Szeptember 4-12 között 15. alkalommal rendeztek Ars Sacra fesztivált szerte az országban. Míg az első években Budapest volt a programok helyszíne, az évek múlásával egyre több vidéki templom és más közösségi tér is bekapcsolódott, majd a Kárpát-medencei régió is. A szervező alapítvány célja a jövőben az Ars Sacra európai kiterjesztése, amely idén már el is kezdte szárnyait bontogatni. A Pilinszky-évforduló és az Ars Sacra összekapcsolásával, idén vers és zene együtt jelent meg az európai diaszpóra magyarság körében Bázelben, Stuttgartban, Brüsszelben, Prágában, Bécsben, Münchenben, Genfben, Rómában Londonban és Dublinban, ugyanakkor külföldi előadóművészek is részt vettek több hazai koncerten. Az Ars Sacra mindenkié. Ökumenikus jellegét mutatja, hogy négy felekezet négy nagy fővárosi templomában ökumenikus koncertekkel ünnepelték a fesztivált, amelynek megnyitóján, hagyományosan a Magyar Nemzeti Múzeumban, Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége is köszöntötte a rendezvényt. A Kálvin téri  református, a Deák téri evangélikus, a Belvárosi római katolikus és az Istenszülő Oltalma görög katolikus templomban úgy tartottak keresztkoncerteket, hogy az előadóművészek más-más felekezet tagjaiként érkeztek a szolgálatra, ezzel is hangsúlyozva a szent művészetek ökumenikus jellegét.

Idén több mint 400 helyszínen hangzott föl a fesztivál mottója, a „Minden forrásom belőled fakad” ige, a 87. zsoltár Istent dicsőítő sorai. A reformátusok is különleges alkalmakkal gazdagították a szent művészetek bemutatkozását, szerte az országban. Az ártándi református közösségi házban például elővették azt az 1075-ös garamszentbenedeki apátsági alapítólevelet, amelyben a település nevét először említik. Erre föl lehetett építeni egy előadást. Ugyanitt más alkalommal az Ártándi család történetéről is hallhattak az érdeklődők.

Nagyjaink emlékezete, helytörténet és egy-egy művészeti ág összekapcsolásával is remek alkalmakat lehetett tartani. A borsodsziráki Hímes ház a sziráki népművészet, a paraszt barokk lakáskultúra, meg Bartók relikviák kiállításával és koncerttel együtt tisztelgett a szent művészetek előtt. A budaörsi Jókai Mór Művelődési házban Tebenned bíztunk eleitől fogva címmel Winter Erzsébet fotókiállítását rendezték meg, ahol a Református Egyház Javainak Tára tudományos gyűjtőmunka képi anyagát láthatták a nézők, a Kárpát-medence református templomairól, klenódiumairól.

A budapesti Szilágyi Dezső téri 125 éves és mostanra teljes belső felújításon átjutott református templom közössége „okostemplomban” tartott vezetést és kínált koncerteket a betérőknek, Nyitott kapuk mögött címmel. A Békásmegyeri Közösségi Ház a reformáció 500. évfordulóján a holland-magyar református kapcsolatokat mutatta be. A budapesti Hold utcai református templomban Tóth Vajna Zsombor Az ifjú Bach zenei univerzuma címmel, J.S. Bach művészetét formáló kortárs- és korábbi művészek hatását mutatta be. Ugyanitt, egy másik alkalommal, Horváth Zsolt orgonaművész is megszólaltatta J.S. Bach műveit. A Budapest Szabadság téri Hazatérés templomában a két világháború közötti református templomépítészet volt a téma.

[[paginate]]

Különlegesség volt továbbá az ökumenikus templomtúra a Toronyiránt – a Belváros rejtőzködő templomai – címmel. Angol nyelvű vezetéssel járták végig a budapesti belváros római katolikus, orthodox, zsidó, evangélikus, unitárius és református templomait. Az Evangélikus Országos Múzeumban Szeretetnek eledele – a tápláléktól a valódi közösségig címmel az úrvacsora jelentőségéről üzentek a kiállított klenódiumok. A Budapesti Református Skót Misszió pedig Időtlen szépség – a hárfa története az ókortól napjainkig címmel, a hárfa több mint ötezer éves történetéről szólt.

A csarodai református templomban Itt megtisztul a lélek… Az operák nyelvén Európa kultúrájáért fohászkodtak az előadók – az operák nyelvén. Debrecenben a reformátusok ökumenikus templomtúrát szerveztek Debreceni séta a Templomok Éjszakáján címmel. Pápán a Pannonia Reformata Múzeumban a bakonyszücsi nemzetközi művésztelep alkotásait állították ki. A serényfalvai református templomban Házassági krízisek címmel, a boldog házasság titkait elemezték. A Kolozsvári Erdélyi Református Múzeum Református nagyasszonyok a XVIII. században címmel készült a fesztiválra.

Ennek a rövid áttekintésnek egyik célja az, hogy bemutassa a szent művészetek műfaji gazdagságát, változatosságát, egyúttal a leleményességet, amellyel a rendezők oly sok érdeklődőt tudtak megmozgatni, hitet, kultúrát, értékrendet  kínálni. Lehet még sorolni a témák sokféleségét, hogy a művészet nyelvén hány és hány féle módon lehet olyan értékeket fölmutatni, előhozni, amelyek mind-mind a szakralitásból táplálkoznak.

A Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum például a Sárospataki Református Kollégium tudományos gyűjteményének tárgyegyüttesét állította ki, Molnár Mária misszionárius életéről és szolgálatáról. Az Óbudai Múzeum felekezettörténeti sétát szervezett, amelyen bemutatták a főváros legrégibb református templomát is, a több mint 220 éve épült és 1909-ben Kós Károly tervei alapján átépített óbudai református templomot, amelynek most, a fölújítás utáni 300 m²-es tűzfalán egy Kós Károly ihlette falfestmény is megszólítja az arra járókat.

A szent művészet ünnepén megjelentek gyermekprogramok, bábozás, mesemondás,  kiállítások, irodalom, film, koncertek, kórusművek, séták, pódiumbeszélgetések, szabadtéri családi programok, sírkertművészet, bibliai történetek színpadon, kivételes könyvek bemutatása, kolostorkertek növényei, szakrális bolyongások a labirintusok világában, vagyis társasjátékok vizsgálata, de téma volt a Bibliák papírvilága, bélyegfestészet, vagy akár a kék pigmentpor diadalútja… A számok és címek  mögött közösségek, előadók állnak, de mindenek előtt fölfele tekintés, hálaadás Istennek. Az eltelt 15 év mutatja a fesztivál életképességét és azt, hogy szakrális kincseink tárháza milyen kimeríthetetlenül gazdag.

Ugyanakkor sokkal több gyülekezet bír olyan rejtett kincsekkel, értékekkel, amelyeket érdemes lenne az Ars Sacra-ra előhozni, megmutatni. Bemutatni egy értékes orgonát, régi harmóniumot, előhozni egy – akár – többszázéves úrasztali edényt, föltárni a templom felújításának szakmai titkait, mesterségekről szólni a bemutatott tárgyak kapcsán, műteremlátogatások egy közelben élő festőnél, szobrásznál, vagy megnyitni a művek előtt a templomteret, meghívni egy költőt irodalmi fölolvasó estre egy pohár bor mellett, vagy akár egy hársfa sor szakrális üzenetének megértése a református parókia kertjében. Még sok érték vár fölfedezésre a jövőben és a rendezők mindig gondolhatnak arra, hogy az Ars Sacra – igazi missziós alkalom.

Gimesi Zsuzsa