Sajátos mérföldkőhöz érkezet napjainkban a koronavírus járvány révén az emberiség történetének az a szakasza, amely 500 éve a reformációval indult el, majd 250 éve az ipari forradalom révén lépett gyorsuló szakaszba.

Az ember a földön soha nem élt olyan jól és biztonságosan az elmúlt 10 ezer évben, mint napjainkban. Az elmúlt 100 év az emberiség eddig elmúlt és ismert történetének aranykora. Nem véletlen, hogy ez alatt a 100 év alatt a föld népessége a négyszeresére nőtt. Magyarországon a születéskor várható élettartam megduplázódott. Ebben döntő szerepet játszott az életkörülmények gyökeres átalakulása. Napjainkban két és félszer annyi lakóingatlanban lakunk Magyarországon mint 100 éve[1] és házak adta életkörülmények alig vannak köszönőviszonyban a 100 évvel korábbi elődeikkel. A döntő többségükben van villanyvilágítás, komfortos fűtés, fürdőszoba és wc. Elég lassú folyamat volt ez itthon, míg a legtöbb helyre megérkeztek a „civilizáció” vívmányai. Nagyapám 6 éves kori emlékei közé tartozott, amikor 1914-ben bekötötték a vizet, a csatornát és villanyt a Bethesdába. [2] A 1870-es évektől az első világháborúig terjedő időszakban Budapest akkori területén, fokozatosan kiépül a víz, csatorna és villanyszolgáltatás. Ezek a szolgáltatások a vidéki városokban is lassan elterjedtek. A falvakban csak az ezredforduló környékén vált többé kevésbé teljessé az ellátás. A földgázszolgáltatás az 1970-es években kap lendületet és az ezredforduló környékén a legtöbb településen elérhetővé válik. Ezeknél kicsit később lesz általánosan elérhető a szintén már az 1800-as évek végén megjelenő kommunikációs szolgáltatás a telefonhírmondó utóda, a kábeles telefon, a tv és az internet szolgáltatás. Legvégül az elmúlt évtizedben általánossá vált a mobil kommunikáció is. A mobil és a kábeles internetszolgáltatás tekintve hazánk a világ élvonalába tartozik[3].

[[paginate]]

A mindennapi kenyér fedezetének előteremtése is gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedekben. Az egész világon, de különösen az euro-atlanti térségben egyre kevesebben, sőt mondhatni elenyésző számban dolgoznak fizikai értelemben a mezőgazdaságban. Ez Magyarország esetében kevesebb mint a munkát végzők 3 százaléka, 125 ezer ember. Minden félelem vagy remény ellenére a technológiai fejlődés nem vette vagy veszi el a munka lehetőségét. Sőt, a fejlett világban általános a munkaerőhiány. Igaz, az elmúlt évtized az általános prosperitás időszaka volt. Habár minden területen nőtt itthon a munkavállalók száma, a szellemi területen még mindig egy kicsit jobban. [4]

Élelmiszerekből mind mennyiség, mind választék szempontjából soha nem látott bőség korszakát éli a világ, és különösen annak gazdagabbik fele. A föld legkülönbözőbb részéről folyamatosan ömlik a friss és feldolgozott ennivaló a szupermarketek polcaira. Ahogy a ruhák, iparcikkek, műszaki cikkek választékában is tobzódni lehet. Már a koronavírus járványt megelőzően is jelentős szerepet játszott a külföldi és hazai boltokból a házhoz rendelés, az online vásárlás. A járvány nem várt lendületet adott az új irányzatnak. Valósággá vált az 1995-ös amerikai film, „A hálózat csapdájában”-nak az utópiája. Hónapokig ki se kell mozdulni otthonról és mégse kell nélkülözni a modern világ bőséges kínálatát. Még az emberi kapcsolattartás és kapcsolatépítés is lehetséges. Igaz, csak online formában, de ott is szinte parttalan a kínálat. Mindez azt eredményezi, hogy jelentősen lecsökkent a reciprocitáson alapuló kölcsönös segítség szerepe az életben. Sokkal kevésbé van már szüksége egymásra az embereknek ahhoz, hogy az alapvető életfunkcióikat működtessék. A biológiai létezés és az időtöltés, szórakozás mások nélkül is sokkal gördülékenyebben lehetséges. Ez egyik oldalról csökkenti a konfliktusokat, míg a másikon nagyon komoly kielégítetlen pszichés feszültségeket termel. Ez a csökkenés is kézzelfogható a statisztikákban. A nyílt erőszak, a durva agresszió jelentősen visszaesett az elmúlt évtizedekben itthon is és az egész világon. Steven Pinker könyvének „Az erőszak alkonyának”[5] megállapításai jól kézzelfoghatók Magyarországon is. Az emberölések, erőszakos bűncselekmények száma a járványt megelőző évben a tíz évvel ezelőtti felére, a hetvenes és nyolcvanas években megszokott esetszámok negyedére csökkent. Sőt a sikeres öngyilkosságok száma is hasonló örömteli változást mutat. A nyolcvanas évek közepéhez képest a harmadára csökkent. Igaz, a nyolcvanas évek esetszámai, a valós szovjet adatok megismerése elött, a világon a legmagasabbak voltak.

