatalozójából, január 23-án. Igét hirdetett Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnöke. Textusa a hűséges barát és szolgatárs, Tőkéczki LÁszló konfirmációi igéje volt: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jelenések könyve 2,10). Püspök Úr azzal vigasztalta a gyászolókat, hogy Jézus Krisztus halálával és feltámadásával szerez barátokat. „Krisztus barátjának lenni azt jelenti számunkra, hogy megnyílik az isteni élet kellős közepe. És ott nem a sikeresség, az erő, a befolyás, a tekintély, a tudás vagy a hatóképeség, nem a sokféle érdek, hanem egyedül a bizalom, a megbízhatóság dönt el mindent. A hűség. Ma sok barát gyűlt egybe, hogy meggyászoljunk egy hűséges embert. Aki hűséges volt pátriájához, szülőhelyéhez, családi hagyományaihoz, pályatársaihoz, tanítványaihoz, tudós társaihoz, hűséges az ezer ügyben eljáró, másokért mindig közbenjáró barát szívós kitartásával. Ezért nem csak gyászoljuk őt, hanem hálát is adunk egész életéért” – fogalmazott a Zsinat lelkészi elnöke. Majd hozzátette: „az ember hűsége csak akkor terem maradandó értéket, ha Krisztus hűségét tükrözi vissza”. Tőkéczki László világlátásának, barátságának ez volt a forrása mindhalálig.
Három búcsúbeszéd hangzott el. Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke és Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere a ravatalozóban, Orbán Viktor miniszterelnök pedig a sírnál vett végső búcsút Tőkéczki Lászlótól. A szertartáson részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Boross Péter korábbi miniszterelnök is.
Az alábbiakban közreadjuk Bogárdi Szabó István püspök A robotos címmel, közvetlenül Tőkéczki László halála után írt emlékező sorait, amely aznap a Parókia portálon jelent meg, valamint Vizi E. Szilveszter és Balog Zoltán búcsúbeszédét.
A boldog feltámadás reménységével veszünk búcsút Tőkéczki Lászlótól. Emléke legyen áldott!
A Szerkesztőség
[[paginate]]
Tőkéczki László halála veszteség a közélet, a szűkebb eklézsiája, a magyar történelemtudomány, de hatalmas veszteség az ismeretterjesztés számára is.
Tőkéczki László 1994-ben került a Tudományos Ismeretterjesztő Társulathoz (TIT)-hez. Szentágothai János mint a TIT elnöke több jelölt meghallgatása után öt választotta ki, hogy legyen a Társaság havonta megjelenő társadalomtudományi lapjának, a Valóság főszerkesztője. Szentágothai János halála után Benkő Lóránd akadémikus lett a TIT elnöke, és mellette 1998-tól Tőkéczki László ügyvezető elnökként is dolgozott.
Vele dolgoztam 2000-től 2015-ig, amikor is a Társaság elnöke voltam. Mint a TIT alelnöke 15 évig segítségemre volt. A nehéz esztendőkben, nem éppen barátságos körülmények között is bátran vállalta a több mint 160 éves társulat érdekeinek és a szakmai értékeinek képviseletét. Közösen hirdettük, hogy a tudás elsajátítása kötelesség, a megszerzett ismeretanyag köztulajdon, annak elterjesztése, átadása közérdek. A Társulat elmúlt évtizedeiben ezt az elvet szolgálta, ez az értékrend jelent meg a TIT mindhárom folyóiratánál is. Nagyon betegen is még a lap 2018. januári számát szerkesztette. Főszerkesztő társaival, kollegáival rendkívül jó volt az emberi kapcsolata. Olyan ember volt, akit nem lehetett nem szeretni.
Élőszavas előadásaival járta Kárpát-medence magyarlakta városait, falvait: Szombathelytől Nyíregyházáig, Királyhelmectől Újvidékig oktatott, tanított. Volt olyan év, amikor 100-nál is több előadást tartott. Nem szeretett repülni (”tudod, én nem értem, mitől marad az ott fönt a levegőben”), de nem csak nem ült repülőre, nem vezetett autót sem. Igazi földönjáró ember volt, mint ahogy az volt értékítéleteiben is, ragaszkodott az igazsághoz. Csak megalapozottan alakított ki véleményt. Mindig élőszóban, előre írt szöveg nélkül beszélt és szerette, ha kérdéseket tettek fel.
Tőkéczki László egy igazi „Servus fidelis” – hűséges és megbízható társ volt. Társa, sőt szószólója az értékrendben gondolkodóknak, harcolt a történelemhamisítás ellen, harcolt azért, hogy a történetírás a magyar múltat igazságos, eredeti forrásokra támaszkodva ítélje meg. Erre a legszebb példa egykori magyar miniszterelnökről, Tisza Istvánról irt monografiája, amely több mint négyszáz idézetet, lábjegyzetet, utalást tartalmaz. Nem tudta elviselni, hogy Tiszát reakciósnak, feudálisnak, a háborút támogatójának minősítsék. Protestáns egyházát főgondnokként szolgáló Tiszát még egyház-ellenességgel is támadták, pedig Tőkéczki eredeti levelek, főgondnoki székfoglaló kézirata és intézkedéseinek bemutatásával igazolta, hogy Tisza a jövőhöz való alkalmazkodást kérte csak számon egyházától. Szerinte Tisza egy igazi nemzeti liberális volt. Megbuktatásának okairól pedig így ír „a kortárs ellenzék csupán Tisza eltávolításában egyezett meg”, más célja nem volt. Nyíltan vallotta, hogy szerencsésebb sorsú nyugati nemzetekben egy ilyen nagyságrendű politikus, mint Tisza István, vitákkal együtt is mindig a nemzeti panteonban kap helyet. Az írást egyébként nem tartotta olyan fontosnak, azt állította az írás a jövőnek, a beszéd a jelennek szól. „Az írásra már nincs időm” mondotta, amikor arra kérték, hogy egy-egy érdekes előadásának a kéziratát jelentesse meg.
