Az idők tanúi

Definíciók sora kéne ahhoz előbb, hogy beszélhessünk online gondolkodásról – de mindenekelőtt egy olyan csoport, amely még nem digitális bennszülött, de már használja a világhálót, nekik kellene elmondani tapasztalataikat.

Az internet ablak a világra, szárnyakat ad, amikor az embernek hirtelen műveltségpótlékra van szüksége – de azonnal le is nyesi a szellem szárnyait, mihelyst valaki megelégedne ötlete eredetiségével. Pár kattintás, és kiderül minden nóvumról, hogy más már kitalálta, megcsinálta évekkel ezelőtt. Így jártam, amikor beírtam a keresőbe az online gondolkodás keresőkifejezést. A sokadik találat egy 2013-as esszékötet volt, amely egy 2011-es amerikai projektet igyekezett meghonosítani idehaza. A kötet szerkesztője, Veszelkszky Ágnes azt kérte a felkért szerzőktől, akiket a tudományos élet legkülönbözőbb szegmenseiből választott ki, hogy ki-ki írja meg, hogyan változtatta meg gondolkodását az internet. A csoport tehát megvolt, az online-ról – offline-ban.

A jó kérdés

Már az rendkívül tanulságos volt, mire a könyvesboltban ráakadtam a kötetre – majdnem egy órát bóklásztam, végigböngészve a pszichológia, szociológia, antropológia, filozófia címszavakat (és még a számomra furcsa, Tudomány elnevezésű polcot is). A kudarc után megtörten az eladókhoz fordultam – ők hosszas keresgélés után a Számítástechnika címszó alatt találták meg a keresett könyvet. Ezen akkor nagyon megütköztem, hiszen szerintem az emberi gondolkodás változásáról kellene szólnia az esszékötetnek, így legutoljára kerestem volna a számítástechnika világában.

A kötetet lapozgatva nyilvánvalóvá vált, hogy a (még nem létező) online gondolkodásról szóló diskurzushoz előbb két kérdést kell feltennünk: mi a gondolkodás, és mi az internet? Ezt elhanyagolva könnyen úgy járhatunk, mint a szereplők Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében, akik a mindentudó szuperszámítógépet, Bölcs Elmét kérdezik az életről, a világmindenségről meg mindenről. A válasz kiszámítása hét és félmillió évig tartott a csodamasinának, az eredmény: 42. A kérdésre ekkor már senki nem emlékezett. Az internethasználat alapvető feltétele is ez: a jól megválasztott kérdés.

[[ paginate ]]

A körmondat halála

Feltételezhető, hogy a gondolkodás alapvető struktúráit nem változtatta meg az internethasználat – eszerint az online és az offline gondolkodás ugyanaz. A tárgya és a módja viszont változhatott, és ezt többen le is írták az esszékötetben.  

Minden új eszköz módosított a gondolkodáson: elég csak arra gondolni, hogyan változik az ember emlékezőképessége a szóbeliséget követő írásbeliség, majd a könyvnyomtatás elérkezésével. A számítógépes szövegszerkesztő a következő forradalmi állomás, majd ezt követően nem is maga az internet, hanem az interaktivitást, állandó jelenlétet kínáló és mindent mindennel összekötő webkettő. A szövegszerkesztő nemcsak az indigópapírral és a hibajavítóval számolt le, hanem a barokk körmondatokkal is, és a lineáris szövegszerkesztéssel – hiszen minden javítható, mozgatható; épp ezért valójában minden befejezetlen, amíg fizikai testet nem ölt. Az írást tehát már a szövegszerkesztő programok megváltoztatták.

Szöveg helyett adattömeg

Az olvasás változását már az internet hozta el. Zuh Deodáth filozófiatörténész szerint a szövegekből épülő web pontosan magát a szövegértést bontotta le. Hiába szöveg a világháló anyaga, valójában nem más, mint hömpölygő adattenger, amelyet nem lineárisan olvasunk, a teljes, mély megértésre törekedve, hanem gyorsan, felületesen, kulcsszavakat kiemelve. Persze feltehető a cinikus kérdés, hogy nem ez-e a szekunder irodalom tényleges helye a világban – itt mégis egy gondolkodási minta sodródik a kihalás szélére, mivel rendkívüli önfegyelmet kíván a klasszikus tudományos gondolkodás művelése.