[[paginate]]

Emil Durkheim fogalmával szólva, az anómia ezen formái örömteli csökkenést mutattak az elmúlt évtizedekben, mind hazai, mind nemzetközi tekintetben. Nem nehéz felismerni, hogy a jólét és a lehetőségek számának növekedése nagyban hozzájárult a pozitív változásokhoz. Ennek fontos részét alkotja a társadalmi és térbeli mobilitás növekedése. Ha csak nagyon lassan is, és több fokozatban megnyíltak az erősen zárt magyar közösségek is. Az utolsó nagy lökést a 2007-es világválság adta. A térség más országaiban, Lengyelországban, Csehországban és a Baltikumban már korábban megindult az általános térbeli mobilitás. Ez nálunk csak a devizavállság következtében bontakozott ki. Itt nem csak a külföldi munkavállalásra kell gondolni, hanem az országon belüli helyváltoztatásra is. Az Uniós csatlakozás, a hitelek törlesztésének kényszerével és az elvárt anyagi javak megszerzésének lehetőségével, megmozdította a magyar társadalom olyan szegleteit is, amelyek talán utoljára a XIX. század végi amerikázások idején mozdultak meg, vagy még akkor sem. Ahogy a kilencvenes évek gazdasági összeomlása meghaladta a második világháború gazdasági visszaesésének mértékét, úgy az elmúlt húsz év jóléti növekedése is nagyban meghaladta a háborús helyreállítást. Ennek szerves része volt a középrétegek felemelkedési vágya. A ház és az autó mellett általános céllá vált, hogy a felnövekvő generációk felsőfokú végzettséget szerezzenek. Aki tehette és teheti egyetemre küldi a gyerekét Budapestre, a regionális nagyvárosba (ha ott még van felsőoktatási intézmény) vagy akár külföldre, ha másként nem megoldható. Az angliai varrodában dolgozó anya vagy a német húsüzemben dolgozó apa által hazaküldött pénzből szereznek diplomát a gyerekek sok esetben. Sőt, a nullás évek voltak a hazai felsőoktatástörténetben, a levelezőképzés aranykora. Néhány évben a levelezős hallgató létszám a kétszázezer fő körül mozgott.[6] A babyboom és az X generáció tagjai ekkor próbálták meg bepótolni a későszocializmus tervgazdaságában elvetélt álmaikat a társadalmi felemelkedésről és a meritokratikus előre lépesről. Nem ritkán egyszerre jártak egyetemre a szülők és a gyermekeik.

Ulrich Beck az ezredforduló német sztár szociológusa és felesége Elisabeth Beck -Gernsheim 2011-ben jelentette meg a híres könyvét a Fernliebe: Lebensformen im globalen Zeitalter. Magyarul „Távszerelem, Távszeretet: Életformák a globális korszakban” címmel[7] jelent meg. A könyv sokszínű és sokrétű mondanivalójából érdemes kiemelni azt a megállapítást, ami arról szól, hogy a modern életviszonyok, a globális kapitalizmus mindenütt átalakítja a korábban többé-kevésbé zárt családi szerkezeteket. A nők kényszerű vagy önmegvalósító munkavállalása, a gyermekek minél hosszabb és magasabb színvonalú tanulmányai, az elengedhetetlen idegennyelvtudás megszerzése és a nemzetközi tapasztalatszerzés igénye és kényszere, de leginkább a magasabb jövedelem megszerzése iránti vágy mobilizálja az egyéneket és fragmentálja a családokat.

