Nagyon várnak ránk, mert sötétben vannak, és aki sötétben van, nincs jól. Nincs jól a Föld, mert távol került a „látta Isten, hogy jó…” állapotától. Nincs jól a víz, mert az emberiség 1/3-ának nincs tiszta ivóvize! Nincs jól a talaj, mert sivatagosodik, ahol százmilliók kénytelenek élni! Nincs jól, hogy számos ország felnőtt lakosságának közel fele írástudatlan! Nincs jól, hogy csak Bangkokban közel 2 millióan dolgoznak valamilyen módon a szexiparban! Nincs jól, hogy minden 2. percre jut átlagosan ma is egy újabb lepra-diagnózis a Földön! Könnyen tudjuk már gyógyítani, de nem is gyógyítani kellene, hanem ma már elő sem szabadna fordulnia, ha jutna tiszta víz, élelem és egy kicsivel jobb létszínvonal a mélység mai bugyraiba is! - Nincs jól, hogy leplezetlenül létezik rabszolgaság egészen civilizált társadalmakban is, de az sem, hogy mindenfajta életesélytől meg lehet fosztani fogyatékosokat, megszületni vágyókat. Nagyhangúsága, kevélysége és önzése ellenére nincs jól a „fejlett” keresztyén féltekén élő, de nincs jól a muszlim, a buddhista, a hindu, a liberális, az ateista sem. Lehet hamisan hangoztatni, hogy „minden hitben van valami jó”, mégis ordít, üvölt főleg a világnak AZ a része, amely ott vesztegel a sötétségben, és kiáltanak a Világosságért, mely egyéni életüket, és összeadódóan egész társadalmaikat is átformálná.

De nincs jól sok-sok magyar gyermek sem! Ők is kiáltanak! Amíg végeztem hitoktatást, rendszeres volt a szívüket zokogva kiöntő kisgyermekek lelkigondozásának szüksége, mert az Ige érintése és talán a személyes bizalom előhozta belőlük életük tragédiáit, szüleik konszolidáltnak álcázott hitvány életének terhét. Ők, a hittanra járatott „legjobbak”! Hát a többi? Fogalmunk sincs az ő sötétségükről. – Nincs jól kamaszaink, felnőttjeink tömege, mert keresztyén gyökerű világunkban az intellektuális ismereteken túl alig találkoztak (!) a keresztyén hit életet átformáló erejével. Fogalmuk sincs: mi gyakorlati haszna van az egésznek?

Nincs jól tehát globálisan a keresztyénségünk sem. Világméretében kétfelé hasadt: a „régiekre” és az „újakra”. Míg az az északi féltekén már nem hatja át zömmel névleges tagságának életét, csak egyfajta örökségként funkcionál, délen még nem jelent áttörést az erkölcsre, társadalomra, jóllehet szám szerint tömegek tartoznak a keresztyén egyházhoz pl. fekete-Afrika legtöbb országában. „Kiterjedt, mint a tenger, de sekély, mint a pocsolya” – szoktuk mondani. Közben pedig a keresztyénségnek soha nem volt még ennyi mártírja és ilyen mértékű üldöztetése bármely más hitek, ideológiák felől jövően, mint napjainkban! Kiált a világ, az egyéni életek, és sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését.

A 2020-as évek keresztyénségét tekintve reménységem, hogy beteljesedjék a teremtési végcél: hogy „minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”(Fil 2,11). A hozzá vezető útnak pedig ugyanazt tekintem, mint ami a külmissziói hivatásomra fiatalon elhívott és azóta is naponta értelmet ad életemnek: „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket,… tisztítsatok meg leprásokat…” (Mt 10,7-8). Bátor hitvallás, illetve sorsfordító szolgálatvégzés.

[[paginate]]

Az emberiség 2/3-a, a „pogányok” felé, akik még nem hallottak Jézusról, a Máté 28,16-20 bátor hitvallása nagyon sürgető, mert sóvárogva várják sötétségükben a Világosságot! Wellesley Cosby Bailey (1846-1937) jómódú ír fiatalembernek Indiában hasított a lelkébe 1874-ben Ésaiás 9,1, hogy az ott sínylődő elhanyagolt leprabetegeknek elsősorban Jézusra van szükségük! Az a sötétség indította arra, hogy 5 aranyfonttal megalapozza a mai Nemzetközi Lepramissziót, amit a szemükben látott és a szavaikból kihallott. Ugyanebből a felismerésből jutottak és jutnak áttételesen közel 150 éve élő hitre az evangélizált betegek, hozzátartozóik és közösségeik, változik gyökeresen meg minden bennük, és formálódik keresztyén közösség körülöttük. Szervezetünk élethosszan kínai, hindu és muszlim terepeken szolgáló hongkongi misszionáriusának hitvallása: „Egyedül az Evangéliumot kell hirdetni, a becsületet, higiénét, szorgalmat már maguktól fogják úgyis tudni!”

