A koronavírus-járvány árnyékában kevesebb figyelmet kapott, hogy új játszóhellyel bővült a főváros színházi palettája: 2019 szeptemberében a Pozsonyi úti Református Egyházközség befogadta altemplomába a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház társulatát.

Andrási Attila 2002-ben alakított kamaraszínházat a magyarkanizsai mozi udvarán. A szabadkai születésű író-rendező társulatával előszeretettel dolgoz fel eseményeket a magyar történelemből. Trianon előzményei és következményei kiemelt helyet foglalnak el egyre bővülő repertoárukban. Céljuk elsősorban a gondolatébresztés, szerzői előadásaikat történészek, kutatók bevonásával állítják színpadra és játsszák mindenütt, ahol csak igény van a magyar szóra.

Missziónak tekintik a magyar nyelvű színdarabok eljuttatását a határon túli és a szórványban élő magyarsághoz: több mint kétszáz helyszínen léptek már fel Magyarország mellett Délvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, Ausztriában és Svédországban is. Nemzeti öntudatot erősítő tevékenységüket 2016-ban „A világ magyarságáért” kitüntetéssel ismerték el. Andrási Attila 2018-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztet, 2020 márciusában pedig a Jászai Mari-díjat.

[[paginate]]

„Jelenünket meghatározó történelmi eseményekkel foglalkozik színházunk” – az író-rendezőnek ezt a nyilatkozatát nyugodtan tekinthetjük alkotói hitvallásnak. Az 1918 és ‘20 közötti évek eseményei valóban sorsfordítóak voltak Magyarország számára. Fehér Szarvas című, 2016-ban bemutatott drámája a bethleni konszolidáció idején játszódik, az első világháború utolsó évétől a trianoni békekötésig tartó zűrzavaros időszak történéseit pedig három részben tervezi bemutatni.

A Tizennyolcat már ismerheti a közönség: „Kitör a béke /.../  és kirobban az anarchia. Ki Magyarországon a kormányelnök, ki a hadügyminiszter? És miért nem is ő az? Ki ellen kell elkövetni merényletet és miért mégse, vagy de igen? A katonák már nem katonák, illetve mégis. Ki ezen az oldalon áll, ki meg átáll, de hova is?” – a darab igyekszik eligazítani a nézőt ebben az össze-visszaságban. A következő, még dicstelenebb esztendőt megidéző Tizenkilencet tavaly márciusában akarták bemutatni, de a pandémia miatt végül idén debütált.

A Tizenkilenc a „vörös vírus”, a bolsevizmus és a kommunizmus háború utáni elterjedésével, valamint az ezt elősegítő történelmi figurákkal, Leninnel és környezetével, Kun Bélával és itthoni segítőivel foglalkozik. Persze a teljesebb korrajz miatt nemcsak a térben ugrál a darab, hanem az időben is: az alkotók többek között visszarepítik a nézőt az orosz forradalom előtti időszakba, elhúzzák a függönyt Lenin Zürichben bérelt lakásának ablakában, amin keresztül nemcsak egy szerelmi háromszögre, de a kommunisták módszereire és pénzügyeire is rálátni. A darabok között is van átjárás, van olyan karakter, akit átemeltek a Tizennyolcból.

Az alkotók szerették volna bemutatni a történelmi alakok emberi oldalát is: megmutatni annak a kettősségnek a tragikumát, hogy ezek az emberek, akiknek a kezéhez annyi vér tapad, maguk is elhitték, hogy amit csinálnak, azzal jobbá teszik a világot. Mindezt némi humorral és szerelemmel fűszerezve Csomor Csilla, Sipos Judit, Stelly Zsófia, Csizmadia Gergely, Dóczy Péter, Kákonyi Tibor, Kálló Béla, Krizsik Alfonz, Molnár Zoltán, Szabó Sipos Barnabás és Széplaky Géza formálja meg.

Az 1920-as eseményekre fókuszáló befejezés pedig még várat magára.

Feke György