[[ paginate ]]

Gyors, szelektív, bizalmatlan

Az interneten hozzáférhető, őrületes mennyiségű információt az agy nem képes mind befogadni, feldolgozni és megőrizni, a lineáris olvasás helyett a felületesebb, adatokat kereső olvasással szelektál az adatok között – így lesz gyorsabb, szerteágazóbb, lényeglátóbb a gondolkodás, de kevéssé kész végrehajtani az elmélyülés fáradságos munkáját. Persze kérdés, amit Bőgel György felvet, hogy nem ez a hálózatosan gondolkodó, összefüggéseket és főbb csomópontokat meglátó, lényegében kreatív gondolkodás-e az emberi agy valódi természete.

A lényeglátáshoz és a szelektáláshoz az állandó gyanakvást is eszközéül hívja az interneten eligazodni vágyó gondolkodás. Az interneten tájékozódókban megerősödik a gyanakvás a források használhatóságát illetően: a végtelen mennyiségű adat jelentős része ugyanis irreleváns, pontatlan. Stöckert Gábor újságíró kiemeli, hogy a jellemző bizalmatlanság ellenpólusaként pedig megjelenik az a mérhetetlen bizalom, amely reméli, hogy a weben választ, visszakereshető, releváns választ talál kérdésére.

Ha a gondolkodást mint magatartást szemléljük, számos könnyen tetten érhető változást tapasztalunk: rendkívüli gyorsulást, hálózatosodást, az állandó elérhetőség lehetőségét és szükségét, a halmozást és a felszínességet – írja le Balázs Géza. Ide értetődik még a türelmetlenség is, mint változás – Sepp Norbert IT-szakértő szerint az ember egyre inkább kapcsolóként működik, amelynek azonnal tudnia kell területeket, embereket összekapcsolni.

[[ paginate ]]

Észlelés és kommunikáció

Ha a gondolkodáshoz az észlelést is hozzáértjük, szintén beszélhetünk érzékelhető változásról. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor szociológusok leírják, hogy az internethasználat alatt másképp érezzük az időt, a teret, a fizikai vagy akár a társadalmi távolságot. (L. Varga Péter irodalomtörténész egészen azt mondja, hogy az internet az idő felszámolásának lehetőségével kecsegtet.) A net lerombolja az egész átfogására irányuló hagyományos ambíciót, felszámolja a klasszikus műveltség szerepét, amennyiben az alatt a lexikális tudás értendő – véli Mártonfi Attila nyelvész. Részint ez cáfolható, hiszen az adattömegből a releváns válogatás, majd az eredményekből kiinduló alkotó szellemi tevékenység igenis kemény, tanulást igénylő munka – de az is tény, hogy az interneten a műveltség elemei bárkinek pár kattintással elérhetők, teszi hozzá Bánki György pszichiáter.

Az internet a kommunikációt is megváltoztatja: számos képi elemmel gazdagítja, személyesebbé, ezzel sérülékenyebbé teszi a nyilvánosságot. Csökkentheti a szellemi önállóságot, ez pedig megnöveli a szellemi uniformizáció elleni küzdelem szükségességét. A világhálón ugyanis minden jelen van: nagy veszélye, hogy a legextrémebb nézeteket valló, egyébként elszigetelt emberek is meghallgatásra, közösségre találnak hajmeresztő világelképzeléseikkel, és létrehozhatnak olyan zárt világot, ahol valóban nekik van igazuk. Az online tér verbális konfliktusai sokkal élesebbek – ezt érdekes módon nem az anonimitás okozza, hanem feltételezhetően a virtuális én erősebb nárcisztikus színezete, fokozott és féktelen erőszakossága.