[[paginate]]
Gondolkodása, magatartása sokszor ütközött korunk gyakorlatával. Önmagunk érvényesítésének mindenekelőttisége helyett ő másokon akart segíteni. Ma a ki nem mondott igazságok korát éljük, a PC (political correct speech) a divat. Azt mondják, amit várnak, nem azt, amit gondolnak. Ő kimondta, amit gondolt, és ez sokszor nem az volt, amit mások szerettek volna hallani. Nem is halmozták el díjakkal, előléptetésekkel. Amikor tavaly megkapta a Széchenyi-díjat, annyit mondott „látod, végül is a nemortodox magatartást is díjazzák”. Egy írásában (Recenzió: Urs Altermatt: A katolicizmus és a modern kor. Aula Kiadó, 1966. 320 l.) a szellemi, lelki, művelődési tényezők társadalom- és politikaformáló erejének fontosságáról beszél. Meggyőződése volt, hogy a konzervatív értékelvűség és a változások, közösen sikeresebben tudják szolgálni a fejlődést, „mint a divatmajmoló ’haladás’-őrület radikalizmusa” – írta egyik munkájában.
Tőkéczki László, történészként vett részt a Duna TV 10 évig tartó „Törzsasztal” műsorában, amelyet Bogárdi Szabó István, Martonyi János, Csoóri Sándor, Kósa Ferenc és jómagam alapítottunk Balogh Júlia, Csoóri Sándor feleségének védnöksége alatt. Feladata a Kárpát-medencén belül és a világban, a diaszpórában élő magyarsághoz, a kultúrnemzet tagjaihoz üzenetet küldeni. Napjaink globalizálódó világában az értékek megőrzése különösen fontos az egyre nagyobb hullámban érkező ízlésdiktatúra ellen, amely minden egyedit, sajátosat, nemzetit eltüntet. Az értelmiség felelőssége, és ez a TIT kötelezettsége is, a nemzet kulturális értékeinek megőrzésével, történelmünk dicső és dicstelen oldalainak felmutatásával megjelenítse az erkölcsi, etikai tanulságokat is. Így az értékek teremtése mellett a múlt értékeire, a hagyományok, a teremtett világban az épített örökségek tiszteletére neveljük a nemzedékeket, és egészséges nemzettudatot alakítsunk ki. Nem szabad megfeledkeznünk a latin mondásról: „Sine praeteritis futura nulla”, vagyis múlt nélkül nincs jövő. A mába érő múlt nem csak jelenünket, de jövőnket is befolyásolja. Meggyőződése volt, hogy a meghamisított múlt tovább mérgezi a lelkeket, hamis állításokkal tölti fel a tudatot és ezzel átírja a nemzet történelmét. Világosan megfogalmazta: nehéz tehát Európa felé menni, főleg akkor, ha csak jelszavakban európaiak akadályozzák reálszocialista évtizedek örökségének szellemi eltakarítását. Előadásaiban, TV és rádió szerepléseiben erre tett kísérletet. Ezért vállalt szerepet Ráday Philip Szabadság tér ’89 c. fontos műsorában is.
Tőkéczki László élete üzenet értékű, emberek ismerjék meg múltjukat, merjenek hinni a jövőjükben, merjenek előre nézni, merjenek álmodni, merjenek támaszkodni a másikra, mert a polgári magyar ember igazi feladata az, hogy „kövekkel” járuljon hozzá annak az „útnak” az építéséhez, amelyet a feladatra alkalmasak hoznak létre, és amelyen a nemzet haladhat előre.
Tettei, gondolatai, amit örökül hagy ránk a velünk élő történelem, az ismeretterjesztés kánonjának része lesz. Ő a közjót, a bonum commune-t szolgálta. Az Újszövetség üzenetét hordozta cselekedeteiben: szeretetet, segítséget adni a másiknak, az arra szomjazónak, rászorulónak. Számára visszatérő gondolat volt, hogy Európa vajon képes lesz-e múltjához, az alapító atyák eredeti gondolataihoz méltóan cselekedni, képes lesz-e értékeit megőrizni. Ezzel kapcsolatban hívta fel a figyelmemet Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa című 1923-ban írt versének utolsó versszakára: „Hazám, boldogtalan Európa, / ha túléled a harcok végét, / elbírod-e még te az Istent, / a Szeretetet és a Békét?” Tőkéczki László magyarként tudott európai lenni és európaiként képviselte nemzeti érdekeinket.
„Agnus Dei, qui tollis peccata mundi: dona pacem et requiem sempitémam” – „Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, adj békét és örök nyugodalmat neki” (Szunyogh Xavér Ferenc O.S.B.: Missale).