Schön Károly verse

Gobelin

Be nem teljesíteni a végzetünk,
rosszul bánni a ránk bízott talentumokkal,
ez a legnagyobb bűn, amit elkövethetünk
az Örökkévalóval szemben.
De honnan tudjuk, milyen talentumok lettek ránk bízva?

Talentum a higgadtság egy hisztérikus korban.
Talentum, a kisszerű életed kisszerű eseményeiből
kinyilatkoztatást kinyerni?
Talentum elmímelni az önazonosságot
és emberibb, elhízottabb, elérhetőbb arcot adni
a világ elvárásainak?

Talentum mindennapjaink eseményeivel eladni egy új vegán sampont,
talentum utazásaink érdektelen helyszíneiről előrecsomagolt élményeket venni
és szenvedő szerkezetekkel azt közkincsé tenni?
Talentum minden nap ágytálazni
és talentum minden nap mást ágytálazni,
talentum-e érteni a születést, a halált?
Talentum könnyíteni a betegséget.
Talentum magától érthetővé tenni a segítséget.

Talentum az, hogy tudsz nyugton lenni,
és tudod mikor ne írj vissza többet,
talentum a befejezés,
talentum a szertartás előtti közös csönd,
talentum, ha régi kort megidézve kántálsz,
talentum, ha meg sem várod, amig kell az ágytál.

Nehéz ugyanis eldönteni,
hogy mi volt a talentum és mi volt a gobelin,
mit csináltunk csak azért, hogy valamit csináljunk.
Ugyanis akármit is csinálunk, csak a végén derül ki,
ha egyáltalán kiderül, hogy
a gobelin csak időtöltés volt
vagy művészet,
vagy van-e különbség a kettő között.
 

Hasonló anyagaink