Az online gondolkodás sok mindent átrendez. Megbontja a mester–tanítvány viszonyt: bárkiből lehet mester, bárkiből lehet tanítvány, a tanulás már nem csak az iskolákban lehetséges. Az internetről gyakorlatilag bármi megtanulható – persze kérdés, hogy ugyanolyan hatásfokkal válik-e belsővé az ismeret, és ez aggályokat vet fel az online bennszülöttek életben maradási esélyeivel kapcsolatban akkor, ha beköszönt az internet utáni időszámítás. Példa az örök GPS-sel közlekedők: az épített környezet lassabban változik, a webes világ állandóan. Ugyan mindennek nyoma van, de rendkívül gyorsan elsüllyedhet bármi a szaporodó adathalmazban.

Vizuális internet térkép

[[ paginate ]]

Netes és nettelen kultúra

Nem szabad elfelejteni, hogy bár az online gondolkodás globális jelenségnek látszik – maga a net a globális falu illúzióját nyújtja –, még mindig tömegek élnek internet nélkül. Az internet világa is csak egy a többi kultúra között. Más kérdés, hogy a hiánya inkább hátrány, mint előny: a szegény embernek csak a reklám manipulatív eszköze marad a világ meg-, illetve pontosabban félreismerésére. Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus furcsa neopuritanizmust ír le: az internet előtti világ tárgykultusza egyre inkább felszámolódik, „hiszen ott van minden a neten”. Persze a netes kereséseket árgus szemű számlálók figyelik, programok elemzik, hogy reklámokkal bombázzanak minket, felhasználókat – ezek kiszűréséhez tanulni kell, és ez az, ami a gazdagok kiváltsága.

Rólunk szól a háló

Az internet döntésekre kényszerít: döntenünk kell az emlékezés módjáról, hálózatainkról, saját lényünk kivetüléséről.  Automatizálódhat ugyanis a nem emlékezés, élmények híján csak élményreprezentációink lehetnek, és egészen érdekes önarcképet adhat rólam a háló – írja Fehér Katalin újmédia-kutató. Ollé János oktatáskutató szerint létezik az online reciprok: a háló annyira változtat meg, amennyire én megváltoztatom a hálót.

Az internet tehát önismereti eszköz is lehet Fekete Zsombor játékkutató szerint. Megmutathat olyat is, amit nem akarok látni – például ha cyberbullying áldozata leszek, és ezzel nem tudok megküzdeni, az a tényleges világban is az eszköztelenségemre utal. Fordítva: egy jól megoldott virtuális konfliktus segít a valódi életben is.

Átlagos internethasználat a Föld fő csomópontjain a Nap járásával párhuzamosan. 

[[ paginate ]]

Határkérdések

Az online gondolkodásról szóló gondolatmenet itt esik csapdába: mi van azzal a generációval, amelynek tagjai nem érzékelik, hogy „nem fog a macska egyszerre kint és bent egeret”, azaz hogy szükséges szétválasztani az online és az offline ént és azok megnyilvánulásait? Ők, a fiatalok lesznek az elsők, akik valóban tudni fogják, mi is az online gondolkodás – csak nem lesznek képesek megmondani, hiszen nem érzékelik majd, hogy ez valaha másképp volt. L. Varga Péter úgy gondolja, a gondolkodás akkor változik meg végérvényesen, ha nem lesz meg a világban a virtuális valóságban létező entitás eredetije. Az internet legnagyobb veszélye mindenhatósága: a végtelenség látszatával a valódi végtelenséget takarja ki – figyelmeztet Dobó Mátyás szociológus. Vekerdy Tamás pszichológus is óvatosságra int: bár jól használjuk az eszközt, de nem ismerjük a természetét, és azt, hogyan változatja meg a mi természetünket.

Ahol mindig ki fog lógni a lólába az online gondolkodásnak, hiába gyors a Google keresője, mint a gondolat, egyetlen pont: a képzelet képes időbeli távlatokat látni, az internet pedig nem. De ugyancsak menedék lehet a hermeneutika: az internet szavai mélyén a kettes számrendszer van. A valódi szavak mélyén pedig a valóság végtelensége.

Bagdán Zsuzsanna

(A cikk A világhálóba keveredett ember című esszékötet írásai alapján készült.)