[[paginate]]

Nemhogy a hagyományos többgenerációs családmodell, de már a klasszikus értelemben vett modern nukleáris család is nagy kihívásokkal kell szembenézzen. A papa, mama, gyerekek időszak is lerövidül, ha egyáltalán megvalósul. És ahol megvalósul, ott is jelentősen lecsökken az együtt töltött idő. Az atlanti világban a gyermeknevelés elsősorban az intézményekre, a bébiszitterre, jobb esetben a nagyszülőkre vagy a dadusra hárul. Akik hasonlóan az időskori ápolókhoz, igen sok esetben más országból, tőlünk nyugatabbra sok esetben olyan egzotikus országokból, mint például a Fülöp-szigetek érkeznek. A rokoni szeretet nem szűnik meg, de a kapcsolattartás módja és formája megváltozik, nagy mértékben átköltözik az online térbe. A párkapcsolatok egyre többször születnek az online társkeresők platformjain. A nagyon sikeres vagy még nagyobb tömegben a megélhetésért küzdő házaspárok tömegei töltik az év nagyobbik részét egymástól távol és tartják egymással, gyerekeikkel és a szüleikkel telefonon vagy online a kapcsolatot.

Amikor a könyv Németországban megjelent, Magyarországon ez nem volt tömeges jelenség. Igaz a határon túli magyarok szépszámmal dolgoztak ilyen és hasonló feltételek mellett Magyarországon, már két évtizede. Aztán lassan megmozdult a világ. 2016-ban még csak 4-500 ezerre volt tehető a külföldre költözött vagy ott dolgozó magyarok száma. Csak tavaly augusztusban 154,100 magyar állampolgár folyamodott tartós nagy britanniai letelepedési engedélyért[8] az utolsó pillanatban, a BREXIT nyomán bevezetett végső határidő elött. Ha ehhez hozzáadjuk a Brit Belügyminisztérium 2019-es jelentésében már szereplő 98 ezer főt, akkor jól látszik, hogy csak ott több mint 250 ezer magyar állampolgár tartózkodik. A Német Statisztikai Hivatal adatai szerint 2021 decemberében 211295 magyar állampolgárnak volt hivatalos tartózkodási engedélye ^[9]. Ausztriában ^[10] hivatalosan 91395-nek. Ha ehhez hozzáadjuk a többi EU tagállamába tartózkodó kisebb csoportok számát, akkor legkevesebb 6-750 ezer Európában tartósan letelepedett magyar állampolgárral kell számolnunk. Ehhez kell még hozzáadnunk a határmentén ingázók tizezreit. Természetesen ezek a számok eltörpülnek a román, lengyel, bolgár, szerb, horvát és balti adatokhoz képest. Hiszen tartós nagy britanniai letelepedési engedélyért az utolsó pillanatban 1 millió román és 1 millió lengyel állampolgár folyamodott a koronavírus járvány kellős közepén.

Az általános globalizációs folyamatok és uniós csatlakozás nem csak a lakhatási infrastruktúrán, fogyasztási kínálaton és a megnövekedett személyi mobilitáson hagyott nyomot, de a közlekedési infrastruktúrát is alapjaiban segített megújítani, sőt soha nem látott fejlesztéseket tett lehetővé. Igaz, ennek előnyeiből igencsak visszavett, a döbbenetesen megnőtt nemzetközi forgalom és hömpölygő kamionok áradata. A már szinte mindenhová elérő autópályák és a megújuló vasúti hálózat nem csak a személyforgalom kényelmét növeli, de meghatározó szerepet játszik abban is, hogy folyamatosan áramlik az országba a külföldi ipari tőke. A folyamatosan növekvő számú munkahely és a külföldre áramló magyar munkaerő egyre nagyobb munkaerőhiányt okoz. Ezért 2018 óta növekvő mértékben kell külföldről importálni a munkásokat a legkülönbözőbb szektorokba.

[[paginate]]

A probléma nem teljesen újkeletű, hiszen már a rendszerváltást követő években megjelentek a szomszéd országokból, a főként magyar nemzetiségű vendégmunkások. A velük való viszony sem volt mindig felhőtlen. Az ő esetükben nem voltak nyelvi problémák, kulturális konfliktusok és a jelenlétük nem keltett feltünést. Az elmúlt négy évben egyre nagyobb mértékben kell bevonni magyarul nem, vagy csak minimálisan beszélő munkaerőt a szomszéd országokból. Már nem csak az építőiparban, a mezőgazdaságban, a gyáriparban, de az áru szállítás területén is nélkülözhetetlen a részvételük. Sőt már nem is elég. Ezért az utóbbi években, már Európán kívülről is kell munkásokat toborozni. Vidéken már nem csak afrikai és dél-kelet ázsiai római katolikus papokkal és szerzetesekkel, hanem egyszerű munkásokkal is lehet találkozni.

