Szalónaki kirándulás

                        Szenci Molnár Albert 450. születésnapjára

Lassan tizenöt éve történt,
mégsem feledem
2009 távoli tavaszát.
Műtétre megérett jobb szememen
addigra már csak öt ezreléknyi látás
adatott nekem.
 

A rettegéssel át-meg át-
szőtt keserves napokból,
most is, mint annyiszor,
követtük – ezúttal Szalónakra –
Szenci Molnár Albert nyomát.
 

Batthyány Ferenc úr
hívására ő itt,
ha csak néhány imányi,
sóhajtásnyi időre is,
ennek a városkának
lelkésze volt,
s vendége sokszor a várnak.
 

A várnak, amelynek
kopott kapujában,
annak szinte kézmeleg
kilincsét fogva,
elszállt belőlem
minden félelem.
 

Jól látható ez akkori,
szélfújta hajú,
mosolygó fényképemen.
És a régi Batthyány-fészek
biztatása mellé, ráadásnak,
Megkaptam Szenci Molnár
egykor e kőkockákon
koppanó lépteinek
és soha semmi kétkedést
nem mutató hangjának üzenetét.
 

^{Részlet a szalónaki várról. Ma Ausztria,
neve: Stadtschlaining. Fotó: Szabó András}