POR ISTEN SZEMÉBEN

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen”
(Kányádi Sándor)

Ó-időmben ásványkoromban
hol összeért földdel az ég
holt anyag voltam Isten szemében
ki értem könnyet ejtett éppen
így áradt a sós tengervíz széjjel
s fölibém algák garmadája a Nap-éjben
s lőn az egysejtűnek egy szuszra mája
s gyémántolt minden csigolyája
mígnem hegyekké kellett lennem
miriárd csillámból kifehérednem
s mielőtt megszült volna az anyám
előre számba vette minden porcikám
s mire a habok kitettek a szikre
tanújeléül az evilági létnek a nincsnek
keresztet formázott emberfiának Isten
s mire az öt seb földig kivérzett
bűnébe botlott a teremtett emberlélek
mert ki testével vét lélekben vétkezik
terheként hordja ki az emberi kínt
s midőn ásvány leszek újra szállok –
szállok teremtőmhöz – a szemébe vissza
s a porszemet az isteni könny fölissza.

[[paginate]]

HERÓDES TESTBESZÉDE

A 80 éves Pomogáts Bélának

„…bárha az ajtón Heródes
kopogtat szőrcsuhában…”
(Alekszander Nawrocki)

Most hogy feltámadás után
eszi a Krisztus-szeget
kereszten a rozsda
(mióta is – mióta is)
s Heródes se küld katonát
többé csecsemőkért
– lóduljatok/és dúljatok –
nem int már fejével…
iszonyú béke jött ránk
a megváltással hirtelen
mily egyszerű is így a világ
csak tétlenkedünk – bűntelen
ha egyik fogunk kihullik
s ha másik is vásik
a végső csikordulásig
de még nyámmog – még rág…
’midőn’ hull – hull a keresztről
földre a szekerce-forgács.