Marshall McLuhan 1964-es globális falu[11] elmélete lassan az ország legeldugottabb szegletében is valóra válik. A mindent alapjaiban felforgató változás kezelése nem egy könnyű feladat. A második világháborút megelőzően az átalakulások kezelésében meghatározó segítséget a kiterjedt család, az egyházközösség és az iskola adott. Ez a három intézmény és a helyi képviselőik, néha még esetleg a helyi egészségügy (már ahol ilyen volt) reprezentánsaival kiegészülve alkották azokat a pilléreket, amelyek támogatták az egyént az alkalmazkodásban és a változó helyzetek értelmezésében.

A nemzetközi szociológiai kutatásokban egy ideje mérik az intézmények és bizonyos fontos szakmák iránti bizalmat. Egy jó ideje megfigyelhető, hogy az általános bizalmatlanság növekedés közepette, csak néhány olyan szakma van, amely képviselőivel szemben mindenhol a megkérdezettek több mint fele, bizalommal viseltetik. Ezek a tudós, az orvos és a tanár. Meglepő módon a papok és lelkészek iránt nemzetközileg elég nagy a bizalmatlanság. A legutolsó IPSOS felmérés[12] azt mutatta, hogy a koronavírus járvány nyomán az orvosok iránti bizalom erősen megnőtt. Örömteli, hogy a papok és lelkészek iránt is jelentősen javult a bizalom.  Magyarországon, amely régóta az egyik legbizalmatlanabb társadalom, 2019-hez képest 2021-ben 19 százalékot emelkedett a lelkészekbe vett bizalom.

Bár a fent említett foglalkozások és intézmények a XX. század folyamán mind vesztettek a tekintélyükből, ahogy a rádió és később a TV elterjedt, de ennek ellenére összességében sikerrel vettek részt a helyi közösségek tagjainak integrálásában. Az első és második világháború környékén megbicsaklott valamelyest az integrációs képességük, de a kataklizmákat követően többé-kevésbé helyreállt. A politikai és a gazdasági hatalom képviselői jöttek- mentek. Általában igyekeztek az említett intézményeket „gyarmatosítani”, a saját céljaik szolgálatába állítani, de tekintettel az ezekben dolgozók nehezen pótolható szaktudására, avagy a család intézményének nagyon mélyen rögzült mintáira, a végén a kölcsönös kompromisszumok mentén születtek meg a megoldások. Ez még a szomszéd országokba került, magyarok lakta települések esetében is igaz volt.

[[paginate]]

A második világháborút követően megjelentek az egyre inkább látható repedések ezeken az intézményeken. Az első látványos jelek a család intézményén jelentek meg. Első lépésben a háború után válások száma elkezdett folyamatosan emelkedni. A második lépésben a megkötött házasságok arányában folyamatosan nőtt a válások száma és csak az elmúlt években következett be egy fordulat. Igaz, ebben az esetben egy nagyon sajátos statisztikai jelenséggel találkozunk. A válások száma Magyarországon a 1970-es évek elejétől egészen 2010-ig az évi 25 ezeres szám körül oszcillált, miközben ugyanebben az időszakban a házasságok száma 100 ezerről fokozatosan lecsökken 35 ezerre.[13] Az elmúlt tíz évben egy látványos fordulatnak lehetünk a tanúi, hiszen a házaságok száma majdnem megduplázódott, miközben a válások száma közel a felére esett. Ebben a családbarát szociálpolitikának épp úgy döntő szerepe volt, mint a családjogi környezet kedvező változásának is. 