Tavasszal nagy várakozást és őszinte reményt jelentett a világjárvány-okozta krízis: hátha ez lesz Isten kezében eszközzé egy hatalmas ébredés, újjászületés és Hozzá-térés útján? Fürkésztük, hogy Isten mutassa meg hatalmát a „bezáratásban”, hozzon elő valami világot átfogó, nagy kimozdulást, ahogy egykor az Evangélium egy másik lockdown-ból lépett ki Jeruzsálemből… Azonban a krízis nem hozott katarzist! Kicsit elgondolkodtatott világszerte, talán mélyebbek lettek az igehirdetések és egyéni önvizsgálatok.  De kollektív értelemben összetöretés és felemeltetés, úgy tűnik: nem történt. Mintha Isten nem most akarta volna megrázni a világot…

Az 1/3, úgymond „keresztyén világban” a földi Egyház hitvallásos helytállása a dicsőséges Krisztus várása, közben pedig a megtérésre és újjászületésre hívás. „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédeimet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején” (Jel 3,10). A várakozás tartalma pedig a kitartó, hűséges szolgálat, amely átformáló erejű a világra. Az Egyház elsődleges küldetése ennek a várakozásnak beteljesítése. Ennek lesz áldása az, hogy „…ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól (1Thessz 1,9-10).

Az északi féltekén – nálunk is – az Egyház küldetését a só és kovász-funkciók betöltése által töltheti be leghatásosabban. Úgy lenni áldott hatással a társadalom különféle rétegei számára, hogy a Szentlélek közvetlenül áramolhasson be életükbe, és átformálja azt. Áttétes formában is bizonyára működhet a Szentlélek egyéb tevékenységeken (pl. oktatás, beteggondozás) keresztül, hiszen ehhez is van hatalma. De abban biztos vagyok, hogy a Szentlélek arra adatott, hogy mindnyájunkat saját sorsunkon, életünkön, nyomorúságainkon keresztül közvetlenül érjen utol, és közvetlenül áramoljon be életünkbe, hogy megváltoztassa azt. Ezért kiált a világ és honfitársaink!

A szekularizálódott keresztyén világban a különféle szakmissziók szolgálata sokszorosan megnövelt kapacitással sem lenne elégséges a hatalmas szükség ellátására! A család, házasság, vigasztalás, lelkigondozás, gyermekek, ifjúság, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetűek, szenvedélybetegek, különféle etnikai csoportok, démoni erők áldozatai, bűnelkövetők, alternatív hitekben meghasonlottak, egyedülállók, szakmai csoportok izoláltjai számára nyújtott szaksegítség során hirdetett Evangélium a legeslegfogékonyabb talajba hull! Ebbe nem lehet eleget befektetni! Ezt parlagon hagyni: cserbenhagyás! Évtizedünk keresztyénségének kitörési területéül nem tudok mást elképzelni a szekuláris északi féltekén, mint ezt! Máté 25,44-45 Meggyökerezett, gyümölcstermő életek tömege sarjadhat a Szentlélek életátalakító beáramoltatása során éppúgy, ahogy a pogánykeresztyén világban a bátor hitvallás nyomán történik!

Mindeközben álmom, hogy a felekezetiség a világmisszió prioritásában új tartalommal teljék meg és öltsön új formát: hogy az Egy Elhívás, Egy Elküldés az Egy Elérendő Embervilág érdekében ölelje át és írja felül a viszonylagos különbözőségeket és az egymás méricskélésével való hiábavaló foglalatoskodást.

Sok és hatalmas a feladatunk, mert sűrű a sötétség! Látást, bölcsességet, hűséget és erőt Ugyanő fog adni mindehhez, aki a célt megadta és elhívott, mert Ő hű marad. Lendületet és kitartást pedig azoknak kiáltása, akik sóvárogva várnak ránk! Ne késlekedjünk! Ámen.

Riskóné Fazekas Márta