A Ráday Múzeum 2018. februárban nyitotta meg azt a vándorkiállítást, amely 21 darab roll-up technikával készült lapon mutatja be Ravasz László püspök életét és munkásságát.

Az anyagot Ravasz László születésének 135. évfordulója alkalmából, a jubileumi 2017-es esztendőben unokái és dédunokája állították össze: Bibó Borbála, dr. Szacsvay Éva, Tegzes Orsolya. Az emlékkiállítás szervezője, projektkezelője pedig a leányfalui Ravasz László Könyvtár volt. Az igényesen összeállított anyagot az érdeklődők láthatták már Leányfalun, ahol Balog Zoltán miniszter indította azt (vándor)útjára, illetve Hódmezővásárhelyen, az Emlékpontban, ahol dr. Tőkéczki László (a Dunamelléki főgondnok életének csaknem utolsó közszereplése volt) és dr. Szacsvay Éva voltak a megnyitó főszereplői.

Az első megnyitók a méltatás mellett adósságokról és az életmű feltáratlan, vagy épp kevésbé ismert területeiről szóltak. „A református egyháznak még ma is adóssága van Ravasz László református püspökkel szemben, de talán még több a magyar szellemi és közéletnek” – fogalmazott Balog Zoltán. „Ravasz Lászlónak mindenki felé volt aktuális, az etikai igazságot megvilágosító mondanivalója, olyan személyiség volt, akit hiába próbáltak meg kitörölni a magyar reformáció történetéből, nem lehet megkerülni a huszadik század szellemi életéről és református egyházáról szólva” – mondta dr. Tőkéczki László és hangsúlyozta az életmű politikatörténeti kutatásának szükségességét.

^{Fotó: Gulyás Sándor} 

[[paginate]]

A kecskeméti megnyitón dr. Ritoók Zsigmond klasszika filológus professzor felelevenítette a püspökkel kapcsolatos személyes emlékeit. Beszédének lényege azonban Ravasz László prédikátori modernségéről szólt. Elemzését beszédeinek, igehirdetéseinek, szóbeli megnyilatkozásainak, azok hatáselemzésének szentelte. Elmondta, hogy nemcsak Ravasz homiletikai munkásságára, e tárgyban megjelent publikációira gondol (Anekdotaként említette, hogy egyszer valaki a püspök homiletikai munkáját olvasta épp, amikor belépett Ravasz, s közölte „Ó, hol vagyok én már attól!”), hanem a praxisra, szónoki gyakorlatára. Beszélgetéseik megerősítették abban, hogy Ravasz még a kommunikációelmélet megszületése, ismertsége előtt már sikeresen, nagy hatással alkalmazta annak elveit. A megérlelt gondolatokat lediktálta, vagy maga vetette papírra azokat. Az elkészült beszédet végigolvasva megtanulta azt. Ez csak az előkészítő munka volt, mert sohasem a leírtakat mondta el, hanem figyelemmel volt a helyszínre, a körülményekre, a hallgatóság konkrét összetételére, a résztvevők arcáról leolvasható reakciókra. A beszéd céljának – melynek persze igaznak és logikusnak-szépnek kellett lennie – a hatást tekintette. Tehát azt, hogy hogyan tud hallgatóira meggyőző erejével hatást gyakorolni. Ma már, mikor megkopott hanganyagokon hallgathatjuk őt, talán kevésbé érzékelhető az a hatás, amely hallgatóit mindig megfogta, s amelyről oly sokan számoltak/számolnak be. Viszont logikus, gyönyörű nyelven, egyszerű szavakkal, mégis elegánsan fogalmazott, írásban elérhető szavai máig lenyűgözik az olvasót.

A vándorkiállítás kurátorai így fogalmazták meg szándékukat: „a kiállítás emléket állít nagyapánknak, dédapánknak, aki a XX. század református egyházának – és a mi életünknek is – kiemelkedő személyisége volt. Elsősorban olyanoknak kívánjuk Őt bemutatni, akik talán még nem is hallottak róla”

A kiállítás azonban nem tanúskodik semmiféle rokoni-leszármazotti elfogultságról. A szeretet szála az, ami a megismerés, megismertetés, sokoldalú bemutatás szándékait ölti össze, s késztette a rokonokat, unokákat, a dédunokát arra, hogy komoly tudással és szakmaisággal állítsák össze a tablók anyagát. Ugyanígy készült az a kísérő füzet is, mely a kiállítás kivonatát, meg Ravasz László szövegeinek (prédikációk, elmélkedések, esszék, történelmi beszédek) igényes válogatását tartalmazza, kiváló nyomdai kivitelben.

[[paginate]]

Kecskeméten nagy érdeklődés övezte a megnyitót és az azóta eltelt hetekben a kiállításhoz kapcsolódó egyéb rendezvényeket is. Dr. Literáty Zoltán, a KGRE adjunktusa Ravasz László szószéki, egyházi és társadalmi hatásáról, az unoka, dr. Szacsvay Éva néprajzkutató pedig Ravasz László leányfalui éveiről beszélt előadásában. Több múzeumpedagógiai foglalkozást tartottunk a kiállításhoz kapcsolódóan középiskolásoknak, valamint rendhagyó gyülekezeti tárlatvezetést az evangélikus-református esték keretében. Ezek alapján büszkén és örömmel mondhatjuk, hogy Ravasz László életműve, teljesítménye az egyházi és közéletben, személyiségének varázsa, titka ma is érdekli az embereket. Ma, amikor már egyre kevesebben vannak, akik személyes emlékekre hagyatkozhatnak vele kapcsolatban, neve még mindig hívószó sokaknak. Az életét bemutató kiállításnak nem kellett nagy reklám. Ravasz László máig érdekes, máig időszerű.

Mivel a Ráday Múzeum 2007-ben, születésének 125. évfordulóján megrendezte négy esztendeig fennálló kiállítását, a megnyitón megjelenő sajtó képviselőit az érdekelte, hogy mi a célunk e vándorkiállítás bemutatásával. Ravasz László jelentőségére, egyházépítő és újító szerepére és erre az időszerűségre hivatkoztunk.

Jelentőségét utódja, B. Szabó István püspök így fogalmazta meg: „Ravasz László élete összefonódik a magyar történelemmel, annak minden dicsőségével és tragédiájával, személyében a múlt század reformátusságának sorsa összegződik /…/ Százévente egyszer születik olyan ajándéka Istennek, mint Ravasz László”.

A Ráday Múzeum pedig foglalkozásain mindig azt hangsúlyozta a fiataloknak, hogy az az egyház, amelyben felnőttünk, élünk, ahogy ma ismerjük gyülekezeteink életét – a belmisszió gondolatának előtérbe kerülése, a gyülekezeti alkalmak formáinak sokasága, a nők mind erőteljesebb szerepvállalása etc. – Ravasz László munkássága nyomán lett ilyenné. Ha megismerjük életművét, bennünk is a jobbítás, javítás, igényesség szellemének kell munkálkodnia.

A vándorkiállítás további helyszínei Pápa, Csillaghegy, Rákoscsaba, Felsőőr és a Baár-Madas Gimnázium lesznek.

Fogarasi Zsuzsa