Az oktatási intézmények szerepe még bővült is a második világháborút követően, bár a hőskor az Eötvös, Klebelsberg által kezdeményezett programok ideje volt. A tanyasi és falusi iskolák létesítésének, a reformáció szellemi forradalmával mérhető jelentősége volt. A huszadik század végére elfogyott a lendület, sőt megindult a leépülés. Az oktatási intézmények tekintetében, bár voltak az elmúlt években biztató koncepciók, az áttörés még várat magára. Sőt, a digitalizáció negatív hatásai itt érezhetők a leginkább. A probléma nem hazai jellegzetesség. Szerte a világban komoly fejtörést okoz, hogy hogyan lehet az oktatást az új helyzethez adaptálni. A probléma méretét egy kapcsolódó terület adatai villantják fel a legdrámaibban. 2020-ban a felnőtt magyar lakoság 13 százaléka mondta a TÁRKI felmérése[14] szerint, hogy rendszeresen olvas. Ez lényegében a fele a 2005-ös felmérésben mért adatnak, ami 25 % volt. Már ez is egy komoly visszaesés volt a 1960-as évekhez képest, amikor a leginkább divatja volt az olvasásnak. A probléma nem a tárgyi tudással van elsősorban, hiszen az internet korában, a kellő felkészültséggel az könnyen hozzáférhető, hanem a meg nem szerzett készségekkel. Az oktatási intézmények nem csak a digitalizáció kihívásaival és az egyre erősödő humánerőforrás hiánnyal küzdenek, hanem az általános presztízsvesztéssel is.

[[paginate]]

Az oktatási terület problémái sokban hasonlítanak az egészségügy területén tapasztalható kihívásokkal. Az egyre növekvő elvárások, a rendszerváltás óta szakmacsoportként elszenvedett legnagyobb státuszvesztés párosul az orvosi tudás és szakismeret egyre nagyobb fokú megkérdőjelezésével. Ebben az esetben is vannak magyar sajátosságok, de a probléma jelen van szinte mindenhol a fejlett világban.

Max Weber „ A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” című[15] híres vallásszociológiai művében azt a lényegében mindenki által eddig elfogadott tételt fogalmazta meg, hogy a nyugati keresztyén reformációk a racionalizálódás térnyerésének folyamatába illeszkednek. Ahogy ennek a „varázstalanítási” folyamatnak az egyik lehetséges folyománya a szekularizáció is. A szekularizációs elméletek többféle hatásnak tulajdonítanak szerepet, a racianizálódás mindenképpen kitüntetett jelentőséget kapott a folyamat magyarázatában.

Az utolsó EVS (Európai Értékszociológiai Kutatás)[16] 2017/18-as fordulója azt mutatta, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta hullámzó vallásossági mutatók erős csökkenésnek indultak. Pontosabban megint közelítünk ahhoz a mélyponthoz, ami az 1970-es és 1980-as évek fordulójakor jellemezte az országot. Akkor egy nyíltan és tevőlegesen egyház és vallásellenes kormányzata volt az országnak, amely mindent megtett, hogy az embereket lebeszélje a vallásgyakorlatról és annak vállalásáról. Az EVS adatok alapján azt feltételezhetjük, hogy erősödött a szekularizációs folyamat.

Csakhogy van egy kis bibi, amire a koronavírus járvány, még pontosabban a koronavírus elleni oltás körüli hercehurca világít rá. A magyar lakosság közel 40% szinte[17] semmilyen rábeszéléssel, motiválással nem lehet rávenni, hogy felvegye az oltást. A racionális, tudományos érveken és bizonyítékokon alapuló meggyőzés teljesen hatástalan egy olyan kérdés esetén, aminél életbevágóbb aligha van. Vallásszociológiai értelemben az oltásellenesek döntő többsége mélyen hisz valamilyen nem racionális, nem tudományos magyarázatban. A viselkedését valamilyen hitbéli meggyőződés vezéreli. Vallásszociológiai értelemben, többnyire vagy valamilyen hagyományos vallási meggyőződés alapján a transzcendencia aktív beavatkozását feltételezi, vagy az új vallási mozgalmak valamelyikének ezoterikus magyarázatai vezérlik a cselekvését. Ezért nem tekinthető véletlennek, hogy a leginkább mágikus elemeket is integrált keresztyén irányzat által dominált Bulgáriában és Romániában a legkisebb az átoltottság 25 és 40 %-os[18], annak ellenére, hogy az oltás épen úgy hozzáférhető, mint bármely másik uniós országban. Az ortodox Európában soha nem is sikerült olyan mértékig úrrá lenni a járványokon, mint a nyugati kereszténység területén. Annak ellenére, hogy az itt uralkodó rezsimek sokkal keményebb kézzel igyekeztek végrehajtani a központi akaratot.

