EGYSZERŰ KARÁCSONYI ÉNEK

Az ajtó előtt állva közénk ereszkedett
a fények függönyén a csöndes szó: lehet.

A fa alatt megálltunk, vállunk összeért.
Mennyből jött az angyal, s mi tudtuk, hogy miért.

Majd bontogattuk papírból a csodát,
az emlék metszőn tiszta, akár a jégvirág.

*

Felnőtté lettem. Az ajtó túlsó felén
most három kicsi arcon ragyog föl a fény,

s mindenem adnám, hogy érthessék a csodát:
Születésednek evangéliumát.
 

[[ paginate ]]

 

DZÓÉ

„Benne élet volt és az élet volt
az emberek világossága” (Jn 1,3)

Nem vérből, s nem a test akaratából.
Inkább, mint tavaszi égbolt alatt a vetés,
mely szárba szökve hozza az aranyló magot.
Ez egy egészen másfajta születés.

Általa születni talán annyi csak:
Ő fészket rakott egykor a szívemben,
s miként a nyári fényt beissza, mi él,
betölt és ragyog mind fényesebben.
 

[[ paginate ]]

 

LOGOSZ

Hiába faragták talmi kőbe,
fáradt bronzba öntve is hallgatott.
Ha lefestik mégis vászonra, papírra −
megfejthetetlen marad – távolság, titok,

így nem viszed magaddal útjaidra,
nem táplál, nem éltet, nem vigasztal,
tévútra tévedsz, éhező maradsz,
hiába várjon megterített asztal.

Csak szavak füzérén nyitja meg magát,
hogy mélyebbre hulljon, mint jó földben a mag,
s benned formálja életté szavát,
mit lelked anyaföldként majd magába fogad,

fényesen − miként csillagok születnek
és feszül a szív, tágul tér, s határ.
Ha komolyan veszed jelenlétét végre:
− 'Olyan régóta szólongatlak már.'
 

[[ paginate ]]

 

SZAVAID IGAZA

(Jn 6,68)

Még tanulgatom egyre szavaid igazát.
Lábad nyomát keresve a porban.
S ha fölém borultak téli éjszakák,
elrejtett kincsedért földig hajoltam.

Platánok csöndjét hoztam magammal.
Vércsék vijjogását − virrasztott éjeket,
ha ágyamra ült, mozdulatlan arccal,
hogy meg ne moccanjak - az emlékezet.

Csak bárkád ölében nyugszom el.
Tavad tükrében, hol álmodnak a fák.
S míg Benned kikötve partot nem érek −
még tanulgatom egyre szavaid igazát.