Fohász Baranyáért

Sellye, Drávaiványi,
Kákics és Okorág:
jeges karmaival
összezúzta a vihar
Isten, s az emberek
megannyi, virággal,
s imával ékesen
beírt, megbecsült otthonát.

Sebzetten, tető nélkül
árválkodik most
Kákicsi Kiss Géza,
az Ormánság bölcs,
bölcsőféltő papja
egykori parókiája is.

Küldj gyógyító záport
szülötte földemre, Uram.

Köszönjük irgalmadat,
s ama bibliabéli,
szegény adakozó özvegy
megannyi utóda,
a Baranyánkat menteni
igyekvők igaz szívvel,
gyors szárnyakon
küldött, segítő ajándékait!
 

Baranyai szarvasrudli…

Baranyai szarvasrudli,
de jó volna velük futni,
fájdalom és halál ellen,
nem itt várni, évről-évre,
mozdulatlan félelemben.

Szarvast, őzet
hogyha látok,
remélek egy jobb világot,
nyugtató, zsoltáros békét,
ahol nincs rúgás, tülekvés,
legfeljebb közös menekvés.

Igaz, sokszor ütközések,
sebek, pusztulás vet véget
(mellékúton autózáskor!)
ennek a szép vonulásnak,
de legalább nem parancsra
és nem is örömmel ölnek;
a lágyan hullámzó,
hiúságnak és ökölnek
hírét sem ismerő
rőtvad-sorokat
nem gyilkos indulat hajtja,
csupán a mozgás vágya.
Kifutni magukból
éhséget, rettegést,
ezért a végtelen vágta.