[[paginate]]

A nyugati keresztyénség területén, mióta 1796-ban Edward Jenner angol orvos, aki tehénhimlővel oltott be gyermekeket sikeresen és ezt publikálta is, annak a korábbi felismerésnek a nyomán, hogy aki már átesett a tehénhimlőn, az nem betegszik meg a humán himlőtől, fokozatosan sikerült szinte teljesen megfékezni a rettenetes pusztító betegségeket[19]. Ebben az oltás mellet döntő szerepe volt a magyar Semmelweis 1850-es évekbeli munkásságának, a kézmosás jelentősége felismerésének. És itt nem egyszerűen csak a kézmosásról van szó, hanem a Norbert Elias által zseniálisan leírt civilizációs folyamatról[20]. Napjaink helyzetére lefordítva, az arcmaszk szabályos viseléséről. Az 1960-as évekre, amikor Sabin és Salk kifejlesztették a gyermekparalízis elleni védőoltást, a nyugati világ szinte teljesen úrrá lett a járványos és fertőző betegségeken. Az oltások, az általános higiénia és Fleming antibiotikuma gyökeresen segített megváltoztatni a világot. Innentől kezdve a felnövekvő generációk egészen más perspektívákkal néztek szembe.

A 60-as évektől figyelhető meg a szekularizáció folyamatának erősödése is a fejlett világban. A hagyományos felekezetek tagsága és az aktív résztvevőinek száma csökkenésnek indul. Ezt zömmel az oktatás, a tudomány, a technológia és a jólét számlájára írják. Igaz, hogy közben megjelennek az új vallási mozgalmak, kialakulnak az amerikai médiában csak new age kultuszoknak elkeresztelt mozgalmak. Ezek a mozgalmak nem csak a hagyományos keresztyén vallási tanokat kérdőjelezik meg, habár ez a leglátványosabb jellegzetességük, hanem a nyugati tudományosság alapelveit is.

A Károli Gáspár Református Egyetem Vallás- és Egyházszociológia Kutatócsoportjában 2020-ban azt vizsgáltuk, hogy az emberek a járvány első hulláma során mennyire tartották be és bíztak a járvány terjedését megelőző intézkedésekben. A kutatási eredményeink szerint[21] a magasabb életkor, a felsőfokú iskolai végzettség és a fővárosi lakóhely, a vallásos alapállás és az állami szervekbe vetett általános bizalom növeli a járványügyi intézkedések betartására vonatkozó hajlandóság valószínűségét. Ezzel szemben az ezoterikus tanok iránti fogékonyság és a gyermekkori oltások be nem adatásának elfogadása éppen ellentétesen hatott.

[[paginate]]

Ezek után 2021 nyarán arra voltunk kíváncsiak, hogy az oltás felvételét vagy fel nem vételét, milyen szempontok befolyásolták. Talán nem meglepő, hogy az életkornak fontos szerepe van. A Baby Boom generáció 86 %-os átoltottságával szemben, a mi kutatásunk 2021. augusztusi adatfelvételének idején, a Z generációban csak 45 % vette fel az oltást. Az Y generáció közel 60%-ban, az X 70 % fölött. Majdnem ilyen erős a kapcsolat az iskolai végzettséggel is. Az MA vagy annál magasabb végzetséggel rendelkezők 85%-os átoltottságával szemben a csak 8 osztályt, vagy annál kevesebbet végzetteknél ez alig haladja meg az 55 %-ot. A nagy szakadék a középfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között van. A csak középfokú végzettségűek, érettségizettek között, nem érte el a 60%-ot, mig a FOKSZ vagy BA végzetségűek között meghaladta a 76%-ot az átoltottsági arány. Nagyon jól látszik az iskolázottság életbevágó jelentősége. Minél tanultabb valaki, annál inkább képes racionálisan mérlegelni a különböző csatornákon keringő információk valóságalapját.

