Kedves Olvasóink!

Ady Endre halálának centenáriumán felkértük kitűnő írónkat, nekünk hosszú évek óta „háziszerzőnket”, Tóth-Máthé Miklóst, hogy ő is emlékezzen meg a költőről. Beleegyezett ebbe, de azzal a kikötéssel, hogy ezt rendhagyó módon teszi meg. Az Ady-arcú színész címmel megírja énregényét egy hasonmásról, aki ő volt egykor teátrista korában. Már csak azért is fontos megírnia, mert ezzel a művel régóta tartozik önmagának és mindazoknak, akik még látták ennek a hasonlóságnak a viselőjeként. Mi pedig lehozhatnánk folytatásokban, a Confessio-ban.

Természetesen örültünk ennek az egyedi témának, de a folytatásokban megjelentetése gondot okozott. Folyóiratunk negyedévenként lát napvilágot sokrétű tartalommal, és terjedelme meghatározott. Egy hosszabb regény minden számban való közlése óhatatlanul is kiszoríthat olyan írásokat is, amelyek közlésre érdemesek lennének. Ezért azt javasoltuk a Szerzőnek, mivel műve megjelenik majd könyvben is, csupán két részletet közöljünk figyelemfelkeltésül. Ahogy ezt már több megjelenés előtt álló regényével is megtettük előzőleg.

A Szerző végülis egyetértett velünk ebben és most, amikor már túl vagyunk két regényrészleten, bízunk abban, hogy az olvasók kíváncsiak lesznek a folytatásra is. Amit már a záros határidőn belül megjelenő könyvben olvashatnak tovább. A regény kiadásáról kellő időben hírt adunk. Addig is megértésüket és türelmüket kéri általunk maga az író is, a hajdani Ady-arcú színész.

A Confessio Szerkesztősége