Sajnos az oltási hajlandóság, ha nem is ilyen mértékig, de az anyagi helyzettel is összefügg. Azok, akik nem tudnak félretenni, 10 %-kal kevésbé oltakoznak mint akik rendszeresen vagy alkalmanként takarékoskodnak. Szintén érdekes, hogy a gyermektelenek és azok, akiknek nem felnőtt gyermekeik vannak 20%-kal kevésbé vették fel az oltást, mint azok, akiknek 18 évesnél idősebb gyermekeik vannak. Ebben az esetben az életkorral átfedő hatás van, de ez nem csak az életkorból ered. Hasonló, de szintén önáló magyarázó tényező, ha valaki rokonát vagy ismerősét veszítette el a járvány következtében. Ennél lényegesen erősebb hatása volt annak, hogy a válaszadóknak milyen tapasztalatai voltak a magyar egészségüggyel. Azok, aki teljesen vagy inkább elégedettek közel a 90 % beolttatta magát, míg a nagyon elégedetlenek esetében (ők a minta 38 %-a) ez alig magasabb mint 50%. Ahogy hasonlóképpen van hatása, ha valaki általában bízik szakigazgatásokban. Sőt, általában azt lehet mondani, hogy aki bízik az intézményrendszer bármelyik csoportjában, legyen az kormányzati, vagy kormánykritikus intézmény, de leginkább a neutrális szakigazgatás, az nagyobb valószínűséggel olttatja be magát, mint aki bizalmatlan. Ahogy szintén egy fajta „intézményi” bizalmi összefüggése van annak, hogy azok, akik a hagyományos média felületein, nyomtatott sajtó, televízió, rádió vagy az online hírportálokon tájékozódnak valamivel az átlagnál magasabb hajlandóságot mutatnak az oltás felvételére, mint akik ezekről a felületekről nem szereznek információkat.  Ezzel szemben éppen ellenkező tendenciákat találhatunk azoknál, akik az információkat, a közösségi média ismerősi bejegyzéseiből, a zárt internetes csoportokból vagy a videómegosztó portálokról szerzik. Ők, akik közel az egynegyedét adják a teljes mintának, közel kétszer olyan arányban nem vették fel az oltást, mint akik nem ilyen úton szerzik be a híreket.

[[paginate]]

Ami a mi számunkra a legérdekesebb, hogy a vallási meggyőződésnek milyen szerepe van az oltással kapcsolatos viselkedésre. Kutatásunkból azt az eredményt kaptuk, hogy a széles értelemben hagyományos keresztyén értékekbe vetett hit se pro, se kontra nem befolyásolja az oltási hajlandóságot. Akik általában elfogadják ezeket az értékeket, például hisznek Istenben, azok pont átlagosan oltakoznak. Itt rögtön hozzá kell azt is tegyük, hogy akik a Tomka Miklós által megfogalmazott hármas kritériumrendszernek[22] megfelelően vallásosak (hisznek Istenben, járnak templomba és valamilyen gyülekezet tagjai) azok messze átlag felett, 81% fölött vették fel az oltást. Ennek a csoportnak az aránya 10% körül van a mintában és a magyar társadalomban. Igaz itt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy átfedés van az életkorral és az iskolai végzettséggel és más már említett változókkal. Ezzel szemben azok között, akik az általunk ezoterikusnak vagy a new age-nek nevezett hittartalmakban hisznek lényegesen többen vannak mint, akik nem olttatták be magukat.

Összességében talán azt lehet mondani, hogy azok, akik integrálódnak a fennálló társadalmi keretek közé, bíznak az intézményekben, az oktatáson keresztüli társadalmi érvényesülésben és a hagyományos nyugati spirituális gyakorlatokat követik, azok lényegesen nagyobb hajlandóságot mutatnak az oltás felvételére, mint azok akik inkább a társadalmi perifériákon vannak, kevésbé integráltak, bizalmatlanok az intézményekkel szemben, nem bíznak sem a hagyományos, sem a digitális média által közölt tartalomban, helyette a közösségi média buborékokba „emigrálnak” és hisznek az ezotéria, az ősmagyar vagy akár a new age agykontrol, ufó vagy éppen lélekvándorlásos tanaiban.

Végezetül azt kell mondani, hogy a koronavírus járvány nagyon élesen rávilágít arra, hogy a magyar társadalomban (és a világ igen sok másik pontján is) a jólét növekedésével és a digitális forradalommal párhuzamosan egy nagyon erős dezintegrálódás is zajlik. A társadalmi integrációt hordozó intézmények, a közös narratívát megteremtő hagyományos és online sajtó, a közös spirituális univerzumot képviselő egyházak komoly kihívással néznek szembe.

Amikor megoldásokat vagy lehetséges válaszokat keresünk, kézenfekvő böngészni az átoltottsági és egyéb a járvánnyal kapcsolatos adatokat[23]. Ezekből az szűrhető le, hogy az európai protestáns országok mind a járványkezelés (halálozás), mind az ettől nem független oltás tekintetében az élen járnak, olyan római katolikus országokkal karöltve, mint pl. Írország, amely az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb sikertörténetét produkálta. Amikor a közös nevezőt keressük, akkor azt láthatjuk, hogy ezekben az országokban az oktatásnak kitüntetett jelentősége és össztársadalmi és anyagi becsülete van, mind a mai napig. Az alapvető intézmények tekintetében, minden vihar és málladozás ellenére is fél-, de esetenként, mint például Hollandiában[24], Svédországban, vagy Svájcban egy évszázados konszenzus van. Ezért nem meglepő, hogy a társadalom tagjainak az egymás iránti bizalma tekintetében is a protestáns országok, a Skandinávok, Svájc, Hollandia és Írország állnak az élen. Magyarországnak a reformációt követően, a kiegyezés után, de még a két világháború között is sikerült az oktatás előtérbehelyezésével egy kisebb csodát véghezvinnie. Talán a koronavírusjárvány után is érdemes volna ebben az irányban keresni a megoldásokat.

Csanády Márton Tamás

[[paginate]]

Idézett forrásmunkák:

Berman, J. M. (2020). Anti-vaxxers How to Challenge a Misinformed Movement. Cambridge – Massachusetts – London: The MIT Press

Bernát, A., & Hudácskó, S. (2020). Könyvolvasási és könyvvásárlási szokások, 2020. Budapest: TÁRKI

Bodoky, R. (2018). Gyanútlanok (1870-1918). Budapest: Luther Kiadó.

Csanády, M., & Mikó, F. (2022). A vallásosság és spiritualitás szerepe a koronavírus-járvány megfékezése céljából hozott intézkedésekkel kapcsolatos attitűdökben. In: I. Lázár, Érzelmek élettana járvány idején (296-307. o.). Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem - L’Harmattan Kiadó

DataReportal. (2021). Digital 2021 Hungary. Forrás: https://datareportal.com/reports/digital-2021-hungary

Elias, N. (1987). A civilizáció folyamata. Budapest: Gondolat Kiadó.

EVS. (2022. 01 30). Forrás: European Values Study: https://europeanvaluesstudy.eu

IPSOS. (2021. 10 12). Global trustworthiness index 2021. Forrás: IPSOS.COM: https://www.ipsos.com/sites/default/files/ct/news/documents/2022-01/Global-Trustworthiness-Monitor-2021.pdf

Klimont, J., Kytir, J., Langer, V., Marik-Lebeck, S., Pohl, P., Schuster, J., Biffl, G. (2022. 01 30). Migration & Integration. Forrás: STATISTIK AUSTRIA – Bundesanstalt Statistik Österreich,: https://www.statistik.at/web_de/services/publikationen/2/index.html?includePage=detailedView&sectionName=Bevölkerung&pubId=710

Központi Statisztikai Hivatal. (2018). Mikrocenzus 2016 - 7. Lakáskörülmények. Forrás: https://www.ksh.hu/mikrocenzus2016/kotet_7_lakaskorulmenyek

Központi Statisztikai Hivatal. (2021. 01 12). 2.1.8.2. A foglalkoztatottak száma foglalkozási főcsoport szerint, nemenként – FEOR'08 (2011–)*. Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_mef010a.html

Központi Statisztikai Hivatal. (2021. 04 06). Felsőoktatás. Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zoi007a.html#

Központi Statisztikai Hivatal. (2021. 06 30). https://www.ksh.hu. Forrás: 22.1.1.15 Házasságkötések, válások: https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0015.html

McLuhan, M. (2001). A Gutenberg-galaxis . Budapest: Trezor Kiadó

Nepusz, T., Bátorfy, A., & Szabó, K. (2022. 01 30). Koronamonitor. Forrás: 2020 ATLO – Átlátszó.hu: https://atlo.team/koronamonitor/

Pinker, S. (2018). Az erőszak alkonyának. Budapest: Typotex

Statistisches Bundesamt (Destatis). (2022. 01 30). destatis.de. Forrás: Migration and integrationForeign population by place of birth and selected citizenships: https://www.destatis.de/EN/Themes/Society-Environment/Population/Migration-Integration/Tables/foreigner-place-of-birth.html

Szász, Z. (2021. 08 12). Brexit: Több mint 150 ezer magyar kért letelepedési engedélyt. 444, old.: Brexit: Több mint 150 ezer magyar kért letelepedési engedélyt.

Tomka, M. (1973). A vallásosság mérése. Magyar Pszichológiai Szemle, 1-2., 122-135.

Ulrich Beck, E. B.-G. (2016). Távszerelem / Távszeretet. Szeged: Belvedere Meridionale Kiadó

Weber, M. (1982). A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest: Gondolat Könyvkiadó